Esztergom és Vidéke, 2005

2005-08-18 / 33-34. szám

2005. augusztus 18. esztaasofl) 6s vip£fr6 7 Szarvasagancs, szarvashiba? Öregembernek leépülnek a gátlásai S. J. Nyúl fut a vadász után, aki délibábra lődöz. Üldözi erdészét az erdő, s az erdész földbe gyökerez. Kifordult sarkából a világ. Emlékszik-e még valaki a hónapos retekre, pontosabban a Májusi Harsona közölte Agancs című költeményemre? Jó, túlbecsültem förmedvényemet. Lefokozzuk magunk betűs ábrándtalanságra. Mit képzelhet rólam egy tudós szakmunkás? „Költők között a legjobb tetőfedő, tetőfedők között a legjobb költő" - mondja. És mit képzel a poéta-szaki a „tudós" szakmunkásról, ki mesterien bánik a halász-vadász-madarász kéziszótárakkal? Kénye-kedve szerint fosztogatja őket. Magyar szavakat lopkod az idegenek közé. Például bombardon, ami olasz, s azt jelenti: nehéz a rézágyú. Azt fújd meg haver, ha tudod! Után^ pedig tarandoz. Gímszarvas. Szarvasanyu meg dám. Bocs, dáma. így káromkod a beste, hadd becézzem: besti(a). Engem bezzeg félezer esztendeje adta teremtettézésért lefejeztek volna, ha akkor lettem volna a királyi, fejedelmi, történelmi és a többi Magyarországon. Bár akkor lettem, voltam volna, most nem kéne az agancs és a szarvas főnevekből képzett szarvasagancs összevont hasonlatért szégyenpadon ücsörögnöm. Úgy érzem magam, akár egy fényesre koptatott nadrágfenék, melybe hirtelen beleszellentenek. Az áldóját! Megérdemlem. Mért kell nekem folyton-folyvást disznószarvasok elé kavarodnom? Vagy olyanok elé, mint ez a szótár nélkül szótározó, toronydarueszű szépember. Gyöngyözök a cinkelt, lesipuskás Stüszi Vadásznak. Azt állítja tenmagáról: tudományos eszmefuttatással rendelkezik. Piha. Hun lehet ilyet szerezni? Bal fülemen be, jobb fülemen ki. Ha van neki, hát van, granulálok, bogyózom becses személyének. Körösztkérdés: miért fut a nyúl a vadász után, ki délibábra lődöz? Csupa rejtély a tudós csuda egyén, a szarvasfélék hímje. Miért üldözi erdészét az erdő? Talán csak nem ijedt meg a fején növekvő több ágú, csontos képződménytől? A szarvasagancstól? Szarvashiba lenne. Járándi Sózsef Utózmány: Szarv főnevünk ötödik jelentése gunyoros. A megcsalt férj állapotának jelképe. Szarvat, szarvakat visel. A fölszarvazottság magánérzete nőknél is ugyanaz, írhatnám: dettó. Daj, daj Benedettó. Und so weiter. Száradjon el inkább a repce levele. S. J. Sárándháza, 2005. május 13., péntek Művészpalánták alkotótábora A Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület (MBKKE) az idén is a megszokott időpontban, augusztus l-jétől és a most már megszokott helyén, Pilisszentléleken nyitotta meg ifjúsági alkotótáborát. Helyet a tábornak - immáron harmadik évben - az esztergomi Babits Mihály Altalános Iskola pilisszentléleki tagiskolája adott szép, tiszta és gondosan előkészített környezetben. Köszönet érte! A művészeti-irodalmi foglalkozásokat szakképzett pedagógusok és művészek szervezték és irányították. Ottmár Sándor zselízi festőművész festészeti alapismeretekkel gazdagította a 4-12 éves korú művészjelölteket: az akvarell, tempera, száraz- és olajpasztell, valamint a grafitceruza technikájára tanította őket. Kasnyik László grafikus és nyomdászmester a magasnyomás technikáját gyakoroltatta félbevágott