Esztergom és Vidéke, 2004

2004-01-22 / 3. szám

4 mmmm&míM 2004. január 22. Cséfalvay Pál hetven éves Az elmúlt héten ünnepi fogadás keretéhen köszöntötték fel a Keresz­tény Múzeum dolgozói Cséfalvay Pál kanonokot, az intézmény igaz­gatóját. A megemlékezés alkalmával nemcsak a hosszú életút, de a tö­retlen múzeum-igazgatói pálya is a figyelem középpontjába került. Mint Mojzer Miklós, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója megje­gyezte, tudomása szerint nincs az országban még egy intézményveze­tő művészettörténész, aki ilyen hosszú ideje állna múzeuma élén. Cséfalvay Pál 1934. január 14-én született Dunakilitiben, nem messze a családnak ősi bir­tokul szolgáló csallóközi telepü­léstől, Cséfalvától (Eechová; ma Gelle - Holice - része). Pappá 1958-ban szentelték, de a követ­kező, az utolsó szemináriumi év­ben ok és indoklás nélkül kizár­ták a Budapesti Hittudományi Akadémiáról tizenhárom társá­val együtt. Nehéz esztendők kö­vetkeztek ezután. Mivel papi működési engedélyét megvon­ták, Nyergesújfalura került kán­tornak. Azonban még ettől az egyházi állásától is meg akarták fosztani és csak plébánosán, dr. Tóth-Turczer Nándoron múlott, hogy nem vált üzemi munkássá: a fiatal kántor „háztartási kise­gítő alkalmazottként" folytat­hatta addigi tevékenységét a plé­bánián. Vigaszt számára a kör­nyékbeli plébánosokból álló ba­ráti közösség nyújtott a nélkülö­zés éveiben és a II. vatikáni zsi­natot megelőző politikai enyhü­lés hatására működési engedé­lyét is újra megkapta 1962-ben. Ekkor a már megismert lábatlani plébánoshoz, Major Sándorhoz került káplánnak (aki Balázs Béla atyával a nép­szerű nagymarosi ifjúsági talál­kozók szülőatyja), majd az isko­lai hittanórák visszaállításának reformeszméje miatt két évre egy „szigorú plébános" mellé he­lyezték az esztergomi Szent An­na (Kerek) templomba. Egy újabb rövid , kitérő után (Tokodaltárón dr. Bognár Lajos plébános káplánja) 1966-ban karkáplánná nevezték ki az Esztergom-Vár főplébánián, egyúttal a Főszékesegyházi Kincstárba is beosztották tárlat­vezetőnek. Itt került először szo­rosabb kapcsolatba a művészet­tel. Egy év múlva az Eötvös Lo­ránd Tudományegyetemen pa­pok számára is lehetővé tették a művészettörténet szak elvégzé­sét, és Cséfalvay atya, affinitást érezve a művészetek iránt, örömmel jelentkezett. Az egye­temi órák körülményes látogatá­sa miatt később kérvényezte a fővárosba helyezését, és így Bu­dapest-Csillaghegyen folytatta kápláni szolgálatát. Diplomáját az egyetemen 1972-ben szerezte meg és már készült a doktorá­tusra, amikor politikai nyomás­ra az esztergomi Keresztény Múzeum akkori igazgatóját, Ár­va Vincét felmentették munka­köréből. Ekkor hívták el Pál atyát a múzeum ügyvezetőjének (Kovács Tibor kanonok igazga­tósága mellett), ezidőtől keltező­dő jogviszonya a múzeumban te­hát tavaly múlt 30 éves. 1974. februárjában Lékai László - ak­kor még - apostoli kormányzó felkínált számára egy kétéves párizsi ösztöndíjat az ottani ka­tolikus egyetemen (Institut Catholique), ahol a művészettör­téneti stúdium mellett nyelvi és teológiai tanulmányokat is foly­tathatott. Az itteni évek alatt nyílt módja Franciaország, Spa­nyolország, valamint London és Oxford műemlékeinek felkere­sésére, megismerésére is. Az 1976-ban visszatérő Cséfalvay Pál atyát Lékai László bíboros a múzeum igazgatójává nevezte ki, ahol egy felújított, nemrég átadott kiállítás várt rá. Az eltelt évtizedek alatt több könyv kiadása (főként a Kincs­tár anyagáról) és a múzeum mű­tárgyairól .készített számos pub­likáció fűződött a nevéhez. Az egyre növekvő paphiány miatt idővel