Esztergom és Vidéke, 2004

2004-10-28 / 43-44. szám

2004. december 23. eszosRsojn es vip^fre 7 december hó 10-én látna napvilágot. Az eddigi előjelekből ítélve, nekünk nemcsak konkurensünk lesz, hanem ellenkező irányba kíván haladni. Legalább lesz számba vehető tisztességes ellenfelünk. (EVID, november 27. - Az Esztergomi Közlöny mutatványszáma 1879. december 11-én jelent meg.) Sarkady István: - Mellinger, a kapkodások és szédelgések kujonja, lapjában gratulál az új lapnak, melyet Haan Rezső ad ki, s azt számba vehető ellenfelének tartja. Mi most meg azt szeretnők tudni, hogy vajon valódi író tarthatja-e Mellinger lapját számba vehető ellenfélnek? A közönség jól tudja, csak Mellinger és kotyvasztói felejteni látszanak, hogy ezt az „Esztergom és Vidéke" című lapot is eredetileg e lapok szerkesztőjének szelleme teremtette, s a rovatolást az osztotta be. Ugyan bírnak-e a gyerkőcök orcával, hogy most megugatják a holdvilágot, mely utaik irányát kijelölte? holott a rovatolás beosztásán sem tudtak még csak hajszálat sem változtatni, pedig minden rendes és tapintatos szerkesztőnek más ízlése és más gondolkodása van, míg ők csak - majmok, s az ilyenek csupán a közmegvetést provokálják. Különben örüljenek egymásnak, nem irigyeljük mulatságukat, mi megyünk emelt fővel és meggyőződéssel előre, hitünk a józan elmék felvilágosodásában erős, s a jóknak méltánylására a buzgó és önzetlen igyekezet mindig jogosítva van számítani. Zászlónk ismeretes, ügyünk szentsége megalázza az ostobák hencegéseit és tehetetlen erőlködéseit. Avagy Kőrösy, vagy más miért nem alapított előbb lapot? éppen e lapok szerkesztőjére kellett várakozniok, hogy megmutassa nekik: merre van az ország útja, melyen haladni kell? Mellinger meg összekulcsolt kezekkel könyörgött, hogy megengedjem neki, a 11 élő gyermek atyjának, hogy kinyomathassa: laptulajdonos, mert a tulajdonjog szerződésünknél fogva közös volt. Ennyit elmondottunk az osztó igazság nevében, s biztosítjuk, hogy lapunk oly elterjedésnek örvend, s oly alapon nyugszik, hogy azt semmi új lap keletkezése meg nem rendíti, sőt az összehasonlítás javára szolgáland. (Új Esztergom, november 30.) Kőrösy László: - Negyedik lap. Ne ijedjen meg a nyájas olvasó, igaz ugyan, hogy tervben van ez is, de ez már nem a helyi közönség fogyasztására van szánva. Mint értesülünk, Csupics Emil, a helybeli görög lelkész szándékozik egy lapot megindítani, mely a budapesti illetve szentendrei görög püspökség érdekeit volna hivatva képviselni és védeni. Bár ha magyar nyelven akarna is helyi lapot szerkeszteni, sokkal jobb véleménnyel vagyunk tehetsége iránt, mintsem ezt rosszallni tudnánk, de egyházi szellemű, nem magyar nyelvű irodalmi vállalat élén kétszeres örömmel üdvözöljük. (EVID, december 7.) - Alig van kiszedve a híd és már a panaszok gyűlnek a révészek udvariatlansága és pénzszomja felől. Nagyon félünk tőle, hogy e panaszok regisztrálására állandó rovatot kell nyitnunk, ennél fogva igen kéljük a hídfelügyelőséget, világosítsa föl azokat az embereket, hogy nem a közönség van az ő kedvükért, hanem ők a közönség kedvéért. (EVID, december 4.) Sarkady István: Egy hivatalos Ukáz Megdöbbenve értesülünk, hogy Esztergom sz. kir. város tanácsa, a polgármester elölülésével azon végzetes határozatot hozta, hogy a városi tisztviselőknek lapban írni nem szabad; sem kívánatra hivatalos adatokat ki nem adhatnak, mert ezen ténykedés a hivatalos titok szentségével ellenkezik. Hogy a felvilágosodás XlX-ik századában alkotmányos időben, az autonóm közigazgatás korszakában ilyesmi előfordulhasson: az csakugyan több a vakmerőségnél, az a közönség megvetése és pellengérezése. Hát ki fizeti azokat a tiszteletre méltó városi hivatalnokokat? Nem-e a nép? Es hivatalos ténykedésük nem a közönség ügyeire irányul-e, s nem tartoznak-e felelősséggel a nyilvánosságnak? Ok vannak-e a lakosokért, vagy azt hiszik, hogy Isten a lakosokat őérettük teremtette? Az alkotmányosság eszméje maga azt követeli, hogy a hivatalos adatok, amennyiben közügyet érintenek, bármikor megközelíthetők és megtekinthetők legyenek akármelyik polgár kívánatára. (...