Esztergom és Vidéke, 2004

2004-10-28 / 43-44. szám

6 6SZÜoRgQfl) éS 2004. december 23. 125 éve 1879. június 1. - december 31. Rényi Rezső: „Hónapok óta tartják izgalomban társadalmunka

t a helyi sajtó abnormis állapotai (...)" Városunkban 130 esztendeje alapították - időrendben harmadikként - az Esztergom című hetilapot, amelynek főszerkesztője 1879. szeptember 14-én a címben idézett helyzetjelentést közzétette. Az izgalomkeltés még az év márciusában kezdődött, Kőrösy László 23 éves tanárjelölt Szabadelvű sajtót! című - névtelenül megjelent -» röpiratával. (EVID, 2004. június 24. és szeptember 16.) Ebben tiszteletteljesen, de határozottan bírálja az 52 éves Rényit lapjának igénytelenné és terméketlenné vált konzervativizmusa miatt. Ekkor még egyikük sem sejtette, hogy nyár közepére lesz egy közös ellenfelük: az „abnormi§ állapotok" legfőbb előidőzője. És hogy ezek „izgalma" advent és karácsony békés áhítatában is kitartson, sőt szilveszter másnaposságával se tűnjön el: azt még szeptemberben sem hitték volna... Kőrösy László: Visszapillantás (...) Többször hangsúlyoztuk, hogy igenis lehet a vidéken irodalmi színvonalon álló lapot szerkeszteni. Csak egy kis képesség, egy kis lelkesedés s egy kis irodalmi összeköttetés kell hozzá. (...) ha egy kis összehasonlítást eszközlünk a vidéki zsurnalisztikái produktumok között, akkor könynyű lesz a konstatálás, hogy lapunk, különösen szépirodalmi munkatársak dolgában rangosan kiemelkedik azon vidéki hírlapok közül, melyekben egy ember ír össze minden irányú és nemű közleményt. (...) Több fővárosi munkatársunk az újabb irodalom legtehetségesebb tagjaihoz tartozik. Az esztergomi ifjúság legkiválóbb képességei szintén mellettünk vannak. Azon kívül több vidéki tisztességes erő is lapunk szellemi értékét emeli. Csak onnét tartozunk leszámolni, ahonnét lapunk felelősségét magunkra vállaltuk. A tizenkilencedik számtól kezdve kezdődik a mi munkásságunk: innét kezdve érhet csak olvasóink bírálata (EVID, december 28.) Lapunk 1879. június l-jén született ilyen keresztnéven: „közérdekű nemzetgazdasági, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny". (...) Az új nemzedék új lapját Mellinger (Medvei) Rezső, a lelkes kereskedő adta ki. Első példányainkat azonban egyelőre budapesti nyomda szállította. Sőt herceg Odescalchi Gyula családjánál vállalt házitanári elfoglaltságom miatt az első számokat valami Sarkady István nevezetű, veterán vándor újságíró állította össze, aki a népszerű Losonczy László ceglédi költő és nyug. tanár, Pethes Géza Aladár, fiatal vármegyei tisztviselőnk és Latky Károly, (Bojtorján, Agglegény) ügyvédi irodavezető támogatott. (Lapunk négy évtizede - EVID, 1917. december 25.) Ez a „veterán vándor" - a helyi sajtóélet gyors változásainak harmadik és legaktívabb főszereplője ekkor 45 éves volt, és tárgyilagosan mérve: jóval többet ért annál, mint amit a nyilván elfogultan lebecsülő „valami Sarkady" sugall. 170 esztendeje, 1834. december 24-én született Gyöngyösön. Veszprémben négy é- vig papnövendék volt, de - mint Szinnyei lexikonában olvashatjuk - „fölszenteltetése előtt búcsút vett a papi pályától, és teljesen az irodalmi pályán működött". A fővárosban már sokat próbált, neves újságírónak számított, amikor Esz- tergomba szegődött. „Történeti beszélyek " szerzőjeként szintén kedvelték, ezekből három kötete is megjelent. 