Esztergom és Vidéke, 2004
2004-09-09 / 36. szám
2004. szeptember 9. eSZDSROOfl) 6S VIP656 3 A Richt er Rt. dor og i gyá ráb an a kezdetekr e e mlé kezt ek Budapesten nem volt számottevő munkaerő sem. A két vállalat elképzelései szerencsésen találkoztak. 1967. június 30-án a Dorogi Szénfeldolgozó Vegyipari Vállalatot a budapesti székhelyű Kőbányai Gyógyszerárugyárhoz csatolták. A megemlékezésre az egykori karbidgyár átalakított épülete előtt emléktábla avatására jöttek össze szeptember 3-án, műszakváltáskor, a gyár dolgozói, vezetői, a város képviselői. A gyáralapítás történetét dr. Borbély László nyugalmazott osztályvezető mondta el. Nagy érdeklődés kísérte szavait, hiszen csak a szakma történetébenjártasok tudják, hogy a trianoni diktátum folytán a megcsonkított ország karbidgyár nélkül maradt. A Magyar Altalános Kőszénbánya Rt. elsőként Felsőgallán, majd másodikként Dorogon létesített karbidgyárat. Mindkettőt a híres osztrák karbidszakértő, Riedler Miksa közreműködésével. A tudós ember aztán véglegesen itt telepedett meg, a dorogi temetőben nyugszik. A híres dorogi karbidgyár fénykorában évi 250 vagonnyit termelt. A világháború alatt is szinte végig üzemben volt. A karbidgyártás végül 1971-ben szűnt meg Dorogon, melynek jelentősége abban állt, hogy ez a művelet volt az első kémiai eljárás a bányászkodásra épült településen. A gyógyszergyártás idetelepítésekor közel félezer ember dolgozott már kémiai műveletekkel. így népes szakembergárdára építhettek a gyógyszergyáriak, mely napjainkban már túlhaladja a kétezer főt. Szép gesztus volt, hogy térségünk legnagyobb gyárában így megemlékeztek Riedler Miksa szellemi örökségéről, az ő tevékenysége példa, miként Richter Gedeon gyáralapítóé is. Erről Szilágyi Gabriella újonnan kinevezett főmérnök szólt. (Pálos) A több mint kétévszázados dorogi bányászkodásnak ma már csak emlékei vannak. Ezért is tiszteletreméltó a Richter Gedeon Részvénytársaság múlt pénteki bányásznapi megemlékezése a telephelyükön (fenti fotónkon) 85 éve indult karbidgyártásról. A mai generáció a hírekből és a lapunkban is megjelent írásokból a dorogi vegyipari gyártást egyértelműen a, gyógyszergyártással köti össze. Érdemes utalni rá, hogy a Richter Gedeon Rt. hazánk első számú gyógyszergyártója, árbevétele meghaladja az évi 120 milliárd forintot, melynek háromnegyede külföldre kerül. E gyártásnak az alapanyagát, továbbá a világviszonylatban is most elterjedő szteroid hatóanyagokat kizárólagosan a hatalmas fejlődést felmutatott dorogi gyárban termelik. Dorogon a vegyipar az 1921-ben létesített karbidgyárral jelent meg. E tevékenységet követte a dorogi barnaszén kémiai feldolgozása 1930-tól amelynek indoka a korabeli hazai nyersanyaghelyzet volt. Magyarországon ekkor, hasonlóan a németországi törekvésekhez, a szénlepárlással szénokg előállításával remélték a kőolaj hiányát pótolni. Végső cél a mesterséges motorhajtó anyagok, a műbenzin előállítása volt. A hatvanas években tért hódító petrolkémia visszaszorította a szénfeldolgozást. Ez nemcsak a szénlepárlás létét kérdőjelezte meg, hanem a földgáz terjedő felhasználásával a generátorgáz-gyártást is kérdésessé tette. A Kőbányai Gyógyszerárugyár ebben az időben intermedier gyártókapacitást keresett. Székhelyén, a kőbányai lakótelep által körbezárva, területi terjeszkedésre nem volt módja, és Az ONYX haváriáról - más szemszögből Beszélgetés Lőrinezy György okleveles munkavédelmi szakmérnökkel, munkavédelmi igazságügyi szakértővel - Hogyan értékeli az „ONYXügyet" a munkavédelmi szakember, mert az események eddig alapvetően csak a környezetvédelem szempontjából lettek elemezve? - Valóban, eddig a munkavédelem szempontjából nem jelentek meg helyzetértékelő és problémafeltáró sajtóhírek, pedig az események arra utalnak, hogy a Kft.