Esztergom és Vidéke, 2004

2004-06-17 / 24. szám

2004. június 17. 7 Voltegyszer egy Art Kino Néhány hónappal ezelőtt Kaposi Endre cikksorozatban emlékezett meg lapunk hasábjain a második világháborúig tartó esztergomi moziéletről. Olvasóink arról is értesülhettek már, hogy rövidesen a város mozitörténetének egy újabb fejezete zárult le: a Petőfi filmszínház még a nyár folyapián megszűnik, a vetítések szeptembertől a Bajor Ágost Művelődési Ház és Kultúrmozgó mozitermébe kerülnek át (EVID, 2004. február 26.). Ez egyben a város (és a megye!) egyetlen Art mozijának átszervezését, tervezett kibővítését jelenti. A művészi igényű filmeket kedvelők számára továbbra is megmaradnak ott a filmcsemegékkel szolgáló sorozatok, csak ez egy fedél alá kerül az - igényesebb kínálatú - városi mozival. Ősztől tehát új időszámítás kezdődik a Zöld Ház életében. Ami a főiskolás hallgatóknak rövid kifutópályát jelentett a filmteijesztés területén, a közönségnek művészi töltekezést, nemcsak a jelen kor filmtermése javának, de a filmtörténet klasszikusainak megismerését is, sokaknak talán a filmművészet helyi letéteményesét, a filmismeret forrását - ez a művészmozi egybeolvad szeptembertől a város filmszínházával. Az Art kino több, mint tíz esztendős fennállásáról és jelentőségéről Tóth Tamással, a Szabadidőközpont egykori, a mozival foglalkozó művelődésszervezőjével, a Féja Géza Közösségi Ház mai igazgatójával beszélgettünk. - Mikor és hogyan indultak az Art kino vetítései Esztergomban ? - 1991-ben alapították meg az Art kinót, amely a Szabadidőközpont és a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola közös - mai szóval élve - projektje volt, komoly pályázati támogatással és nagyon lelkes gárdával. Ez alatt elsősorban nem Győry Csabára, a főiskola filmszakos tanszékvezetőjére, Csernus Ferencre, a Szabadidőközpont igazgatójára és magamra gondolok, hanem Pölöskey István megszállott, filmmániás főiskolai hallgatóra és Borz Lászlóra. Pölöskeyre jellemző, hogy a Molothow ligetben egy katonai hátizsákkal jelent meg időnként, és bármilyen filmet meg lehetett nála rendelni. Ha valalu azt mondta neki találomra, hogy például Mágikus, misztikus utazás, akkor a jövő héten ott volt az a film. Ez a Beatles legendás mozija volt egyébként, egy film, ami George Lucast és Steven Spielberget arra inspirálta, hogy filmesek legyenek. Pista fanatizmusa és megszállottsága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az Art kinónak már az indulásnál megvolt az imázsa, hogy kultikus hellyé vált. A másik nagy ember ebben a moziban Borz Laci volt, aki klasszikus mozigépészként meg tudta tölteni a gépházat élettel, és mindig új elképzelésekkel állt elő. De meg kell említenem még Emmer Andrást is, akinek tervei alapján alakították ki a mozit, és aki karbantartóként felügyelte a gépeket. Minden vetítési évad előtt ő nézte át a mozigépeket, és ha baj történt, akkor visszavarázsolta azokat az eredeti állapotba. Ha valaki belépett az Art kinóba, rögtön érezte, hogy ez a hely nem olyan, mint egy pesti vagy a dorogi vagy a Petőfi mozi, hogy ennek hangulata van. Egy olyan töltést kaphatott itt az ember, ami ötven kilométeren belül sehol máshol nem volt megszerezhető. Ilyen volt rögtön a megnyitó is, mert Pölöskey Pisti meghívta erre Gyürey Verát, az akkori Filmintézet (ma Nerpzeti Filmarchívum) igazgatóját. O szép előadást mondott arról, hogy a mozi közösségi tevékenység és ezért minden mástól különbözik, ami a mozi óta keletkezett (a tévétől, a videótól), és ezért soha nem is fog kimenni a divatból. Mert egész más egy filmet megnézni, aminek részévé válsz és érzékeled a melletted ülők reakcióit is, mert ezek is mind hatnak ránk. Az elmondottak kellő hangsúlyozására Makavejev Sweet Movie című filmjét vetítették le, ami valóban a székekhez szegezte a közönséget. Ez Pisti választása volt, a „ha művészmozi kell nektek, akkor nesztek!" jelszavával. Messzemenőkig bevált a stratégiája. Akkortól kezdve egy szép felfelé ívelés kezdődött, mert Pistinek nagyon jó kapcsolatai és ötletei