1885-től haláláig (1892) a Nemzeti Politika című újság főmunkatársa volt Budapesten. Sarkady István: Lapunk egy hónapot szerencsésen átélt: előfizetőink száma oly örvendetes gyarapodást nyert, hogy fáradhatatlan kiadónk helyben egy saját nyomdát szerelt és állított fel, hogy lapunk pontos megjelenése a postajárat előfordulható késedelme esélyeinek soha ki ne legyen téve. A nyomdai szerek és betűk a nyomdászat legújabb követelményeinek teljesen megfelelhetők, s jelen számunk már buzgó kiadónk nyomdájában lát napvilágot, s a kiállítás és a betűk szépsége eléggé igazolják, hogy id. Mellinger úr nem kímélt költséget és áldozatot, hogy az „Esztergom és Vidéke" teljes című előfizetőinek ízlés tekintetében is, a külcsínnak megfelelni látszhassák. Most Isten segítségével megkezdjük itteni megjelenésünk pályáját. Hogy hosszan éljünk, az nem függ egyedül tőlünk, hanem főként a tisztelt közönség pártfogásától, mit eleven, mozgó, mindent látó és mindenüvé ható törekvéssel párosult becsületes munkássággal elérni leend legfőbb feladatunk. Célunk nagy és nemes, célunk szent és igyekezetünk tiszta: Esztergomot a megérdemlett jóllét magas fokára emelni, - a közmívelődést minden irányban előmozdítani és a nép igazait eréllyel és hűséggel megvédelmezni. - Mindenkinek nem fogunk tetszeni. (... - EVID, július 10.) Ebben tökéletes jóstehetségnek bizonyult; kivéve, hogy nem vette számba: saját ellentmondásos személyisége lesz a legkevésbé tetszésre méltó. Amire igen jellemző példa a következő hír: Doroghról írják nekünk: A budapesti rendőrség táviratozása folytán egész községünk felkelt és kerestük az állítólagos Váci úti rablógyilkost, ki Tökről szerencsésen megszökött és ide futott; de úgy jártunk vele, mint Jókai az ünnepi parókájával. Mikor kerestük: már eltűnt! (EVID, 1879. július 20.) Mit keres viszont egy bűnügyi hírben Jókai parókája?... Aligha egyebet, minthogy a szerkesztő a bennfentesség intim körében együtt sütkérezhessen nemzetünk legnagyobb írójával... Az ilyen „léha modor" Valakit (= Aucun) kiváltképp megbotránkoztatott. Persze, nem más ő, mint „az új nemzedék új lapjának " elvi megalapozója, az ekkor még pesti egyetemista Kőrösy László: Egy kis cikket küldök Aucun aláírással „Jluszár Adolf védelme" cím alatt. írom mint a közönség egy megbotránkozott tagja. (...) Az „Esztergom és Vidéke" 15-ik számában megjelent egy minden esztétikai és erkölcsi érzést felháborító vezércikk, mely frivolan, sőt méltatlanul packázik néhány világhírű magyar művészünkkel. Az „Esztergom és Vidéke" bizonyos idő óta az ízetlen és nyers packázásban keresi örömét. Nem az a szabadelvűség, amit oly kacérul fitogtat. Nekimegy mindennek, de milyen sáros kézzel! Ahol hiba van, ott legyen megszólás, de ahol megszólás van, ott se legyen ízléstelen és nyers modor. A szabadelvűség nem szabadnyelvűség! (...) többek közt Huszár Adolf hírneves képfaragó művészünk valóban ildomtalanul és léha modorban van bepiszkolva az említett vezércikkben, pedig közte és a vezércikkíró közt ég és föld a különbség. (Esztergom július 27.) Sarkadyt augusztus 3-ával Kőrösynek és társainak sikerült leváltatniuk: a lap szerkesztését előbb egy bizottság, majd szeptember 14-étől Kőrösy vette át. (...) Tősgyökeres reformokat hoztunk be. A rovatok vezetését részint régibb, részint a válság után lapunkhoz csatlakozott új munkatársainkra bíztuk kölcsönös megvitatás után. A rovatvezetők összessége képezi a szerkesztőséget, mely Igazmondó név alatt van képviselve a nyilvánosság előtt. Különben törekvésünkben méltányos hangra, mindennemű fellépésünkben tisztességtudó józanságra s mindemellett elveink egyenes kinyilatkoztatására egyesültünk. A szerkesztőség (EVID, augusztus 3.) Rényi Rezső: Az „Esztergom és Vidéke" szerkesztőségében változás állott be. Ezt jelzi a csütörtöki szám, melynek kommünikéjét ezennel átvesszük. (...) Jogunk van a feltevésre: hogy e szerkesztési változással a lap modorára, hangjára nézve azon színvonalra lép, mely megilleti azon elveket, melyeket képvisel. Távol legyen tőlünk, hogy laptársunk szervezetébe vagy belügyeibe csak tanáccsal is avatkozni akarnánk, de azt hiszszük, hogy