Esztergom és Vidéke, 2004

2004-02-26 / 8. szám

2004. február 19. 3 Elrabolt iskoláim Csicsay Alajos irodalmi estje Budapesten Maradandó élményben volt része a Kőbányai Gyermek és Ifjúsági Szabadidő Központ Kő-Caféjában február 17-én, kedd este összegyűlt közönségnek. A kultúrközpont munkatársa, Garai Katalin köszöntő szavai után az est megvalósításában résztvevő másik két magyarországi szervezet részéről (Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, Észak-Kelet Régió Alapítvány) Kanizsa József író, költő, a Magyar Kultúra Lovagja, ill. Bartos Anikó beszélgetett a szerzővel, akinek számos műve közül részletesebben a Vendég a Csodakönyvben című meséskönyve (1997) és a Hajnali álom című novelláskötete (2003) került bemutatásra Elek Csilla (Esztergomi Klubszínpad) és Feinek György (Krúdy Gyula Irodalmi Kör) közreműködésével. Utóbbi könyv címadó elbeszélése 1987-ben az akkori jelszó miatt: „Nincs több kitelepítési téma!" még nem kerülhetett be Csicsay Alajos X-ék a hetediken című első novelláskötetébe. Holott a II. világháború után a jogfosztottság éveiben a „magyarokat adták-vették, rabszolgaként bántak velük Csehországban, az idősekkel is, akik esetleg »nem keltek el«" nyilatkozott a szerző. Elbeszéléseiben a valóság és álom érdekes, kiegyensúlyozott viszonyba kerül egymással, az álom-motívum az elvágyódás jeleként is felfogható, mivel „... tudatalattinkban vannak élmények a gyerekkorból, amelyek egyre inkább elveszett világként elevenednek meg. Szegénység volt még a »gazdagoknak« is. Viszont csodálatos biztonságban éltem, még ha szüleim sokat küszködtek is. Bárhova is tértem be a falunkban, mindenütt otthon voltam, ez természetes volt. Egyszer mondta édesanyám 1947ben, hogy ne hívjak vendégeket, mert nekünk sincs elég." Vajon bűn-e, ha valaki szlovákiai magyar pedagógusként végigdolgozza életét és közben íróként is megállja helyét? Egyes - zsenge korú és kiforratlan szemléletű kritikusok túlzott didaktikusságot rónak fel neki. De vajon elítélendő-e az az ember, akitől - a „kollektív bűnhődés" éveiben szó szerint is - elrabolták iskoláját (a kifejezést Cs. A. a Katedra folyóirat 2003. decemberi számában megjelent írásából kölcsönöztük), mert azt a politikai „szükségszerűség" úgy diktálta? Megbocsáthatatlan-e, ha valakiben ezek a szégyenletes események gyógyíthatatlan, írásra ösztönző sebet ejtettek? És vajon melyik mesében nincs (mélylélektani) tanulság? Vagy jobban szeretnénk „üres" meséket hallani? ígérgetéseket, áltatásokat? Igénytelen könyvpiaci termékeket fogyasztani? Az est üzenetét talán következőképp foglalhatnánk össze: A máig is uralgó többségi-egynyelvű szemlélet - amelynek velejárója az asszimiláció „természetességének", szükségszerűségének kritika nélküli elfogadása - ügyesen fogalmazott, csak kevesek számára átlátszó gazdasági demagógiával „a kisebbségi nyelvnek nincs gazdasági relevanciája, nem eladható" a kisebbségekkel (a gyengébbekkel) szembeni előítéletes embertípus „kinevelésével", önmegtagadó, gerinctelen életvitelre, viselkedésre, ígéretek, fogadalmak félvállról való kezelésére, a „fontosra" (pénzre) való koncentrálásra készteti a kétnyelvű-többnyelvű kisebbség (itt magyarok) tömegeit. Ez ellen - például irodalmunk, anyanyelvünk, kultúránk megőrzésével is - határozottan