Esztergom és Vidéke, 2004

2004-08-05 / 31-32. szám

6 eSZt£R6qfT) 6S VIDél^G 2004. augusztus 5. Gerhard Schlötzer fotói a Kortárs Galériában (T.) Esztergom testvérvárosának, Bambergnek küldöttségejárt városunkban ezév május végén. A német vendégek a két város tízéves testvérvárosi kapcsolatait megerősítő megállapodás aláírására érkeztek hozzánk. A küldöttség színes programjában is üde színfolt volt Gerhard Schlötzer fotóművész Vízfotogrammok című kiállításának megnyitója. Az alkotó közel negyven, különleges fotótechnikával, a negatívok speciális kezelésével és előhívásával készült művét a régi Vármegyeházán állították ki. A tárlatot Koditek Pál, a Kulturális, Idegenforgalmi és Sportbizottság elnöke nyitotta meg. Július 15-e óta a képek nagyobb részét a tavaly megnyílt Malonyai utcai Kortárs Galériában állították ki, ahol nemcsak megtekinthetők a fekete-fehér alkotások, de a művek meg is vásárolhatók. A Kortárs Galéria Schlötzer-kiállítása augusztus 30-áig látogatható, hétfő kivételével naponta délután kettő és este hat óra között. Esztergom városa tervezi a testvérváros művészének képeit bemutató tárlat megrendezését a királyi Várban, illetve Párkányban is, ahol ezév őszén mutatkoznak be a különleges, fekete-fehérben is „színes" alkotások. Emlékezés Dévényi Ivánra 1929. augusztus 8-án született. A ceglédi származású fiatalember édesapja kívánsága szerint a jogi karon kezdte meg tanulmányait Budapesten, de hamarosan az érdeklődésének jobban megfelelő magyar-történelem szakra váltott. 1951-ben kapott diplomát, és hasonló végzettségű feleségével együtt Esztergomban vállalt középiskolai tanári állást. Rövidesen megismerkedett Völgyessy Ferenc főorvossal, és annak nagyszerű - Szinnyei, Ferenczy Károly, Csontváry, Rippl-Rónai, Egry, Gulácsy, de főleg alföldi mesterek műveit tartalmazó - műgyűjteményével. A másik meghatározó esztergomi ismeretség Martsa Alajos fotográfus, könyvtárigazgató, polihisztor és műpártoló személyéhez Végvárból - turisztikai központ Beszélgetés Jan Oravec-cel, Párkány polgármesterével Sokat írtunk az utóbbi időben Párkányról. Egyszerűen azért, mert sok új és fontos létesítmény épült az egykori „Kakat" helyén, és sok kulturális eseményt is tartottak a szépen fejlődő kisvárosban. Csak emlékeztetőül: megnyílt a helytörténeti múzeum, a közelmúltban átadták az új hullámfürdőt, és végre gyönyörűen megújult az egykori szolgáltatóház épülete, melyben most ízléses, vendégcsalogató üzletek sorakoznak. Egyszóval: rá sem lehet már ismerni az egykori poros, csendes kisvárosra. Jan Oravec polgármester akit immár a negyedik ciklusra is megválasztottak - bár elégedett a történtekkel, mégis újabb terveken is töri a fejét... - Sok feladat áll még előttünk, ugyanis egy szállodalánc tulajdonosa is érdeklődik a város iránt. Tehát a már meglévő, tavaly épült Hotel Thermál mellett új szállodák is várnák a Párkányba látogató fürdővendégeket. Az új hullámmedence több látogatót vonzott az átadás hétvégéjén, mint a kisváros lakosságának összessége (Párkány népessége jelenleg 12 ezer fő). Új miliőt kapott a város. Úgy is mondhatnánk, ahogyan azt a polgármester megfogalmazta: végvárból turisztikai központtá vált Párkány. Témát váltunk. -Mi a helyzet a papírgyár légszennyezésével, mely sajnos, Esztergorri levegőjét is érinti ? - Állandóan mérjük, és közzé tesszük a légszennyezettségi adatokat, ugyanúgy mint a szomszédos magyarországi városokban. Esztergom, Dorog és Párkány között pedig GSM-kapcsolat jön létre. - Ugyanakkor - tapasztalhattuk - kevésbé megfelelő a Párkány és a környező települések, kisfalvak, valamint Párkány és Esztergom között az autóbusz-közlekedés. Hétvégén