Esztergom és Vidéke, 2005

2005-08-18 / 33-34. szám

8 esztmsosn vip^fre 2005. augusztus 18. Eucharisztikus kiállítás a Kincstárban (I. M.) 2005-ben az Eucharisztia, az Oltáriszentség évét ünnepli a katolikus egyház. Ebből az alkalomból nyílt tárlat a Főszékesegyházi Kincstár időszaki kiállítótermében, amely különböző műtárgyak - főként grafikák és festmények, valamint ötvösművek - segítségével idézi fel a Krisztus által Nagycsütörtökön alapított szentmiseáldozat koronként eltérő formákban gyakorolt, de mindig is kulcsfontosságú bemutatását, ennek jelentőségét. 18. századi orosz ikon, reneszánsz kori magyar vagy 19. századi nazarénus festmény egyaránt szerepel itt, s a szintén kihelyezett (de kevéssé előtérbe állított) Lorenzo di Credi-festmény mellett Dürer-metszet, Raffaello-másolatok és Rubens műveinek átdolgozásai érzékeltetik a bemutatott téma elterjedtségét, fontosságát. Ez az összbenyomás a legmegragadóbb a kiállításon - talán azért is, mert az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus dokumentumain kívül más egység nem válik ki az egytermes tárlat anyagából. A kiállítás a Keresztény Múzeum művei közül tár egyes darabokat a látogatók elé, mert (mint az a bejáratnál lévő tájékoztató szövegben olvasható) a Kincstár gyakorlatilag egy másik eucharisztikus tárlatot alkot, s ennek tárlóit szükségtelen lett volna ezért megbolygatni. E bevezető sorok - a kiállítást rendező Cséfalvay Pál kanonok, múzeumigazgató tollából - szemléletes összefoglalását adják a szentmiseáldozat bemutatása történetének, s bár nem olvashatók idegen nyelven, maga a tárlat a külföldi kincstárlátogatók körében szintén elismerést keltett. Az értékes és gazdag, lelki gazdagodást eredményező időszaki válogatás augusztus 20-áig még mások számára is megtekinthető. * Értékközvetítés a régi könyvek által Halk zene egy, még mindig jól működő ódon lemezjátszóról, a könyvek jellegzetes „régi szaga", áttekinthetően elrendezett könyvespolcok, szóval amolyan igazi, békebeli hangulatot árasztó antikvárium a Laskai Osvát, melynek két tulajdonosával, a Mezei házaspárral - Attilával és Máriával - ültem le egy zárás utáni közvetlen csevelyre. „A Bazilika árnyékában" Évente százezrével érkeznek látogatók az ország és a világ minden tájáról az esztergomi bazilikához. A legnagyobb magyar templom képe szinte elhomályosítja közeli környezetét. A Bazilika előtti nagy tér négy sarkán szobrok állnak. Kevesen ismerik ezeket a műalkotásokat. - Hogy a legelején kezdjük: kinek a fejéből pattant ki az antikvárium alapításának az ötlete? - Az ötlet régóta érlelődött, tulajdonképpen a 90-es évek első fele óta. Eredetileg két család közös ötlete volt az alapítás, ami akkor kezdett reálissá válni, miután a ferencesek árulni kezdték ezt a helyiséget. Az kezdettől fogva világos volt számunkra, hogy mindenképpen meg szeretnénk vásárolni, a bérbevételen nem is gondolkodtunk. Hosszútávon ugyanis nem lett volna kifizetődő ez a megoldás. Mindez 1994-ben történt, innen számítva még öt és fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kinyithassunk. A két család közösen alapított egy betéti társaságot, mely az antikvárium hátterét hivatott biztosítani. 1999 decemberében jutottunk oda, hogy ténylegesen kinyitottunk. A múlt évben az ismerős házaspár - ők egyébként mindketten pedagógusok - kivált a vállalkozásból, így gyakorlatilag kettőnkké lett az üzlet. - Honnan az elnevezés ? Laskai Osvát neve inkább csak a szakavatottak előtt ismert. - Mivel a ferences gimnázium Temesvári Pelbártról kapta a nevét, ezért úgy gondoltuk, hogy egy olyan személyiségről nevezzük el az antikváriumot, aki nemcsak Esztergomhoz, hanem esetleg Temesvári Pelbárthoz is kötődik, és neve viszonylag ismert. így sikerült rábukkanni Laskai Osvátra, aki a magyar középkor egyik legtermékenyebb, külföldön is elismert írója, ráadásul szerzetes. Egy ideig Esztergomban tevékenykedett, az utókor Temesvári Pelbárt tanítványaként tartja számon. Félő volt, hogy a szakmai körökön kívül neve teljesen feledésbe merül, így aztán őt választottuk