Esztergom és Vidéke, 2004
2004-06-17 / 24. szám
6 esztEReqp es vid6^€ 2004. jú lius 2 2. A Várszínház következő programja Június 18-19. (20.): Balassi Bálint: Szép magyar Comoedia Kecskés András és együttese, valamint a Dunaújvárosi Táncszínház közreműködésével. Az előadás 21 órakor kezdődik. Akasztottak balladáj a Erre a sokat sejtető címre keresztelte Földes László, vagy talán ismertebb nevén Hobo, legújabb költői estjét, amely a Várszínházban volt látható június 11-én este kilenc órától. Hozzá kell tenni: ez a legújabb azért annyira nem új, hiszen a darab már 2002-ben szerepelt az Új Színház műsorán. A kronológia szabályából csúfot űzve, olyan utódok előzik meg Francois Villont (mert ki másról lenne szó) mint József Attila, Allan Ginsberg, Jim Morrison és Vlagyimir Viszockij - persze csak Hobo feldolgozási sorrendjét tekintve. Bizonyára sokan hallottak már arról, hogy bizonyos életkor felett az ember élesebben emlékezik vissza gyermek- és fiatalkorára, mint a megelőző néhány napra. Úgy tűnik ez a történelmi tudatunkra is érvényes, amennyiben egyre régebbi korok alakjai lépnek elő a múlt sűrű ködéből. Az időjárás hetek óta remek formában van, már ami kiszámíthatatlanságát és szeszélyét illeti, így méltán aggódó tekintetekkel méregettük a láthatár szélén lebegő fellegeket, még ha oly békésen legelésztek is. Horányi László, a színház művészeti vezetője bevezető szavaiban azonban megnyugtatta a közönséget mondván, hogy a meteorológusok fenyegetései ellenére a ma esti tornádó biztosan elmarad. Pontban kilenc órakor megszólalt a bazilika harangja, ami hatásos előadáskezdet lehetne. Kár, hogy Földes nem élt ezzel a lehetősséggel, így azonban alaposabban szemrevételezhető volt a díszlet. A teljesség kedvéért tudnunk kell, hogy a darab Villon utolsó óráit eleveníti fel, amikor a halálbüntetés végrehajtására várakozva számot vet életével. (A valóságban azonban nem végezték ki - legalábbis nem ekkor -, hanem a fellebbezési törvényszék 1463-ban enyhítette a büntetést és tíz évre kitiltotta Párizsból. További sorsáról semmit nem tudunk.) A nyomorúság hatását kelti a díszlet, de nemcsak egzisztenciális értelemben, hanem a lélek nyomorúságát is. Rácsok közt fekvő rozzant priccs, rajta és mellette koszos rongydarabok szerteszéjjel, ingatag asztal, rajta tálak, boroskancsó és poharak, odébb egy dívány női fehérneműkkel és egy harisnyás női lábbal. Mindezek ellenhatásaként sok-sok gyertya, felidézve a lélek esendőségét, kiszolgáltatottságát, sőt az önmagába tekintést is, készen a bűnbánatra. A színházba tartva azon töprengtem, hogyan lesz képes egy egyszemélyes darab a közönség figyelmét végig fenntartani. Nos, az előadás kiegyensúlyozott, állandó ütemét a felváltva elhangzó Villon-balladák és a zenés Hobo-dalok adták, köztük és gyakran alattuk is sok mozgással. Ez persze együtt járt azzal, hogy a reflektorok is fontos szerephez jutottak, de azt már nem tudom, miért nem használtak színeseket is. A zenét hangszórókon keresztül kaptuk, sőt alkalomadtán női hangokat, különböző állatok hangjait, harangzúgást és sok más hangzásbéli effektust is élőcsaltak belőle. Mindezek együttesen hozták létre azt a feszültségteremtő hatást, ami a figyelem fenntartásához szükségeltetett (persze nem maradhat említés nélkül Villon megejtően őszinte, egyszerű, mégis az emberi lét mély rétegeit feszegető költészete sem). Földes László egy inteijúban a következőket mondta: „...előadás közben nem szabad a nézőre figyelni. Igyekszem valahogy tudomást sem venni róluk, mert valami iszonyatosan nagy várakozásaik vannak." (Vasárnapi Hírek; 2002. dec. 1.) Ezt előrebocsátva, jöjjön a következő intermezzo. Valamelyik zenés dalbetét vége felé járva az előadó a következő kiszólást tette: „Befejezné ezt, kérdem!" Uramisten, - rémültem meg - csak nem megyünk át Dáridóba!? Én balga, nem a refrént kellett ismételni, hanem egy nálam lejjebb ülő néző viselkedése zavarhatta a produkciót. Mivel