krumplival, amibe saját fantáziájukból vett, kiemelkedő formát faragtak és festékbe mártva papírra „bélyegeztek" a gyermekek. Monotípiát is alkottak: üveglapon egyenletesen szétkent festékre óvatosan papírt fektettek és tompa tárggyal alakot, formát rajzolva, a papír alja felvette a festéket a rajz helyén. Érdekessége, hogy a rajz ilyenkor tükörképként jelentkezik, tehát a rajzolást is „tükörben" kellett végezni, különösen a betűknél ügyelni. Harmadik eljárás a papírmetszet készítése volt. Itt a színes foltokat, képelemeket kartonból külön-külön kivágták és festékezték. Aztán papírra illesztették (pl. a bohócfejeket) és a képpapírral lefödve nyomtatógép alá gördítették. Az így alkotott képek közül a plakátszerű alkotások voltak a „legizgalmasabbak". A tábor vezetője, Kulcsár-Elek Csilla óvodapedagógus az újra-papírkészítést belepréselt virágokkal, a fonalgrafikát, a gyöngyfűzést irányította. A gyermekek a maguk alkotta karkötőket, nyakláncokat, gyűrűket, vidám állatfigurákat, kitűzőket hazavihették ajándékba a szüleiknek és a testvéreknek. A természetbeli kirándulásra pedig papírt vihettek magukkal és az ott található, festékanyagnak is alkalmas színekkel - virágszirmokkal, fűszálakkal, kövecske- és széndarabokkal, faágakkal készítették el különleges alkotásaikat. Az esősre fordult időjárás az idén a tervezett nagytúrákat és a búcsúesti szalonnasütést elmosta. Vendégelőadói programunkat dr. Pénzes István pedagógus-gyermekíró, érsekújvári tanár vezette. 2005. március 10-ei számunkban mutattuk be Anyanyelvi kavalkád című, nyelvi-logikai készségeket fejlesztő segédkönyvét. A táborban Pénzes István e könyv alapján anyanyelvi vetélkedőt szervezett III. Nemzetközi Monteverdi kórusfesztivál A Budapesti Monteverdi Kórus a névadó, Claudio Monteverdi magyarországi tartózkodásának 400. évfordulója alkalmából, 1996 nyarán rendezte az első Monteverdi Fesztivált, amelynek központi Ünnepeljünk együtt! Augusztus 29-én lesz 100 éves az esztergomi Helischer József Városi Könyvtár. Ebből az alkalomból augusztus 29-étől egy hónapon át, a beiratkozási díjon kívül, valamennyi szolgáltatásuk ingyenes! A százéves ünnepi megemlékezésre augusztus 29-én 16 órakor kerül sor, melyen Pusztaszeri Kornél és Várady Viktória verseket ad elő, valamint a könyvtár múltjáról is sokat megtudhatnak az odalátogatók. A könyvtár e kerek évforduló alkalmából megajándékozza legifjabb és legokosabb olvasóit. Az intézmény vezetősége mindenkit szeretettel vár az évfordulóra! gondolatát így fogalmazta meg: „Monteverdi művészetének hatása az európai és a magyar kultúrára". Helyszínéül Esztergomot választotta, ahol egykor Gonzaga herceg muzsikusaként Monteverdi is megfordult. A programokat aztán kiterjesztette a Dunakanyarra és a fővárosra is. A nagysikerű fesztivál folytatására 2001-ben került sor, nyolc európai kórus részvételével. Esztergom ebben az évben immár harmadszor látja vendégül a Nemzetközi Monteverdi Fesztivált. Az Esztergomi és a Budapesti Monteverdi Kórus mellett egy amerikai, egy észt, egy spanyol és egy német kórus mutatja be egyházzenei és világi programját augusztus 13. és 19. között. Ma, augusztus 18-án este hét órakor a Kis-Duna sétányon felállított szabadtéri Fesztivál-színpadon