Esztergom és Vidéke, 2005

2005-06-23 / 25-26. szám

2005. június 23. 6SZreR6()jfi VIP656 5 Kultura es civilizáció* Számadás 25 év munkásságáról Karácsony Tamás építész ne­gyedszázados munkásságát mu­tatja be a Számadó (25 év tervei) címmel június 8-án nyílt kiállítás a Duna Múzeum földszinti termé­ben. (Ennek megnyitó szövegét kü­lön közöljük.) A tárlat terveken, vázlatokon, fotókon követi végig az eddigi életművet, melynek leg­kiemelkedőbb darabjai nagyobb formátumban és maketten is ta­nulmányozhatók. A sok-sok apró méretű ábra egymás mellett sora­kozva csaknem körbeér a három kiállítóhelyiségben, a részletek i­ránt érdeklődők számára a kina­gyított változatokon kívül a vitrin­be helyezett dokumentációk nyúj­tanak segítséget. A főbb épülettervek között sze­repel Karácsony Tamás diploma­munkája (Eger, Tetemvár), az esz­tergomi munkákból például a Mú­zeum cukrászda és a dzsámi felújí­tásának terve, de tanulmányozha­tó a családi ház (Budapest, Mészá­ros-ház), illetve a városléptékű be­építés (Budapest, Danubay lakó­együttes) tervezésének sajátossá­ga is, és városrendezési tervre (Do­rog) szintén akad példa. Az első te­remben hatalmas összesítő tábla sorolja fel az építész eddigi mun­katársait, valamint a megrendelés helyszíneit, amelyről leolvasható, hogy legtöbbször néhai Kund Fe­renccel dolgozott együtt és váro­sunk számára készült a legtöbb műve. A tárlathoz két kísérőprog­ram is társul: egy vetített-képes visszatekintés és egy építész-talál­kozó. Az előbbi keretében június 18-án, szombaton az eddigi fonto­sabb, esztergomi vonatkozású ter­veinek hátterét és jelentőségét, mélyebb összefüggéseit ismertette Karácsony Tamás. A megbízáso­kat a történelmi városrészek sze­rint csoportosító előadáson a hall­gatóság megismerkedhetett a szakember sok szempontot figye­lembe vevő, hagyománytisztelő szemléletével is. Június 25-én pe­dig a 25 éves munkásság során ve­le együtt tervező munkatársaival találkozik a jubiláló esztergomi építész nyilvános keretek között. (I. M.) Kultúra és civilizáció. Gyakran használt szavak, alkalmasint egy­más szinonimájaként is. Eredeti értelmében a két fogalom össze­tartozó, de nem csereszabatos. Mint az ősi kínai tai-csi szimbó­lumban ajin és a jang. együttesen alkotnak teljességet. Ha cK ilizáció alatt a világ anyagi felületeihez va­ló viszonyunkat értjük, akkor a kultúra a világ szellemi tartalmai­val való kapcsolatunkat jelenti. Ha a civilizáció minden, ami tény, megfoghatóság, logika és ráció, ak­kor a kultúra minden, ami nem konvertálható anyaggá, ami érze­lem, ami intuíció, ami transzcen­dencia. Ha civilizáció a mosógép, az űrhajó, a röntgen, a tudomány, akkor kultúra a viselkedés, a hit, a művészet. Jó esetben a világ teljes­ségéhez - anyaghoz és szellemhez - való viszonyunk kiegyensúlyo­zott, mindkét rész jelentésének és jelentőségének megfelelő szerepet kap benne. De az emberi történe­lem során ilyen jó eset, ilyen ke­gyelmi állapot ritkán fordult elő. Ma is aszimmetrikus korban élünk; az anyaghoz való viszo­nyunk messze fejlettebb, mint a szellemi oldal, életünket az anya­gok, tárgyak, számok és pénzne­mek mindinkább növekvő kény­szeres halmaza tölti ki, egyre job­ban háttérbe szorítva az eszmét, a hitet, a kultúrát. A féloldalasság a harmónia megbomlásához vezet, a harmónia megbomlása pedig zavarokat okoz. Például az értékválságot. A szellemi szférába tartozó művészi alkotások egyre nagyobb hányada anyagiasodik el, válik áruvá. A képzőművészet műtárgy-kereske­delemmé silányul, az irodalom és a zene globális szórakoztató iparrá válik, az építőművészetet elnyeli az ingatlanpiac. A művészetek ér­tékválsága tulajdonképpen nem más, mint a hagyományos eszmék és a művészetekben csak árut látó érdekek összecsapása, szempont­jaik keveredése. Az anyagi érdek nem tud mit kezdeni az eszmei érték ideáljával. A harmónia megbomlása zava­rokat okoz, például a meg nem-ér­tés zavarát. Ahogyan a civilizáció és a kultúra, úgy a tudomány és a művészet is egyre jobban eltávo­lodnak egymástól. A ma fizikusa értetlenül áll a ma festője előtt, mert fel nem foghatja, hogy amit a másik csinál, az miért művészet. A ma festője meg értetlenül áll a ma fizikusa előtt, mert azt sem érti, hogy miről beszél a másik, azt meg végképp