Esztergom és Vidéke, 2005

2005-06-23 / 25-26. szám

6 eszmén VIP6%6 2005. június 23. Végre itt a vakáció! Kicsengették az utolsó órát. Az iskolák népes gyerekserege boldogan özönlött ki, hogy élvezze a vakációt. A korábbi évekhez hasonlóan az idén is sok szülőben felmerült a kérdés, milyen programot találjon csemetéinek? Igaz, hogy biztos szórakozás (időtöltés) a TV-nézés. De csak az? A gyereknek mozgásigénye van. A kerékpár - kivéve a rövid kerékpárutakat - a mai közlekedési viszonyok között életveszélyes. A sportpályák (kevés kivétellel) a hancúrozó gyerekek előtt zárva vannak, a házak között már alig találni szabad teret (grundot). A Duna, a tavak jó sportolási- és játéklehetőséget kínálnak, de itt is sok veszély leselkedik a felügyelet nélküli gyerekekre. Az esti kimaradások a mai közbiztonsági körülmények között igencsak veszélyesek. Nem minden család engedheti meg magának, hogy szabadságát valamelyik üdülőben töltse el, de ez is csak 2-3 hét: a probléma előtte, utána, megmarad. A rendszerváltással megszűntek - a sokaknak nem tetsző - ifjúsági (úttörő, KISZ) táborok. Egy-egy iskola, társadalmi szervezet (Petőfi Sándor iskola, Otthon Segítünk Alapítvány) szervez nyári tábort, de ez csak nagyon kevés gyerek problémáját oldja meg. A szervezett gyalogtúrákra - sajnos nagyon kevés gyerek jelentkezik. Hallom itt is, ott is, hogy vasárnap kirándulni volt a család. Kiderült, hogy autóval elmentek valamelyik szép erdős vidékre, az erdő szélén leálltak, elfogyasztották a magukkal hozott ebédet, és meg is volt a kirándulás. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy sok a csellengő gyerek. Annak idején mi is vártuk az iskolai év végét, a vakációt. Nekivetkőztünk klottgatyára, mezítláb - esetleg tornacipő - és élveztük a szabadságot. Minden városban, faluban voltak csoportok - bandák -, akik a saját területükön (tér, grund) a maguk készítette játékokkal töltötték idejüket. Némelyik játékban fiúk-lányok közösen vettek részt. Ha más utcából tévedt oda gyerek - hacsak nem volt rokon - elkergették (Pál utcai fiúk). A szülőknek nem volt gondjuk a gyerekekkel, mert a nagyobbak vigyáztak a kisebbekre. Megismerték a madarakat, bogarakat. A legnagyobb játszótér a Duna, vagy a tavak, folyók környéke volt. Itt ismerték meg a vízi és víz melletti növényzetet, tanultak meg úszni, pecázni, itt figyelték a békákat, a gyíkokat, a vízisiklókat és bátran meg is fogták. Csak a lányok sikítottak, ha a lábuk elé ugrott egy-egy béka. Ha szüleimmel a szőlőbe, vagy a szántóföldre mentem gyalog (akkor nem volt autóbuszjárat) nem volt gyalogtúra. Nekem a dunai hajómalom nyújtotta a legtöbb szórakozást. A molnárladikban, a dereglyében tanultam meg evezni, a molnárevezővel - védlizni - kuklizni. Elszívtuk az első cigarettát (Hunnia, Levente), egy-egy slukk jutott a 6-7 gyereknek. Szívtuk az iszalag szárát is, amit a Duna sodort a partra. Megszárítva igen csípős füstje volt, köhögtünk is tőle. Felmerül bennem a kérdés: Vajon az én gyermekkoromban, vagy a mostani időkben töltik el boldogabban vakációjukat a gyerekek? Ezt én nem tudom eldönteni, mert részben érdekelt vagyok benne. Jó lenne, ha balesetmentesen, vidáman töltenék a nyári szünidő napjait és telve élménnyel kezdhetnék meg az új iskolai évet. Bélay Iván ÚJ FEJEZET KEZDETE ELŐTT Beszélgetés Meszes Balázzsal, a Balassa Bálint Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskola igazgatójával - Igazgató úr, mára már biztosan mindenki előtt közismert, hogy iskolájuk 2004 szeptemberétől Balassa Bálint nevét vette fel. Honnan az ötlet, és miért éppen a magyar reneszánsz nagy költőjére esett a választásuk/ - Evek óta terveztük, hogy az iskolát valamelyik Esztergomhoz szorosan kapcsolódó hírességről nevezzük majd el. A város, mint intézményünk fenntartója, szintén emellett volt. Többek között nagy költőnk neve is