Esztergom és Vidéke, 2004
2004-10-28 / 43-44. szám
4 eszcmmn vip^fte 2004. november 25. Kiállítási körkép „Diana a médiában" - ez a cím invitájt kiállításnyitóra a József Attila Altalános Iskolába. Kíváncsi voltam: csupán emlékkiállítás vagy dokumentum-tárlat várja az érdeklődőket? Egy esztergomi kedves, szőke fiatalasszony, Karikásné Jónyer Tünde a hercegnő emlékét akarta megőrizni, amikor az anyaggyűjtésbe fogott. Azóta - segítőkész hölgyek-urak, társadalmi szervezetek, szerkesztőségek a vijág minden tájáról támogatják őt. így a gyűjtött, soknyelvű anyag jó része, ami papíron és a médiában megjelenhetett, szemünk előtt áll: könyvek, albumok, újságok, folyóiratok, plakátok, fényképek, képeslapok, bélyegek, hiyatalos dokumentumok (köztük például Diana életének fontos-pontos adatai, megnyilatkozásai, és bármennyire is furcsának tűnik, a végrendelete) az utolsó események politikai magyarázata, az orvosi látleletek és a legújabb nyomozási anyagok elegendő érdekességet tartogatnak a látogató számára. A kiállítás méltó hangulatát zenei aláfestés keretezte. Az angol himnusszal kezdődő és Elton John szépséges, befejező dala közt angol és magyar verseket szavaltak a tanítványok. Diana mélységes emberszeretetét a bibliai „szeretethimnusz" idézte fel emlékezetünkben. Forróné Virág Zsuzsa iskolaigazgató és Bóna Éva, az ETV szerkesztője nyitotta meg a kiállítást. Karikásné Jónyer Tünde pedig köszönetet mondott azért, hogy gyűjteménye jó részét - más magyar városok és hét év eltelte után - Esztergomban is kiállíthatta. A „lelkes amatőr" gyűjteménye ma is napról napra gyarapszik. A munka és a gyűjtés nem ér véget. A fő cél: „emléktábla is őrizze Diana emlékét Magyarországon", hiszen két ízben is járt hazánkban. A kiállítás december elsejéig tekinthető meg. Láng István fotóművész ... kiállítása november ^19-én nyílt meg a Babits Mihály Altalános Iskola Sugár Galériájában. Ha címet kellene adnom a páratlan természetfotó-tárlatnak, ezt adnám: Vulkánok és kismadarak. Ez a „skála"! Kovács Ildikó tanár megnyitójában említette, hogy az alkotó és a vulkánok itt csaknem egy és ugyanazon asszociációt képeznek. Mert ennyi „vulkán-portré" (Vezúv, Etna, Stromboli) ritkán látható így együtt, egy kézből - télen és nyáron, különböző napszakokban, fényjátékban, színskálán, felhők felett és alatt, a kitörés előtti szürke gomolyságban és magában, a tűzijátékban... Veszélyes utak veszélyes pillanatait látjuk, de azt is, ahogyan lábra kap arrafelé az élet. Ezek a párnanövények, melyek kicsire nőve, összebújva, egymást támogatva nőnek ki párnaalakban a megkövesedett és kihűlt láván. A „Stromboli-expedíción" kívül az elemek harcát és mibenlétét is szemlélhetjük a képeken: tátrai tűzvihart, az ember küzdelmét a Mont Blanc havas csúcsával, borús alkonyatot, viharhoz készülődő tengert, norvég nemzeti parkok zuzmó- és virágszőnyegét, de a kora hajnali Duna-szendergést is! Bármelyik kép a National Geographic-ban is megállná a helyét! Az „apró" élőlények közül most különféle kismadárkákban gyönyörködhettünk. Örömünkre az alkotóművész is megszólalt. Elmondta, hogy minden képnek megvan a maga története. Kívánsága, hogy a megörökített pillanatok által ismerje meg a tár latlátogató ezeket a vidékeket, földünket - s ugyanazokat a hasonló érzéseket, élményeket keltse fel benne, amit annakidején az alkotóban. Nos, ezért is nagyon hasznos, hogy a természetfotó-kiállításokat az iskolagalériák mutatják be városunkban. A kiállítás december 9-éig tekinthető meg, hétköznapokon 8-18 óra között. Horváth