elvállalta a háromtemplo­mos Esztergom-Vízivárosi plé­bánia vezetését (1982-ben) és előbb tiszteletbeli, majd rendes kanonokká nevezték ki. Tagja a főegyházmegye Egyházművé­szeti Bizottságának valamint az Országos Egyházművészeti és Műemléki Tanácsnak, de az el­múlt években Esztergom kultu­rális életéből is részt vállalt: két cikluson keresztül segítette a kulturális bizottság tevékenysé­gét. Szakmai munkáját több ál­lami elismerés is jelzi, a legjelen­tősebb azonban minden bi­zonnyal a magyar kereszténység ezeréves történetét bemutató ki­állítás megszervezésére való fel­kérés jelentette. (A kiállítás 2001-ben a Vati­kánban, 2002-ben a Magyar Nemzeti Múzeumban volt.) Időközben az igazgatói fel­adatok is megszaporodtak, mert irányítása alá került a Vallásos Néprajzi Gyűjtemény és a Mindszenty Emlékhely, de a leg­nagyobb átalakulás a közeljövő­ben zajlik majd, ha megnyílik az intézmény másik kiállítóhelye az Oszeminárium épületében. (Ezzel enyhülnének a múzeum raktárgondjai, és láthatóvá vál­hatna a gyűjtemény 19-20. szá­zadi anyagának egy része is.) E nagyszabású feladatok el­végzéséhez lapunk szerkesztői műhelye Cséfalvay Pálnak jó erőt és egészséget kíván, születés­napja alkalmából pedig szívből gratulál! I. M. Mudrák Attila felvétele az ünnepi fogadáson készült Béla y Iván az uriwi á ttörésről Idén a sajtó is megemlékezett az 1943. január 12-én történt uriwi át­törésről. Január 11-én a Kerektemplomban Ladocsi Gáspár püs­pök a misén beszélt erről a tragikus eseményről, és imát mondott a hősök lelki üdvéért. Mise után megkoszorúzták a II. világháborús hő­sök emlékkeresztjét is. Lapunk külsőse, Bélay Iván január 19-én a városi könyvtárban tartott rendezvényen saját és katonatársai emlé­keit idézte fel; a Don-kanyart ő is megjárta... - A sajtóban megjelent korabeli képek, a filmhíradók tudósításai alapján úgy tűnik, hogy a magyar . katona rendezetlen tömegben me­nekült. Lehet, hogy voltak alaku­latok, ahol így viselkedtek, de ahol a parancsnok kezében tudta tarta­ni egységeit, más volt a helyzet. Ezredem, a Komáromi 22. gya­logezred 1942. április 15-én vonult a keleti frontra. A németek mel­lett foglaltak el szovjet területeket és érték el elsőnek a Don partját. Nagy fegyvertény volt, amikor jú­lius 2-án az esztergomi Hermándy - Berencz György százados vezette rohamszázad elfoglalta Tyim vá­rosát. A Magyar Honvéd című folyó­iratban Szabó Péter: „A Komáro­mi 22-esek a második világhábo­rúban" című összeállításában ezt írta: „A 2. hadsereg fokozatos fel­váltása kapcsán 1942 novemberé­től újabb komáromi zászlóalj - a 22/1. - érkezett ki a hadműveleti te­rületre. Az 52/111. zászlóaljat vál­totta volna le, azonban a január 12-ei urivi áttörés miatt mindkét alakulatot be kellett vetni az előre­törő szovjet csapatok ellen. Január 14-én az Oszkinót és Arhanggelszkojét védő 22/1., 22/11. és 52/III. zászlóaljai, illetve a 6/II. tüzérosztálya csak akkor adta fel' állásait, amikor a jablocsnojei er­dőn át bevetett szovjet sí-csapatok már a hátukba kerültek. Január 26-áig folytatott sikeres védelmi harcai során az Olim-patak völgyébe visszavonul­va, január 27-én körülöttük is be­zárult a szovjet csapatok gyűrűje. A gyűrűből kitörő német alaku­latokat követve február l-jén Sztarij-Oszkol irányába vágták ki magukat a gyűrűből. A 22. gyalog­ezred parancsnokának, Farkas Zoltán ezredesnek és segédtisztjé­nek Lipták Aurél századosnak, nagy érdeme volt abban, hogy a II. hadtest megmaradt alakulattöre­dékei sikeresen hátravonulhattak. 