védekeznünk kell, mert Joga van minden embernek ahhoz, hogy szabadon eldönthesse, milyen nyelven kíván élni." (Haraszti Mária: Kell-e nekünk bicikli? Szőrös Kő 2003/3.) Csicsay Alajos mérvadó szereplője mind a szlovákiai magyar kulturális életnek, mind pedig lakóhelye, Párkány és a Duna másik partján található Esztergom közt erősödő irodalmi-művészeti kapcsolatoknak: az Észak-Kelet Régió Alapítvány gondozásában hamarosan megjelenő Párbeszéd. Párkányi és esztergomi költők, írók, művészek című antológia szerkesztője. Ruda Gábor Rajzpályázati eredményhirdetés (P) Lapunk február 19-ei számában Az ifjúság gondozása a Mindszenty iskolában című írásunkban már említettük az óvodások részére meghirdetett rajzpályázatot. Minden várakozást felülmúlóan városunk 6 óvodájából 55 gyerekrajz érkezett. Ezeket február 24-éig az iskola aulájában megtekinthették. Sokan gyönyörködtek a gyermekek alkotásaiban. A legtöbb rajz az Aranyhegyi óvodából érkezett. Antalics Petra 1. díjat, Baranyai Hédi 2. díjat, Dombos Benedek 3. díjat nyert. Őket követték a Honvéd úti óvodások, ahol a sorrend: Knaáb Réka, Pál Kristóf és Szenczi Fanni. A Bánomi óvoda kicsinyei is ötletes, színes rajzokat adtak át, sorrendjük: Mudrák Sára, Jung Károly és Sipos Zsuzsanna. Rajtuk kívül a szentgyörgymezei óvodából Galambosi Emese, az Angyalkertből Pósa Fruzsina, a Deák Ferenc utcai Zöld óvodából Szendrő Dorottya nyert 2. díjat. Ötletes rajzáért a Zöld óvodás Pánczél Emesét különdíjban, a többiek pedig oklevélben, kifestőkönyvben, színesceruzakészletben részesültek. Mindenki az itt említetteken túl emléklapot kapott. A Mindszenty József Katolikus Altalános Iskola közössége nevében a szülők érdeklődését kísérve Cserny Szilvia igazgatónő mondott értékelést. Következő versenyükre is hasonló érdeklődést várnak. Jótékonysági est a Zöldházban (dl) Február 13-án jótékonysági estet rendeztek a Zöldházban a kárpátaljai gyermekek megsegítésére. Délután videón filmeket tekinthettek meg az érdeklődők Kárpátaljáról, méghozzá a Körzeti TV archív felvételeit. Ezt követően Gogola Gabriella óvónő tartott farsangi játékokkal fűszerezett foglalkozást a legapróbbaknak, aztán hat órakor vette kezdetét a tulajdonképpeni műsor. Először Csernus Ferenc, a Szabadidőközpont igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, majd Bánhidy László tanár, művészettörténész beszélt Kárpátalja múltjáról és jelenéről. Kniezel Rebeka Mária harmadik osztályos általános iskolai tanuló énekével és farsangi köszöntőjével folytatódott az összejövetel, őt követte Iván Tünde Kesztölcről, aki indiai táncokat mutatott be nagy átéléssel és szuggesztív erővel. Melocco János és lánya, Luca etnozenét játszottak japán, török és iráni dallamokat. A Malom Művészeti Egyesület képviseletében Rozsár Brigitta zongorán és Bakay Márton hegedűn Bartók-improvizációkat adtak elő. Nagy sikert aratott Kovács Imre, az Esztergomi Klubszínpad tagja, a „Cili cica és az Európai Unió" című paródia felolvasásával, a Mozdulat Táncszínház tagjai pedig a modern táncokból adtak ízelítőt, míg Párma Csaba s nosztalgia-zenekara örökzöld slágereket adott elő. A Salsa Diabolica Tánccsoport Budapestről érkezett, és kubai néptáncokból adtak fergeteges bemutatót. Ez volt az est fénypontja! Befejezésül a volt ferences diákokból verbuválódott