Esztergom és Vidéke, 2004

2004-03-11 / 10-11. szám

2 2004. március 7. Száz éve született Pirchala Imre festőművész A város tőle rendelt Petőfi-arcképet Esztergomi Művészek Tárlatán. 1963-ban Franciaországba utazott, ahol számos utcaképet, tájképet és rajzott készített. 1969-ben újra megházasodott és feleségével Szombathelyre költözött. Itt csakhamar népszerűvé vált, kiállításai nagy érdeklődés és anyagi sikert mellett zajlottak. Mindmáig egyetlen esztergomi kiállítására 1974-ben került sor. Nyolcvanadik életévében még azt tervezte, hogy ismét Esztergomba jön, mert még várja őt néhánya megfestésre váró motívum. Ám 1984. október 21-én végleg elhagyta műtermét, és csak porhüvelye tért meg a belvárosi temető családi kriptájába. Esztergomi látkép című olajfestményét a Balassa Bálint Múzeum őrzi. K.E. Sárándi József: Leán várj! vagy Leányvár? Szájhagyomány Leányvár helység legendája a török hódoltság kezdetéig nyúlik vissza. A legenda keletkezése Szolimán szultán Magyarországrajövetele és Esztergom Sobieski János által való visszavétele közti időre tehető. Buda török kézre kerülésének hírére méltán támadt Esztergomban is riadalom. Dunai átkelőhely lévén, gazdag átmenő-forgalma volt. Zsibongó piacán portékáikat dicsérték a céhmesterek és az idegen kereskedők. A környékbeli jobbágyok és helyi polgárok tolongtak és alkudoztak a felhalmozott áruk körül. Virágzó kézműipar és kereskedelem bölcsője az akkori város. Hiteles - birtokpapírokat kiállító, hitelesítő - hely. Prímási székhely, egyházközponttal, nagy egyházi és magán vagyonokkal. Volt mit féltenie Esztergomnak. Féltette a vagyonát is, meg lányai becsületének tisztaságát is. A fáma szerint - egyházi intézkedésre - ekkor telepítették szét a nagy apácakolostorokat, melyek védelemből polgárlányokat is befogadtak. A várostól nem távoli, de - pogányjárástól félreeső helyekre épültek az új, erődítményszerű kolostorok. így került vidékünk ember-nemjárta dombjai közé is egy. Élelemmel el voltak látva a kolostor lakói, de kút híján - ivóvízért és mosni - le kellett járniuk a patakra. Hogy, hogy nem, egy ilyen alkalommal portyázó törökök lepték meg a patakban öblögető lányokat. Azoknak sem kellett több, sikongatva, uccu, futásnak eredtek. Nyomukban a mohó törökök, akik tört magyarsággal kiáltoztak a menekülők után: Leán várj! Leán várj! A néphit szerint ekkor ragadt rá a falura a Leányvár név. Igaz-e, nem-e, ki tudná ma már megmondani? Vagy igazi vártól kapta nevét, amelyben tündérszép lányok éltek? Ez éppen úgy igaz lehet, mint amaz, tűnődöm dombra kapaszkodó kertünk végében, a diófa alatt, ahonnan jól látszanak az erdős-sziklás pilisi hegyek. Hunyorgó pillantásom rajtuk nyújtózkodik. Állnak szürkéskéken, fényütötten az örökkévalóság jelképeiként, és őrzik e vélük rokon táj szépségét, békés nyugalmát, s régmúlt idők legendás titkait. nek segédkezett. Kimaradt a gimnáziumból és 1920-ban beiratkozott az Iparművészeti Iskolába. De itt sem találta a helyét, és végül magánúton tette le az érettségi vizsgát. 1923-ban nyert felvételt a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1927-ben rajztanári oklevelet szerzett. 1925ben már szerepelt a Faluszövetség esztergomi kiállításán. 1928-ban pedig a Balassa Társaság tárlatán állította ki műveit. Tanulmányutakat tett Olaszországban, Ausztriában és Németországban. 1928-ban párhuzamosan két tanonciskolában vállalt tanári állást: Esztergomban és Budapesten. Ingázó életmódja lehetővé tette, hogy mindkét városban baráti kört alakítson ki. Esztergomban tagja volt a Balassá Bálint Irodalmi és Művészeti Társaságnak, melynek 1933-as plakátpályázatán első díjat nyert. Első házasságát is Esztergomban kötötte 1931ben, és itt teremtette meg otthonát. Martsa Alajos szűkebb baráti köréhez tartozott, akivel együtt Esztergomba menekítette a munkaszolgálatból Csorba Géza szobrászművészt. Az utazgatás kényelmetlenségeit megunva végül Pestre költözött ugyan, de a nyarakat és az ünnepeket továbbra is családi körben töltötte. Tanári állásából nyugdíjba vonulva 1949-ben a Várostervező Irodánál vállalat grafikusi munkát. 1946-ban egy vándorkiállítással Esztergomba is eljutottak művei. 1948-ban a Városi Tanács felkérésére megfestette Petőfi Sándor és Besze János arcképét. 1955-ben részt vett az Esztergomi és Esztergom Környéki Festők és Szobrászok Kiállításán, majd 1961-ben az Mednyánszky A báró képeit újra felfedezték, az igazi értők korábban megtették, világpusztulásnak képi krónikása ecsettel kezében a pokol útját járta, nincs ott hősi csata, csak emberi nyomor csonttá soványodott fekvő hadifogoly, éjjeli csavargók, sivár tekintetek, rongyossá nyűtt ruha a díszmagyar helyett, előre felsejlett a huszadik század, ember mivoltunkban kiket megaláztak, bibliai rabbi vagy kocsmatöltelék sugározza felénk a festő erejét: virágos csendélet, alvilági élet, nagy katarzis annak, aki belemélyed, mind-mind megjelennek, festette egy báró, fronton fegyver nélkül csak vászonnal járó, akit nem érdekelt, ki milyen származék és mi torzította el mindenek fejét, csak a rideg tények, az apokalipszis, mely a bibliából már megjelent itt is, prófétai képek, Rembrandt-i színekben, a szép szörnyűségtől a szem meg se rebben, meddig is terjed a művészet hatalma? Szent csavargó báró a kérdést nem hallja. Szállási Árpád PIRCHALA IMRE FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA 1980. DERKOVITS TEREM Nyitrapereszlényben látta meg a napvilágot 1904. március 20-án. Édesapja az esztergomi káptalan nyitravölgyi birtokainak intézője volt. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd 1914-ben Pozsonyban kezdte meg gimnáziumi tanulmányait. 1916-ban a család Esztergomba költözött, így az itteni bencés gimnázium, majd az állami reál gimnázium diákja lett. 1919-ben -15 évesen - az esztergomi hídfőt védelmező magyar tüzérekji