lesznek a Fesztivál-hangversenyek. Augusztus 19-én, pénteken este 18 órakor a Vízivárosban körmenet keretében csendül föl az esztergomi Szent István Kódex alapján erre az alkalomra összeállított Vesperás, majd 19 órakor a Fesztivál záróhangversenye következik a Vízivárosi templomban, ahol a kórusok közösen adják elő a zenei műhelyekben összecsiszolt változatos műsort. Ennek az estének méltó kicsengést ad majd Claudio Monteverdi „Confitebor tibi Domine" kezdetű zsoltára és Giacomo Puccini „Glória" című műve. Szeretettel várjuk a fesztiválra a kórusmuzsika rajongóit! ígérjük, hogy az énekeseknek és a hallgatóknak különleges zenei élményekben lesz részük. különféle szóalkotásokból, „e-ző" szövegekből, „ő-ző" szinonimákból, anagrammákból, „szóban szó" és „mondatban nevekből". A versenyző csoportokban az óvodások is egyenrangúan szerepeltek és rajzoltak. A gyermekirodalmi programot Kulcsár-Elek Csilla vezette. A drámajáték-meseírás dramatizálásához a szereplő gyerekek maguk találták ki saját szerephősüket (róka, cicák, nyuszik, pillangók, vadászkutya, mesemondó) és erre építve találták ki és írták meg a mesét és annak dramatizált változatát. A záróműsor fénypontja lett ez a mesejáték: A telhetetlen róka hiteles története. A búcsúzás perceiben a gyermekek megkapták a vetélkedőn kiérdemelt jutalmakat és ajándékokat: az iskolások könyveket (Pénzes István: Anyanyelvi kavalkád, és Varga József: A lendvai vár kapitánya című ifjúsági, valamint Tudatformáló idők című novellaregényét), a „kicsik" zsírkrétát, vonalzót, ceruzát. A meghívott vendégek, a szülők és nagyszülők ezután szeretettel és büszkeséggel tekintették meg az ifjú alkotók igen változatos műfajú kiállítását. A 2003-2005. évek tapasztalatait összevetve és összegezve kimondhatjuk: mind a környékből, mind a Felvidékről kevesebb gyermekjelentkezett az idén, mint például tavaly. Támogatóink száma is egyre ritkul, pedig alkotótáborunk az a szerencsés lehetőség, ahol a szűkös iskolai tanórák kibővülnek. A különféle alkotói tevékenységek pedig éppen a fejlődő gyermekek alkotói fantáziáját és manuális művészi készségét jó irányban fejlesztik és növelik. Ruda Gábor szervező, egyesületünk vezetőségi tagja fényképdokumentációt készített a tábor életéről és munkájáról (az itt látható kép is tőle származik). Támogatóinknak ezúton mondunk köszönetet. A jövő évi táborozáshoz szíves szeretettel várjuk az alkotókedvű „ifjakat" és a szponzorokat. A táborban a „nagymamás teendőket" ellátta, a fentieket kedvcsinálónak részletesen leírta: Horváth Gáborné dr. MBKKE tag Szülőföldem: Szent István király városa Újhelyi László Szentgyörgymezőn született még a második világháború előtt. Szülei módos gazdálkodók voltak, és mert „nem esik messze az alma a fájától", Laciból is agrármérnök lett. Középiskoláját a Szent István Gimnáziumban végezte, a kardvívó Pézsa Tibor világbajnokkal. Tanulmányait a gödöllői agrártudományi egyetemen folytatta, később mint agrágmérnök előbb az Alföldön, majd Tatán, Tatabányán dolgozott, később visszaköltözött szentgyörgymezői otthonába. Szereti és igen jól ismeri Esztergomot: büszke arra, hogy Szent István királyunk is itt született. Ezt a tényt - mondja - az '50-es években nem volt szabad