Kobuz Blues folk-rock együttes adott nagysikerű koncertet, majd egy éjszakába nyúló táncházat is tartottak. A műsort Elek Csilla, a Klubszínpad tagja konferálta. A program végén Kollár Hilda népművelőt, a Szabadidőközpont munkatársát kértük, értékelje az összejövetelt: - Örömmel adtunk helyet az idén is Németh Kálmán és Dezső László kezdeményezésének. Reméljük hagyomány lesz belőle, s így jövőre szintén megrendezhetjük farsangi műsorukat! j HIPP-HOPP Lám, mily szerencse, hogy sosem hittem az álmosnak titulált kisváros pesszimizmust sugalló képében! Különben is egy képben hinni, közel áll a bálványimádathoz. Bálványokból pedig volt kínálat az elmúlt évtizedekben. Ám ami a közelmúltban városunkban történt, azt méltán nevezhetjük a szó legnemesebb értelmében adakozás-nak. Lelkünk mélyén tudjuk, az igazi jócselekedet, ha úgy tudunk adni, hogy általa magunk is gyarapodunk. A mai való világban pedig égetően szükségünk lenne a gyarapodásra - az igazi értékekben. A kárpataijai gyerekek javára (de nem HIPP-HOPP!) szervezett farsangi mulatság volt az, ami megdobbantotta sokunk szívét. Eleinte talán csak a csekély számú hallgatóság sajnálatos ténye miatt vártuk, hogy az önzetlenül felajánlott műsorszámok színvonala zuhanni fog, de nem így történt. Ellenkezőleg. Vers, próza, indiai tánc, meditatív zene, modern koreográfiák, zongora-hegedű improvizációk, forró hangulatú dél-amerikai táncok, könnyű és világzene biztosított jó hangulatot és sokunkat arról, hogy mennyi érték rejtőzik még városunkban. Igen, rejtőzik mert Szent István városában is dúl a közöny, az érdektelenség, ha hagyjuk. Szerencsére Németh Kálmán és barátai sem hagyják. Mert Mozi Esztergomban (XV.) 1937-ben és 1938-ban már egyre gyakoribbak a grafikával kombinált filmreklámok, sőt 1938 márciusában két film kapcsán is találkozhatunk a főszereplők fotójával a reklám részeként. A „Két fogoly" esetében Bajor Gizi és Jávor Pál, a „Te csak pipálj Ladányi " hirdetésekor pedig Turay Ida sztárfotója mosolyog ránk az újság lapjairól. 1939. február 12-én az Elit Mozi a „János Vitéz"-1 mutatja be, majd 16-án a „Magyar feltámadás" című „Megrázó felvidéki filmregény"-t „Horthy Miklós azt üzente..." alcímmel. Egy december 31-ei hír szerint a Kultur Mozgó adománnyal támogatja a város szegényeit: „Szili veszteri sorsolás megváltása címén a Kultur Mozgó 25 P.-t a Szt. Antal Szegény gondozó Egyesület szegé' nyeinek, 25 P.-t pedig a Szenttamási Napköziotthon támogatására adományozni szíves volt. Mindkét intézmény vezetősége ezúton i mond köszönetet az adományért.". Az 1940-es év első filmes eseménye: „Budapestet megelőzve! Bercsényi huszárok. Egy huszárfőhadnagy és a fiatal bárónő szerelmi regénye.". Többé-kevésbé rendszeresen folytatódik a „Filmhíradó" rovat, melyből a lap olvasói előzetest kapnak a következő vetítési programokról. Az év egyetlen igazi híre a következő: „Ha kellemesen akarja eltölteni a nyári estéket, látogasson el a párkányi Hungária Kertmozgóban, ahol terített asztalok mellett, dohányozva és sörözve a jó levegőn lehet filmet élvezni. A megnyitó-est június 23-án vasárnap este 9 órakor. Műsor: Szerbusz Péter. Páger Antal legjobb vígjátéka. Szíves pártfogását kéri a Hungária Filmszínház Párkány. ". Á párhuzamos reklámozás szójátékai ez idő tájt már politikai tartalmat nyernek. íme néhány példa: Elit Mozi: „A nyugati villámháború"'; Kultur Mozgó: „Pardon, tévedtem"; Elit: „Francia összeomlás "; Kultur: „Kár volt hazudni". Október 19-én a Kultur Mozgó hirdetésében ez áll: „Szombaton 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor, hétfőn 7 és 9 órakor. Kelet felé... Erdélybe: Honvédségünk káprázatos diadalútjának megrázóan csodás történelmi eseménysorozata, melyet úgy láthatunk, mintha ott lehettünk volna.". 1941

