Esztergom és Vidéke, 2004

2004-07-08 / 27-28. szám

2004. július 8. eSZtERlSOíD 6S VIDGI^G 9 A honfoglaló magyarok útján f utnpm régi kálüáriája Június 19-22. között Sandy Endréné és Bánhidy László tanár idegenvezetésével 40 fős turistacsoport látogatott Kárpátaljára, hogy a honfoglaló magyarok útját követve, megismerkedjenek annak nevezetességeivel. Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy az egykori Ung, Ugocsa és Bereg vármegyéket magába foglaló terület csak a trianoni „békekötés" után, a Csehszlovákiához való csatlakozás eredményeképpen kapta a Ruszinszko, illetve a Kárpáton túli terület nevet. 1938-ban a terület visszakerült Magyarországhoz, de a második világháború után a Szovjetunió bekebelezte. Jelenleg Ukrajna egyik tartománya, a lakosság száma mintegy másfélmillió, ebből 200 ezer lehet a magyarok lélekszáma. A „legmagyarabb" kárpátaljai város Beregszász, ahol szinte csak magyar szót hallani a belvárosban. Szállásunk Bene nevű magyar többségű községben volt, ahol a falusi turizmus jegyében magyaros vendégszeretettel fogadtak bennünket. A tiszteletünkre a nemrég épült modern, minden igényt kielégítő Faluházban az általános iskolás tanulók kultúrműsort adtak, melyet Varga Anikó tanárnő, a Faluház igazgatója tanított be. A gyermekek humoros jeleneteket adtak elő, Petőfi-verset szavaltak, valamint ukrán és magyar néptáncokat mutattak be. Megtekinthettük Harangozó Miklós kárpátaljai festőművész kiállítását is, szép tájképein a kárpátaljai táj kincseit mutatja be. Négynapos ottlétünk alatt megnéztük az ősi magyar vidék nevezetességeit, a munkácsi valamint az ungvári várat és szabadtéri múzeumot, az ősi csetfalvi és viski templomokat, a Kölcsey által versbe álmodott huszti várromot. Segélycsomagokat adtunk át a nagyszőllősi ferences missziós központnak. Visszafelé Szlovákián keresztül utaztunk, megálltunk Kassán, megtekintettük a dómot, a Szádelő-völgyet, és végül Párkányon át érkeztünk vissza Esztergomba. Megkérdeztem Pálmai József tanárt, aki egyben a Magyarok Világszövetségének esztergomi vezetője, mi volt a legnagyobb élménye? - A Vereckei-szoroson való áthaladás, hiszen őseink Árpád fejedelem vezetésével ezen a hágón keresztül érkeztek a Kárpát-medencébe! Elbeszélgettem Benefalván egy nyolcvanéves bácsival is. O azt mondta, a legnagyobb élménye az volt, amikor a magyar honvédek virágesőben bevonultak ide... Fiatal házigazdám már szkeptikusabb ebben a kérdésben: Arra már kevés az esély, hogy ez a terület visszakerüljön Magyarországhoz. Egyébként nem panaszkodhatunk: aki dolgozik, az itt is meg tud élni, senki sem bánt, és soha nem is bántott minket azért, mert magyarok vagyunk. Reméljük, a jövőben se... Dezső László Az Esztergom és Vidéke már korábban beszámolt arról, hogy 2003 pünkösdjén a Kálvária útban egy teljesen új, szépen faragott tölgyfa-keresztet állítottak a Pincesor Baráti Kör kezdeményezésére. XIX. századi térkép A Kálvária (Golgota)-hegye Jézus megfeszítésének színhelye Jeruzsálemben, de így nevezzük a megtett utat Pilátus házától a Golgota-hegyéig. A kálváriát általában a település fölötti uralkodó magaslatra építették, sokszor szerpentines út visz fel oda, hogy Krisztus nehéz útjára emlékezve, az ájtatosságot elvégzők testi fáradtságot is vállaljanak. Építésük