személyes gyűlölködések nélkül is el lehet érni a feladatot, mit célul tűzött. Nem akarjuk kijelölni, csak kifejezni azt: hogy a volt szerkesztő póriassága sehogy se volt alkalmas a közügynek szolgálni. Mi a bekövetkezett változásban ennek bizonyítékát látjuk, s csak örvendetes ténynek tekintjük, melyből városunk műveltségére is előnyös következtetések vonhatók. (... - Esztergom, augusztus 3.) Kőrösy László: (...) Sarkady rövid mézeshetei után végre megszűnt az ő személyeskedő és korlátolt, ideiglenes és zajos rémuralma is. (... - Lapunk négy évtizede) Közönségünkhöz Hogy beváltottuk-e ígéreteinket, melyekkel a lap átvételekor előállottunk, azt bírálja meg maga a közönség. Mi csak két ephitetont fogadunk el törekvéseinkre. Tisztességtudók és szorgalmasak voltunk. Jövőben is azok akarunk maradni. Zsurnalisztikái viszonyainkban, az alig múlt félévben, pezsgőbb és termékenyebb mozgalom fejlődött ki, mint talán tíz év alatt összesen. Lapok jöttek, lapok mentek és még mindig jönnek és majd még mindig mennek. Nem vindikáljuk kizárólagosan magunknak ez élénk mozgalom megindításának dicsőségét; de azt közönségünk is el fogja ismerni, hogy volt benne egy kis részünk. (... EVID, december 25.) Kőrösynek pedig - ha élne - azt kellene belátnia, hogy a legnagyobb része az „élénk mozgalomban" Sarkadynak volt makacs lapalapítási kísérleteivel. - Új lap volna keletkezőben, tehát 3 lap Esztergomban. Szerkesztője és kiadója lenne Sarkady, kitől az „Esztergom és Vidéke" megvált?! (Esztergom, augusztus 3.) Sarkady István: - Ceglédre, a postamesternek. Lázár nem halt meg. Lázár feltámadt, és új friss egészségben folytatni fogja pályafutását. Tieidet üdvözölve ölellek. (A szerkesztői „Galambpostából" - Esztergomi Népújság I. évfolyam 1. szám, augusztus 20.) (Valószínűleg) Ompoly Mátrai Ernő: (...) Vajha az „Esztergom" születésének lustrumi [ötéves jubileumi] emlékeztetője magába szállítaná és eszméletére hozná a hála és józan megfontolás sodrából egyaránt kiesettek személyiségeit! Neked pedig, Szerkesztő Barátom! Sok kelletlenség által lankasztott kedved neki buzdítaná ama lap vezetésére, melyhez tehetséged önzetlen ambíció vitte, s melynél csak önmegtagadásod férfiassága tudott megtartani. Ez érzület, e lelkület szolgáljon további működésed fullánkjául, legalább ünnepéig lapod második lustrumának, mit Esztergomnak s az „Esztergom "-nak tiszta szívéből kíván veterán barátod: Y (Esztergom, szeptember 7.) A lap első szerkesztőjének zárómondatához az oldal alján a következő lábjegyzet kapcsolódik Rényi Rezsőtől: Köszönöm, de tovább nem élek vele. Csináljon lapot, aki akar. De én ugyan, itt, soha. Buzárovits Gusztáv: Kiadói szó Lapom hatodik évfolyamának ez az utolsó száma. Hat év előtt nagy lelkesedéssel, őszinte buzgalommal vettem részt egy helyi lap létesítésén fáradozó lelkes kis csapat önzetlen, vállvetett munkálkodásaiban; három év óta háládatosabb ügyre méltó áldozatkészséggel tartottam fenn helyi érdekünk képviseletére hivatott ez egyetlen helyi közlönyt, melynek fennállását városunk reputációjára nézve becsületbeli kérdésnek tekintettem. Ernyedetlen, szívós kitartásom, úgy látszik, még sem maradt eredmény nélkül, amennyiben a közönség, felismervén a helyi sajtó nagy fontosságú jelentősségét közéletünk minden mozzanataival szemben, most már olyannyira megbarátkozott a nyilvánosság eszméjével, hogy immár három lap is vállalkozik a nyilvánosság hű őre- és őszinte tolmácsaként szolgálni a közügyet. Ez örvendetes körülménynél fogva teljesítve látom feladatomat, melyért éveken át csendesen küzdöttem és örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy másoknak engedjem át a lapkiadói vállalkozást. Már a jövő számtól kezdve lapunk, az időközben keletkezett „Esztergoipi