voltak. A Jurassic Parkot vagy a Függetlenség napját például azonnal el tudta hozni Budapestről, és nem azt Art kino programjába beépítve, hanem klubvetítésen mutatta be a főiskolásoknak. E filmek segítségével beszélt a kommerszről, elemezte a biblikus és misztikus elemeket, a kameramozgásokat. Mert a főiskolán az egész filmtörténetet tanították és vetítették, de az akkori jelenkori filmeket itt nézték meg. Nagyon jó időszak volt ez az Art kino történetében, nagyon sokan jártak el. Heti három vetítés folyt - mert szombaton megpróbálkoztunk gyerekelőadásokkal is -, amire eljöttek a főiskolások. Filmes lázban égett Esztergom, legalábbis az a része, amelyik korábban a Metropolis filmklubba tömörült, és megjelentek olyan filmes „cápák", mint Barcsai Tibor, aki órákig tudott beszélni Bunuelről vagy akár Tarr Béláról is. Később azután hanyatló időszakok is következtek. Áz első nagyobb hanyatlás Pisti elmenetele után történt, mert azt a szintet senki nem tudta teljesíteni azóta sem. Mindig újak léptek a helyébe, és nagyon sok függött az adott hallgató (aki összekötő kapocs volt az Art kino és a főiskola között) egyéniségétől. Baji Donátra, Tóth Szilvire emlékszem hirtelen, Jaksi Kornélra, és elnézést kérek, ha valakinek nem jut eszembe a neve. A legutolsó generációt pedig Nagy Anita és Szalai Andrea jelentette, ők is egy kis korszakot képeztek. Baji Donát ma valamelyik nagy televíziós multi-cégnél dolgozik, Jaksi Kornél a Duna Televízióhoz került, a Kocor becenevű fiú pláza-gépész lett, és többen az RTL Klubnál kötöttek ki. De ebbe a körbe tartozott bele Török Ferenc filmrendező is, aki a Moszkva tér esztergomi főiskolás vetítésére egy, még érintetlen kópiát hozott, amit nagy élmény volt vetíteni. A Madi becenevű hallgató hasonlóképpen beleásta magát a filmekbe, mint Pölöskey Pisti; vele készítettünk először igényes filmajánlókat az Esztergom TV számára, amelyekben nagyon jól meg tudta szólítani a fiatalokat. A legutolsó csapat pedig két szempontból is izgalmas. Kárpáti György, aki valószínűleg tovább fogja vinni a mozit ősztől, nagyon jó érzékkel tud lavírozni a kommersz és a művészfilm határán és a pozitív értelemben vett népszerűsítő mozizást képviselve be tudja csalogatni a fiatalokat a sok művészfilm-gyanús alkotással. Nagy Anita és Szalai Andi pechig tipikusan nem mai fiatalok. Őket nem csak az érdekelte, hogy melyik aktuális sztár vagy kultuszfilm látható a vásznon, hanem az is, hogy mitől látható egyáltalán a film. Bejöttek ezért a gépházba és megtanultak vetíteni. Ha ők nincsenek, akkor 2003-ban becsukhatott volna az Art kino, mert e két lány mentette meg akkor a mozit a szó szoros értelmében. - Neked személy szerint mit jelentett az Art kinóban zajló vetítés ? - Nekem ebben a mozizásban az volt a csodálatos, hogy megismerhettem annak a folyamatát, hogy hogyan jött létre a mozielőadás. Az utolsó mozielőadás című film pontosan kifejezi ezt. Kell egy jó film, egy hely, ahol le lehet vetíteni ezt és kell egy szisztéma, hogy odakerüljenek a tekercsek. Mert akármilyen jó filmed vagy mozid van és akármilyen jól van meghirdetve, ha nincs ott a film, akkor semmi sem történt. Ezt nagyon sokszor átéltem az Art kinóban. Ráadásul minden forgalmazó más - ezek egyébként egy kicsit a mai magyar társadalom és gazdaság leképezését adják. Meg kell ismerned a forgalmazókat, hol raktározzák a filmet, hogyan lehet megrendelni, elhozni, amikor bekerül a gépházba, mi történik a filmmel, hogyan készítik elő a vetítésre. Hogyan teremtünk kapcsolatot a mozigéppel, ami tulajdonképpen inverze a kamerának. így válik a mozigépész valamilyen formában társalkotójává a rendezőnek, a kameramannhoz hasonlóan. Ez belemagyarázásnak is tűnhet, de minden filmnek van egy olyan ritmusa, amit fel kell vennie a mozigépésznek. Egy profi mozigépész szerintem együtt lélegzik a filmmel. Örülök, hogy a hallgatóknak ezekből sok mindent át lehetett adni. Bízom benne, hogy Kárpáti Gyuri garancia lesz arra, hogy a Zöld Ház mozija megmarad a város mozijának. - Mi jellemezte a hetenkénti vetítések műsorkínálatát? - A hétfői premiervetítések után szerdán a sorozatok következtek, rendezők, tematika vagy színészek alapján. A felosztás érdekes következménye volt, hogy a magyar filmek szerdai műsorát követően igény alakult ki ezek megkülönbözetett vetítésére. Erre azért is szükség volt, mert újból és nagy számban jelentkeztek bemutatható, színvonalas magyar filmek - bár szerintem ezek mindig is megvoltak. Ezt a forgalmazók ugyancsak értékelték, és így a szakmai és a közönségigény találkozhatott. A sorozatok közül nagyon sikeres lett Tarkovszkijé, egy filmje kivételével az összes művét vetítettük. Bunuel-sorozatot talán kétszer is tartottunk, egy alkalommal a férfi-nő kapcsolatról szóló filmek szerepeltek és sikeresnek bizonyult az „Utoljára láthatjátok!" elnevezésű program is, amelyen a joglejárat előtti filmek utolsó helyi vetítése zajlott az Art kinóban. Woody Allén csaknem minden filmje műsorra került itt és különleges csemegét jelentett a filmtörténet száz évét áttekintő sorozat. Ezt az évfordulót ráadásul az egész ország ünnepelte Szabó István filmrendezővel a televízióban. A keddi vetítési napokon a Lengyel - Magyar Baráti Társaság támogatásával lengyel filmek szerepeltek, de a nagy generációnak is szenteltünk egy sorozatot, amelyen a Petőfi '73, a Sípoló macskakő, A koncert, a Kopaszkutya, illetve a külföldi változatok, az Eper és vér, a Szelíd motorosok, a Zabriskie point vagy az A Hard Day's Night volt látható. - Milyen programok, sajátos rendezvények gazdagították az Art kino heti vetítéseit? - Ezek során az Art kino alárendelte magát a főiskolának, mert nekünk a megvalósítás volt a feladatunk. Egy-egy, filmszemléről vagy fesztiválról hazatért hallgató adta hozzá az ötletet, a filmes hétvége tulajdonképpen ezeknek a rendezvényeknek az utóélete volt Esztergomban. A műsoron ekkor filmkülönlegességek szerepeltek, és történtek eseményszámba menő filmvetítések is: a Keretbe feszítve című film biztos, hogy más úton nem jutott volna el a város közönségéhez. Hőstett volt például Esztergomban a Sátántangó vetítése, amelynek hét és fél óráját többen végigülték. Jaksi Kornélék filmes hétvégéjén ifj. Kottra Dezső „cseppmester" gondoskodott a koktélokról; a rendezvényt jó hangulat, profi szervezés és party-képes filmkínálat jellemezte. De a művészmozi hatása térben is kisugárzódott. Az art kinós és a főiskolai vetítési tapasztalatok alapján vágtunk bele mi magunk az akkori feleségemmel egy mobil mozi kialakításába. Különböző helyeken: kocsmákban, a Pázmány egyetemen, motoros találkozón és bluestáborban vetítettünk a hordozható mozigépekkel. Próbálkoztunk, próbálkozott más is rendszeres vetítésekkel a Molothow ligetben, a Moli mozi azonban nem lett olyan sikeres. Az Art kinóban szerzett tapasztalatokat a Féja Géza Közösségi Házban ma is tudom kamatoztatni. Az ottani vetítéseknél derült ki ugyanis, hogy a televíziós, videós közösségi vetítéseknél jobb a videóprojektoros megoldás. Nemcsak az esztergomi, de a dorogi mozi is meg fog szűnni (vagy éppen most szűnik meg, ezekben a pillanatokban), Párkányban viszont csak szlovák nyelvű vetítések vannak. Igény viszont biztosan lesz a mozikra, ezért egy filmklubot szeretnék szervezni Esztergom-kertvárosban, egyelőre havi egy, szeptembertől heti rendszerességű vetítéssel. Filmcsemegék, kultuszfilmek szerepelnének a műsoron; tájékozódásom szerint lenne igény például a Mátrix, a Csillagok háborúja vagy A Gyűrűk Ura összes részének egy-egy előadás keretében történő levetítésésre. A filmklub belépővel, de nagyon jutányos áron működne, családias légkörben. Az Idősek Klubjában már zajlanak a magyar filmek vetítései, és a Meseautó, a Hippolyt, a lakáj című régi filmek után ezek új változataira is vevő volt a közönség. De Koltay és Kern filmjeit ugyancsak szeretik a nyugdíjasok, az Ámbár tanár úr is sikert aratott. - Köszönöm a beszélgetést! Istvánffy Miklós Fesztergom 2004 Esztergom, Prímás-sziget, Városi Ifjúsági Centrum, június 16 - 19. A folyó party - A Duna-parti fesztivál 1999 óta folyamatosan gondoskodik arról, hogy az Esztergomba látogató fiatalabb és idősebb fesztiválkedvelő vendégek, a helyi és régióbeli emberek jól érezzék magukat; négy teljes napon át kikapcsolódási és szórakozási lehetőséget nyújt - időt és lehetőséget hagyva a pihenésnek és feltöltődésnek is. A hatodik Fesztergomon június 16-19-e között könnyűzenei koncertek (három színpadon), vízi foci, karaoke-partyk, irodalmi programok, fotóművészeti tárlatok, véradás a határ két oldalán stb. várják a kedves érdeklődőket. Gondolatébresztő beszélgetések és töméntelen vidámság - korra, nerpre való tekintet nélkül. Kihagyhatatlan! Ízelítő a koncertprogramból: Tarkcsapda, Hooligans, Zagar, Junkies, Zanzibár, Anima Sound System, Amorf Ördögök, Hiperkarma, Ghymes, Kispál és a Borz, Neo stb. A fesztiválon folyamatos sportolásra is lehetőség nyílik (Pepsi vízi foci és sportpark), lesz zenés irodalmi program A Pad folyóirat közreműködésével június 19-én, sor kerül a hagyományos véradásra június 18-án, ahol a szlovák állampolgárok 7.30-10 között adhatnak vért az Új Városi Múzeum épületében, a magyar állampolgárok 14.30-19 óra között a sportcsarnokban. Június 17-én délután négy órakor nyitja meg a „Kattanj rá!" fotópályázat kiállítását a sportcsarnok tárgyalótermében Balla András fotóművész. Ugyancsak itt kerül sor az úgynevezett „fesztivál-érettségire" június 18-án és 19-én 15-17 óra között, ahol „közép-,, és „emelt szintű" érettségit tehetnek a jelentkezők (az „emeltszintért" aznapi belépő jár) koncertező zenekarok tagjaiból álló „vizsgabizottság" előtt. A rendezvényen szakmai tanácsadó szervezetek is közreműködnek: az esztergomi Fény Központ, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Esztergomi Szervezete és a Környezetkultúra Egyesület. Információ: www.fesztergom.hu Gulya István Hagyományőrző kézműves táborozás Immáron harmadik éve annak, hogy városunkban kézműves táborozást szerveznek. Az előző esztendőkben is igen nagy sikerrel járó tábor idei első turnusa június 28-ától július 9-éig, míg a második július 12-étől 23-áig tart. - Idén is tartalmas, változatos, kézműves foglalkozásokban lesz részük a táborlakóknak a két hét alatt. Mint minden évben, így idén is elutazunk a Dunakanyar gyönyörű tájaira - vezet be Odor Tünde festőművész, táborvezető,az izgalmas táborozás rejtelmeibe. - Rengeteg a visszajáró diákunk, s közben új diákok is jelentkeztek! Úti célunk között - Esztergomon kívül - szerepel Szentendre, Visegrád, Szokolya, Kesztölc, Visegrád, Kisoroszi, Börzsöny, Zebegény és Kismaros. A települések legszebb helyeit nézzük majd meg, mint például falumúzeumokat, múzeumokat, lovardát, de erdei kisvasúton is utazhatnak a kicsik és nagyok. A mindennapokat az agyagozás, nemezelés, gyöngyfűzés, gyöngyszövés, kérámiafestés, batikolás, gyertyamártás, indián karkötők csomózása tölti ki. A program része a lovagolás és az íjászkodás is. Mivel sok a visszajáró gyermek, ezért a táborozást évente újabb programokkal próbáljuk színesíteni. így idén felkeressük a Börzsönyben található Kaszár-tanyát, ahol a gyermekek a régi hagyományos tanyasi élettel ismerkedhetnek meg. A nebulók megnézhetik például a búza útját, egészen a kenyérsütésig. Ezen kívül az állattartásba is bepillanthatunk, a végén pedig egy-egy emlék patkót is kovácsolhatnak maguknak a gyermekek. A lelkes táborvezető elmondta, hogy az első turnus záró programja a visegrádi palotajátékok megtekintése lesz, a másod turnusnál pedig a visegrádi fellegvárba mennek fel, ahol a ragadozó madarak és honfoglaló őseink kapcsolatáról hallhatnak érdekes előadást. Lesz madárröptetés, majd minden gyermekre ráadják a solymárkesztyűt és felültetnek a karjukba egy-egy sólymot, vagy ölyvet, majd a Salamon-toronyba is tesznek egy nagy kirándulást, ahol Cseke László élő történelemórát tart: gyermeknyelven elmeséli Visegrád történetét. A program végül fegyverbemutatóval zárul. A szervezők az első turnusba még várják azoknak az általános iskolásoknak a jelentkezését, akik igazán tartalmasan szeretnék eltölteni a nyári szünetet! Kovács Ági