1943. április végén - május ele­jén szállították haza. Komáromba közel 3000 fő tért vissza az 1942. április 15-én elvonult 13 500 fős 6. könnyű-hadosztályból." Lipták Aurél ezredsegédtiszt naplószerű leírása a birtokomban van. Ebből végig lehet kísérni, hogy a komáromi 22. gyalogezred visszavonulása tulajdonképpen egy súlyos utóvédharc volt. Rész­let a naplóból: „A Don folyó partján, 1942 őszén kiépített állásokból a folyón túlra való vállalkozások nagy fá­radsággal jártak a mínusz 38-41 fokkal beköszöntött 'hideg sarkvi­déki télben', de a nehézségek elle­nére feladatukat példamutatóan látták el. Akik ebben a pokolban részt vettek, negatív jelzőkkel meg­ítélni nem lehet". így érkezett el 1943. január 12-e. Sípos Sándor fhdgy. a soproni 4.h.gy.e. árkász szd. parancsnoka naplójában ezt írta: "A Don-nál, Uriw-nál január 12-én hajnalban olyan kegyetlenül sűrű köd ereszkedett le, mint a tej­fel. Valami nagyon nyugtalanított. Bekapcsoltam a rádiót. A rádió rö­videsen elmondta a híreket, majd utána a bemondó a kecskeméti pici hírek felolvasásába kezdett, ami­kor megrendült alattunk a föld! Embereim, akik akkor ott voltak, elsápadtak, mert mindenki tudta, mi történt. Azt is tudtuk, hogy nem a mi ütegeink tüzelnek. így kezdő­dött!" Mi, 22-esek Uriwtól északra 10-14 km-re voltunk, tehát a szov­jet pergőtüzet jól hallottuk és tudo­másul vettük, hogy bekövetkezett a nagy küzdelem. Január 13-án este a 22/111. zlj. vállalkozást hajtott végre a Don-kanyar oldalára. A vállalkozás célja egy nagy elg. bun­ker kiemelése és fogoly szerzés. Igen komoly harc alakult ki. Az elg. el­lentámadását elhárították és be­törtek annak állásaiba. A mínusz Mozi Esztergomban (X^ 1924. július 27-én újabb mo­zi-fejleményként olvasható a Ko­ronával szemben létesített „Kert Mozgó" megnyitó műsora: „Szom­baton és vasárnap, július 26-án és 27-én Schramler Arthur műve ANATOL. Tragikomédia 6 felvo­násban. (...) Kedden, július hó 29-én PÁRIS CSODAJA filmatt­rakció 8 felvonásban. (...) A zenét egy 5 tagból álló elsőrangú symphonikus zenekar szolgáltat­ja." 1925-ben már májusban nyit a „Kert Mozgó" zenekarral, büfével és jutányos árakkal, ám nem sok­kal később - június 11-én, csütör­tökön - megnyitót hirdet a „Fürdő Parkmozgó" is „A 15 éves detek­tív" bemutatásával, mely a hirde­tés szerint „Kalandregény 2 rész­ben 14 fel. "-ban. Ekkor már a „Hírek " rovatban is megjelennek a moziműsorok előzetesei, sőt nem egyszer talál­kozunk olyan megoldással, hogy a szövegben elszórva ugyanaz a rö­vid reklámszöveg többször is meg­jelenik. 1926 szeptemberében azonban eddig példátlan reklám­hadjárat veszi kezdetét. „Pesti Mozit az esztergomi közönségnek!" cím alatt az alábbiak olvashatók: „ (...) Október elején gyönyörűen át­alakítva igazgatásom alatt pom­pás műsorral nyitom meg 1926-27-es szezonját a Kultur Mozgószínháznak, mint Eszter­gom legnagyobb, legszebb, legnívó­sabb filmszínházát. Nagy művészi zenekarral, teljesen új, gazdag köntösben indul a Kultur Mozgó­színház és olyan jó műsorokat, olyan fővárosi nívójú vezetést, ötle­teket biztosítok Esztergom város közönségének, amilyenhez hason­lót vidéki mozi nem nyújt. (...)" A fenti szöveg közreadója nem más, mint „aranyosbagyoni Váró Nándor", kinek igazgatásával ok­tóber 2-án (szombaton) „világvá­rosi újításokkal" megnyílt a „Kultur Mozgóképpalota ". Az „ünnepi megnyitás" prog­ramja a következőképpen alakult: 1. „Nyitány. Előadja az új mű­vész zenekar dr. Raymann János tanár vezetésével". 2. Híradó. 3. A kóristalány. 4. Rohanó áradat. „A világ leg­nagyobb árvízkatasztrófája." Október 14-én már az újság el­ső oldalán is hirdet a „Kultur Moz­gó", október 17-én pedig vastagbe­tűvel szedve közli az Esztergom és Vidéke, hogy: „16-18 felvonás egy műsorban. Fővárosi nívó, nagyze­nekar minden előadáson. A Kultur Mozgó megfelelt a hozzá fűzött vá­rakozásnak. (...)" Október 24.: „A Kultur hozza a legszebb és legna­gyobb filmeket. (...)" Október 26.: „A szombati fényjátékok iránt óri­ási az érdeklődés. A világhírű fényjátékokat mindenkinek látnia kell. (...)" a Kultur Mozgóképpalo­tában. A komoly rivális jelenléte azon­ban nem ingatta meg a Korona po­zícióját és önbizalmát. Rendületle­nül közli programjait, melyek semmivel sem tűnnek rosszabb­40 fokos hidegben kiválóan oldot­ták meg feladatukat, a fogolyszer­zés mellett fegyvert, lőszert szerez­tek. Január 14-én a'kitűnő helytál­lás után megkezdődött a hallatlan túlerővel szemben állásaink kiürí­tése és Észak felé kijelölt védőállás­ba való vonulása. Délben az orosz támad, de azt visszaverik. Több orosz megadja magát. Délután a 22/111. zlj. védőkörletén elg. Akna­vető tűz feküdt, elg. csoportok tör­tek előre, azonban az állásokból kapott tűz megállásra kényszerít­tette őket. Az elg. a „G" állást is több ízben támadta, háromszor csak közelharc árán sikerült visszaverni a támadókat. Jellem­ző, hogy részegen, ordítozva törtek előre, megállítani, de még lefektet­ni sem lehetett őket. A támadás cél­ja az igen erősen kiépített 'sziklavár' volt. Este az elg.-nek si­került elkeseredett közelharcban a sziklavárat körülzárni, de a védők­nek ellentámadással a sziklavárat felszabadítani. A sziklavárban tartózkodott Lévay Sándor tü.hdgy., aki „Göring" ütegének tüzét innen irá­nyította. Amikor az elg. túlerő is­mét körülzárta a sziklavárat és fel­mentése nem sikerült, Lévay hdgy. Ekkor magára kérte ütegének tüzét és bajtársaitól így búcsúzott: 'Isten veletek!'. A kialakult helyzetben a had­osztályparancsnok elrendelte, hogy az ezred vonja ki magát és vo­nuljon a Masslow-Logon át a Stalin út mentén Északra Alexandrowka felé a 215. mag. ponthoz. A hősök, akik életüket áldozták, a hősök, akik végigküzdötték ezt a védelmi harcot, megtették, amit a HAZA megkívánt. A visszavonu­lás, a legnyugodtabban került vég­rehajtásra. Mindenki reményke­dett, hogy talán jobb napok követ­keznek. Sebesültjeinket eddig min­dig elszállítottuk, rendes ellátás­ban részesültek, kórházba kerül­tek, majd hazajutottak" - írta Lipták Áurél. Hermándy-Berencz György százados, Téglás Imre zászlós sok kitüntetéssel hazakerültek, de már nincsenek az élők sorában. Szeretettel köszöntöm az itt megjelent Füvesi Józsefet és Me­szes István, akik végigszenvedték ezt a poklot! nak, mint a vetélytársé, sőt vi­szonylag terjedelmes szöveges elő­zeteseket közöl a hírek között is. A mozik egymást felülmúlni igyekvő reklámdömpingjéből meg­tudjuk, hogy a Kultur Mozgókép­palota kedden, csütörtökön, szom­baton és vasárnap, míg a Korona Mozgó, szerdán, szombaton és va­sárnap tart vetítéseket. December 2-án például az aláb­bi programot hirdeti a Kultur Mozgó: Csütörtökön: A hermelines sátán - A bűnös szerelem és szenvedélyek regénye 5 felvonásban. Szerelmi hypnózis - Ufa vígjá­ték 7 felvonásban. / Szombaton: Add ide a kombinéd! - Pikáns vígjáték egy diszkrét ruhadarab­ról 7 felvonásban. Asszonyháború - Attrakció film 8 felvonásban. Vasárnap: Dempsly-Tunncy - Nagy világ­bajnoki boksz-mérkőzés 3 felvo­násban. Embervásár - Egy házasság­közvetítő asszony története 7 fel­vonásban. Tűzriadó - A legnagyobb New York-i tűzvész megrázó regénye 7 felvonásban. „Vasárnap 3000 K-ás és 5000 K-ás helyárakkal a jó gyermekek számára nagy Mikulás-előadás, pompás burlesk műsorral és külön meglepetésekkel." (Folytatjuk) Kaposi Endre

Next

/
Thumbnails
Contents