például egyáltalán nincsen buszjárat a két határváros között... - Az autóbusz-vállalatok nálunk, Szlovákiában magánkézben vannak. Minden családban akad egy-egy autó, busszal ma már csak a munkába indulók járnak. Drágább lett a buszközlekedés, mint az autózás! A vállalat a fentiek miatt indít olyan kevés buszt a szlovákiai falvak, városok között. - Köszönjük a beszélgetést, további jó munkát, egészséget kívánunk tervei megvalósításához! Dezső László Pályázati felhívás nyugdíjasoknak! Az ötéves ENÉKE Esztergom és Esztergom-környéki emlékek címmel irodalmi pályázatot hirdet. Téma: személyek, helyek, tárgyak, hagyományok, események. A pályázat jeligés, a pályaművet zárt borítékban és hozzácsatolt borítékban a pályázó nevét, címét kell beküldeni. A pályamű legfeljebb öt, csak írógéppel vagy szövegszerkesztővel készült oldal lehet. A beküldött alkotásokat szakmai zsűri bírálja el. A legjobbnak ítélt munkák, alkotói jutalomban részesülnek. Beküldési határidő: 2004. október 30. A pályázatokat az ENÉKE címére kell eljuttatni: 2500 Esztergom, Bajcsy-Zs. E. u. 4. Eredményhirdetés az egyesület jubileumi közgyűlésén, december 10-én. kötődött, aki Dévényi Ivánnak legfontosabb szellemi partnere lett. A másodi világháború következményeitől többszörösen is sújtott, politikailag diszkriminált konzervatív Esztergomban, akadályt nem ismerő lelkesedéssel és szervező készséggel vállalkozott a modern képzőművészet és irodalom népszerűsítésére. Az 1950-es években meghívta ide Kállai Ernőt, Reményik Zsigmondot, Sarkadi Imrét, Jékely Zoltánt, Vas Istvánt, Hamvas Bélát és másokat. A szilenciumra ítélt Gadányi Jenőnek ő rendezte meg itt első kiállítását. A TIT keretében maga is rendszeresen tartott nagy közönséget vonzó irodalmi és művészeti előadásokat. A Vigília, & Művészet, a Jelenkor, a Látóhatár és más folyóiratok hasábjain lelkes propagátora volt a modern művészetnek. Kismonográfiát írt Tihanyi Lajosról, Kernstok Károlyról és Thorma Jánosról. A műgyűjtéshez való kedvet és vállalkozói hajlamot édesapjától örökölte. Kezdetben Koszta-, Fényes Adolf-, Vaszary- és Tornyai -képeket vásárolt, de érdeklődésének iránya hamarosan megváltozott. Az alföldi festők után a posztnagybányai művészet, majd a Nyolcak és a Gresham-csoport, végül pedig a szentendrei művészet és az Európai Iskola vonzásába került. Fiatalon - 48 éves korában megszakadt életútja ellenére teljes és egységes életművet hagyott ránk. Az idén lenne 75 éves. (Kaposi) Az utolsó előadás... Ment valaha régen a magyar mozikban is „ronaldrégen", tehát nagyon régen egy amerikai film, melynek az volt a címe, hogy „Az utolsó előadás Texasban". Ez a filmcím járt az eszemben július 28-án este, amikor a nagymúltú Petőfi Filmszínházban az utolsó előadást tartották „természetesen" nem magyar filmmel búcsúzott a több mint nyolcvan éves intézmény, hanem egy „Gótika" című amerikai pszicho-drámával. Bevallom férfiasan, nem tudtam a filmre koncentrálni, eszembe jutottak személyes élményeim. Gyermekkorom óta ide jártam moziba, Kriszta nénit, a pénztárosnő-háziasszonyt 1970 óta ismerem. A hetvenes évek végén pedig fél évig mint mozi-propagandista dolgoztam itt. Micsoda teltházas vetítések voltak akkor, és micsoda filmek mentek! Kriszta néninek a régi magyar filmek jelentették a legnagyobb élményt, nekem Szabó István Mephisztója, Jancsó Miklós hatalmas filmparódiái, a Hair, a Jézus Krisztus szupersztár... És most bezár végleg a mozi. Egy korszak lezárul. Fiatal gimnazisták állnak a jegypénztár előtt. Lehajtott fejjel. Mert a Zöldház-beli kisterem a maga maximum 60 férőhelyes befogadóképességével már a fiatalok szerint sem fog olyan miliőt