hangoztatni. Ugyanakkor kritikusan is szemléli szeretett szülővárosát. Szerinte 40-50 évvel ezelőtt sokkal romantikusabb és szebb volt a Jdrályi város. - A hatvanas, hetvenes években főleg a Bástya Áruház és az új arculatú központ megépülésével sokat romlott a városkép - véli. A mostani Esztergomról vegyes benyomásai vannak: örül a fejlesztéseknek, de bánkódik a sok romépület miatt. Sokat vár viszont az élményfürdőtől. Több hazai városban - sőt külföldön is számos ilyen fürdőt keresett fel, és nagyon jól érzete magát. Beszélgetésünkkor éppen fél ötöt ütött az óra, megszólal a Várból a tárogató hangja: „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország" dúdolja Laci. Bizony, valamikor szép volt, és jó volt itt élni... Csak rajtunk, magyarokon, esztergomiakon múlik, hogy országunk, városunk ismét méltó legyen Szent István királyunk nevéhez... Azok a régi gőzösök Sokszor írtunk már e lap hasábjain az egykoron, az 1970-es évek közepéig Esztergom és Budapest között közlekedő lapátkerekes gőzhajókról. Ha már többet nem is utazhatunk rajtuk, érdemes lenne valamelyik múzeumnak (gondolok itt elsősorban a kiváló Duna Múzeumra) összegyűjteni e hajók még fellelhető fotóit, s ezekből állandó kiállítást rendezni. Mindezt makettekkel és természetesen szakszerű leírással, kommentárral, a dunai személyhajózás történetének ismertetésével is kiegészíteni. A Dunaföldvár, a Petőfi, a Kossuth, a Deák Ferenc vagy a kétkéményesek, a Szent István és a Szent Imre hajók fotóit és dokumentumait esetleg egy állóhajón is kiállíthatnák a hajóállomás mellett. Bár nem vagyok hajóskapitány, de mint laikus is biztos vagyok benne, hogy a fenti hajós-képek és dokumentumok összegyűjthetők - persze sok-sok jószándékkal és társadalmi összefogással! A Kanári-szigetek helyett Zebegény Divat a világturizmus. Mindenki egzotikusabb és előkelőbb helyen akar nyaralni. Nem véletlen. A tévéreklámok „földöntúli" élményeket kínáló utazási ajánlatokkal halmozzák el az embereket. Ugyanakkor közvetlen környékünk, szűkebb hazánk szépségeit alig ismerjük. Van olyan gyerek, aki hamarabb eljut Tunéziába vagy a Kanári-szigetekre, mint az Esztergomtól néhány kilométernyire fekvő Zebegénybe. Pedig ez a hely - mely a természet ajándéka - maga a csoda, a varázslat. Leginkább hajóval érdemes megközelíteni. Reggel 9 órakor indul a kishajó Esztergomból és délben egy másikkal haza is lehet jönni. Zebegényben a felújított, muskátlis sváb parasztházak között már a séta is üdítő. Aztán a Kós Károly által tervezett híres templomba is be lehet térni egy rövid imára, megcsodálni freskóit, szobrait, hangulatát. Fel lehet menni a Trianon-emlékműhöz, onnét pompás a kilátás és el lehet gondolkodni hazánk sorsán... Nem hagyhatjuk ki a hajózási múzeumot, mely egy hajóskapitány magánygyűjteménye, és természetesen „kötelező" ellátogatni a Szőnyi István Emlékmúzeumba., ahol a nagy festő Zebegényt és a dunakanyari tájat ábrázoló csodaszép képei láthatók. Még marad néhány percnyi idő a Dunába való fürdőzésre is. Aztán már a kanyarban feltűnik a kishajó, jegyet válthatunk, búcsút inthetünk Zebegénynek, és eszünkbejuthat: ez jóval olcsóbb túra volt, mint a tunéziai, vagy a Kanári-szigeti. Ez is felejthetetlen élményt adott! Dezső László