azért terjedt el, mert kevés ember jutott el a Szentfölre, ezért az egyház lehetőséget adott a szent helyek létesítésére, hogy a hívők hazájukban, lakhelyükön felkereshessék azokat. Azt, hogy hány stációt építsenek, a hagyomány és a lehetőség eltérő irányban vezetendő új útnak". A régi kálvária maradványairól nincs említés, valószínűleg rossz állapota miatt. Hisz már 1807-ben Endér János „a Nép Szószóllója" kéri a kálvária építését (javítását), mert „erősen romladozik". Az említett szobor homokkőből készült, ma már töredékes állapotban áll egy nagyon szépen faragott, szögletes meanderszerű (= ismétlődő szögletes formákban vezetett szegélydísz) volutás (= csigavonalú oromdísz a barokkban) díszítő talpazaton. A talpazat és a szobor nagyon eltérő minősége felkelti a gyanút, hogy az Ostorozott Krisztus szobra a régi kálA második stáció alapköve Fotó: Árkossy Az út a nevét régen viseli, nyomvonalát már az 1777-es Eperjessy-féle térkép is jelöli. A népi emlékezet jobban megőrizte, mint a XVIII - XIX. századi írástudó esztergomiak (például Pálinkás László vagy dr. Balogh Albin), akik kutattak és írtak a város akkori művészeti emlékeiről, de említést sem tesznek róla, így nem tudjuk, hogy pontosan hogy is nézett ki. Az biztos, hogy a tetején egy kis kápolna és kereszt állt már a XVIII. században. A régi térkép bizonyítja meglétét. A város múltjával foglalkozó Villányi Szaniszló szerint a Kálvária 5 stációval 1756-1786 között épült közgyűjtés alapján. Az első stáció az akkori kórház (ma szegényház) előtt, a Terézia utcában állt, a második a Rozália-kápolnától balra. Ennek alapját ma is láthatjuk a ház sarkába befalazva (a lenti fotón). szabta meg. Ötnél kevesebb sehol sem fordul elő. A kálvária hazánkban a török kiűzése után kezdett elterjedni. A barokk kor vallásossága hívta életre, ezért építészeti megoldásait e stílus jegyében kell keresnünk Esztergomban is, hiszen ekkor épült templomaink is szép példái ennek. Ez a kálvária nagyon szerény lehetett. Jegyzőkönyvből tudjuk, 1788-ban ide egy jobb állapotban lévő keresztet állítottak, a régit a temetőben helyezték el. Egy másik érdekes régi emlék áll a Jó Pásztor-kápolna tövében, az úgynevezett Ostorozott Krisztus szobra. A Komárom-Esztergom Megyei Levéltár 1889-es tanácsi határozatából tudjuk, hogy Kozma Ede vágsellyei szőlőjét megveszik az új kálvária építési helyének, „A hegyi vizek által alámosott, már-már megközelíthetetlen régi kálváriától Ezt a keresztet néhány éve újjal cserélték le váriához tartozott, hiszen témájában oda is illik. 1814-ből tudjuk, hogy a régi „kálváriához szolgáló út Meszes György szöllejiben megy keresztül, és az arra járók kárt ne tegyenek benne" Kollár Antal főbíró előterjesztésére 50 hársfa lécet 36 dénárjával adatott az út javításához. A Kálvária pénztárából Belánszky Ignác, a plébánia kurátora 12 forintot fizetett ki az elvégzett munkáért. S hogy a szőlőkben nemcsak ma járnak betörők, arra példa egy 1822-ben kelt városi jegyzőkönyv is, melyben ezt olvassuk: „A Kálvária Hegyen álló kő pörsölt (persely) feltörvén kárt okoztak". A testület nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy „A Hegy Mesterek ügyeilyenek a szőlő hegyekben kóborló gyanús Emberek lépéseire". Hetvesné Barátosy Judit Az Ostorozott Krisztus-szobor