Esztergom és Vidéke, 2004
2004-09-09 / 36. szám
4 2004. szeptember 9. A Mucsi András-emlékkönyv* bemutatója Az Esztergomban két évtizeden keresztül dolgozott Mucsi András művészettörténészről születésének 75., halálának tizedik évfordulóján lapunkban megemlékezett már az egykori szellemi műhely-társ és barát, Kaposi Endre (EVID, 2004. január 15.), aki most egy emlékkönyvet szentelt a nagy tudású szakembernek, a kiváló kiállításrendezőnek, a művészet lelkes tolmácsolójának. A kötet bemutatójára szeptember 3-án a valamikori munkahely, a Keresztény Múzeum gobelin-termében került sor - ami egy időben Mucsi András dolgozószobájaként is szolgált -, s ezen főként a volt munkatársak, ismerősök, barátok jelentek meg, csordultig megtöltve a helyiséget. Cséfalvay Pál, a házigazda múzeumigazgató méltatta a művészettörténész munkásságát, majd a kiadvány rövid, a Kaposi Endrétől megszokottan szabatos bemutatása következett. A rendezvény második felében Villányi Zsolt írása és Rózsár Brigitta által játszott Schumann-zongoradarab nyitott rálátást Mucsi András példaértékű, felelős intellektuális magatartásából a jelenre, az ifjú tehetségeket egyesületi szinten felkaroló Malom Művészeti Műhely tevékenységére. A könyv szerkesztőjének, Kaposi Endrének felszólítását a könyvbemutató hivatalos részének lezárulása után azonban (vagy az idő vagy a beszélgetést otthonosabbá tevő fogadás hiányában) nem fogadták meg a jelenlévők, így személyes visszaemlékezésekre, a legendákkal körülszőtt művészettörténészi tevékenység nyilvános felidézésére csak szerény formában került sor. De a számos Mucsi Bandi-történetek számát özvegye, Vanda asszony most egy adalékkal mindenesetre gazdagította. A rendezvény záró aktusaként az emlékkönyvek szétosztására (!) került sor: e nagyvonalú, baráti gesztus mind az emlékezők szeretetteljes múltidézéséhez, mind Mucsi András nagyvonalúságához is illett - másfelől Kaposi Endre (jórészt) saját pénzen kiadott kötetének ilyen terjesztése természetesen a szerkesztő hasonló szellemiségét is tükrözte. Az emlékkönyvben az esztergomi kollégák, barátok szólalnak meg, írásaik ennél fogva szubjektívek. Nem is lehet másként, hiszen Mucsi András főként az általa rendezett kiállításokkal, megnyitószövegeivel, személyes jelenlétével, tudásával, széles körű műveltségével hagyott nyomot a kortársakban, bár szerzőként (vagy társszerzőként) is elévülhetetlen érdemeket szerzett a Keresztény Múzeum katalógusának, kiállítás-vezetőjének írójaként. Szakmai teljesítményéről most egy lexikoncikk ad objektív képet a könyv elején, a múzeum életében betöltött szerepéről a kollégáik, dr. Prokopp Mária, dr. Farkas Attila művészettörténészek, Varga Dezső restaurátorművész és Olajos István emlékeznek. A barát és munkatárs emléke jelenik meg Prunkl János festőművész (akinek kiállítást már nem tudta megnyitni Mucsi András) és a szentesi kiállítás-szervező társ, Rózsa Gábor írásában. A halál dokumentumai, a nekrológok után a könyv második felét Mucsi írásai alkotják, amelyekben alaposságáról, igényességéről és magabiztos művészeti ítélőképességéről személyesen is meggyőződhetnek az olvasók. A könyv sorai közül az ember portréja rajzolódik ki előttünk, a szeretetreméltó kollégáé, aki nemcsak szakmai tudása vagy széles körű műveltsége révén vívott ki elismerést, de játékossága, humora miatt ugyancsak közkedvelt személyisége volt városunk szellemi életének. Hiánya máig érezhető, felelős hivatástudata ma is példaértékű. A róla szóló könyv megjelentetése (amit lapunk és annak nyomdája is nagyban segített) egy évtizedeken átnyúló mozdulat, mellyel az emlékezők Mucsi András szelleme lángját a jelenbe, az őt nem ismerő értéktudatos lelkek számára is átnyújtják. A korlátozott példányszám miatt emlékkönyve vagy kézről kézre járva, vagy a városi könyvtár polcairól állandóan kikölcsönözve válhat a köztudat kincsévé és a helyi szellemi tűzfészkek parazsának táplálójává. I. M. *Esztergomi Füzetek 6. Szerkesztette: Kaposi Endre. Készült az Esztergom és Vidéke polgári hetilap gondozásában, a lap alapításának 125. évfordulóján. A kötetet tervezte: Bencze Zsolt. Esztergom, 2004. A kiadást Vincze Ferenc, a SporiPrint V nyomda tulajdonosa támogatta. Egy emlékkép Mucsi Andrásról Már egy jó órája kavarogtak bennem a kusza gondolatok, mikor a hajnali hármat ütő harangszó a lámpa fényéhez parancsolt. Ha kuszák - nosza rajta! - most