Gáborné dr. Konferencia és emlékülés a tanítóképző főiskolán (El.) A Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola a magyar tudomány napján nagyszabású konferenciát rendezett A magyar felsőoktatás jövője az Európai Unióban címmel. November 10-én az egésznapos program plenáris üléssel kezdődött (fotónkon). Gaál Endre kanonok, főigazgató megnyitójában kitért az esztergomi főiskola, valamint gyakorlóiskola jelentőségére. Szólt arról iS, hogy éppen az egyházi óvodák és iskolák jövő évi támogatása a közérdeklődés fókuszába került. A gyakorlóiskola szenvedő alanya ennek ugyanúgy, mint a Mindszenty általános jskola, a Kolping szakiskola, az Árpád-házi Szent Erzsébet középiskola, valamint a ferences gimnázium. Pálinkás József akadémikus, egyetemi tanár, korábbi miniszter értékelte a hazai felsőoktatást az európai uniós követelményekkel összhangban. Mészáros Gábor, az oktatási kormányzat főosztályvezetője a főiskolai hallgatók intézményváltásáról és az oklevelek kölcsönös elismeréséről szólt. Kozma Gábor, a Pázmány egyetem főtanácsadója az egyházi felsőoktatás képzési rendszeréről és fejlesztési céljairól mondott értékes gondolatokat. A konferencia délutánján két szekcióban folyt a tanácskozás. Az egyikben a kutatásokkal és a fejlesztésekkel foglalkoztak - melyet Török Tamás tanszékvezető vezetett -, a másikban a tantárgyi programokkal, ezt Kéri Teréz főiskolai tanár irányította. Ebben hangzott el, többek között, a zenei képzés, a nyelvi oktatás és a testnevelés tanítása. * * A nagyszabású konferencia után, november 21-én emlékeztek meg a főiskola tanárai és hallgatói egykori mesterükről, Majer Istvánról. Magyar György főigazgató-helyettes az intézet aulájában elhelyezett emléktáblánál mondta el beszédét. Hosszan taglalta a tudós pedagógus életpályáját, aki az esztergomi főkáptalan nagyprépostja és érseki általános helynöke volt. Kopácsy József prímás nevezte ki az általa alapított Mesterképző Intézet tanárának. Munkássága alatt olyan színvonalra emelte a tanítóképzést, hogy véleményére és tanácsára országosan igényt tartottak. Különösen figyelemreméltó a testnevelés terén kifejtett munkássága. Esztergom díszpolgára lett. Száztizenegy éve hunyt el. Galambonya - Tudok egy verset, csak ne szólj közbe! - mondja összes tudatával feszes mellű Tamás barátom, kiscsoportos valamelyik óvodai ágon. Őszi éjjel izzik a galambonya Izzik a galambonya ruhája Zúg a tüske, szél szalad ide oda Reszket a galambonya magába Hogy, ha a hold rá... - innentől már nem követem a lüktetését a szónak, mert ez valahogy nem az, amit én tudok... Nem szólok közbe, igazán és tényleg, csak úgy magamban mondanám úgy, ahogy én ismerem ezt a szép költeményt. Ellüktet a vers, mint patkódobbanás. Tamásom lelke kilehelte nyelve minden anyányi ízét, ritmusát. Ragyogó ábrázatán látszik, hogy képzelete szádi, hát szálljék. Szálljék az a képzelet, amit a rendbe rakott ritmus enged. Tág ez a világ, hála a szónak, képzeletnek, szárnyaló szabadságnak, végetlen időnek, térnek, mennynek és földnek, hegynek s völgynek. Tudok egy másik verset, óvakodom a megereszkedett csendben: Őszi éjjel izzik a galagonya Izzik a galagonya ruhája Zúg a tüske... - Nem érdemes tovább mondani, mert nem jó! - szól Tamás. - Olyan vagy mint egy felnőtt. Azok akarnak mindig össze-vissza mondani dolgokat. - Tamáskám! Ezt egy költő írta, ahogy én mondom... úgy! - Tudom, mondták, azzal kell elkezdeni, azt is tudom, ki írta. De annak mégsincs értelme, hogy galagonya. - Akkor mi a galagonya? Mert én úgy tudom, hogy