felmerült. Tulajdonképpen a Balassa iskola megszűnése után vált egyértelművé, hogy a nevüket mi „örököljük", ezáltal jelezve annak a szellemiségnek a folytonosságát, melyet az egykori általános iskola képviselt. Egyébként innen jöttek át hozzánk kollégák, úgyhogy ez a kontinuitás a valóságban is létezik. Végül, de nem utolsósorban: Balassa Bálint személyisége, főként pedig életműve olyan értékeket hordoz, amelyeket bátran állíthatunk példaképül az ifjúság elé. - Melyek a legfőbb tervek a jövőre vonatkozólag? Bizonyára az a tény is ismert, hogy 2005. július l-jével két iskola összevonására kerül sor, a Berzeviczy Gergely Közgazdasági Szakközépiskola mint önálló intézmény megszűnik, és az önök iskolája lesz a jogutód. Mit jelent majd ez a gyakorlatban ? - Valóban, a fenntartó döntésének értelmében az említett iskola megszűnik, feladatait a mi iskolánk viszi tovább. Júliustól azonban ennek látható jelei még nem lesznek, az igazi változás majd csak jövőre, tehát 2006-ban következik be. A 2006/2007-es tanévet ugyanis már tényleg közösen, egy fedél alatt kezdjük majd, a Várhegyen felújítás alatt álló északi kanonoksor épületében. Reményeink szerint mintegy 30 osztályban közel 1000 diákkal kezdjük az új fejezetet iskolánk életében, melynek bevezetője éppen ez a július l-jével megtörténő iskolaösszevonás. A fő cél egy olyan gazdasági képzőközpont létrehozása a régióban, melyre egyébként már van példa az országban. Feladatrendszere négy nagy területet ölel fel: a pénzügyi-számviteli képzést, könyvviteli képzést a közgazdaság szakmacsoport keretében, a kereskedelem-marketingképzést, valamint az idegenforgalmi-vendéglátó szakmákat. Ez így mintegy 40, az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakma oktatását biztosíthatja majd. Ehhez persze meg kell szerezni valamennyi szakmacsoportra a szükséges akkreditációt, ki kell építeni az eszközparkot, meg kell teremteni a személyi és a tárgyi feltételrendszert. További tervünk, hogy e szakképesítések felsőfokú alapozását is biztosítsuk. Akik az érettségi után az akkreditált főiskolákkal és egyetemekkel egyeztetett tematika alapján - ezt az alapozást elvégzik, felvételi nélkül kerülhetnek be a felsőoktatási intézményekbe, vagy az itt megszerzett kredit-pontok alapján válik könnyebbé a bejutásuk. - Ha jól tudom, iskolájukban vizsgaközpont is működik. - így van. Jelenleg a közép-magyarországi régióban mi töltjük be a vizsgaközpont szerepét a kereskedelem-marketing vonatkozásában. Terveinkben szerepel ennek a kiszélesítése további szakirányokkal és kiterjesztése földrajzi értelemben is. Emellett természetesen továbbra is kiemelt feladatunknak tekintjük a közoktatási feladatok háromszintű ellátását: a szakiskolai képzést, ami szakmát ad, a szakközépiskolai képzést, amely érettségivel zárul, végül az érettségire épülő szakmai képzést. Egyébként éppen ez utóbbi fejlesztését és erősítését tartom kiemelten fontosnak. - Térjünk át az iskolai mindennapokra. Gondolom, ezen a téren is van miről beszámolni. Május végén zajlott a Balassa Bálint vers- és prózamondó verseny iskolájuk szervezésében. Ezzel kapcsolatban kíváncsi lennék a tapasztalataira. - A verseny meghirdetésével névadónk szellemiségének ápolása és a hagyományteremtés volt a célunk. Összesen 11 iskola 26 versenyzője vett részt a vetélkedőn, köztük három felvidéki magyar iskola. Egy Balassa-vers és egy szabadon választott másik magyar költő verse vagy prózája volt a nevezési feltétel. A zsűri igen magas színvonalúnak értékelte a versenyt, összesen hét versenyzőt díjaztak, az első három helyezésen kívül négyüket különdíjjal. A hagyományápolás jegyében ezentúl minden évben szeretnénk meghirdetni ezt a nemes vetélkedést, mert véleményem szerint a legméltóképpen így lehet tisztelegni a költő emléke előtt. Egyébként az iskola mások által szervezett rendezvényekbe is