szemem elől takarásban volt, csak elképzeléseim lehetnek a történtekről. Pedig micsoda szörnyűséges viselkedést tanúsíthatott, ha az már Hobonak is szemet szúrt. Befejezésül álljon itt néhány igazi sztoikus gondolat arról, mit jelent Földes számára Villon (Forrás: ua.): „Meg tud szabadulni mindattól, ajni fájdalmat okozott neki addig és azoktól is, akik eddig ártottak neki. És nem áll bosszút. Tudja, hogy mi vár rá, és mégis azt mondja, hogy ez így volt rendben." Filemon Béla Kiállítás a strandon (d.) Országos viszonylatban is egyedülálló fürdőtörténeti kiállítás nyílt a közelmúltban a Szent István Fürdő öltözőépületének falain. A18 tablóból, fényképekből, dokumentumokból és történelmi ismertetőből álló tárlatot dr. Horváth István, a Balassa múzeum igazgatója állította össze Heer Lajos strandigazgató közreműködésével. Az ismertetőből megtudhatjuk, hogy Esztergom területén már az ókorban is találtak hévíz-forrásokat és a vizet fogyasztásra, valamint gyógykezelésre egyaránt felhasználták. A középkorban a mai strand környékén volt a bővizű, meleg Hévíz-tó, ínely a feljegyzések szerint télen sem fagyott be. A török korban virágzott Esztergomban a fürdő-kultúra, annak köszönhetően, hogy a Várhegy környékén is hévíz-forrásokra bukkantak. A török megszállást követően a XVIII-XIX. században már medencék is készültek: külön a férfiaknak és külön a nőknek. A Hévíz-tavat viszont részlegesen betemették - ez Heer Lajos strandigazgató szerint súlyos hiba volt -, és az 1840-es években megépült a Fürdő Szálló, ahol többek között Széchenyi István és Kossuth Lajos is megszálltak. A század 'elején Esztergomot fürdővárossá akarták fejleszteni, de közbejött az első világháború. 1927-ben épült meg a Szent István Fürdő jelenlegi 50 méteres nagy úszómedencéje. Mint ahogy az a korabeli fotókból, újságcikkekből, plakátokból is kitűnik a harmincas években virágzó fürdőélet volt városunkban. Akkoriban még 29 fokos volt a strand vize, később a közeli dorogi bányaművelés miatt ez 26 fokra csökkent. Heer Lajostól megtudtuk, hogy az utóbbi években ismét emelkedett a víz hőfoka: jelenleg 27 fokos. Egy harmincas évekbeli újságcikkből azt is megtudhatjuk, hogy akkoriban az orvosok gyógyvízként való fogyasztásra és fürdőzésre egyaránt ajánlották a vizet: „Különösen idegbetegségekre javasolt." Az érdekes kiállítás a strand bezárásáig megtekinthető, délelőtt 10 órától este hétig. Színházavató Esztergomban A Jentl különleges bemutatójának sikere Kényelmes fotelekből és a folyamatos eső ellenére is teltházas előadást láthatott az Esztergomi Várszínház közönsége június 12-én. Ennek oka nem a szabadtéri teátrum régen óhajtott tetőszerkezetének elkészültében keresendő - a Jentl bemutatója egyben a város fedett, kő színházának felavatását jelentette. A szépen csengő szavak mögötti valóság azonban prózaibb ennél: a Piccoló Színház vendégjátékaként előadott musical helyszínéül ugyanis a Vár Budai-tornyának emeleti része szolgált. Mivel a királyváros nem rendelkezik megfelelő fedett színházzal, és mert a helybéli közönség nem bízott a darab esős időben történő bemutatásában (vagy a Bajor Ágost Művelődési Ház színháztermét nem tartotta megfelelőnek erre a célra), így a csekély nézőszám miatt ezúttal az öltözőnek használt toronyban kerülhetett sor az előadásra. Á szükségmegoldás új feltételek elé állította a társulatot is, de az egyszereplős kamaradarab átültetése során nem emelkedtek eléjük leküzdhetetlen akadályok. Sőt, a megváltozott feltételek miatt személyes közelségbe került darab különleges színházi élményt kínált a közönségnek. A musical zenei anyagát lemezfelvételről játszották be így is, csak éppen mikrofonra nem volt szüksége az énekesnőnek; a fénytechnikát pedig két reflektor jelképezte most, amik a térrész színpadnak használt sarkára irányították fényüket. Az idén száz esztendeje született Isaac Bashevis Singer novelláiból írt zenés darab színpadi cselekménye egyébként