Esztergom és Vidéke, 2004

2004-03-11 / 10-11. szám

SSSeS^^BÍ 2004. március 11. át, véren át, nyomorúságban, árvaságban. S mégis megértük, hogy egyszer átléptük ennek a hatalmas dátumnak küszöbét. Amint így szemtől-szembe, egymás arcán meghozott mélybarázdákból egymás sorsát titkon olvassuk, úgy érzem, hogy van valami közöttünk, amit egymás elől rejtegetünk, kölcsönösen titkolunk és nem merünk megkérdezni. Ma arról kell szólnunk, amit mindegyikünk szeme lát, hogy nem az már a szülői ház, nem az már a haza, amilyennek gyermekkorunkban ismertük. Féltő örömmel titkoljuk egymás előtt, hogy valami nagy ihlet ment át ezen az ezeresztendős népen, amelyből végre megszületett Petőfi, Kossuth, Táncsics és a 48-as magyarok legszebb álma. Volt idő, amikor hangosat kiáltottunk, hogy saját hangunkkal verjük el a félelmet, s áltassuk, vagy biztassuk egymást. Milyen jó nekünk, nemzetünknek amikor végre tudjuk azt, hogy merre menjünk, mi a rendeltetésünk, küldetésünk. Ez a biztonság, ez az elhivatás tudat, a szabadság tudata erősödött meg ezen a nemzedéken. Irigylésre méltó nép lettünk, mert 1848 fáklyafénnyel mutatja meg a holnapot, segít terveket szőni, álmokat álmodni, meri vállalni az életet, rakja fészkét, mer nemzeni és szülni gyermeket. E nemzet szíve Petőfi dalának ritmusára ver. Isten olvasztó kemencéjében megpróbált magyarok lettünk, de éppen itt ébredtek bennünk nagy bizodalmak és reménységek. Ha nem is értjük meg útjait, azt tudjuk, hogy Isten nem vetett el bennünket, rejtett utakon visz minket most is, s ezzel a néppel, amelyen e világkorszakban a legnagyobb erőszak tétel történt, éppen ezen a népen, ezen a kis népen hozza ki dicsőségét, ragyogtatja igazságszolgáltatását, mert ez a nép, amikor meggyalázták, senki máshoz nem apellált, mint 1848 lánglelkű apostolaihoz, s úgy szerzett elégtételt magának. Vérében szennyében, homlokát a porból a szabadság egére emelte. Nem vagyunk már árva nép, testvértelen nép itt a Kárpátok tövében. Mi a szabadság népe vagyunk, s a szabadságot szerető népek családjába tartozunk. Tüzes kamrába vettetett nép lettünk, de nem égtünk el, hanem a szabadság lángjában megtisztultunk. S 1848 Árpádjai új honfoglalásunkban népünk élén járnak, s e nagy lelki tatárjárás romjaiból az ő sugárzó lelkük fényével építsük fel az új hazát. Az egész világ fülébe kiáltjuk ma, hogy a magyar paraszt újból arat, kévét köt, asztagot rak. Á magyar munkás pörölycsapásaitól kihóknap (így!) lángjaiból a szabadság fénye int. 1848 századfordulóján világgá kiáltom, hogy él az én népem, s élni fog, mert van hite élni, az életéhez jog és ereje. S ha szemünkre vetik is torzsalkodásunkat, magunk lebecsülését, sok értékes kincs ki nem használását, vagy hitet, hazát és népünket elárulókat, e nemzet testén idegen élősködőket, már nem pirul el orcánk, mert új hazánkban Petőfi, Kossuth, Táncsics, szelleme megtisztít minket minden salaktól. Mert mi nemcsak vérben, nemcsak nyelvben, de a szabadságban akarunk és tudunk egyek lenni legtovább és legmélyebben. Büszkén mondjuk el, hogy nem vagyunk már mindenkinek útjában itt a Duna-Tisza partján. Mi a szabadság népe vagyunk, s míg azok vagyunk és maradunk, a pokol kapui sem vesznek diadalmat rajtunk! Dudás Zoltán elnök indítványára a díszközgyűlés Pifkó József által elmondott beszéd