teremteni, mint a Petőfi Mozi 400 ülőhelyes, impozáns, szép vetítőterme. Lehajtott fejjel állnak a fiatalok. .. Kriszta néni szerint akár a fekete zászlót is ki lehetne tűzni a mozi homlokzatára. Pedig nem volt semmi tartozásunk - mondja szomorúan. Többen suttognak a fiatalok között. Néhányan úgy tudják, kaszinó lesz a mozi helyén. Kaszinó - rulett-asztallal, játék-automatákkal? ! -zső Az esztergomi művésztelep második tárlata elé A kiállítás még ezen a héten látható! Július 30-án élénk érdeklődéstől kísérve megnyílt az esztergomi művésztelep alkotóinak immár második kiállítása. Tavaly a Vár Budai-tornyában, most a Megyeháza Gadányi-termében találkozhattak az érdeklődők a művekkel és a művészekkel egyaránt. Koditek Pál, a Kulturális, Idegenforgalmi és Sport Bizottság elnöke bevezető szavaiban kiemelte a város történelmi és természeti adottságait, melyek egy alkotótábor életrehívását tették és teszik szükségessé; így Esztergom más művésztelepek (Nagybánya, Szolnok, vagy Szentendre) mellé felsorakozva értékeivel gazdagíthatja a kortárs művészetet. A városunk kulturális életére szintén jótékony hatást gyakorló kezdeményezés ugyanakkor - az Önkormányzatnak adományozott képek által az itteni közgyűjteményekben is fontos gyarapodással jár, ami serkentőleg hathat a régen óhajtott esztergomi kortárs galéria létrehozásának ügyére. Koditek Pál megemlékezett Kókay Krisztina textilművész grafikusnak e művésztelep létrehozásában kifejett pótolhatatlan és fáradhatatlan szervezőmunkájáról is, a résztvevő művészektől pedig az egy év múlva esedékes viszontlátás reményében búcsúzott. A tárlat a tervezettnél hosszabb ideig, még ezen a héten is megtekinthető. A látogatáshoz is fogódzót nyújthatnak Kaposi Endre képzőművész-tanár kiállítást megnyitó, alábbi gondolatai. „Lehet, hogy a megnyitó szerepére történt felkérésem okán érzett megtiszteltetés miatt, de úgy gondolom, hogy van valami jelképes üzenete annak a ténynek, hogy az Esztergomi Művésztelep második kiállítására éppen a Gadányi Jenőről elnevezett teremben kerül sor. A modern magyar művészet egyik legnagyobb alakja és teoretikusa - aki 1948 után „hallgatásra ítéltetett" - az ötvenes évek derekáin feleségével és Remenyik Zsigmond, olykor Berda József, de legtöbbször a Kassák házaspár társaságában többször járt és dolgozott Esztergomban. Hét esztergomi kiállítása közül az elsőt éppen ötven évvel ezelőtt szervezte, rendezte és nyitotta meg Dévényi Iván esztergomi műgyűjtő és művészeti író. A kiállítás megnyitóján maga Gadányi is szólt a közönséghez, és beszédében a következő mondatot idézte Victor Hugótól: A művész éljen a természetben, és lakjon a társadalomban'. Úgy vélem, hogy Gadányi ezzel a mondattal megvilágította művészetfilozófiai koncepciójának lényegét. Nevezetesen azt, hogy a művész nem más, mint a természet organikus alkotóerejének társadalmi letéteményese. Mint minden igazi művész, az Esztergomi Művésztelep tagjai is filozófusok, és műveiket látva úgy tűnik számomra, hogy filozófiai nézeteik - személyiségük által színezve ugyan, de - nem állnak távol Gadányi felfogásától. Csurka Eszter nagy érdeklődéssel fordul az emberi karakter természet adta sokfélesége felé. Számára nemcsak a közvetlen megfigyelés, de a mások által készített kép is az alkotói élmény forrása lehet. Itt bemutatott fejfríze mely egy divatmagazin fotóinak a parafrázisa - a természet kimeríthetetlen fantáziájának modelljeként áll előttünk, és persze tudjuk, hogy a szalag a végtelenségig folytatódhatna. De a felnőtt világ sötét karakter-függönye mögül kitekintő kisgyermek riadtan csodálkozó tekintete mélyebb értelmet ad a műnek, amit nehéz lesz