Esztergom és Vidéke, 2005

2005-03-03 / 9. szám

2005. március 3. eszte^ofl) vip^fre 3 Kiszolgáltatott helyzetbe került a Montágh iskola 260 fogyatékos gyerek tanul az esztergomi Montágh Imre Általános Iskolában, ahol egyre nehezebb körülmények között folyik az oktatás. Az intézményt kiszolgáltatott helyzetbe sodorta, hogy a megyei önkor­mányzat évről évre csökkenti a támogatását. Esztergom viszont kötelességének érezte, hogy a városban működő szakiskolát támogassa, ezért szerződést kötött a megyével. A megállapo­dás alapján - a megye és a város - az állami normatíván fölül közösen, fe­le-fele arányban biztosítják az iskola működéséhez szükséges forrást. Városunk tavaly tizenhatmillió forinttal járult hozzá a költségekhez. Idén Esztergom költségvetési tervében huszonkétmilliós támogatás sze­repel. A megyei önkormányzat február 24-ei ülésén az előterjesztő mind­össze kilenc és félmillió forintot javasolt az intézmény támogatására. Meggyes Tamás indítványozta, hogy a megyei támogatást emeljék föl huszonkétmillió forintra, de az esztergomi képviselők közül se Láposi Elza, se Winkfein Csaba, se dr. Varga Győző nem támogatta a javaslatot. Az ülésen az is kiderült: a megye a tavaly ígért tizenhatmillió forintból mindössze hatmilliót utalt át a fogyatékosokat segítő intézménynek. A szocialista vezetésű megye ezzel a lépéssel a legkiszolgáltatottabb em­bereket, a fogyatékkal élő gyerekeket sújtja. „A legkisebb probléma az, hogy a megye megszegte ígéretét, a megálla­podást kijátszva becsapta a fogyatékkal élőket" - fogalmazott Meggyes Tamás. „Sokkal nagyobb bűn terhe nyomja a közgyűlés kormánypárti tagjainak a lelkét. Miközben a kormány intézkedései miatt rengeteg fo­gyatékkal élő ember veszítette el munkáját, a megyei képviselők döntése nyomán a legvédtelenebbek, a fiatalok, a gyermekek helyzete is lehetetlen­né válik. Ha a támogatás hiánya miatt a Montágh-iskolában a különböző képzési programok megszűnnek, az enyhe vagy közepes fokban sérült fia­talok egyetlen esélyüket is elveszítik, hogy a társadalom teljes jogú tagja­ivá váljanak. A nemtörődömségnek, a gyengék félresöprésének ez a gya­korlata elfogadhatatlan. A szolidaritás eszméjének megtagadása olyan cinizmusra vall, amely esztergomi képviselőkhöz méltatlan. Ez a város nemrégiben igennel szavazott a határon túli magyarok kettős állampol­gárságára, itt az esztergomi fiatalok életkezdésére támogatási alapot hoztunk létre. Itt nem szokás visszaélni mások kiszolgáltatottságával." (Esztergom Város sajtóközleménye) Újra lesz iskolatej az óvodákban és iskolákban A héten újra indult az iskolatej-program Esztergomban. Ismét kapnak iskolatejet a gyerekek az esztergomi önkormányzati fenntar­tású óvodákban és általános iskolákban. A tavaly indult nagysikerű iskolatej-program azért szakadt meg az év végén, mert nagy késéssel jelent meg az az FVM-rendelet, amely támogatást nyújtott az önkor­mányzatoknak a programhoz. Az iskolatej-akció keretében 3600 esztergomi gyerek kap minden­nap reggel 2 dl tejet. A program 12 millió forintos költségéhez Eszter­gom nyolcmillióval járul hozzá. Az önkormányzat akkor is folytatja az iskolatej-akciót a városban, ha a kormány ősztől megszünteti támogatását. „Az én digitális világom " Esztergomi diák országos sikere Első helyezést ért el Rácz-Porondi Dániel, az esztergomi Balassa Bá­lint Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskola 12/1 osztályos tanulója a Canon Hungária Kft. által kiírt „Az én digitális világom" című egyéni pályázatán. A pályázat célja az volt, hogy a nevező diákok