jegyzőkönyvi megörökösítését határozza el. Dudás Zoltán elnök felkérésére Bogdán László honvéd a következő verset szavalja el: (Petőfi Sándor: 1848 című verse hanzik el - B.Cs.A. ) Dudás Zoltán elnök indítványára a díszközgyűlés Bogdán László honvéd által elmondott vers jegyzőkönyvi megörökösítését határozza el. Dudás Zoltán elnök felkérésére a Polgári Demokrata Párt részéről Tuschinger József városi képviselő a következő emlékbeszédet mondja el: ' Mélyen Tisztelt Díszközgyűlés! Kevés nép van Európában, melynek történelmével annyira összeforrt volna a szabadság gondolata, mint a magyar. Mert a magyar nép szabadság nélkül élni nem tud, a magyar nép szabadság nélkül elsorvad, tönkre megy. És éppen ezért, mert a magyar népnek ilyen a lelkülete, történt meg a dicső 1848 nagy szabadság ünnepe, melynek 100 éves, centenárium(i) ünnepségét Esztergom városa a mai napon ezzel a díszközgyűléssel nyitja meg. Mélyen tisztelt Díszközgyűlés! Én szándékosan csak 1848 nagy szabadság ünnepét mondok, és nem beszélek szabadságharcról, mert amint a keresztény vallás külön ünnepli Krisztus Urunk születését a halálától, mert az egyik öröm, míg a másik a gyász ünnepe, éppen ezért szerintem ma csak öröm-ünnep lehet, mert a Dicső márciusi ifjak úgyszólván vér nélkül vívták ki a magyar népnek a szabadságot, az egyenlőséget és testvérséget. Szabadság! Van e ennél szebb valami az ember életében? Szabadon jönni, menni, írni, beszélni. Nem félni attól hogyha véleményedet nyilvánítod, ha könyvet vagy újságcikket írsz, hogy ezért bántódásod lehessen. Jól tudták ezt a dicső márciusi ifjak, ezért a 12 pontban ott van a szólás és sajtó szabadság követelése, mint a szabadságnak a legnagyobb biztosító záloga. Mert mi volt a helyzet 1848 előtt? Ha valaki a szabadságról, egyenlőségről, testvériségről, ezeket egy néven kimondva demokráciáról mert írni vagy beszélni, legalábbis börtönt kapott érte, rebellis volt. Egyenlőség. Ez az 1848-as dicső ifjak második követelése. Egyenlően viselni az ország terheit. Egyenlőség a törvény előtt, népszavazás útján választott képviselők útján az ország, a megye, város és község dolgaiba való beleszólás, és amikor mindez valóra vált, a testvériség önnön magától adódott. Mélyen tisztelt Díszközgyűlés! Én tudatosan nem emlegettem beszédemben neveket, mert a mai díszközgyűlés a centenáriumi év megnyitója, és mint ilyen, az 1848-as magyar nép minden demokratikusan dolgozó és gondolkozó tagjának ünnepe. Hisz a kettős centenáriumi évben bő alkalom adódik ennek az időnek nagyjait külön-külön ünnepelni. Mélyen tisztelt Díszközgyűlés! A magunk sorsának a magunk hitének tartozunk azzal, hogy most sem hagyjuk cserben a szabadság, egyenlőség, testvériség szent eszméit. Mélyen tisztelt Díszközgyűlés! 1848-1948: két forradalom egy évszázadra újra egymástól. Mindenki ismeri 1848 dicsőségét és szofriorú bukását. Mit mondott Engels: Magyarország az egyedüli szabadságszerető nép Európában, szemben a cári Oroszország által vezetett reakciós szlávokkal. A magyarok valóban céltudatosan harcoltak egy szabadság-eszményért, míg a bécsi udvar által megtévesztett, és a pánszlávizmus rosszul fogalmazott eszméje által elvakított kis szláv népek fogalmi zűrzavarba voltak és nem látták hol a helyük. (Kossuth: Daunavölgyi konföderáció: Sz.D.P) Heine: hódolattal