-nél sérülhettek a munkavédelmi jogszabályok is. - Milyen közös területe van a környezetvédelemnek és a munkavédelemnek ? - Mielőtt a kérdésére érdemben válaszolnék, szeretném elmondani, hogy a munkavédelem, mint a munkavállalók egészségének és testi épségének megőrzésére irányuló tevékenység, két nagy szakterületre tagozódik. Az egyik a munkabiztonság, amelynek tárgya a veszély és a feladat a balesetek megelőzése, a másik a munkaegészségügy, amelynek tárgya az ártalom és a feladat a munkahelyi egészségkárosodás megelőzése. Azt szoktuk mondani, hogy az első inkább a mérnökök, a másik inkább az orvosok tudománya. A kérdésére válaszolva én a munkaegészségügy területét hozom összefüggésbe a környezetvédelemmel, elsősorban a humán toxikológia (az emberi szervezetre vonatkozó mérgezés) területén. - Miben nyilvánul ez meg? - Egy mérgező anyag hatásmechanizmusa nem különbözik attól, hogy azt „gyárkapun" belül, vagy kívül vizsgáljuk. Hogy mégis másként értékeli és kezeli a problémát a munkavédelem és a környezetvédelem annak néhány praktikus oka van. - Melyek ezek a praktikus okok ? - Elsősorban az, hogy a környezetvédelem komplexebb módon néz szembe a veszélyes anyagokkal, hiszen neki az emberek egészségének megóvásán kívül az egész környezet védelmét kell szem előtt tartani. Ha csak a természetes környezetet nézzük, az is egy rendkívül összetett rendszer. Ebben a rendszerben az ember csak egy kis részt képvisel. De ha csak az emberek egészségvédelmét tekintjük, akkor is más a feladat a munkahelyen és a munkahelyen kívül. A munkahelyen tudatosan is foglalkoztathatók veszélyes környezetben a munkavállalók, feltéve, ha ismerik az adott veszélyhelyzetet vagy veszélyes anyagot, ismerik azokat a biztonsági rendszabályokat, amelyek betartása elviselhető szintre csökkenti a baleset vagy egészségkárosodás kockázatát, rendelkeznek a szükséges védőeszközökkel, és ha mégis bekövetkezik a baj, tudják mit kell csinálni. - Az égető környezetében élő emberek nyilván nem kerülnek olyan közelségbe a veszélyes anyagokkal, mint az ott dolgozók. - Szerencsére nem, de áttételesen igen és nekik sem információjuk, sem védőeszközük, sem egyéb védekezési lehetőségük nincs, hiszen nem tudják mi ellen kellene védekezni és hogyan. Ráadásul, a veszélyeztetettek köre mind az életkoruk, mind az egészségi állapotuk miatt eléggé heterogén. Ezek a körülmények teszik hasonló fajsúlyúvá a veszélyhelyzetet. - Az ONYX igazgatója egy nyilatkozatában arra utalt, hogy neki elegendő az ártalmatlanításra beszállított anyagok összetételét olyan mértékben ismerni, amilyen mértékben azt a technológiájuk megköveteli. - Ez szereptévesztés. A technológusnak elegendő, a munkáltatónak nem. Az előbbiekben utaltam arra, hogy a munkáltatónak meg kell határozni a veszélyes anyagokkal végzett munka kockázatát, értékelni a kockázat mértékét, és rendszabályokat kell foganatosítani, ha a kockázat mértéke a társadalmilag elviselhető mértéknél magasabb. Ez törvényi előírás. - Láttam, hogy a tüntetésen Ön is részt vett, kezében egy olyan transzparenssel, amire az volt írva „Politikusok, hatóságok ébresztő!" Mit akart ezzel kifejezni ? - Hogy mindenki tegye a dolgát. A politikusok tegyék rendbe a jogszabályokat, ha azok paragrafusai közül ki lehet bújni, vagy hassanak oda, ha a jogalkalmazás nincs rendbe. A hatóságok pedig éljenek a jogkörükkel, és ha kell, kényszerítsék ki a jog érvényesülését. - Milyen hatóságokra gondolt ? - Elsősorban, a két szakhatóságra. Nevezetesen a környezetvédelmi felügyelőségre és az ANTSZre. Ha ők következetesen ellenőriznek, ezek a szabálysértések felszínre kell, hogy kerüljenek. Ebben a konkrét helyzetben már úgy érzem, hogy a nyomozó-, illetve a vádhatóság is szerepet kaphat. Nagy Tibor Vállalkozók a gazdaság versenyképességéért (P.) A kereskedelmi és iparkamara az elmúlt években többször emelt kifogást a kormányprogramban foglaltakkal szemben. Ezért néhányszor hátrányos megkülönböztetés is érte. A napjainkban zajló kormányzati válság még inkább összefogásra sarkallja az ér djekkép viseleteket. így került sor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége, a Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társasága, valamint