bekapcsolódik. Ilyen például a budapesti protokoll-verseny, a különböző gasztronómiai versenyek, vagy éppen az „Utazás 2005" nemzetközi szakkiállításon való részvétel. Érdekességként említem, hogy diákjaink mindig ott vannak a város által szervezett különböző fogadásokon, a személyzeti feladatokat ők látják el szakmai gyakorlat címén. - Vannak-e partneriskoláik, ha igen, milyen a velük való kapcsolattartás ? - Három partneriskolánk van, ezek a mi intézményünkhöz nagyon hasonlóak. Az egyik Franciaországban működik, a másik SpanyolorAz Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület (ETE) Esztergomi Szervezete május 18-án megalapította az Ifjúsági Szakcsoportját. Az együttműködési megállapodást elsőként az esztergomi Bottyán János Műszaki Szakközépiskola és a nyergesújfalui Szalézi - Irinyi Középiskola írta alá. Az egyesület ígéretéhez híven gondolkodásra ösztönzi a fiatalokat. Ezért a tanév végén a Bottyán dísztermében Szepesi Zoltán mérnöktanár, a Duna Múzeum munkatársa előadást tartott, az esztergomi technikai világcsodáról, a reneszánsz vízgépről. Arra kérte a diákokat, hogy gondolkodjanak a titokzatos vízgépről, hátha egy újabb működési elvvel állnak elő. A több mint 500 évvel ezelőtt épített, csak leírásokból ismert rejtélyes reneszánsz vízemelő szerkezet működéséről különböző elméletek születtek, ennek titkaiba vezette be az előadó az érdeklődő diákokat. Vajon az úgynevezett „vízütés" vagy pedig a hanghullámok nyomási energiája révén működött a gépezet? Az előbbi megoldásnak is vannak jeles propagálói, az utóbbinak is. Ezek egyike Szepesi Zoltán mérnöktanár. A 18. századig - a technikatörténet jelenlegi ismeretei szerint - gépek segítségével nem volt lehetőség akkora víznyomást előállítani, amekkorára e reneszánsz szivattyú képes lehetett. 1904-ben jelent meg a magyar földet az 1660 és 1664 között bejáró török utazó, Evlia Cselebi útirajzának a fordítása, amelyben szó esik egyebek mellett egy „bámulatos vízemelő gépezetről", amely „mennydörgésszerű robaj mellett" a Várhegyen lévő érseki palotát, és fellegvárat látta el friss forrásvízzel. Cselebi, a török szultánnak készített beszámolóban leíija, hogy a bámulatos masinát Esztergomban, a Duna-parti malombástyánál a „vízházban" látta, ahová csak kivételezett személyek tehették be a lábukat. Cselebi leírása szerint: „Némely kerekek jobbra, némelyek balra forogtak, s valamennyi kerék, egyik a másikába kapcsolódván, óra módjára forogni kezdett. Az elevátorkerekek, melyek 'a teve nyaka módjára girbe-gurba peremmel' készültek, az ágyúgolyóknak látszó 'vasgolyókat fentről', gyors egymásutánban egy vízzel telt kör alakú medence vízéből kiálló 'csövekbe'dobálták, melynek következtében a bővizű forrás vize a 60 méterrel magasabban lévő érseki palotába emelkedett. Sőt még a vizet több méter magasba emelő szökőkutat is működtetett. A vízemelő gép ottjártakor már több mint kétszáz éve működött. Cselebi leírásához hasonló reneszánsz kori vízszivattyúról nincs tudomása a technikatörténetnek ". A török utazó mellett létezik egy kevésbé ismert forrás is: a humanista tudósként a Vernerus nevet használó Wernher György eperjesi várkapitányé, aki egyszemélyben orvos, kémikus, katona, a legnagyobb felvidéki vár kapitánya és a szepességi bányák felügyelője, a kor legfejlettebb technológiai vívmányaiban is járatos volt. Az 1540-es években általa jegyzett, Pannoniae Luctus című műben ugyancsak olvasható egy, Cselebi sorait megerősíteni látszó fejezet. Wernher, kis eltéréssel ugyanazt írja le, mint Cselebi. A különbség fakadhat a kettejük szakértelmének különbségéből is. De a hozzáértők szerint éppen ez az eltérés a leglényegesebb. A mechanikához értő várkapitány szerint az említett elevátor-kerekek utaztatta vasgolyók ugyanis nem holmi csövekbe, hanem egy tartályra, légüstre a vízbe állított, harang formájú dobüreg tetejére