névadónknak. - Milyen elképzelésekkel indultak a nyitáskor? Kiket, mely réteget célozták meg, már ami a vásárlóközönséget illeti? Volt-e kezdeti profil ? - Mindenképpen olyan vállalkozást szerettünk volna, amely a várost is szolgálni tudja majd hosszútávon. A kialakulófélben lévő polgári réteget céloztuk meg, illetve azokat, akik a polgári életfelfogást és minőséget a magukénak vallják. Ez egy viszonylag széles réteg, mindenki beletartozik, aki fogékony a művelődés iránt és fontosnak tartja az önművelést. Semmiképpen nem a gyors meggazdagodás reményében nyitottuk a boltot, hiszen azzal tisztában voltunk, hogy az a réteg, melyre építeni szándékozunk, csak lassan alakul, ráadásul anyagilag még mindig nem áll szilárd alapokon. Ami az antikvárium profilját illeti, nem volt és ma sincs specializálódás. Ezt anyagilag nem is engedhetnénk meg magunknak, tehát nyitottak vagyunk valamennyi tudományág felé, annyi megkötöttség azonban van, hogy egyházellenes, illetve szektás irodalmat nem vagyunk hajlandóak forgalmazni. Ugyancsak elzárkózunk a nemzeti jóérzést sértő könyvektől. A fő értékmérő egy könyv esetében egyébként is az, hogy mennyire keresik, mennyire van rá igény. - Tényleg: mennyire van igény a régi könyvekre? Ki és milyen céllal jön egy antikváriumba? - Igény természetesen van, hiszen egy antikvárium a viszonylag új könyvet is olcsóbban tudja kínálni, mint a könyvesbolt. Sokan azért jönnek, mert egy bizonyos művet már régóta hiába keresnek az újdonságok piacán. Esetleg a szomszédnál láttak egy olyan kiadványt, melyet szívesen beszereznének. Persze, szintén sokan keresik az iskolai kötelező olvasmányokat. Aztán vannak olyanok, akik egyszerűen csak nézelődnek, böngésznek, aztán egy későbbi időpontban visszatérnek, már mint vásárlók. Annál is inkább, mert a könyveken kívül régi metszeteket, térképeket, képeslapokat és hanglemezt is kínálunk. - A nyitás óta eltelt hat év alatt kialakult-e egy törzsvásárlói réteg, amely rendszeresen betér Önökhöz? - Igen, határozottan állíthatom, hogy kialakult a törzsvásárlók rétege. Főleg a híd átadása óta nagyon kibővült a vásárlóközönségünk, rendszeresen jönnek a Felvidékről, de máshonnan is. Mi nagyon örülünk a hídnak, ezt minden túlzás nélkül mondom. Szinte mindegyik törzsvásárlónknak tudjuk a telefonszámát. Erre azokban az esetekben van szükség, mikor a keresett kiadvány éppen nincs meg, de miután valaki felkínálja eladásra, értesíteni tudjuk az illetőt. A törzsvásárlók mellett a másik jelentős réteget alkotják a gyűjtők, ez egy viszonylag szűk csoport, akik nem a használt könyveket keresik, hanem az antikvár könyveket. - Használt könyv és antikvár könyv: a kettő közti különbség, megmondom őszintén, ezidáig nem tűnt fel nekem... - Pedig jelentős. A használt könyv általában nem régebbi ötven évesnél, a háború után kiadott könyvek tartoznak ide, és az emberek többsége ezeket keresi. Az antikvár könyvek azonban ezeknél régebbi kiadásúak és persze jóval drágábbak. Különbség még, hogy az antikvár könyvek kisebb számban kerülnek hozzánk, értékesíteni is jóval nehezebb ezeket a köteteket, hiszen egy-egy példányukat szinte kizárólag csak a gyűjtők keresik. Mivel nagy részük budapesti, mi pedig szerencsére nem vagyunk messze a fővárostól, ezért találtuk ki azt a megoldást, hogy évente megrendezésre kerülő árveréseken próbáljuk értékesíteni a hozzánk került antikvár könyveket, estleg a régi, értékes metszetekkel, képeslapokkal együtt. - Akkor beszéljünk most az árverésekről. Mióta rendezik és hogyan zajlik egy-egy ilyen rendezvény? -Amint már említettem, ezeket kimondottan a gyűjtők kedvéért rendezzük. Idén december 4-én lesz az ötödik árverésünk. Minden alkalommal kiadunk egy katalógust, melyet gyűjtőink névre szólóan kézhez kapnak; a legutóbbi két árverés kínálata pedig már az interneten is szerepelt. Az árverés előtti héten közszemlére bocsátjuk valamennyi kalapács alá kerülő tételünket, így segítve a vásárlást. Az esemény helyszíne rendszeresen a tanítóképző főiskola, az időpont pedig mindig vasárnap. Ez nem véletlen, mivel az a