a Bankszövetség tanácskozására (fotónkon Demján Sándor, a nagyvállalkozók elnöke és Juhász József kamarai elnök). A nevezett országos hatókörű érdekképviseleti szervek felölelik a gazdasági élet szereplőinek zömét, a nemzeti össztermék^közel 90 százalékát állítják elő. így a közösen megformált gondolataikat elvárásként nyújtották be az új kormányprogram megalkotásához. A gazdaság szereplői jól tudják, hogy némi javulás tapasztalható a magyar gazdaságban, de ez hosszú távon nem állja meg a helyét. Leginkább hiányzik a társadalmi és gazdasági életben az átlátható szabályozás, a kiszámíthatóság. Mindezeknek feltételei csak velük, a vállalkozók bevonásával határozható meg. Széles körű integrációs programra van szükség, melynek célja mind a gazdasági, mind a társadalmi életben az Európai Unióba történő beilleszkedés. Vonatkozik ez általánosan az ország infrastruktúrájára, a kutatás-fejlesztésre, a termelékenység növelésére, az oktatásra, a környezetvédelem szélesítésére. A gazdasági élet érdekérvényesítő szervezetei hangsúlyozzák, hogy a tervek kidolgozásában kezdetektől vonják be a társadalom érdekcsoportjait is. Végül újra felszínre került a kamara által már ez év tavaszán is nyilvánosságra hozott álláspont, mely szerint sokkal takarékosabb és teljesítményelven működő közigazgatásra van szükség. A tanácskozás a vállalkozói kör elvárását összegezte, mely szerint a kormányzásban változásra, szemléletváltásra, határozott irányításra, párbeszédre és leginkább gazdasági hozzáértésre van szükség. A bánya bezárt, egy korszak lezárult A dorogi szénmedencében elsőként Csolnokon, Miklósbereknél 1781-ben indult a szén kitermelése, ekkor kezdődött el a bányászok verbuválása. Jöttek Cseh-Morvaországtól, Erdélyen keresztül az Alföld számos településéről, s megkezdték a fekete gyémánt kitermelését. Az 1892-ben elkészült, a vasút északi oldalán elhelyezkedő kolóniában közel négyszáz család kapott új otthont. Ezt a folyamatot Schmidt Sándor - aki 1908-ban került Dorogra - kiterjesztette, s meghirdette az újabb kolónia felépítését. A vasút elsőként 1896-ban érkezett Dorogra. Először a jelenlegi Sportpálya épületét tervezték állomásnak, majd amikor módosult a nyomvonal, felépítették a mostani állomást, a korábbi helyet pedig megkapta a Csendőrség. 1914-ben a sportpálya is elkészült, amely már a közvetlen életfeltételek biztosításán túl a szórakozást is lehetővé tette. Kialakult egy új településrész, amely Gáthy Zoltán építész és Schmidt Sándor elképzelései nyomán a a 20-as évektől újabb lendületet kapott. Ezt követően tovább folytatódott Dorog közintézményeinek felépítése. Jelenleg a bányászkolóniák helyén lakótelepek állnak, de emlékeinkben, dokumentumokban őrizzük a sajátos bányatelep hangulatát. A bányászok munkájának alapja a szolidaritás, amely nékül nem lehetne a föld alatt dolgozni: itt nincs harag, nincs önzés, csak bajtársiasság és egymás segítése. Ezen elvek alapján szerveződött a Bányász Szakszervezet is, amely a végsőkig próbálta a bányászok érdekeit képviselni. 2003 októberében pedig az utolsó műszakkal befejeződött a szénkitermelés. 222 év! Egy település, egy térség életét, fejlődését, sorsának alakulását tekintve mindenképpen meghatározó, főleg, ha ez az időszak közvetlenül az elmúlt több, mint két évszázadra esik. S hogy mi lesz az elhagyott bánya sorsa? A bányabezárás után a külszíni létesítmények a fejlett infrastruktúrával együtt megmaradnak. Budapest közelében, egy erősen iparosodott környéken fog majd hasznosulni és újra élettel telik majd meg a lencsehelyi telephely. Idén egy korszak jelképes lezárásaként Dorogon szeptember 3-a és 5-e között rendezték meg az Országos Bányásznapot. A bányászok életét bemutató kiállítás nyílt meg - és még egy hétig megtekinthető - a napokban a József Attila Kultúrház Galériájában. Itt Gáspár Sándor festőművész képei, valamint Papp Béla, a dorogi szénmedence ásványait bemutató tárlata látható. Kovács Ági