-Új Esztergom, december 10.) Kőrösy László: (...) Sajátságos viszonyainknál fogva igen díszes társadalmi állású s jeles képességű vezércikkíróink nem jegyezték cikkeink alá nevüket. A beavatott körök azonban tudhatták, hogy mi - kitől eredt. Nincs jogunkban az ő nevökkel közönségünk elé lépnünk, de annyit kinyilatkoztathatunk, hogy ugyanők jövőre is lapunkkal tartanak. (... - Visszapillantás, EVID, december 28.) A párharc - árharcba is átcsap. - Több oldalról megkeresésben részesültünk, hogy mi lesz lapunk jövője? A kérdés bizonyosan azt akarja érteni, hogy lesz-e lapunknak folytatása? Kijelenthetjük, hogy jövőnket közönségünk biztosítja, nem megrendelés vagy szubvenció. Addig is, míg az előfizetési felhívást közzétehetjük, eláruljuk, hogy lapunk előfizetési ára a jövő évre leszállíttatik, egy évre 6 ft, félévre 3 ft, negyedévre 1 ft, 50 kr. Ennyit előzetes tudomásul. (EVID, december 4. - 1879-ben fél évre 4 ft, negyedévre 2 ft 20 kr volt az előfizetési díj.) Néptanítóknak és az ipartársulatok által ajánlott iparosoknak az előfizetési ár felére szállíttatik le. (...- EVID, december 25.) Sarkady István: - Lapunk ez évi első mai száma rendkívülileg jelenik meg csütörtökön, mint az új év első napján. Ezen túl, mint azelőtt, meg fog jelenni: szerdán és vasárnap. Felkérjük régi előfizetőinket, hogy előfizetéseiket megújítani és új előfizetőket szerezni méltóztassanak. Mutassa meg Esztergom, hogy a mívelődés oly magas fokán áll, hogy a gyerekek iskolai reminiszcenciáival szemben, fel tudja ismerni a tudomány és az élet hosszú tapasztalását. Mi számítottunk magunkkal és lapunk roppant kiadásával szemben az árát le nem szállíthattuk; de igyekezni is fogunk gazdag tartalmassággal a közönség pártfogását kiérdemelni; ne higgyen a hűhónak, a 27 krajcáros boltokban legtöbbször megcsalattatik a vevő, s régi magyar közmondás, hogy olcsó húsnak híg a leve! Előfizetési árak. Egész évre: 10 frt - fél évre: 5 frt - évnegyedre: 2 frt 50 kr. Hirdetések olcsó áron közöltetnek. Egyes számok (2 kereskedésben): 10 kr. (Új Esztergom, 1880. január 1.) Kőrösy László: Közönségünkhöz (...) Hogy milyen modorú, milyen tartalmú s milyen irányú lap éli túl a kezdet forrongását, azt sohasem holmi öndicsérő szerkesztő, hanem maga a közönség szokta meghatározni. (...) nem adjuk bérbe elveinket bizonyos titkos hatalmaknak s elveink nem is voltak s nem is lesznek a bérlő libériájába öltöztetve. Vezércikkeinkben jövőre is városi és megyei életünk vezéreszméit fogjuk fejtegetni higgadtan és lelkiösmeretesen. Vezércikkíróink jövőre is ugyanazon az állásponton fogják eszméiket közzétenni, melyet lapunk fél év óta ingatlanul elfoglalt. (...) Híreinkben kerüljük a mohó kapkodást, de keressük a nap történetének legjellemzőbb mozzanatait. Oda is kiterjesztjük figyelmünket, hogy Nyíltterünk és Hirdető-rovatunk ne vessen a közönség elé olyan dolgokat, melyek az ízlés és tisztességtudás határait nem ismerik. (...) Tárcánkban csak esztétikai színvonalon álló költeményeket és elbeszéléseket, rajzokat és leveleket, mulattató és tudományos cikkeket közlünk. Több mint 25 munkatársunk van csak erre a rovatra, akik jövőben is támogatásukkal