saját életük­ből, az iskola mindennapjaiból, illetve az őket körülvevő környezetből bemutató munkákat készítsenek digitális technika segítségével. Összesen 71 iskola és diákja vett részt ezen a pályázati fordulón. A di­ákokat a nevező iskolák pályázati munkáitól függetlenül bírálták el. így az egyéni pályamunkák közül Rácz-Porondi Dániel négy kiválóan szer­kesztett, nagy gyakorlati tudásról árulkodó tematikus fotósorozattal nyerte el a Canon Hungária, az Informatikai és Hírközlési, valamint az Oktatási Minisztérium szakemberei által odaítélt első díjat. Hóhányók helyett hókotrók? (zső) Az idei tél nagyon kemény volt, ezt bárki tapasztalhatta, és még tapasztalhatja most is. Már január közepén leesett a hó, és bár napköz­ben időnként olvadt, de aztán újabb hó-zuhatagos napok következtek. A tetejében a jéggé fagyott régi hóra időnként eső, sőt ónos eső esett. Ezért aztán országszerte járhatatlan útszakaszok keletkeztek. Volt is sok bal­eset, még azokon a helyeken is, ahol száraz volt az út, ugyanis vezetők a KRESZ szabályait nem igen tartják be (tisztelet a kivételnek). Esztergomban a főbb közlekedési útvonalakat (Kossuth utca, Bánomi-áttörés...) kiválóan letakarították, így az autósoknak igazán nem lehet panaszuk. Nem úgy nekünk, gyalogosoknak. A járdákat a háztulajdonosoknak lenne kötelességük letakarítani, de ez az idei télen még az elmúlt években tapasztaltaknál is rosszabbul működött. E sorok írója például a belvárosban, a saját háza előtti közterületnek számító úton csúszott el. A járdák többségéről az idén a havat nem söpörték el időben, ezért vastag jégréteg keletkezett. Ha erre friss hó esik, az alatto­mos jég életveszélyessé válik. A tetejében a városban rengeteg lakatlan, vagy gazdátlan épület van (például a volt Szemészet, Fürdő Szálló, volt Kossuth iskola), melyek előtt már kész korcsolyapálya alakult ki. Véle­ményen szerint a város hómunkásainak dolga volna ezeknek a terüle­teknek a járhatóvá tétele. Többször megemlítettük már - e lap hasábja­in -, hogy a 60-70-es években télen a rendőrök ellenőrizték a hósöprést, és keményen büntették azokat, akik nem takarították el a havat, a jeget járdájukról. Félreértés ne essék: nem sírom vissza az „ántivilágot", de a jelenlegi áttekinthetetlen takarítási rendszernek sem vagyok híve. Több állampolgári felelősséget és embertársunk iránti tiszteletet várnék el városunk lakóitól! Február 25-én hagyományosan a Vármúzeum dísztermében tar­totta évértékelő állománygyűlését az esztergomi rendőrség. Szabó Gábor alezredes, kapitányságve­zető-helyettes köszöntötte a meg­hívottakat: az ügyészség, a bíró­ság, a rendvédelmi szervezetek képviselőit és az állományt. A me­gyei vezetést Komocsár Márton fő­tanácsos képviselte. Hagyományo­san immáron hetedik alkalommal dr. Bognár Ferenc alezredes, kapi­tányságvezető értékelte az eszter­gomi rendőrség elmúlt évi teljesít­ményét (fotónkon). Fontosnak tar­totta kihangsúlyozni, hogy városi rendőrségünk 305 négyzetkilomé­teren 57 ezer lakos szolgálatát tel­jesíti, hozzájuk tartozik Eszter­gom mellett Nyergesújfalu, Lábat­lan, Tát, Bajót, Süttő, Mogyorós­bánya, Pilismarót és Dömös. Fel­adatukat a 112 fős állománnyal látják el, közülük 47 tiszt és 65 tiszthelyettes. A stabil létszám mellett jelentős beruházásról is számot adott a kapitány: végre a székházukra - az új nyílászárók beépítése nyomán, valamint a tető és az irodák színvonalának emelé­se folytán - 28 millió forintot for­díthattak. A személyes biztonsá­guk fokozására beszereztek 10 garnitúra lövedékálló mellényt. A lakosság is