Esztergom és Vidéke, 2004

2004-10-28 / 43-44. szám

2004. november 25. eszrarasofl) vir>6%e 3 Melegedő a hajléktalanoknak Az önkormányzat Egészségügyi és Népjóléti Bizottságának határozata alapján az idén novembertől is meghosszabbított, huszonnégy órás szolgálta­tást nyújt a hajléktalanok nappali melegedője. Az önkormányzat hajléktala­nokat támogató tevékenységéről már tavalyelőtt elismerően nyilatkozott az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. A téli időszakban a város saját forrásaiból is támogatást nyújt a fedél nél­kül élők ellátásához, idén is egymillió-kétszázezer forintot kap Esztergomtól a Máltai Szeretetszolgálat. A szervezet az idén januártól az önkormányzat­tal kötött szolgáltatási szerződés keretében működteti az intézményt. A napokban érkező támogatásból a megemelkedett fűtési és vízdíjat, va­lamint az áramfogyasztást finanszírozzák, élelmiszereket, ruhaneműket, az előírásoknak megfelelő mosható matracokat és ágyneműket vásárolnak. Tavaly év végén, a huszonnégy órás szolgáltatás megkezdésekor az ön­kormányzat segítségével vásárolt egy szárítóval felszerelt mosógépet és tar­tós élelmiszereket az intézmény, emellett az életvitelhez szükséges eszkö­zökkel, televízióval, hajszárítóval és társasjátékokkal bővítette eszközállo­mányát. A ma már a Szeretetszolgálat által működtetett melegedőnek, valamint a jól kiépített jelzőrendszernek és a szolgálat krízisautós munkatársainak kö­szönhetően az utcán élőket nem fenyegeti a hideg és az ellátatlanság. Tátrai Eszter sajtófőnök Az MTESZ esztergomi 40 éves jubileuma (se) November 18-án a Technika Háza székházában ünnepelték a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Esztergomi Területi Szerveze­tének 40 éves születésnapját. Az elmúlt években felújított egykori zsinagógát zsúfolásig megtöltötték a volt alapítók, a munkatársak és az ifjúság. Szabó György mérnök volt a házigazda, aki fogadta az érkezőket, a korábbi és a mai tagokat. Ok valamennyien díszes emléklapot is kaptak (ábránkon). Nagy érdeklődés kísérte a 40. születésnapot, és természetesen a díszvendégek előadását is. A kor­mány részéről Kiss Péter kancellá­ria-miniszter szólt. O is gépészmér­nök, aki jól ismeri a mai műszaki ér­telmiség helyzetét, lehetőségeit. Fórián István, a Magyar Suzuki Rt. vezérigazgató-helyettese, a nagy tekintélyű járműipari mérnök tölti be az esztergomi szervezet elnöki székét. O hosszasan emlékezett meg a 40 évről: kiemelte, hogy az 1859-ben épült zsinagóga már az 1960-as évek elején lebontásra volt ítélve. Az akkori esztergomi műsza­ki értelmiség, élén Lehner Károllyal, a LABOR MIM vezérigazgatójával úgy döntött, hogy megmentik, kö­zösségi célra hasznosítják. így 1964-ben a Technika Házaként fel is avatták. Ma is márványtáblák hirde­tik falán a nagy elődöket: Lehner Károly MTESZ elnök, Hazai Jenő GTE elnök, Zele András GTE titkár, Heydrich Ervin GTE titkár, Karagics István agrártitkár, Király László MTESZ elnök. A hallgatóság tisztelettel adózott a korábbi esztergomi nevezetes sze­mélyiségek emlékének is: Oltóssy Pálnak, a „Szipkagyár" alapítójá­nak, a Petz-testvéreknek, a szer­számgépgyártás megteremtőinek, Rubik Ernőnek, a sportrepülő­gép-gyártás atyjának, Schmidt Sán­dornak, a szénbányászat főmérnök­ének, Hagelmayer Istvánnak, az Ál­lami Számvevőszék elnökének. (E tudósítás keretében ugyan nem jut­hatott hely a 40 év alatt működött és ma is működő minden egyesületnek, de ezekre még később viszatérünk ­a szerk.) Köszöntötte az emlékülést Zettner Tamás akadémikus, az MTESZ országos alelnöke, továbbá Kósz Ágota főigazgató és Karsai Gá­bor, a GKI igazgatója. Esztergom vá­rosa nevében Knapp János Pál al­polgármester mondott bíztató sza­vakat, majd Ján Oravec párkányi polgármester, Titmann János or­szággyűlési képviselő, Kárpát Csaba megyei