tapasztalatunk, hogy gyűjtőink az árverésen való részvételt általában összekötik egy családi kirándulással. Ilymódon Esztergomot is jobban megismerik, megkedvelik a máshonnan érkezők. Mindent összevetve, az árverésekkel kapcsolatosan jók a tapasztalataink, és örvendetes módon már itt, helyben is kezd kialakulni a gyűjtők köre, talán éppen ezeknek az árveréseknek köszönhetően. - Vannak kapcsolataik más antikváriumokkal? - Igen, több budapesti üzlettel is, és általában szakmai-baráti jellegűek. - Befejezésül: hogyan látják jövőjüket, milyen terveik vannak ? - Továbbra is szeretnénk betölteni egyfajta kultúraközvetítő és értékmentő szerepet. -Értékválsággal terhelt, anyagi problémákkal küzdő korunkban ez nem csekély feladat. Kívánok hozzá sok sikert, erőt és kitartást! Ph Dr. Tátyi Tibor A Bazilikától legtávolabb áll Körösi Szent Márk szobra. A 30 éves háborúban Rákóczi György protestáns csapatai elfoglalták Kassát, s bár megállapodtak a katolikus hívek és a papok sérthetetlenségéről, a hajdúk elfogtak három papot (Körösi Márkot, Pongrácz Istvánt, Grodzieczki Menyhértet). Mindhármukat megkínozták: Márkot és Menyhértet lefejezték. Körösi teste később az Esztergomi Káptalanhoz került. Márk 1588ban Magyarországon született, a nagyszombati papnevelde rektora, esztergomi kanonok és széplaki apát is volt. 1905-ben X. Pius pápa boldoggá, 1995-ben II. János Pál szentté avatta. Vele szembe a Bazilika feljárójánál Boldog Özséb szobra látható. Boldog Özséb nevéhez kötődik a magyar eredetű szerzetesrend, a pálosok alapítása. Esztergomban született. II. Orbán pápa hagyta jóvá rendjét. Az 1256. évi esztergomi zsinat jegyzőkönyvét így írta alá: „Eusebius prior prov. Ord. S. Pauli Primi Eremitae" (Özséb, Első Remete Szent Pál rendjének provinciális perjele). A fehér ruhás pálosok öt házban éltek Magyarországon. Ma kb. 300 pálos él a világon, főleg Lengyelországban. Ők gondozzák a világhírű czestochowai kegyhelyet. Ismerjük, valószínűsítjük a szobrok alkotóit is a luganói származású Carlo Adami. Legismertebb műve a budapesti Szentháromság téren levő Pallas Athéné szobra, melyet 1965-ben faragtak újra és az eredetije a Városháza u. 9. sz. kapualjában áll. A művész rövid ideig Süttőn élt, és Tatán a gimnázium kapuzata is az ő alkotása. A két szobor eredetileg a mai Fürdő Szálló helyén egy Nepomuki Szent János szobor két oldalalakja volt. A szálló építésekor 1844-ben a Káptalan raktárába kerültek, majd a Bazilika építése után 1856-ban kerültek jelenlegi helyükre. A Bazilikához közelebb, fák árnyékában Szent István és Szent László szobra áll. A két szent Magyarország legismertebb történelmi személyisége, de a szobrok alkotójáról kevesebben tudnak. A művek megrendelője Mária Terézia volt és 1821-ig Szent István király templom homlokzatán álltak. Az új Bazilika építése után kerültek mostani helyükre. A szobrász Hebenstreit József volt. Az ausztriai Ybbs-ben született 1719-ben. 1747-től budai polgár lett. 1783. október 23-án Pesten hunyt el. Alkotásai az ország legkülönbözőbb részein láthatóak: Gyöngyöstől Egejen át Szécsényig, Jászberényig. Ő készítette például a vácrátóti templom homlokzatát, Budapesten az Angolkisasszonyok templomának főkapuja felett látható „Patróna Hungáriáé" szobrot. Legalább, mi esztergomiak, álljunk meg néha a kicsit háttérbe szorult, de múltunk nagy történéseit hordozó kitűnő műalkotások előtt. Osvai László dr. (ekor-lap) Elhunyt id. Borz Tibor Szomorú hírt kaptunk a családtól: július 16-án meghalt Borz Tibor, az OTP esztergomi fiókjának nyugalmazott vezetője. Tudtuk, hogy az elmúlt időben már betegeskedett, de türelemmel viselte fájdalmait. 77 évet élt. Lapunknak, újkori megjelenésétől kezdve, hűséges olvasója volt, szinte velünk élt. Városunk igaz polgáraként Esztergomban nagy tisztelet övezte. Mint a legkorábbi és legnagyobb pénzintézet szakavatott vezetője, Borz Tibor sokat tett a lakosság pénzügyeinek intézéséért, közvetetten a város felemelkedéséért. Mély részvét mellett a Belvárosi Temetőben hantolták el. Nyugodjék békében! Esztergom és Vidéke szerkesztősége