az egy... - Nem érdemes, mert olyan nincs. Mert én láttam, csupa galambonya a járda, a téren a pad! Ülnek a galambok a szoboron és minden csupa galambonya. Hogy szóljak most közbe nagytudású Tamásom realitáson nyugvó okfejtésén? Meglehet, hogy ezt a verset nem az én ötéves barátomnak szánta Weöresen csodálatos költőnk Sándor... Bereczné Szállási Etelka A Szentgyörgymezői Olvasókörben rendezett mátyusföldi táncházban (amelyről olvasóink lapunkban beszámolót is találnak) meghívott vendégként lépett fel a Róna citerazenekar Temerinből. Az együttest a vajdasági település vezető embere, Milinszky József a helyi megnevezés szerint - tanácselnök is elkísérte, aki Esztergommal testvérvárosi kapcsolat kiépítésén fáradozik. (Vele a mai napon is találkozhatnak az érdeklődők városunkban a „Mi, tizenöt millióan magyarok" című rendezvény keretében.) A tizenöt és félezer, 63 %-ban magyar lakosú Temerin neve nem ismeretlen környékünkön: a délszláv háború idején több család költözött onnan ide. Az otthon maradottakkal később Szentgyörgymezőről többen építettek ki jó kapcsolatot, két éve pedig a belvárosi plébánia látta vendégül az ottani Juventus ifjúsági kórus tagjait, akik fel is léptek a plébániatemplomban. A kialakult jó viszonyról és a jövőt illető közös tervekről Polgár Józsefet, az Olvasókör vezetőjét és Milinszky Józsefet kérdeztük. - Hogyan ismerkedtek meg Esztergomban a távol eső Temerin városával, az ott élőkkel ? - Az Esztergomi Néptánccsoportban szereplő temeriniektől hallottam erről a vajdasági városról és Milinszky József tanácselnökről, s arról, hogy érdpmes oda Illés-napon ellátogatni. így jutottunk el tavaly ezen az ünnepen Temerinbe, és az ottani nagy menetben mi is felvonultunk népviseleteben. Néptánccsoportunk már akkor szerepelhetett a műsorban, idén pedig két alkalommal lépett fel az együttes az ünnep soTEMERINI TERVEK Besz élg etés egy újabb testvérvárosi kapcsolat lehetőségéről rán, de most egy énekest is vittünk a kenyérszentelőre. - Mit ünnepel Temerin július 20-án, Illés napján ? - 1853-ban ezen a napon egy vihar csaknem a földig rombolta a várost. Akkor az itt élők megfogadták, hogy ezt a napot ezután nem a munkának, hanem a vallásnak szentelik. 1854 óta folyamatosan meg is tartották az ünnepet, amely idén volt 150 éves. Vajdaság-szerte ez az egyik legimpozánsabb ünnepségsorozat, amely négy napig tart, magyar filmek napjával, képkiállításokkal. A rendezvénynek július 20-a a csúcsa, amely fogadalmi ünnep, és ezt két éve hivatalosan is a város napjává nyilvánítottuk. Az ünnepi menetben 800-1000 ember vesz részt ilyenkor, népviseletben vagy lóháton vagy civil szervezetek képviselőjeként, és erre idén 3-4 ezren voltak kíváncsiak. A délutáni programot követően kiválasztott csoportok szerepelhetnek az esti műsorban, köztük az esztergomi néptáncosok is. Mert este 9-től reggel 7-8 óráig egy 1500-1700 emberes vigadalmat rendezünk, amelyen 30 üstben fő a birkapaprikás, és reggelig tartó tánc van. A vajdasági magyarság számára talán ez a legnagyobb rendezvény, ami egyben megtartó erővel is bír, mert tudni kell, hogy Temerin az utolsó végvár, ahol tömbmagyarság él. - Később hogyan alakult a kapcsolat a két város lakói között ? - Már tavaly meghívtuk Esztergomba, augusztus 20-ára Milinszky Józsefet és az ottani kertbarát kör elnökét. A két kör között ezt követően együttműködési szándéknyilatkozat született, másrészt Temerin vezető emberét fogadta Meggyes Tamás polgármester és az alpolgármester, Knapp János Pál is. Nem rejtettük véka