adózik a magyar szabadságharcnak: „a német köntöse szűk lesz a magyar nevének említésére". (Szent Szövetség alapokmánya.) A szabadságharc fönséges lendülete után érthetetlennek látszik, miért sikkadt el 48 minden vívmánya és miért nem lett valóság Magyarországon soha a szabadságharc eszméje. A fejlődés nem haladhatott tovább 48 síkján, mert nem volt meg az a társadalmi és gazdasági háttér, amelyen az új rendszer felépülhetett volna. A dicsőséges forradalom kiváltódhatott, azonban elbukása után a békés evolúció útján vívmányai nem fejlődhettek tovább. A II. magyar forradalom - amelyben most élünk azonban tanult 1848-ból. Egy forradalom vérnélküli volt - felszabadulás - Szovjetunió - és most a békés evolúció útját járjuk és kíméletlen következetességgel teremtjük meg mi, szervezett munkások - a Szabad Szakszervezetek - Magyarország dolgozó népe - a Munkáspártokkal együtt azokat a társadalmi és gazdasági előfeltételeket, amelyek a hallhatatlan Kossuth, Petőfi, Marx és Engels tanítása számunkra előír - és megvalósítjuk - egy évszázad múltán Kossuth álmát - gazdaságilag és társadalmilag szabad, független hazát - a dolgozók Magyarországát. Munkásegység! Dudás Zoltán elnök indítványára a díszközgyűlés Tuschinger József által elmondott beszéd jegyzőkönyvi megörökösítését határozza el. Dudás Zoltán elnök felkérésére a Szociál Demokrata Párt részéről dr. Szabó Lajos városi képviselő a következő emlékbeszédet mondja el. Mélyen Tisztelt Díszközgyűlés! Az esztergomi szociáldemokrata párt nevében igaz barátsággal és nagyrabecsüléssel köszöntöm Esztergom városának díszközgyűlését, és azt a nagyjelentőségű lépést, hogy az 1848-as év 100 éves centenáriumának méltó megünneplését programszerűen a mai napon megkezdi. Ez az évforduló nagy események emlékét idézi fel bennünk. Egy elhagyott és sorsüldözött nép szabadságra és demokráciára törő vágyainak 100 év előtti fellobbanását és forradalmi megmozdulását mutatja be nekünk ez az esztendő, amelyben először tárul ki a magyar nép ösztönös vágya egy jobb, méltányosabb és igazságosabb állami és társadalmi rend megvalósítása felé. 100 év távlatából int felénk a magyarság első komoly összeütközése és hősies harca a függetlenséggel párosult népi uralomért. És bár e harc eredménye lesújtó volt, mégis mindig újból és újból megünnepeltük a legideálisabb életforma és a reakció közötti összecsapás első dicső emlékét. Az után jött egy hosszú béna korszak, amelynek számadását két nagy világháború zárta le. Addig sok keserű és drága tanulság nyílt a dolgozó magyar nép minden rétege számára. És most, amikor a demokrácia nyitott mezéjére jutottunk, illő, hogy rekapituláljuk nemcsak az eseményeket és tanulságokat, hanem a jövőre irányuló feladatainkat is. Cselekedni és termelni vágyó lélekkel állunk itt, és hogy terveinket megvalósíthassuk, hitet és erőt kell merítenünk a múltból. Erőt és hitet a magyar demokrácia életképessége és megszilárdítása érdekében. Lelkiismeretes mérlegelést és megfontolást az eszközök előteremtésében, elszántságot a tiszta cél megvalósítása elérésében. Ez a tiszta cél pedig a 100 év előtt kirobbant, de még akkor meggyökerezni nem tudó gazdasági demokratizálásként áll követelően elénk. A szabadság még önmagában ingatag talajon áll, ha a gazdasági eszközök nem állanak rendelkezésre