kereskedelmi és iparkamarai alelnök és Sasvári József mérnökka­marai elnök köszöntői hangzottak el. Szabó György főszervező név sze­rint köszöntötte és az MTESZ jutal­mát adta át az egykori szakmai akti­vistáknak, így Baják Istvánnak, Ba­lázs Szilárdnak, Könözsy Bélának, Kovács Lászlónak, Mohácsi Miklós­nak, Nemes Lászlónak, Németh Já­nosnak, valamint Szabó Józsefnek, az ezelőtti elnöknek. * A jubileumon közreműködött a Bottyán János Műszaki Szakközép­iskola Zenei Klubja Szentkirályi Károly és Csányi Balázs tanárok ve­zetésével. A zárófogadáson pohárkö­szöntőt mondott Mohácsi Miklós, az ETE elnöke. ) IIII- B ( az 'Esztergomi MTESZ 40. éves jubileuma a(%aímá6óC Pálos Imre részére Esztergom. 2004. november 18-án elnök Felhívás Kedves Testvérek! 2004. december 5-én nemzetünk azon szerencsésebb tagjai, akik az országhatáron belül élnek, súlyos erkölcsi felelősségük­ről kell, hogy bizonyságot adjanak. Arról kell a népszavazáson dönteniük, hogy vállalják-e a sorsközösséget azokkal, akik nem önszántukból rekedtek az országhatáron kívül, s lettek egy má­sik ország polgárai, ámbár nemzeti öntudatuk, történelmük és kultúrájuk alapján jogosan érzik úgy, hogy a magyar nemzethez tartoznak. Történelmi tapasztalataink alapján tudjuk, hogy nehéz hely­zetben mindig csak az isteni gondviselésben, a Magyarok Nagy­asszonyának támogatásában és önmagunk erejében bízhattunk. Nemzeti megmaradásunknak is ez volt az alapja. Most lehetősé­günk nyílik arra, hogy kifejezzük összetartozásunkat azokkal, akiket a történelem erőszakosan szakított el tőlünk. Lelkiisme­reti kötelességünk, hogy szavazatunkkal támogassuk azt a szándékot, amely az egymáshoz tartozást hivatalosan is kifeje­zésre akarja juttatni a kettős állampolgárság megadásával. En­nek támogatása akkor is erkölcsi kötelességünk, ha ez anyagi ál­dozatokkal jár. Hasonlóképpen tartsuk szem előtt, hogy az emberek egyenlő méltóságának olyan gondoskodás felel meg, amely az emberek életét és egészségét nem puszta piaci értéknek tekinti, hanem a szolidáris szeretet és méltányosság alapján megfelelő szintű egészségügyi ellátásban részesíti a társadalom minden tagját. A magyar nemzetért érzett erkölcsi felelősségünk és elkötele­zettségünk tudatában arra kéljük a magyar katolikus hívőket és minden magyar honfitársunkat, hogy a népszavazáson való részvételével és IGEN szavazatával legyen részese ennek a tör­ténelmi összefogásnak, és támogassa ezt az új nemzetegyesítést. Budapest, 2004. november 16. Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Nézzük hát a számokat! (Pálos) Városunk különösen is érdekelt a kormányzat által a parla­ment elé benyújtott költségvetési tervjavaslat oktatási fejezetében. He­tek óta az országos médiumokban vezető hír az óvodák, az általános és középiskoák 2005. évi állami, valamint önkormányzati támogatása. La­punkban is (EVID 2004. november 11.) már tájékoztattunk az esztergo­mi iskolák ezirányú állásfoglalásáról. Esztergomban az országos átlag­nál jóval nagyobb súlyt képviselnek az egyházi közoktatási intézmények. Városunkban minden negyedik gyerek ezekben tanul. Az országos statisztika szerint az egyházi óvodák, általános és középisko­lák gyerekei alig jelentik az 5 százalékot. Másik tényadat, hogy az isko­lák tanulmányi versenyében az első százban 25 egyházi intézmény ka­pott besorolást. Ezek a tények minősítik az ott folyó oktató- és nevelőmunkát, melynek gyümölcsét az ifjúság élvezi. Nos, nézzük a számokat! A kormányzat a parlament elé benyújtott 2005. évi költségvetése szerint az alábbi támogatásokra készül (tábláza­tunkban az első szám az önkormányzati intézményekben tanulók támo­gatása éves összegben, a második szám az egyházi intézményekben tanu­lók támogatása éves összegben, ezer forintban kifejezve): Óvodások Általános iskolások, alsó