Népújsággal" egybeolvadva, „Új Esztergom" cím alatt fogja folytatni új cég alatt, új szerkesztőséggel, újult erővel pályafutását. (... - Esztergom, szeptember 14.) Sarkady István: Az „Új Esztergom" (...) az új lap voltaképpen az „Esztergomi Népújság" folytatása mind elvi, mind beosztási tekintetben, s tökéletesen ugyanazon szellem fogja átlengni, mint amabban uralkodó volt. (...) legfőbb törekevésünk, hogy oly vidéki lapot teremtsünk Esztergomnak, mely lelkének mása, érzelmeinek visszhangja és közös óhajtásának nyilvánítása. (...) Gyerekes pöffeszkedés, tudatlan hencegés nem illik érveinkhez; komoly átgondoltsággal érvényesítendjük tanulmányainkat és a hosszú évek tapasztalatait. (...) Ha elismerést nem is érdemlünk ki, hanem legalább a gáncsolást ne provokáljuk. (...) A közönyösség terjedése végig veszedelemmel fenyegeti társadalmunkat, melynek polyp-hálózatát öszsze kell zúznunk, megsemmisítenünk - és lángja fog égni a felszabadulás oltárán az emberiség hálájának. (Új Esztergom, szeptember 17.) - Kőrösy László jelzi, hogy ő nem bakter lett, hanem „szépirodalmi rovatvezetőből" Mellinger lúdhájjal és fokhagymaszafttal szerkesztővé kente-fente. Sic itur ad astra! (Új Esztergom, szeptember 17.) Kőrösy László: - Sarkady úr kinyomatta azt a rendes „honhazai" elkeseredésű „progranyját" (sic!), amit már városunk minden csapszékében elszavalt ellenem. Minthogy nem szoktam „hasonló" állapotban írni, s így „hozzá méltó" ellenfél gyanánt nem is szerepelhetek, Sarkady uram keserveire nincs is több válaszolni valóm. Kőrösy László (EVID, szeptember 18.) Hogy mit válaszolt vajon Holop István vagy családja a következő hírre, amely igazi Sarkady-módon készült - a tény és a vélemény összevegyítésével - ezt soha nem tudjuk meg. Mindenesetre nagyon jellemző, ahogy siet elparentálni a beteget, egyúttal eleget téve a szabálynak is, hogy ti. „halottról jót vagy semmit"... Sarkady István: - Holop István, városi képviselő és egyik legtehetősebb gazda a földmívelő osztályból, mint értesülünk, veszedelmes betegségben sínlődik, s nincs többé remény megmentéséhez. Tipikus alakja a dikciózhatnámságnak fog vele a sírba szállani. Mindenhez vélt érteni és cifra nagy fenékkerítéssel hozzászólani. A szavak tömkelegében elveszett maga a tárgy, melyről szólani kívánt. Különben tetőtől-talpig becsületes és jószívű ember volt, s polgártársainak tisztességét teljes mértékben kiérdemeltp. Szívünkből sajnáljuk. (Új Esztergom, október 15.) (...) Nem vetheti szemünkre senki, hogy függetlenségünket szeplőtlen valóságában megőrizni és minden oldalról biztosítani ne törekedtünk volna. (...) nem habozunk kimondani, hogy egy vidéki lap magasztos hivatását jól átgondolva, feladatunknak akként feleltünk meg, hogy gyarlóságunk hibái mellett is, a közméltánylást kiérdemelni szerencsénk volt, mit számos hozzánk intézett s érdemünk felül elhalmozott elismerő levelek hangosan és érthetően bizonyítanak. (...) Még ellenségünk sem tagadhatja meg, hogy mi az élénkséget párosítottuk a komoly tanulmányok érvelésével. Fürgék és elevenek voltunk, s az újság iránti ingert mindig fokozni törekedtünk. (Új Esztergom, október 26.) - Nagyvárad eddig hat lapot képes fenntartani, melyek közül több napilap. Most pedig Kristóf János reál tanodai tanár egy hetediket éspedig társadalmi napi közlönyt fog megindítani. Nagyvárad tehát megérdemli a nagy nevet, szolgálván példaadásul Esztergomnak, hol a büszke civilizáció két lapot is sokall! Ehhez még csak kommentárt sem írhatunk, mert pasqpillus lenne belőle. (Új Esztergom, november 16.) - Új lap. Nem tudjuk, mennyiben adhatunk hitelt a hírnek, de terjesztve lett e napokban a városban, hogy Haan Rezső úr egy új lapot kar a jövő év elejével megindítani, melynek mutatványszáma