nem, hogy az miért fon­tos. A ma embere meg ott áll a fizi­kus és a festő között, és nem érti egyiket sem. Kívül rekedt az egyre öncélúbb tudományon, kívül az arisztokratikus művészeten. Az építészet olyan diszciplína, melyben egyesül tudomány és mű­vészet. Az előbbiek alapján mi, az építészet művelői joggal tehetjük fel magunknak a kérdést: mennyi­re szakadtunk el mi az embertől? Mennyire érthető és szerethető az, amit mi csinálunk? Mennyire szol­gálat a mi tudományunk-művé­szetünk? Ezek kínzó, olykor ön­kínzó alapkérdések minden morá­lis alapokon álló alkotó ember szá­mára. Ezek az alapkérdései min­den alkotásnak, minden szemé­lyes feltárulkozásnak. Ezek az alapkérdései ennek a kiállításnak is. Karácsony Tamás esztergomi építész mutatja be huszonöt év munkásságának főbb állomásait, ötleteket, terveket, épületeket, itt, Esztergomban. A hely és a hűség vonzásában. A hely, a helyhez kö­tődés minden hagyományos kultú­ra alapja. A hely a kultúra számá­ra termőföld, melybe gyökereket mélyeszthet, melyből táplálkoz­hat. Hely nélkül nincsen kultúra. A hűség kitartást jelent, megma­radást, és mint ilyen, időbeli kate­gória, csak az időben, méghozzá hosszú időben válik értelmezhető­vé. A hűséghez idő kell. Ahogy puszta létünk színtere a fizika négydimenziós tér-idő rendszere, úgy kultúránk forrása és feltétele a hely és hűség kapcsolata. Karácsony Tamás építészete, művészete kimagasló a mai ma­gyar építészetben. Talán éppen azért, mert megmaradt a hely és hűség kapcsolatrendszerében, a­melyben folyamatos szellemi mu­níciót jelent a hely, stabil, időtálló értékalapokat teremt a hűség. Ka­rácsony Tamás építész-tanár munkássága a mindenkori fiatal építész korosztályok számára ma­gas szjntű követendő példa, eta­lon. Építész nemzedékek nőt­tek-nőnek fel úgy, hogy Kará­csony-stílusban próbálnak rajzol­ni, rajzmodorban is a Mestert kö­vetni. Idővel nyilván a lényeget il­letően is megértik a Mester példá­ját, belátva, hogy a rajz vonalai, a formáik és a mélyebb tartalmak mind-mind a hely és hűség szö­vetéből erednek. Karácsony Tamás építész-ta­nár, építész is és tanár is. Ez két szakma, két hivatás, és mindkettő teljes embert kíván. Két életet élni egy időben folyamatos lemondást jelent. Lemondást a szórakozás­ról, a kikapcsolódásról, a szabad­időről, minden másról, ami nem építészet vagy tanítás. Szent meg­szállottság, teljes önátadás. De ez a kettős élet ugyanakkor egymást tápláló erőforrássá válik, az okta­tás az állandó felfrissülés lehetősé­gét jelenti, a munkákban jelentke­ző frissesség pedig az oktatást te­szi hitelessé. Nagy örömömre szolgál, és a megtiszteltetés érzésével tölt el, hogy az egyik legjobb magyar épí­tész önálló kiállítását megnyitha­tom. Örömömre szolgál, hogy ez­zel kapcsolatban olyan hagyomá­nyos értékekről beszélhettem, mint a hely és a hűség. Hiszek ab­ban, hogy ezek az értékek hosszú távon időtállóak, és sokak számá­ra fénylőén érvényesek egy zava­roktól sújtott világban. Es remé­lem azt, hogy hely és hűség vonzá­sában előbb-utóbb mégiscsak le­het próféta valaki a saját hazá­jában. *Cságoly Ferenc DLA, Kossuth­és Ybl-díjas építész, tanszékvezető egyetemi tanár megnyitó beszéde a Karácsony Tamás Számadó cí­mű kiállításán. Befektetői Oklevelet kapott a Magyar Suzuki Rt. A kormányzat beruházási példaként említi az esztergomi autógyárat (P.I.) A rendszerváltozást követően 1998-ban hozta létre az előző kor­mányzat a Befektetői Tanácsot. Ennek alapító tagja a Magyar Kereske­delmi és Iparkamara, az amerikai és a német vegyeskamarák, valamint más gazdasági szervezetek. E testület legfőbb célja, hogy a befektetők kö­rében igazolja Magyarország versenyképességét. Biztosítsa a gazdasági környezetet a többnyire külföldi cégek hatékony magyarországi működéséhez. A tanács napjainkban Kóka Já­nos gazdasági és közlekedési mi­niszter, valamint Sugár András, a T-mobil Magyarország Rt. vezér­igazgatója társelnökségével műkö­dik. A parlamentbe hívták a vállal­kozók legeredményesebbjeit, hogy beszélgetést folytassanak a mai magyarországi pénzügyi- és adó­rendszerről, a várható változások­ról. Ugyanakkor kérdéseket és ja­vaslatokat vártak a magyar befek­tetés-ösztönzési rendszer érdeké­ben. Mostani lapszámunkban írunk a kamarai ajánlásról (lapunk 3. ol­dalán), melyet alapvetően magu­kénak vallanak a befektetők. A tanács ülésén részt vett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is, aki hangsúlyozta, hogy a befek­tetési szándék változatlan: 2004­ben 3,4 milliárd euró volt, várha­tóan 2005-ben is ennyi lesz. Ám figyelmeztető a magyar kormányzat számára, hogy a szomszédos országokban dinami­kusan nő az érdeklődés. Nevezete­sen: Lengyelországban 30, Cseh­országban 90, Szlovákiában 40 százalékkal több tőke áramlott az előző évinél. Mi, esztergomiak most is büsz­kén éreztük magunkat a parla­mentben, amikor az elismerő okle­veleket átadták. Ugyanis a Ma­gyar Suzuki Rt. elnyerte „Az év legnagyobb volumenű bővítése" cí­met. A miniszter méltatásában ki­emelte, hogy a másfél évtizede in­dult autógyár folytonosan fejleszt, és ezt a magyar gazdaság példa­képének tekintette. A mostani 100 milliárd forintos beruházásából már 60 megvalósult, a £öbbit eb­ben az évben építik be. Ujabb hat­ezer négyzetméter gyártócsarnok­ba telepítettek hegesztőrobotokat, melyek kiszolgálására munkahe­lyeket teremtettek. Napjainkban az autógyárban 2700 munkást fog­lalkoztatnak, annyit, mint Eszter­gom ipartörténetében legtöbbet eddig a Labor MIM. Az elismerést Kazuhisa Toda vezérigazgató vette át. Megyénk gazdasági helyzetét minősíti, hogy befektetői elisme­résben részesült a komáromi Foxconn Hungary Kft., amely mű­anyag-alakítással, szerszámozás­sal, fémalakítással foglalkozik. A tatabányai befektetéséért az ottani Ipari Projekt Hungary Kft. kapott díjat, melyet Nyitrai István ügyvezető vett át nem kis büszke­séggel. A vidéki iparfejlesztést iga­zolja továbbá a győri és a duna­varsányi beruházás. Végül Budapest sem maradt el­ismerés nélkül. Tanévzáró Kertvárosban Végülis kegyes volt az időjárás az Arany János Általános Iskola ballagási és tanévzáró ünnepségéhez június 15-én. Az iskola udva­rába délután négyre tervezett rendezvény előtt egy órával zápor, zi­vatar vonult végig a városrészen, de szerencsére a kezdés idejébe el­múlt: kisütött a nap, sőt fel is száradt a betonnal fedett terület. így a tervezett időben, a tanév utolsó becsengetésre, befejeződött a végző­sök ballagása és megkezdődhetett a tanévzáró ünnepség a Himnusz közös éneklésével. A hetedikesek és a nyolcadikosok együttes műso­ra után a búcsúszavak hangzottak el, majd a végzősök felkötötték az emlékezés szalagját az iskola zászlajára. Baranya István igazgató a 2004-2005-ös tanévet értékelve el­mondta: az iskola 256 tanulója és 30 pedagógusa összességében si­keres évet zárt: a sport- és tanulmányi-versenyeken megállták he­lyüket az iskola diákjai, különösen az országos versenyeken helye­zéseket elért tanulók szereplésére emlékeztetve. Az igazgatótól azt is megtudtuk, hogy a ballagó diákok közül majdnem mindenki to­vábbtanul. Akik beadták a jelentkezésüket valamelyik középszintű iskolába, azok mind felvételt nyertek. Szomorúan számolt be vi­szont arról, hogy a nyolcadikos osztályokban voltak olyan tanulók, akiknek a törvényi kereteket meghaladó hiányzásuk gyűlt össze vagy a tanulmányi eredményeik nem feleltek meg, ezért évfolyamot kénytelenek ismételni, így most nem ballaghattak. Az ünnepség további részében az igazgató könyvjutalmakat és okleveleket adott át az év során kiemelkedő magatartási, tanulmá­nyi, sport és közösségi eredményeket felmutató diákoknak. Nem maradtak ki az országos versenyeken sikeresen szerepelt tanulók sem. Majd köszönetet mondott minden, az iskolát segítőnek, támo­gatónak, szülőnek, képviselőnek civil szervezeteknek, a RÖK-nek, a Szent István-plébániának. Külön kiemelte és megköszönte a város­részen működő Polgárőrség ténykedését, amelynek tagjai felváltva - a szünidőt kivéve - télen-nyáron minden reggel 7 és 8 óra között segítik a tanulók biztonságos közlekedését a forgalmas főúton, a posta előtti zebráknál. Baranya István végül bejelentette, hogy két turnusban, egy-egy hetes Kertváros-szépítő napközis tábor indul június 20-án és június 27-én. Jó vakációt kívánva, minden tanulót visszavárva, a Szózat közös éneklésével ért véget az ünnepség. Ez után az osztályokban az éves bizonyítványokat az osztályfőnökök szóbeli értékelés mel­lett átadták a tanulóknak. (nagy) cltkwi

Next

/
Thumbnails
Contents