kifejezte érzelmét a rendőrségünkkel, ennek kapcsán tizenkilenc esetben érkezett kö­szönet, valamint hét esetben pa­nasz a kapitányhoz. Meghatározó rendőreink munkájának minősé­gében a gépjármű-ellátottság. A13 rendelkezésre álló személygépko­csival összesen 363 ezer kilométer szolgálati utat tettek meg, amel­lett, hogy motorkerékpárjaikkal is közlekedtek a nyári időben. Városi rendőrkapitányságun­kon 14267 esetet regisztráltak 2004. év folyamán. Ezek részben bűncselekmények, közrendvédel­mi intézkedések és más szabály­sértések voltak, melyek részlete­zését is hallhattuk Bognár alezre­destől. Hangsúlyozzuk, hogy rend­őrségünknek köszönhetően la­punk szerkesztője is végig jelen le­hetett az állománygyűlésen, és hallhatott minden szakmai meg­jegyzésről. Sajnálatos módon nőtt az erőszakos és a garázda bűncse­lekmények száma, mely egyrészt személyek ellen, másrészt a gazda­ság ellen irányultak. Emberölés és kísérlete 4, szándékos testi sértés 113, segítségnyújtás elmulasztása 10, magánlaksértés 14, gazdasági bűncselekmény 30 esetben került felderítésre. Bognár Ferenc kapi­tányságvezető mélységesen szo­morúnak tartja az erőszakos ese­tek 25 százalékos növekedését, és ennek megállítását fontos felada­tuknak tartja. Rendőrségünk te­rületén 186 közlekedési bűncse­lekmény volt, melyből feltűnően magas, 134 volt az ittas vezetés, és 28 a gondatlanság. Házasságban, családban, az iljúság körében elkö­vetett bűncselekmények száma is nőtt 43-ról 57-re'az elmúlt évben. Kimondani is sok a vagyon elleni bűncselekmények számát. Térsé­günkben 700 lopást regisztráltak rendőreink, melyből minden nap­ra jut a TESCO áruházban. Betö­réses lopás 350 esetben történt, sikkasztás 25, csalás 53, rongálás 72, jármű önkényes eltulajdonítá­sa 21, rablás 28, zsarolás 8, és 1 esetben kifosztás is előfordult. Dr. Bognár Ferenc kapitányság-veze­tő önkritikusan szólt, amikor a mutatóik romlását ecsetelte. Nevezetesen a nyomozási ered­ményességi mutatójuk 52,4 % volt (szemben a 2003. évi igen szép 60,1 százalékkal). A rendőrségi felderítési mutatójuk 38,6 szá­zalékot érte el (a megelőző évi 40,9 volt). A bűneseteket több szempont­ból is értékelte a kapitányságveze­tő. Az ismertté váltakat 1005 sze­mély követte el, akik közül 831 fel­nőtt, 108 fiatalkorú, és sajnálato­san 66 gyermekkorú volt. Sajnos, az is évekre szólóan visszanyúló statisztika, hogy közülük 390 fő volt a büntetett előéletű. Még szo­morúbb, hogy 107-en többszörö­sen visszaesőek, és 19-en külföldi­ek. Az átutazó bűnözés is tartja magát, hiszen 117-en közülük ke­rültek ki, és még szomorúbb, hogy 109-en kimondottan bűnözés cél­jából érkeztek hozzánk. Rendőre­ink 59 esetben határozott kény­szerintézkedést hajtottak végre, melyből 36 előzetes letartóztatás­sal és 26 őrizetbe vétellel zárult. A bevezetőnkben írt 112 fős ál­lomány 54 762 órát töltött közte­rületi szolgálatban. 5800 esetben helyszíni pénzbírsággal éltek, melyből 40 milliós bevétele szár­mazott az állami költségvetésnek. 1400 esetben szabálysértési felje­lentést tettek, 285 volt az elfogá­sok, és 588 az előállítások száma. Szomorú tény - és ez is növekvő adat -, hogy rendőreink 598 eset­ben intézkedtek a közlekedés te­rén. De nemcsak a közterületen, hanem a társadalmi életben is szolgálnak rendőreink: így állami és egyházi rendezvényeinken, vá­lasztásokon, népszavazásokon. Megtudtuk azt is, hogy 303 fegy­vertartási engedélyt és 125 va­gyonőri szolgálatot bíráltak el. * A részletes és a rendőrségi munka minden fázisára kiterjedő kapitányi értékelést követően töb­ben is hozzászóltak: Esztergom önkormányzata nevében Ivanov Mihály Közrend- és Környezetvé­delmi Bizottsági elnök mondott méltató szavakat, Kiss Sándor ha­tárőr százados, a határrendészet vezetője, Bodrogai Sándor, a pol­gárőrség elnöke, Prohászka Sán­dor és Benkovics László polgár­mesterek. * A megyei főkapitányság nevé­ben Komocsár Márton tartott szakmai értékelést, aki külön ki­emelte esztergomi kötődését és kapcsolatát a rendőrségünkkel. (los) Adj király katonát! Ha nem adsz, hát szakítok. Ahol gyenge a fogás, ott elsza­kad a lánc, mert elfogyott az erő. A vár védtelen lesz, szaba­don rabolhat az erős. Adj király katonát! Hazánk­nak seregnyi honvédő fiát. Fiút, ki tudja, hogy férfiaknak dolga hazát, házat, asszonyt védeni. Ha ő a sorban köteles ott hagy anyát, mennyasszonyt, apjával kezet fog, indul, mert ő sem alá­valóbb. Katonáéknál, amit megtanul: tűrés, kitartás, köte­lező igazodás, hitbéli erő, hogy bár nehéz, de edződik a test és a jellem. Majd egyszer, ha meg­akad az élet nehezén, azt mond­ja, katonadolog, és megoldja. Adj, hát király katonát. Ádnék én, de nekem sincsen. Az utolsóval is levágattam a centit. Szélnek is eresztettem még az emlékét is. Mi dolgod lenije véle? Úgy, csak úgy egyszerűen, hont védetnék vele. Hazát ősei­mét, véren szerzett földjét, ma­gam szülőhelyét, hamvaink örök nyughelyét. Király vagyok! Enyém a vár, tiéd meg a lekvár. Félsz talán? Látom, lelked vacog. Mert a ki­rály én vagyok, hát én paran­csolok. Parancsom remény, nem lesz több közlegény. Sere­gem nem a régi, ki a hazát sor­kötelezve védi. Fordult az irányzék, katonának lenni sem dicsőség, sem kötelesség. Ki ha­záját kötelességből védi, az ne­kem meg nem éri. Kérdésed, ha így jön sorba, ne csodáld, ha le­szek goromba. Seregem meg­számolható, hadra fogható, kor szerint képzett, agyban és fő­ben kigyúrt védelmi gépezet. Elszánt és kemény váram­ban a sok pénzért vett legény. Megnyitottam zsebem, tisztes­séges bérét rendben megfize­tem. Hiba benne nincs, mint kákán csomó, ne is keresd. Zsoldosomnak nincs más dolga, de ha parancsomat hallja ugrik, mint a bolha. Zsoldját tenyeré­be kapja, vaskalapját a fejébe csapja, vakon rohan a rohamba. Királyom! Nem kívánnék sem háborút, sem csatát. Isten óvja világunk, benne kicsi or­szágunk. De, ha mégis menni kéne, mert a haza veszélybe, minden finak fegyverbe, kirá­lyom! Mit tennél? Ha sokan is csak ritkán lennénk, hazafiút honnan vennél? Kötelességek tudója nem terem a diszkóba. Az, ki fél kézről, lazán csak, csak használja a hazát, szent ügyedet rá, hogy bíznád? Ki egy kis gondnál már elsírja magát. Fiacskája hulló könnyét édes­anyja letörölné, ő kapná fel a puskát, kímélve a fiacskáját. Király vagyok, parancsolok! Katonát a világba bárhová adok. Ha zsoldos bajtárs nem érzi jól magát, egyszerűen haza hívom. A jó király, mielőtt pa­rancsot ad, megkérdi a katoná­ját, mennyiért markolja meg a puskát. Katonám, ha nem akar­ja, el sem indul a hadba. Hogy itthon védtelen a vár? A sok ifjú olyan, mint a lekvár? Szájukból szlengek lengnek, azt a szót, felejtik, hogy hazám? Izmaiknak laza rostja karjukat rossz irányba igazítja, effélével törődni nem a király dolga. Nem adsz hát király honvé­dő katonát, ki vigyázza a ha­zát?! Ki a Magyarok Istenére esküszik, hogy utolsó vérig védi az övét. Ki tudja, hogy köteles­sége és dolga, hogy hazájára le­gyen gondja. Tudja, mert egytorokkal dalolja, hogy Gábor Aron rézágyúja fel van virágoz­va. Adj király katonát! Ha nem adsz, nem lesz katonád egyéb, csak az anyámasszonyé. Bereczné Szállási Etelka

Next

/
Thumbnails
Contents