tagozat Általános iskolás felsősök Középiskolások 374 378 388 419 290 294 303 370 Ezek a hiteles adatok olvashatók a uj.katolikus.hu honlapon, mely megegyezik az állami számvevőszék hasonló témában készült kimutatá­sával. A szülők gyermekeikre vonatkozó szabad iskolaválasztásának jogát nemzetközi és hazai törvények szabályozzák. Utalok itt az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1960. december 14-én közzétett konvenciójá­ra, továbbá az 1976-ban életbe lépett Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezményére. Magyarországon ehhez igazították az 1990. évi IV törvényt, valamint az 1997. évi CXXIV törvényt. Termé­szetes tehát, hogy a történelmi egyházak vezetői meghallgatást kértek a kormányzattól, amit Hiller István kulturális miniszter teljesített is. Megígérte, az oktatási kormányzat tervszámait még időben revidiálják. Lapszél Az önzés Kánaánja Poros, régi kincseimet rendez­getve apai nagyapám gyermekkori első Bibliája akadt kezembe a mi­nap. Az első oldalon gyöngybetűs, tanítónénis bejegyzés - magyarul: Alajosnak, jó magaviseletéért Petrozsény, 1912. június 12. Kincs számomra ma is a Köny­vek Könyve, mert benne áll: hová és hogyan, és mindig gondolhatok arra is: honnan. Igen, mert dédszüleimet ebből az egykori Hunyad vármegyei bá­nyavárosból (ma: Petro§ani) űzte az ország szívéig Trianon. Oda egykoron az ő őseiket is küldték, mert akkoriban a török csinált üres helyeket arrafelé... Már diákkoromban kutakod­tam Anyám Erdélybe menekült örmény ősei után, akik később szé­kelyekkel keveredtek. Akkor még csak sejtettem, hogy az ő exodusa­ik sem maguk által választott ki­vonulások a „színről". Trianonnal persze számukra is intéződött „út­levél". .. Magyarok milliói számára a „külhoniság" tudathasadásos korszaka ekkor kezdődött. Nekünk - két szörnyű háború és egy újabb levert forradalom utá­ni nemzedék utódainak - mind­ezekről már nincsenek megélt em­lékeink, de génjeinkben hordoz­zuk eleink múltját. Ez a közel sem érdekből megélt, kényszerű mimikri a sokszínű Kárpát-medence legnagyobb tra­gédiája. A rohanó világra hivatkozva, manapság könnyen átugorjuk „A történelem viharai" című fejezetet mert a jót, a jobbat könnyen meg­szokja az ember, s a rossznak néha alaptalan félelmeinket hisszük. Am, aki valaha járt már „kül­földön" és hallotta az ott élő ma­gyarok tengereinek szavát; aki lát­ta, érezte az ottani hegyek, folyók, templomok erejét, annak többé so­sem kell magyarázni arról - mit je­lent a szó: HAZA. Babits Mihály írta Az igazi or­szág című versében: „... Oly hazáról álmodtam én hajdan, mely nem ismer se kardot, se vámot s mint maga a lélek, oszthatatlan." Mert provinciák közt is csak ne­vűkben volt különbség. Birodal­mak álma, „Népek olvasztótégelye" hunyt már ki ezen az elragadott földön; hol akkor is tudták, akik hitték: a „haza a magasban" lako­zik. Hallgatagon tudjuk, tudatlan­ság szüli a közönyt, s ha felnő, be­lőle lesz az önzés; de, hogy ne le­gyen az anyaországi föld az önzés kánaánja, ezért azon a napon gon­doljunk erősen egymásra... Villányi Zsolt Forgalomszámlálás November 14-én Esztergom te­rületén 12 órát felölelő forga­lom-számlálás zajlott. Ezt megelőzően - májustól - a város több pontján (Dobozi u., Ha­jóállomás, Bánomi-áttörés, Zsidó­di híd, Lőrinc u.) volt forgalom-fel­mérés, legutóbb pedig a Kiss János altábornagy út 44. szám előtti sza­kaszon. Ezeken reggel 6-tól 18 óráig folyt a forgalom regisztrálá­sa. A legnagyobb értéket vizsgálva átlag 812 járműegység elhaladását regisztrálták óránként a vizsgált helyen. Ez percenként 14 jármű­egység, ami 4-5 másodpercenként egy-egy járműegység közlekedését jelenti. Még vasárnapokon is 5 000 fölött van a mozgó járművek szá­ma, ami óránként 454 elhaladást mutat! Nagy Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents