Esztergom és Vidéke, 2004

2004-01-22 / 3. szám

2004. január 22. ^^mmísE 5 Túlparti könyvespolc Múlt lapszámunkban közöltük, hogy karácsony előtt baráti hangulatú gyermekkönyv-ismertetést hallhattunk a „Műhely - Hidak"-sorozat keretében a városi könyvtárban. Az őszi nemzetközi, nemzetiségi gyermekirodalom konferencia is sok érdeklődőt vonzott, melyet a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület szervezett. Érdemes tehát számba venni azokat a könyveket, melyek unokáink, gyermekeink könyvespolcára valók! 1. Népek meséi sorozat. 1. Mióta van eszük az állatoknak ? Válogatta és fordította: Vércse Miklós. Lábik János rajzaival. AB-ART kiadó (1999). A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma támogatásával. 2. A nap leánya. Mesék. Válogatta és feldolgozta: Vércse Miklós. Lábik János rajzaival. Plectrum Kiadó, Losonc, 2002. Mindkét könyv többségében állatmesét tartalmaz, melyeket a válogató-műfordító, szerző-író nagy gonddal gyűjtötte össze különféle cseh és szlovák nyelvű újságból, folyóiratból. Távoli tájak, országok, kontinensek meséiből válogathatunk kedvünkre, " melynek helyszíne India, a tajgák és a tundrák világa, Afrika. A „szomszédságból" pedig szerb, szlovák, olasz, görög és gorál népmesét olvashatunk. Az állathősök mindenütt egy-egy pozitív vagy negatív emberi tulajdonság hordozói. Próbatételük a bátorság és a kitartás. A mesei vándormotívumok azonban az egész földkerekén közösek, mindenütt valamilyen kisokos állatka: az aprótermetű ökörszem, a nyuszika, a béka, a kaméleon, a menyétke győzedelmeskedik, túljár a nagy ragadozó - a leopárd, a víziló, az elefántlány, a farkas, az oroszlány és az óriáskígyó - eszén. A „ravasz állat" Európában a róka, Afrikában viszont a sakál és a hiéna. A gonosz szándékú embert az állatok megbüntetik, a jóságosat pedig megmentik, szeretik és tisztelik. Népi hagyományőrző, szokásmagyarázó meséket is olvashatunk, pl. hogy a tevének miért nincs agancsa, a kacsa mióta kutat a vízben, miért lapos a kárász és kerek, mint egy lepény, vagy mitől fényesek a csillagok? Az „embermesék" uralkodója igazságos a szegény emberhez, mint Mátyás király; az olasz kislánynak és testvéreinek hármas próbát kell kiállni, hogy a gonosz varázslat megszűnjön; a jószívű gorál juhászlegény elosztogatja megnyert kincsét; a néger és a görög szépleány pedig okos fondorlattal kerül vissza szeretteihez. Vércse Miklós ízesen szép magyarsággal, az anyanyelvi mesefordulatok alkalmazásával, találékony szavakkal, szókapcsolatokkal öltözteti fel az olvasók számára meséi stílusát. Szándékos az „olvasók" megnevezés, mert V r- t minden állatmese a felnőttek számára is tartalmaz tanulságokat, bölcs gondolatokat. Lábik Jánost, a mesekönyvek teljesen egyenrangú társszerző illusztrátorát eddig, mint festőművészt és nagyapát ismertük Esztergomban. Most és itt kétféle tapasztalat és tudomány egyesült: a kötetek terjedelmének egyharmada színes, szórakoztató, élethű akvarellekből áll! A tájak és a szereplők minden második-harmadik lapon előbukkannak, bemutatkoznak! Tovább mesélik a szöveget, fejlesztik a fantáziát, felelnek a gyermeki kíváncsiságra és jó ürügyet adnak az ismételtetéshez, a természeti ismeretek bővítéséhez. 3. Csicsay Alajos - Balázsy Géza: Apáink öröksége. Allataink és növényeink könyve. Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 1999. Kiegészítő tankönyv az általános iskolai természetrajz-oktatáshoz. A felvidéki magyar iskolások számára készült természetrajzi-környezetismereti segédkönyv az Ister-Granum Eurorégiós együttműködésnek köszönhetően már hazánkban is kapható. A párkányi (volt) iskolaigazgató Csicsay Alajos biológia szakos tanár és neveléstörténész számos kiegészítő tankönyvvel gazdagította ifjú honfitársait. Szakját igen sok „csuda érdekes könyvből" tanulta. Ilyenek például Jávorka Sándor és Csapody Vera növényatlaszai, Romváry Vilmos gyógynövény-könyvei, a Búvár-zsebkönyvek, A természet kisenciklopédiája, legutóbb Surányi Dezső Kerti növények című regénye és a Biológiai fogalomtár. A gazdag ismeretanyag és a több évtizedes tanári tapasztalat adta a szerző kezébe a tollat a bemutató-összefoglaló, a származás- és a magyar őstörténettel színesített - mondhatjuk bátran - kultúrtörténeti biológiakönyv megírására, a Kárpát-medencében fellelhető állat- és növényvilág magyarázó-nevelő bemutatására. A könyvet Balázsy Géza rajzszakos tanárkolléga igen élethű, szinte színes, fényképszerű rajzai illusztrálják. A társszerzők tudományos-ismeretterjesztő munkájukat az ifjúságnak szánták. De reméljük, hogy könyvüket azok a felnőttek - szülők és tanárok - is szívesen olvassák, akik érdeklődnek élőlényeink múltja iránt. Horváth Gáborné dr. Cigány folklórtalálkozó a Zöldházban Január 17-én délután teljesen megtelt a Szabadidőközpont színházterme és előcsarnoka. Az előtérben a „Mi házunk" pályázaton részvett cigány iskolások képzőművészeti alkotásait láthattuk. A csupa naiv, de tiszta szándékú rajzok, festmények barátkozó lovakat, cicákat, énekesmadarakat, tarkabarka virágokat ábrázoltak. Dr. Komáromi Szilveszter nyugdíjas pedagógus elérzékenyülten szemlélte a tablókat, és ismerkedett apró alkotóikkal. - Mennyi tehetség kallódik e gyermekek között. Bizony jobban oda kéne figyelnünk rájuk - mondta. Közben a színházteremben némi késéssel ugyan - kezdetét vette a cigány tánccsoportok bemutatója. Góman Gusztáv, az Esztergomi Cigány Önkormányzat elnöke mutatta be a fellépő esztergomi, kertvárosi, dorogi, illetve tatabányai táncegyütteseket. Különösen nagy sikert aratott az esztergomkertvárosi Loli Yag (Piros tűz) együttes, mely többször is fellépett a közel háromórás műsor során. A csoportok nagy része autentikus cigánytánccal mutatkozott be, kivéve a dorogi Crazy Dance-t, akik modern diszkótáncokból adtak ízelítőt. A tatabányai „Fürge lábak" együttesben magyar táncosok is felléptek, míg az esztergomi „Fekete gyöngyszemek" már egy nagyon érett produkcióval rukkolt elő. A nézőtéren - néhány kivételtől eltekintve - szinte csak romák ültek,, akik kiváló hangulatban biztatták a fellépő hozzátartozóikat, barátaikat, ismerőseiket. Érthetetlen, hogy a magyar - főleg esztergomi - nézők alig tisztelték meg ezt a jobb sorsra érdemes rendezvényt. Mindenesetre öröm volt látni a cigány táncosokat, amint önfeledten megmártóznak saját népi kultúrájukban. Attila táncháza Tompa Attila, a nemzetközi hírű és világot járt BM Duna néptáncegyüttes kiváló táncosa, aki csoportjával bejárta már egész Európát, sőt Kínában is nagy sikert arattak, most pedig az Égyesült Államokba készülnek. Attila nemcsak kiváló táncos, de oktat is, méghozzá nálunk, Esztergomban minden vasárnap délután a belvárosi plébánián. Jelenleg éppen bonchidai páros táncokra okítja az esztergomi Dunazug táncházas egyesület lelkes tagjait. Michels Antal atya örömmel adott helyt a táncoktatásnak, mint mondja: a néptáncot a nemzeti kultúra fontos részének tartja. Németh Kálmán esztergomi táncház-gazda továbbképzésnek tekinti Attila táncházát: Soha sem szégyen tanulni, még a nálunk fiatalabbaktól sem! mondja, és máris beállt a tanulók körébe. Edit, a fiatal tanárnő boldogan mondja: - Egy kicsi mozgás mindenkinek kell, főleg ha ez a mozgás nem céltalan ugrabugrálás, hanem olyan emberformáló dolog, mint a magyar néptánc! Dezső László 125 éve született a hősi emlékmű alkotója Lányi Dezső szobrászművész 1879. január 23-án született. Művészeti tanulmányait Bécsben, Párizsban és Brüsszelben végezte. Budapesten 1904-ben állított ki először a Műcsarnokban. 1918-ban gyűjteményes kiállítást rendezet az Ernst Múzeumban. Utolsó hazai kiállítását 1934-ben saját műtermében rendezte meg. Főleg portrékat, zsánerszobrokat és síremlékeket készített. Az 1930-as évek második felétől az USA-ban élt, és ott is halt meg 1951. május 4-én. Néhány művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. A hősi emlékművet városunk felkérésére alkotta meg az első világháború esztergomi áldozatainak tiszteletére. Felállítására 1926-ban került sor. Az obeliszk tetején négy sas által szegélyezett urna áll. Talapzatán az oroszlán a magyar koronát és címert védelmezi. A homlokzati reliefen gyászoló férfiakt térdepel. Szép látvány lenne, ha a művész elképzeléseinek megfelelően koszorúzások alkalmával az urnában tűz lobogna! K.E. Szezonnyitás a kristálybarlangban Az EVID 2003/46-os számában rövid írás jelent meg a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban, illetve a Nagy-Strázsa-hegyben található sátorkőpusztai-kristálybarlangban tett látogatásomról. Akkor Lieber Tamás, a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE) elnöke arról tájékoztatott, hogy 2004. február 7-éig szüneteltetik a látogatást. Az elmúlt hétvégén újra felkerestem a barlangot, ahol nagy nyüzsgést tapasztaltam. Érdeklődésemre az egyesület elnöke elmondta, hogy hétvégeken a „téli idegenforgalmi szünet" alatt sem pihentek a BEBTE-tagok: ilyenkor végzik a szokásos karbantartást (például a létrák, a kötelek, a világítótestek, a járófelületek műszaki ellenőrzése, javítása). Mostani legsürgősebb feladatuk a legalsó szinten található Benedek Endre terem kristálytiszta vizű forrásának rendbetétele (az ún. befoglalása), illetve környékének - a csúszós, agyagos járófelületnek - biztonságosabbá tétele volt. Az egyesület úgy döntött, hogy ezt a munkát nem a kívülről lehordott „idegen" anyaggal végzik el, hanem a teremben található kő- és szikladarabokat használják fel, mely igen komoly fizikai teljesítményt kívánt. (Sokszor mázsás szikladarabok mozgatására volt szükség.) A barlangvédelem fokozottabb érvényesítése érdekében a BEBTE változtat a barlanglátogatás eddigi gyakorlatán: ezentúl kisebb létszámú csoportokat fogadnak, de gyakrabban szerveznek majd látogatási napokat: 2003-ban 18 alkalommal lehetett lemenni a barlangba, idén már 24 látogatási napot szerveznek! A túrákkal kapcsolatos felvilágosítás a 06-20-955-82-1 l-es telefonon kapható. Az idei első nyílt hétvége február 7-én és 8-án lesz, majd ezt követően március 13-án és 14-én. Nagy Tibor