sovány: egy történet elmeséléséből áll. S mert az így felidézett események maguk egy jól követhető cselekménysort alkotnak, a néző figyelme a történetmondás mikéntjére, a szavakkal történő megjelenítésre, a színészi átélésre összpontosul. A galíciai zsidó lány, Jentl személyes sorsa felidézésének kedvezett a Budai-torony rögtönzött színháza, ahol igazán meghitté vált, közvetlen közelségbe került a történet, minthogy minimálisra csökkentek a színrevitel eszközei. A kellékek csak egy fotelre és egy gyertyára, egy jelképes sírkőre korlátozódtak, s a színpadot kitöltő, látványos kifejező mozdulatok, mozgás helyett itt a mimika és a gesztus finomságainak megformálására került a hangsúly. Nagy Anikó Jászai-díjas színésznő érdemeit dicséri, hogy láthatóan jól alkalmazkodott a mozgástér és kifejezéskészlet szűkre szabott kereteihez, a közönség szokatlan közelségéhez, és a kezdeti nehézségek leküzdése után különösen a szenvedélyes érzelmeket tolmácsoló jelenetekben adta át magát a játéknak. Az előadás meghitt hangulatához illett, hogy a folyamatos játékot most az énekszámokat hagyományos színpadi körülmények között követő taps sem szakította meg. A dramaturgiai hangsúlyok ezáltal kissé eltolódtak, de mindenért kárpótolt a személyes közelség, a (szó szoros értelmében is) közvetlen hang. Ábban, hogy a bemutató mégsem aratott zajos sikert, inkább a darab maga okolható: a stúdiószínházi körülmények bár felerősítették az arcjáték és mozdulatok jelentőségét, de nem tudták megtölteni a művet olyan részletgazdag tartalommal, amely eredetileg sem volt a sajátja. A kis térben túlságosan közel került egymáshoz színész és néző, és a mono-musical tolmácsolásában Nagy Anikó teljességgel kimerítette a lehetőségeket. A Piccoló Színház piccoló előadása a Budai-toronyban eljutott az ábrázolhatóság határáig. Az előadott történet szavahihetősége (amint ez a darabban is elhangzik) ugyan megkérdőjelezhető, de a színészi játék a megváltozott körülmények között is megőrizte hitelét, erejét. A kamaradarabok előnye, hogy a színészek képességeitől függően különböző méretű színpadon bemutathatok, keretei kitágíthatok, de a jelen példa szerint össze is szűkíthetők. Mert színház az egész világ és színház (lehet) benne minden tér vagy sarok, a valós színészi teljesítmény kisugárzását a megváltozott körülmények között sem lehet megkérdőjelezni. Esztergom „új stúdiószínházában" ennek lehettek tanúi a színházban reménykedők. Í.M. Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország... Tárogató szólja Várfokán (M) A két világháború között gyakran megszólalt a Vár bástyáiról egy tárogató, amelynek hangja a trianoni békediktátum aláírására emlékeztette a Duna két partján élőket. Idén június 4-én a Hősök terén tartott megemlékezés alkalmával szólalt meg ismét a tárogató a Vár fokán, délután fél ötkor a trianoni békekötés aláírásának időpontjában. Dr. Jónás László önkormányzati képviselő javaslatára döntött úgy a képviselő-testület, hogy ebben az időpontban szólaljon meg ismét ősi magyar hangszerünk, a tárogató. - Most, hogy lehetőség nyílt rá és részben már meg is valósult az elszakadt nemzetrészek békés egyesülése az Európai Unió keretein belül, jelezze a tárogatószó örömünket és figyelmeztessen arra, hogy várjuk vissza még az Unió határain kívül rekedt magyarjainkat is. Jelezze, hogy békés út kínálkozott arra, hogy ez a végzetes esemény már csak a történelemkönyvek lapjain szerepeljen, ne a szívünkben okozzon szomorúságot. Ezért javaslom, szólaljon meg a tárogató 2004. június 4-én 16 óra 30 perckor, és ezután naponta, jelezve örömünket, hogy Magyarország és a környező országok egy részének csatlakozásával az Európai Unióhoz, részben már megvalósult nemzetrészeink határok feletti újraegyesülése. Ugyanakkor figyelmeztessen bennünket arra: mindent meg kell tennünk, hogy a folyamat teljessé váljék és hogy a magyart a magyartól határ ne válasszon el - mondta dr. Jónás László.