elfelejtenünk. Molnár Péter a középkori kódexmásolók türelmével és szorgalmával dolgozik. Munkájának eredménye egy hallatlanul finoman megmunkált felület, mely időmarta, penészes kőfalak emléke lehetne, vagy talán az idő arcát borító fátyol. Művészetét a természet sietséget nem ismerő, aprólékos munkájának metaforájaként tekinti: 'úgy telítődik a papír képelemekkel, mint amilyen lassan és következetesen a természet dolgozik' - mondja saját alkotói módszeréről. Művei számomra az idővel folytatott végtelen dialógus békét és csendet sugárzó képi dokumentumai. Olajos György a természetet alkotótársának tekinti. Tudatosan teszi ki készülő munkáit a természeti hatásoknak, melyek ugyanúgy nyomot hagynak rajtuk, mint a fémen, a fán, vagy a köveken. A lapjain látható figurák úgy sejlenek elő a gazdagon megmunkált felületből, mint mágikus idolok, jelezvén, hogy nem hősei, csak részesei a képi történésnek Ezek a lapok számomra a régi kőkorszak emlékeit idézik, amikor a természet anyagai - a korom, a vér, a föld - még a művészet nélkülözhetetlen eszközei voltak. Szily Géza művei ugyancsak kevés színnel és gazdag felület-megmunkálással készülnek. Általuk a valóság különös tartományába, az emberi lélek rejtelmeibe kíván betekintést nyújtani, ahol egyaránt jelen van az időtlen szépség iránti vágy, és az alantas ösztönök meg-megújuló csábítása. Nofretete királyné és a disznó különös duettje több mint irónia, keserű tapasztalatok fájdalmas lenyomata inkább. Turcsány Villő szobrai földön heverő beton fejek. Úgy hevernek a földön, mint kövek az árokparton, mint szekérről lehullott termések betakarítás idején. Az emberi bölcsesség fészke és jelképe a porban? - kérdezhetnénk rezignáltán. Pedig csak annyi történt, hogy a művész, aki a természetben él és a társadalomban lakik, kifejezi azt, hogy az ember és vele együtt a társadalom is a természet része. És ez akkor is így van, ha az ember mindent elkövetett azért, hogy ne így legyen. Mert nem lehet másként. Az ember ki akart ugyan emelkedni a természetből, de csak a fejét sikerült kidugnia belőle. És ez az értelmes emberi fej ma már tudja, hogy részei vagyunk a hatalmas egésznek, és mivel részei vagyunk, csak érezhetjük annak titkait, de megfejteni azokat nem tudjuk. A művész ezért újra meg újra felteszi kérdéseit, a válaszadás kényszere nélkül, miként Babits Mihály, az esztergomi Előhegy „holt prófétája" is tette Esti kérdés című versében: „csupa szépség közt és gyönyörben járván mégis csak arra fogsz gondolni gyáván: ez a sok szépség mind mire való ? mégis csak arra fogsz gondolni árván: minek a selymes víz, a tarka márvány

1? minek az est, e szárnyas takaró ? miért a dombok és miért a lombok s a tenger, melybe nem vet magvető? minek az árok, minek az apályok s a felhők, e bús Danaida-lányok s a nap, ez égő sziszifuszi kő? miért az emlékek, miért a múltak ? miért a lámpák és miért a holdak ? miért a végét nem lelő idő? vagy vedd példának a piciny fűszálat: miért nő a fű, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő?" A költő sem várt választ kérdéseire, és mi is hiába keresnénk. Am a művész, aki a természetben él és a társadalomban lakik, jól tudja, hogy a világ dolgai akkor is megrendítő élmények forrásai lehetnek, ha céljukat nem ismerjük. Műveivel nyitva tudja tartani lelkünket ezekre az élményekre, mert a művek is azokból születtek. Fogadják hát őket szeretettel. Megköszönöm a szervezők munkáját, Kókay Krisztina textilművész lehetetlent nem ismerő optimizmusát és Szeifert Judit művészettörténésznek a kiállítás megrendezését. A művészeknek szívből gratulálok, és ezúton is közlöm velük, hogy jövőre is várjuk őket. Kaposi Endre"