alá, hogy kölcsönös személyi szimpátiánknak a testvérvárosi kapcsolat megkötésében kellene kiteljesednie. Temerin egy mezőváros, és mi ezt a mezővárost szerenénk Esztergomon keresztül Szentgyörgymezőnek megszerezni. Tavaly októberben az évadnyitó táncházunkban már fellépett - akárcsak most - a Róna citerazenekar. A személyes barátságok pedig fokozatosan kezdtek kialakulni. Négy látogatásnál tartunk, és most már abban gondolkodunk, hogy temerini napokat szervezzünk Esztergomban. Ezen néptánc, népzene, a kertbarát körök, kiállítások és a kézilabdacsapatok szerepelnének. - Történt előrelépés hivatalos téren is a két város között? - Petróczy Gyula képviselőnk is résztvett júliusban az Illés-napi rendezvényen, aki a képviselőtestületet képviselte a polgármester úr megbízásából, de a kertbarát körből is jelen voltak akkor. Szeretnénk a kialakult kapcsolatokat még szorosabbá, szétszakíthatatlanná szőni, és ebben partnerünk Milinszky József is. - Önök is szimpatikusnak találták azt az ajánlatot, amit Szentgyörgymezőről kaptak ? - Ha barátot szerez az ember, az sokszor többet ér, mint a testvér, mert ő mindig ott van, a bajban is. Mivel nagyon pozitív irányban halad a két város közti kapcsolat folyamata, merem állí, tani, hogy amíg én leszek a település élén (ami legalább két év), ezalatt ki tudjuk építeni a testvérvárosi viszonyt. Kedvező az, hogy esetünkben egy alulról épülő jó kapcsolatról van szó, amelyet tartalommal, mindig több tartalommal töltünk meg az élet minden területéről, a kultúrától a sportig. Bízom benne, hogy mihamarabb valamilyen szintű gazdasági kapcsolatot is fel tudunk építeni. Ezáltal nemcsak egy protokolláris testvérvárosi kapcsolat épülhet ki, hanem igazi baráti jobbot tudunk egymásnak nyújtani jóban és rosszban is. Ebben látom zálogát a tartós kapcsolatnak, köszönhetően olyan embereknek, mint Polgár József, Petróczy Gyula és Knapp János Pál alpolgármester. Bízom benne, hogy (ha a közeljövőben meghívjuk) Meggyes Tamás polgármester is le tud hozzánk jönni Illés-napra, hogy megünnepeljük a kifejlesztett testérvárosi kapcsolatot. Biztos vagyok benne, hogy idővel megirigyli sok anyaországi város is ezt. Úgy látom, hogy mind szorosabb a kötelék közöttünk, és Milinszky József Esztergomba úgy jön, hogy ha Temerinből ideutazik, otthonról hazajön. Mondhatom, hogy igaz barátokra leltünk az esztergomiakban, és nagyon remélem,' hogy mihamarabb protokolláris aláírással fog bővülni ez. Az optimizmusom határtalan, mert úgy látom, hogy minden jól fog alakulni a december 5-ei népszavazás után is. - Van-e már testvérvárosi kapcsolatuk Magyarországon ? - Mórahalom már a testvérvárosunk, Szeged környékéről, de így egy déli és egy északi város lehetne a partnerünk. Előremutató az Esztergommal tervezett kapcsolatunkban az, hogy tudunk együtt dolgozni. Áhogy szélesedik az ezzel foglalkozó személyek köre, úgy haladunk előre, és a protokoll utána csak egy szép formaság lesz. - Bár sem a polgármester, sem az alpolgármester nem kötelezte el magát az ügy mellett, mindig biztosítanak a támogatásukról, amikor alkalom kínálkozik erre. Mindketten úgy nyilatkoztak, hogy ez iskolapéldája lehet a testvérvárosi kapcsolatoknak. Hogy az lesz-e vagy sem, kiderül. De eddig minden egyes találkozásunk gazdagabb volt az előzőnél. - Mindig valami újat beszélünk meg, ami új tartalmat hoz a kapcsolatba. Biztos vagyok benne, hogy ha meg tudjuk szervezni a tavaszi temerini napokat, akkor az nagy lendületet fog adni a testvérvárosi kapcsolat kialakulása folyamatának. (Istvánffy)
