Esztergom és Vidéke, 2004

2004-10-28 / 43-44. szám

2004. október 28. 5 Orgonahangverseny (sms) Baróti István ünnepi orgonahangversenye az esztergomi Bazilikában hagyományosan méltó rendezvénye az október 23-ai nemzeti gyásznapnak. A műsort J. S. Bach, Olivier Messiaen és Liszt Ferenc művei alkották, de a zeneművek melankóliáját idén az orgonaépítéssel kapcsolatos aktuális hír is fokozta. A tavaly ilyenkor elhangzott örvendetes bejelentéssel ellentétben most ugyanis a hangszer bővítésének (anyagi források híján) kényszerű befejezéséről kellett az orgonaművésznek tájékoztatnia a közönségét. (ATEK) Október 20-án 13 órára értek Esztergomba, a Városháza elé a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség tagjai, akik Balassi Bálint születése és halála (1554-1594) évfordulójának tiszteletére lóháton, egykori öltözetben és fegyverzetben tették meg az utat Balassagyarmattól Esztergomig október 16 - 20. között. Esztergomba Párkányból a Mária Valéria hídon át a Kossuth híd, Kis-Duna sétány útvonalon érkeztek a Széchenyi térre, ahol a 16 fős csoportot Knapp János Pál alpolgármester fogadta a város nevében. Üdvözlő szavaiban arról szólt, hogy, hogy a Somogyi Győző festőművész kezdeményezésére és vezetésével a városba érkező emléktúra méltó megemlékezést jelentett a végvári katona, költő tiszteletére, amely emléktúra a Felvidéken végigjárta azokat a helyiségeket, amelyek Balassihoz kötődnek. „Szeretettel és nagyrabecsüléssel fogadjuk Önöket az emléktúra utolsó állomásán, abban a városban, ahol az európai rangú magyar líra megteremtője, az áldozatos hazafiság máig élő példaképe 410 éve 1594. május 30-án hősi halált halt. Mivel ma születésének évfordulója van, együtt ünneplik ezt a napot velünk szerte az országban és a Kárpát-medencében magyarok ezrei, emlékezve a 16. század jeles katona-költőjére. Ma Zólyomban és Esztergomban egyaránt megemlékezések zajlanak, amelyek erősítik a lelki hidat, amit folyamatosan erősíteni igyekszünk a felvidéki magyarság és az anyaország között." A lovas bandérium tagjai délután az Erzsébet-parkban lovas harci bemutatót tartottak, majd díszőrséget adtak a Balassi-szobornál tartott koszorúzás idején. nélküli életből. 1956 hőseinek és mártírjainak köszönhetjük ezt a felismerést és végső soron a szabadságot. Az „adomány" nem múló tiszteletre kötelez. Most rajtunk a sor, hogyan élünk vele, hogyan teremtünk gyermekeinknek egy gyarapodó, hazugságok nélküli, a tiszta lelkiismeretre épülő Magyarországot. Meggyes Tamás polgármester beszéde a Megyeháza dísztermében tartott ünnepi ülésen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A legdrágább kincsünk, a kiontott honfitársaink vére szentelte meg a forradalmat és szabadságharcot. Ritka alkalom volt, hogy a nemzet polgárai ilyen mérvű összefogásról tanúskodjanak, szinte mindenki becsülete és lelkiismerete szerint részévé vált 1956 dicső őszének. Ifjabb és korosabb, tanultabb és kétkezi polgárok álltak vállvetve a barikádok mögé, mert tudták, így tovább élni nem megy. Pontosan tisztában voltak azzal, hogy a bukás iszonyú megtorlással járhat és jár, de végül a ránk bocsátott negyvenéves alamuszi „hazugságálmot" még ők sem sejtették. Ma, közel ötven esztendővel a történtek után a Gondviselés igazságot szolgáltatott. A hazugságra épített rendszer megbukott, s a magyar emberek ma már szabadon dönthetnek sorsuk, jelenük és jövőjük felől. Természetesen ez nem pusztán az égi hatalomnak köszönhető: az embereknek elegük lett a becstelen és tisztesség A történelem, vagy a leendő történelem, azaz a napi politika sokszor nem kéri számon a tetteket és azok következményeit. Legalábbis elsőre sokszor úgy tűnik. Azt hihetnénk, hogy a tiszta lelkiismeret, az erkölcsi tartás nem históriai vagy politikai kategória, azoktól teljességgel idegen. Pedig nem így van. Minden cselekedetnek következménye van, sőt, a kiváló magyar gondolkodó, Hamvas Béla szerint, ha a világon egy elzárt barlangban megszületik egy gondolat, életre fog kelni, és valahol formát öltve hatni fog. Nem pusztán a tettek, hanem a gondolatok is felelősek. Önmagukért - és mindazért, amit kiváltanak. Nagy Imre, 1956 mártír miniszterelnöke talán ennek a tudatában is mondhatta a tragikus valójában mélységesen groteszk „bírói" eljárás végeztével - amelynek már az elején nem volt kétséges, mi lesz a vége -, hogy „ Csak az tölt el undorral, hogy egyszer azok fognak rehabilitálni, akik most felakasztanak". A közel két esztendeig rabságban tartott kormányfő nem indult hősnek, a börtön megpróbáltatásai fizikailag megtörték, de lelke éppen ekkor erősödött meg, erkölcsi hozzáállása megszilárdult. Szembenézett hóhéraival és sorsával, és legbelül biztos volt abban, hogy az igazságot ugyan ideig-óráig, akár negyven évig is el lehet titkolni, de örökké nem. Az ember gyarló. Ezért is fontos számára a becsület és a tisztesség, amely kiemelni képes esendő voltából. E két érték olyan vezérlőcsillag, amely utat mutat a sötétség idején, és meglehet, hogy az út az önfeláldozásba, a halálba visz, de becsület és tisztesség nélkül élni lehet, de nem érdemes. Nagy Imre és ismert vagy névtelen szabadságharcos társai elutasították a megalkuvást. Kompromisszumot lehet kötni, mint ahogy mi is számtalant kötünk életünk során, de a lényegünket tagadó megalkuvás részeseivé nem válhatunk soha, mert akkor önmagunkat, egész életünket tagadjuk meg. Ez pedig rosszabb a fizikai megsemmisülésnél. Az 1956-os forradalom és szabadságharc szent eszméje olyan kiemelkedő művészeket is megérintett, mint Németh László, a kiváló író, irodalomszervező. Az elbukás közeledtén, november 2-án az alábbiakat írta az Irodalmi Újságban megjelent Emelkedő nemzet című cikkében: „Ahhoz, hogy a nemzet emelkedésében igazán bízni tudjak, egy hiányzott: a nemzet erkölcsi és politikai érzék dolgában nem állt olyan magasan, mint szellemiekben. Szinte a legelemibb összetartás is hiányzott: az elért vívmányokat, félő volt, könnyű lesz kicsikarni a kezéből. A megszálló német csapatok rendőrei mondták, hogy egy országban sem kaptak annyi följelentést. Még vége sem volt a háborúnak, s már megkezdődött a tolakodás az új pozíciókért: a másik magyar kiszolgáltatása a jövendő gazdáknak. Tisztelet a kivételeknek, de a magyar természet nem nagy ellenkezéssel, sőt sokszor igazán könnyű szívvel viselte, hogy legjobbjait kiemeljék a fészekből. Azt, ami történt, egyetlen kelet-európai nép sem kerülte el. De hogy így történt, annak a magyar sunyitás és irigység majdnem olyan mérten volt oka, mint a külföldi ügynökök szolgalelkűsége. Az elmúlt hét azért volt óriási élmény a számomra, mert ez a néhány nap mutatta meg, nemcsak nekem, de az egész világnak, hogy a magyarság erkölcsileg mekkorát emelkedett. Hiszen nem mondom: voltak jelek rá eddig is. Még a tömlöcszerű elzártságban élő, elfeledtetett ember is érezte, hogy az ifjúságból más levegő csap felé, mint kortársai közül. De hogy a nemzet a gyötrésben és megaláztatásban így összeforrt, hogy diákok, munkások, katonák minden előzetes szervezkedés nélkül közös elszántságukkal így megszerveződhettek, a vezér nélküli felkelésnek ez a csodálatos látványa meghaladta nem reményemet, de képzeletemet. Sajnos, azok közé az emberek közé tartozom, akik a természettől a veszélyt látó képzeletet kapták súlyos ajándékul. A forradalom vidéken ért. A sok éven át tartó rettegés, az aránytalan munka, az erkölcsi nyomás börtön nélkül is összeroppantott: Harmadéve beteg vagyok s az utolsó hét, egy izgalmas