kell megfésülni őket, nehogy reggelre az álom martalékai legyenek. Egy frissen nyomott, keskeny emlékkönyv volt az álmatlanság mögött, de még inkább az a furcsaság, ami már mindannyiunkkal megesett, mikor egy szunnyadó emléktöredék életre kel és a „déja vu" érzésével az agy kutatni kezd a lélek bugyraiban. Mucsi Andrást alig ismertem. Már fiatal, pályakezdő művészettörténész volt, mikor megszülettem. Egy emlékképet azonban őrzök róla. Gimnáziumi tanárságom kezdetén egy szarvasi fotókiállítás megnyitóján találkoztunk. A találkozó a jó társaság és a gyönyörű kora őszi hangulat okán több naposra húzódott. A természet megállította az időt. Az arborétum felé vettük az irányt, hogy mielőbb találkozzunk az őszi naplegendával. Alig-felnőtt emberként nem esett nehezemre gyermekien bolyongani a park fényekkel, árnyakkal telt sikátoraiban, a hosszú kerítés tövében órákig gombákra vadászni és a lombok, rétek ölelésében a mindenről szinte szótlanul beszélgetni. Sétánk egy idő után a kettőnk sétájává vált. Büszke voltam, hogy társaságával tüntetett ki, és olyan idegenvezetőre leltem mint O. Mert valóban idegen voltam még abban a világban, ahol - ahogy mondják - nem elég nézni. Látni kell! Ám látni könnyebben tanul az ember, ha láttatnak vele. Ma már biztosan tudom, hogy aki lát, annak kötelessége láttatni is, hogy a fiatalabb nemzedékek is mielőbb eligazodjanak a világ dolgai között. És ez így van rendjén. Hosszú évek teltek el azóta, de őszülő fiatalemberként mind gyakrabban idézem föl az effajta képeket. Különösen mostanában, mióta a jövő nemzedékének pásztoraivá szegődve sokszor eszmélünk a mondás igazságára, miszerint másoknak adjuk vissza, amit valaha kaptunk... Az Esztergomban működő Malom Művészeti Műhely a szépre érzékeny fiatal talentumok szárnybontogatásait kívánja segíteni. Legyen az a képző-, ipar-, zene-, táncművészet vagy az irodalom ma még zsenge kalásza is - érezzük: adnunk kell. És, hogy van miből, azt Neked is köszönhetjük, Bandi bácsi! Róbert Schumann a romantika óriása írta egy helyütt: „Minden időkben él és működik a rokon szellemek titkos köteléke. Ti, akik együvé tartoztok, zárjátok szorosabbra a kört, hogy a művészet igazsága mind tisztább fényben ragyogjon, örömet és áldást terjesztve mindenfelé." VZs. Ötven évvel ezelőtt végeztek (nagy) Szinte az időjárás is ünnepelt a nyár elején azokkal a hölgyekkel, urakkal, akik ötven évvel ezelőtt, 1954-ben fejezték be az általános iskolai tanulmányaikat Esztergom-kertvárosban (akkor még Esztergom-táborban). A szervezést a kertvárosi Körmendiné Oláh Erzsébet vállalta magára, melyhez még az év elején látott hozzá. Szükség volt ennyi időre, mert az osztálytársakat az ország különböző részéré, sőt a nagyvilágba - Ausztráliába, az Egyesület Államokba - sodorta az élet. Mindenhol megállták helyüket: becsülettel, odaadással végezték munkájukat. Van közöttük pedagógus, kandidátus, hegedűművész, üzemvezető, igazgató, sikeres vállalkozó olyan is, aki megjárta a vietnámi háborút. Ma már mindannyian nyugdíjasok: nevelik unokáikat, összetartják a családot. Volt pedagógusaik közül már csákBánhidai Gyulát tudták meghívni, aki készségesen felvállalta az osztályfőnöki óra megtartását, mely az emlékezés óráival telt: felidézték az iskolában töltött éveket, a diákkori csínytevéseket... Az eltávozott diáktársak, pedagógusok emlékének tiszteletére egy perces néma felállással adóztak. Szép gesztus volt a szervezőtől, hogy az elhunyt kollegák özvegyeit is meghívták. A közel egy emberöltönyi időre emlékezve - ha pár órára is - újra diáknak érezték magukat a találkozó résztvevői, akik búcsúzáskor elmondhatták: „Jó volt újra együtt lenni!". * (N.T.) Az EVID korábbi számaiban a szentgyörgymezői katolikus templom felújítási munkálatairól - új toronyóra, negyed-, fél- és egyórás időjelzés, emléktábla-elhelyezés - adtunk hírt. Nos, már elkészült és befejeződött a harangok villamos felújítása: a toronyból - naponta délben és este nyolc órakor, szombaton, vasárnap és ünnepnapokon többször a Boldogasszony anyánk kezdetű egyházi ének hallható - tájékoztatott a jótékony adományozó esztergomi hozzátartozója. Meg ny ílt a H ep hais ztos z-gal ér ia Bánhidy László fotói a Hephaisztosz-galéria ünnepélyes megnyitóján készültek. A galéria tulajdonosa Horváth György díszmű-kovácsmester. Fenti fotónkon dr. Söröss Jenő, lent a tulajdonos az érdeklődőkkel.