;ben az Elit Mozi mutatja be az „Óz"-1 és a „Háry János"-t, a Kultur Mozgó pedig „A szűz és gödölyé"-t, ám egyre jobban érződik már a műsorpolitikában is a háború. Jól példázza ezt az alábbi közlemény: „Mindenki figyelmébe! Honvédek előre! előadásai az Elit Moziban d.u. fél 5, fél 7 és fél 9 órakor, a Kultur Mozgóban fél 6, fél 8 és fél 10 órakor kezdődnek.". ők is tudják: szegényeknek gyűjtöttünk, de az igazán „szegények" otthon maradtak... Más. Mikor először hallottuk a világzene kifejezést, sokan féltünk ettől a „varázslattól" - mondván ez csupán egy újabb internacionalista trükk. Összekutyulni mindent, hogy ne is lehessen tudni, ki honnan jött és ki kivel, miért tartozik össze. „C'est la lutte finale..." - kábították az intellektuális fajtáját, akár nyugat-európai nyelven is, de sokan tudtuk, hogy más szemszögből ez még közel sem a végső... Azt mondják a jó zene ott kezdődik ahol a hiszékenység befejeződik. A hiszékenység és nem a hit. Mert az ugye két különböző dolog...Kodály mondta: a zene mindenkié. Csak élni kell vele, és nem visszaélni... Bár egyre többen művelik a világzene alakuló védjegye alatt az „egyveleget", de ne feledjük: a klasszikus alapoktól el lehet indulni a könnyebb műfaj felé, de fordítva sosem... Mint ahogy tudják-tudták azok a képzett és nem csupán zenei intellektussal, de az önzetlen adni tudás hitével megáldott fiatalok, akik világzenei produkciójukkal felejthetetlenné tették ezt az-estét. Ahogy még egy borgőzös, oda nem illő hang nem kívánatos „rendezői" bekiabálása is méltatta: „úgy van!" Villányi Zsolt 1942. március 31-én a Kultur Mozgó hirdetése így szól: „A lángokban álló Európa legvéresebb csatáinak szenzációs filmje. Hadijelentések és helyszíni riportok elevenednek meg drámai képekben. A KELETI CSATA. Európa harca a bolsevizmus ellen. Magyar honvéd a harcolók soraiban. Monumentális riportfilm a keleti hadjáratról, mely a német véderő gigantikus küzdelmeit hozza elénk...". 1942. július 26-án a hirdetésekből tudjuk meg, hogy az Elit Mozi nevét Bottyán Mozira változtatta, s már az új cégtáblával mutatta be az év decemberében az „Emberek a havason" című méltán híres magyar filmet. 1943. január 27-én a Bottyán Mozi azt közli: „A teljes bevétel a hadbavonulók családtagjai javára lesz fordítva.". A Kultur Mozgó életéből említésre méltó eseményként idézzük még az alábbi, 1943. február 27-én közzétett hirdetést: „Kultur Mozgó. Szombaton és vasárnap. Csak 16 éven felülieknek. Az intelligens közönség filmje. REMBRANDT. A világ legnagyobb festőjének kálváriás élete." Aztán 1944. június 28-án megszűnik az Esztergom és Vidéke - Esztergom leghosszabb életű sajtóorgánuma -, s így a mozizás helyi történetének ösvénye is belevész a háború vérrel öntözött széles országútjának feneketlen sarába. Vége a sorozatnak Kaposi Endre