bemutató még rontott az állapotomon. A forradalom előtti nap azzal az elhatározással utaztam vidékre, hogy kiadatlan kézirataim rendezésének élek, s nem térek többé vissza a fővárosba. Egy napig tartott a nyugalom. A rettenetes aggodalom órái után csak egy éjszakát birkóztam az örömömmel: azóta már csak a felelősség szorítását érzem. Az utolsó ötven év magyar szellemi fejlődése világosan fölírta a célokat, melyek felé egy magyar forradalom esetén törekednünk kell. De az utóbbi évtized gazdái tudták, miért irtják a könyveinket. Ezt a magyar eszmevilágot kevesen ismerik, s most őrájuk, a kevesekre vár, hogy a nagyszerű lökést, melyet a nemzet eltökéltsége adott, ne engedjék félresiklani. (...) Az első alkalmi autóval én is Pestre jöttem, s szobámba zárkózva ideültem, mint valami gépfegyver, az írógép mögé, hogy amíg bírom, kattogtassam. Gépem mellől arra a fiatal lányra gondolok, akinek a hírek szerint a Kálvin téri ház tetején valamennyi férfi társát kilőtték, s ő tovább jártatta a fegyvert, amíg csak fiatal feje is oldalt nem konyult. Nem tudom, pontosan így történt-e, de az én szívemben ez a lány most a múzsa. O írta a ház tetejéről: Rajta, öreg hullajelölt! Ha én odaadtam a szép ifjú életem, mi az neked, szegény emberi maradvány, a magadét megtenni." Eddig az idézet. Tisztelt Képviselő-testület! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégek! 2SSI.E5ZTEIG8H.PF.2&t Lj aa ^ug

yL A szentgyörgymezői temetőkápolna A szentgyörgymezői temetőben és a hősök parcellájában végzett kutatómunkám során azt tapasztalom, hogy a sírok közötti utakat rendszeresen gondozzák, a sírokról - a kegyeleti idő után az elszáradt csokrokat, koszorúkat eltávolítják. A sírkertben tett látogatásaim során lépten-nyomon találkozom Polacsek Sándorral és embereivel, akik a sírok körül tevékenykednek. - Hogyan tudjátok ilyen szép rendben tartani ezt a nagy területet? - kérdetem Sanyit, akit gyermekkora óta ismerek. - Bizony nem könnyű, hiszen a sírok gondozói - a hozzátartozók - néha nem a tároló rekeszekbe rakják a hulladékot, a szemetet, hanem rádobják a szomszéd különösen a nem gondozott - sírra. Az emlékkövek készítői is miután átadták az elkészült síremléket - ugyancsak otthagyják a szemetet. Ezt is nekünk kell eltakarítani. Szerencsére ma már van gépünk, ami megkönnyíti munkánkat. - Szépül és egyre rendezettebb a temető... De mi lesz a kápolna sorsa - folytatom a faggatást. - Örültünk, amikor a kápolna tetőszerkezetét renoválták és reméltük, hogy folytatják a munkálatokat a külső és belső falak felújításával. Sajnos, 2002 novemberétől nem került erre sor, pedig a kripta nagyon rossz állapotban van: a külső falakról kisebb-nagyobb vakolatdarabok esnek le. Lassan nem merjük a ravatalozóban felállítani a katafalkot, mert a mennyezetről is hullik a vakolat. - Nemrég szépen rendbe hozták a belvárosi temető ravatalozó kápolnáját. Nem lehetne ezt a kápolnát is felújítani ? - A belvárosi temetőkápolnát a Tatai KOMTEM Kft. hozatta rendbe, de a szentgyörgymezői nem hozzájuk tartozik. - Ki tudna ebben az ügyben felvilágosítással szolgálni ? - Azt gondolom, hogy Varga Lajos, Szentgyörgymező plébánosa illetékes ebben az ügyben. Felkerestem hát Lajos atyát, aki úgy tájékoztatott, hogy a temetőkápolna ügye folyamatban van. Most szerzik be a különböző engedélyeket (Műemlékvédelem, Tűzrendészet), ami sok időtbe tellik, ugyanis sok szakértői véleményre van szükség. A felújítás anyagi hátterének előteremtése sem könnyű! Az egyházi hatóság ugyan jelentős összeggel járul a költségekhez, de nem tudja fedezni a teljes anyagi szükségletet. Ha viszont mindent sikerül beszerezni és biztosítani, elkezdődhetnek a felújítási munkálatok. Reméljük erre hamarosan sor kerülhet! Bélay Iván