fognak szerencséltetni. (EVID, 1879. december 25.) A „közérdekű nemzetgazdasági, iparkereskedelmi és szépirodalmi közlöny" alcím e lapszám fejlécén változik meg és lesz belőle: „megyei és városi érdekeink közlönye". Sarkady pedig nem késlekedik a „több mint 25 munkatársra" azonnal lecsapni; sőt „háromszor veri vissza" Kőrösyn... Sarkady István: - Kőrösy László az „Esztergom és Vidéke" tanulószerkesztője és több iskolázó ifjú, a karácsony ünnepi szünidőt felhasználva itthon, a szülői háznál időznek. Körösy tanárjelölt ez alkalommal szerencsés volt 25 gimnazistát, 25 reáltanulót és 25 elemi tanoncot lapjához rovatvezetőknek megnyerhetni. Boldog Mellinger, az idősb és még boldogabb publikum!... Lesz zöldség elég!... Magának is tanulni kellene Meyt nincs még semmi oklevele; Ábrahám, és frigyszekrényes Áron! Szerkesztő lett mégis minden áron. (Új Esztergom, 1880. január 1.) Kőrösy László: Üldöző ellenség sohasem leszünk; de mérsékelt ellenfelek gyanánt óhajtunk fellépni ott, ahol a hibák és hiányok megkövetelik. Számba vehetőségre s józanságra igyekszünk s még ellenfeleinket is megválogatjuk, akikkel szóba állhatunk. (... - Közönségünkhöz) Szerkesztői posta Aradi József, Budapest. No már ahhoz igazán költői fantázia kell, hogy vidéki lap honoráljon. Mi csak az elismerés kincstárával rendelkezünk. Reménylem azonban, hogy csak tréfálódol. G.Sz. Puszta-Maróth. Mondja meg kérem Azor úrnak, hogy valamennyi verse magán viseli az idei telet. Nyikorgós, fagyos, vad. Sajnáljuk, hogy nem tehetünk a szíve szándéka szerint. Hanem próbáltassa meg vele talán tavasszal vagy nyáron. (EVID, 1879. december 25.) - A Duna jege. Vasárnap reggel már akadtak többen, kik a rendőrségi tilalom dacára megkísérelték a jégeni átkelést. Az elsőre, egy kéményseprő legényre a vállalkozás majd' veszélyes kimenetelű lett, amennyiben kétszer is beesett a vízbe, és csak rögtön nyújtott segély következtében, ladik és deszka által lehetett kiementeni. A rendőri kihágásért büntetés alá került, bevitetett a megyeházára. (EVID, december 18.) Ahol jelenleg - többek között - a mi szerkesztői műhelyünk is tanyázik... 1879 tavasz... nyár... ősz... tél...És a sajtóbeli „abnormis állapotok" bevégeztének csak a következő év májusában jön el a 125. évfordulója. Mi is akkor folytatjuk. Korabeli lapokból összeállította: Nagyfalusi Tibor ..Í^jaieHL ílnncpeket N Karácsony Hallom a harangnak hívogató hangját. Karácsony ünnepe vond be lelkem húiját Örömmel, reménnyel, imádságos tűzzel, Kétséget meg űzz el. Lobogó tűz mellett képzeletem szárnyat Bontogatom s hozzád gyors repülve szál át. Keresem a titkát a borongó éjnek. -Hozzád száll az ének! Tűzet élesztgetem, eltűnődve rajta, Mért, hogy az én lelkem minden gondolatja Partra kivert hullám, megtörve, erőtlen Kering a nagy űrben? Hótakarta pusztán kóborol a lelkem, Tépett foszlányokra, reményimre leltem. Hideg téli széltől jégvirággá fagyva A hóba tapadva. Bensőmben elhamvadt hajdan kráter lángja, -jobb is, hogy Te nem látsz, elbúsulva lánykahozzád imádkozó titkom sóhajtása elfiil zokogásba. Foglak-e majd látni, én egyetlen vágyam? Hallom-e majd hangod, mire oly rég vágytam? Jut-e majd egy sugár az elborult égre, Karácsony estére? Hallom a harangnak hívogató hangját Ünnep van, karácsony, az angyalok húzzák. Sietek Te hozzád megmaradt reményem. Csak aztán elérjem! . Einczinger Ferenc verse, HONTI LAPOK. 1902 dec.25 v tof "V « H MOftVdfcY KLAttt. <<4tfátAfiny fa lidrAf MuliuuUi* 'Jóí-MMI jt/te^hww ,<4 A. fáágá'Apom - 3aduinyi sP< hj.áú SBálm (kt fíi fXHliikut fl 'Potyát* fÜálw OMmfGt %(H)5.Janutu 22-fit (igtmSaAm) mm nyilttnA a írúJai/nyi iMüvtiődéü Jfík-bm