zuhantak - és jelentős hanghatás szágban, a harmadik pedig Erdélyben, Erdőszentgyörgyön található. Félévente valamelyikükkel közös programokat szervezünk, erre pályázat útján vagy a szülői munkaközösség segítségével szerzünk támogatást. A németországi munkaügyi központ ZIHOTA nevű szervezete révén pedig, mely kimondottan magyar diákok ottani foglalkoztatását biztosítja, minden évben lehetőség nyílik néhány tanulónk nyári gyakorlatának a lebonyolítására. Idén 12 fő vehet részt ezen a nyári gyakorlaton, június 15. és szeptember 15. közt. A külföldi kapcsolatokhoz tartozik, hogy a híd megépítése óta folyamatosan növekszik a hozzánk járó felvidéki diákok száma. Róluk szólva, kedvező tapasztalatokról adhatok számot. Vannak tanulóink Erdélyből és Kárpátaljáról is. Tehát mi ily módón kezdjük megvalósítani a határok lebontását. - Ahhoz, hogy egy iskola ilyen eredményesen működjön, mindenképpen szükség van a, megfelelő emberi erőforrásokra. így, beszélgetés közben is érzékelhető, hogy ez egy jó hangulatú intézmény. Vajon mi ennek a titka ? - Különösebb titka nincs; talán a kölcsönös bizalom és tisztelet az, ami mindennek az alapja. Mi ugyanis nagyon fontosnak tartjuk a tanulónkénti személyes odafigyelést és törődést, valamint a szoros együttműködést a családdal. A mai értékválságban különösen fontos az általános emberi értékek közvetítése. Mindez megfogalmazódik az iskola ún. rejtett pedagógiai programjában. Emberséget szeretnénk közvetíteni mindenki felé, akivel kapcsolatba kerülünk. Mindez persze többletfeladatot jelent tantestületünk minden tagja számára. Én úgy érzem, hogy a kollégák ösztönösen is tudják ezt, talán ezért jó nálunk a csapatszellem. A kollegialitást csak növelik a közös kirándulások, ilyeneket minden évben kétszer szervezünk. Egyszer ősszel, egyszer pedig jjiniusban, a pedagógusnap táján. Általában a Kárpát-medence valamelyik városába látogatunk el, és felkeresünk ott egy-egy iskolát. Ézeken a kirándulásokon méginkább „összerázódik" a csapat, rengeteg tapasztalattal és élménnyel gazdagodva szoktunk hazatérni. Idén a Muravidékre utazunk; remélem innen is sok-sok élménnyel gazdagodva térünk majd haza. - Szívből kívánom! Egyúttal köszönöm, hogy a rendelkezésemre állt. Ph. Dr. Tátyi Tibor mellett ennek következtében produkálták a vízemelést. Csak így kaphatunk magyarázatot a menydörgésszerű zaj forrására, és a „dugattyús elven működő szivattyúk" mintájára dolgozó vízgép működésére - magyarázta Szepesi Zoltán. A mérnök abból indult ki, hogy Cselebi olyan mennydörgésszerű zajról írt, amely „mintha az utolsó ítéletnek hirdetője volna". Az előadó szerint a vasgolyók nem egyenesen a vízbe, hanem egy úgynevezett hidraulikus dobra, légüstre hullottak. Szepesi elmondta, hogy a nagy intenzitással és sűrűséggel a légüstre hulló golyók keltette hanghullám nyomása préselte a bronzból készült „edény" palástja alatti, légmentesen lezárt edénytől a vizet a magasba vezető csövekbe. Az ilyesfajta hanghullámok akár 6 bár túlnyomást is képesek létrehozni, melyet Szepesi másfél méter magasságú modellje az említett technológiával képes teljesíteni. Végezetül a műszaki tanár felhívta a diákok figyelmét, hogy a Cselebi-szövegeket fordítójának emlékirataiban az áll, hogy az isztambuli levéltár könyvtárosa, némi borravalóért, eredeti, a szivattyút ábrázoló rajzokat is ígért a pénz szűkében lévő, hazainduló magyar tudósnak. Vajon ezek a rajzok melyik elméletet igazolnák vagy netán egy tőlük különböző megoldást rejtenek? Mint annak idején hírt adtunk róla, dr. Kolumbán György már elvégzett a helyszínen egy, a saját elméletét bizonyító kísérletet. Mindenesetre a Bottyánosoknak is föl lett adva a lecke, hogy a diákok is gondolkodjanak az évszázados technikai csodán: Vajon milyen gépezet pumpálta fel a karsztforrás meleg vizét a „világörökségre" várakozó Várhegyre? Csonka Gabi