a társadalom mozgató erőinek. A magyar történelem sok-sok jelensége és nagyszabású eseményei mutatták nekünk, hogy a nép legjobbjai mindig szabad magyar népet akartak. És ezek a küzdelmek mindig egy jobb magyar sors megteremtésével öntudatlanul is szociális társadalmi és gazdasági rend megvalósítását akarták. Ezt akarták 100 évvel ezelőtt is a 48-as nagy idők szociális érzülettel telített vezetői is. Most a magyar dolgozó társadalom szellemi és fizikai munkásai programot állítottak fel, hogy ezzel az átfogó tervével a bennünk rejlő változatossággal és életszükséglettel, gyakorlati hasznossággal és termelési növekedéssel megteremtsenek egy várva-várt jobb és megnyugtatóbb szociális gazdasági rendet. A magyar szociáldemokrata párt szerencsekívánatait tolmácsolom, 76 év óta ennek az eszmének a szolgálatában áll töretlen harcosként. Az erő nem mindig állt még csak megközelítőleg sem rendelkezésre. De a hit és elszántság a jobb gazdasági rendszerért jóformán egyetlen célként lebegett mindig szeme előtt. S ha most kérdezzük, mit várjunk szabad légkörben e 100 éves jubileumi év programjának megvalósításából: a következőképpen felelhetünk: Á munka-lehetőségek és alkalmak akadálytalan megteremtését az egész magyar dolgozó társadalom javára. Sok-sok termelési alkalmat a fizikai munkások minden rétegének, sok tervezési és alkotási lehetőséget a szellemi munkások részére. A föld, a gyárak az üzemek és hivatalok szakadatlan termelése buzogjon a legnagyobb városokban és legkisebb falvakban egyaránt. Rendezett és biztos közigazgatási és nevelői munka szolgáljon a dolgozó társadalom minden tagja javára. Egészségügyi és közlekedési intézményeink és az állami élet minden szektorának pontossága és fejlett színvonala megnyugtató és jóleső érzéssel töltse el minden ember szívét és az életszínvonal emelkedése hozza egyensúlyba az ingadozó lelkeket. Összetartás, béke, testvéri szeretet és megbecsülés legyen úrrá fiatalon és öregen egyaránt. Ez lesz legméltóbb megünneplése 1848 centenáriumának. Akkor nem kell félnünk és nem kell ideges borzalommal gondolnunk a rémhírek keltette sötét és sivár eshetőségekre, mert ott lesz a szellemi és fizikai dolgozók elszánt akarata mellett figyelmeztetésként az a történelmi tanulság, amit a latin így fejezett ki egyik mondásában: Concordia res parvae crescunt, disordia maximae quoque dilabuntur. Ázaz magyar értelmezéssel: Egyetértéssel, összefogással, és közös akarattal kis dolgokból is nagy és hatalmas intézmények születhetnek - egyenetlenkedésben, széthúzásban és gyűlölködésben a leghatalmasabb birodalmak és népek is összeomlanak. Barátság! Dudás Zoltán elnök indítványára a díszközgyűlés dr. Szabó Lajos városi képviselő által elmondott beszéd jegyzőkönyvi megörökösítését határozza el. Dudás Zoltán elnök megköszöni a résztvevőknek a megjelenést s egyben felkér mindenkit, hogy 1848 centenáriumának folyó évben megtartandó további ünnepségein hasonlóan szép számban jelenjenek meg, s a díszközgyűlés berekeszti. A Szózat eléneklése után a díszközgyűlés véget ért. K.m.f. Dr. Bednárik István sk. jegyzőkönyvvezető Dudás Zoltán sk. elnök Sipeki Gyula sk., Bezzemek Béla sk., Mundi József sk., Zsámbéky Pál sk., Dr. Pirchala Gyula sk., Dr. Murányi István sk. díszközgyűlési hitelesítők. Közli: Bencze Cs. Attila