Esztergom és Vidéke, 2004
2004-05-27 / 21-22. szám
2004. május 27. WíöÉKE 5 MEGHÍVÓ Eizterjjom Varos önkormányzata a Balassa BdfíHt Múzeum a &fl(aiM Bálim Társaság is az Esztergom barátainak Effpesúlete tiszteletül mefjíritfjfl Önt és barátait 2004. május íg-én szWwt áélmáHra Balassa Bálint Zalyom ISS4- óküUr 10. - 1504- máj** ?o. ESZtOgOM kóltű, Tftjfari katona szobrának melaszorúzáúra, majd a Mtt^síbesiifMéne/í Wjjszme fozefeoeM iifí'not! (WéfaáWii jtlmMására Program 17"* óra: KoszarUzás Bdíosu Báliul szoferdmll rf óra: tmleklabb avatás a Viznuröfiun [Xat&w Ml£d & 17. h&7 falj*) alkotó: NAGT JANCH - szűbrászmirttsz A teltóre cmíefezifc Kourm PJU. - tépinstíd, az EBE CÍMŰÍK AIWU) beszédit MOTTÓ ML HOWATH IJTVAN - múzeMnngaz^ato Az tmleklMát leleplezi: MKCTIS TAMÁS - PNÍFLÍÍRMEJTER 1ÉT' óra: KANTO* UNSIfra FIFOSMMvsz, lanar P*ií:isv]-tiiiíírtAsjm siÍ? me^Mviimjii a Kii-Duma iilángon megnyitja: TOTH SÁNDOR - József Mliía DÍJAS fe/tö Czirok Ferenc rajza Balassiádáh Jfájtfcan /ástáf az e/tévecá, vjfotfa áp^ípv/fova/ 3a, ffiadria^/p- (2drasn? „S&uw -/5S?-4. (úa dfau (cjxfoyom vára víváá&r, miden ejfrvmsuzA/ne/tfe/íc4 az vizvár/ui4, 33a/a<iJa Wsasnet az oj£rt>nu>n. dásuian Aét a>m$á/i á/ta&iant az po&tá), ok oe/i/ót &) ízet nam JcrtaO. ^atzlaOa az sfíátyáj Áascry/, mm. a&zsváa Jzót/eg/adsu az /napyar tfarfafaúiaA ói Aoá /nap 4asia/an aOe 30. eá/jdcs/vn. sűast féjzt&yomÁrt írtam én ii feva/eünat, 3§á/vtf °J/r. S? ezc/i fét&Utpem - az aA4cri 3téd - mojtasi az én epéaz jfáappasortzápo/n. fflarmúu: aziút/lénzeáai j tstunár titv&a/ast ázámofyaúfA á áru/aaA Aazát, de /ty/vÁr/yi&i e/nJ'art éa mafyart. y&iattuA, az e/aruftatotta^ miatt áxóéa/oA, j Át/pattodúf éó %vzzád ii, vépaA díaértya. JóMáppaid &>zé/ójnuzá^f j írédaáAot tetté/ tfc/éfas/i.. fázod ázerint ért) ed mi ázerint va/o4a /%/tv j d&>erp# é/iaded, H/ram, őzcrinted asrnt Sfe niűve/fcéfmina/i. <yfordjz&yiAsn azt mondta.' inddatoiezsi /t^/n feAet /w/tá&M Givid/Zu. .y^uzza van. imep aztmc/uá>/?i~- ázaru/edéfa.töőép /ié/%üfa&n JzaretáeUd a Aazdí. MIEBE ipca. smáJzise vasi, jVe/n tudom, /rnAor cf hozzád áf a Aasuái&f/fa, fó me/cp fepjctsi e/frtfe a fesjtaádos. Stfztási /náxicótpptpíusiá. .Jpt/i őőtét van. félídőóz Jfatváa Tisztelt Szerkesztőség! Esztergomi születésű vagyok, és bár nem Esztergomban, hanem Budapesten nőttem fel, mindig áhítattal mentem vissza szülővárosomba. Felnőtté válásom után a sors messze sodort hazámtól, Esztergomot csak körülbelül 20 év múlva láthattam viszont. Ekkor az áhítat mellett nagy szomorúság és fájdalom töltötte meg a szívemet a városkép láttára. Az idő úgy tűnt - megállt Esztergomban. Ütött-kopott házak a Kossuth Lajos utca mentén és a kis utcákban is. Félig romos, vakolatát hullajtó házakat láttam döbbent csodálkozással. A „Fürdő" előtt szinte sírva fakadtam. Ez a gyönyörű épület romokban, koszosan, elhanyagoltan - ahol még 1971-ben bátyám esküvőjét ünnepeltük -, nagyon letört. Azóta viszont örömmel tapasztaltam a fejlődést, habár a szegény Kossuth Lajos utca még mindig a régi romhalmaz. A városközpont betonkolosszusa is sajnos még mindig olyan borzasztó ronda, mint amilyen már új korában is volt, elrontva a polgárváros képét, stílusát, csak most még koszosabb, mint régen. Számomra ez annál is lehangolóbb, mert immár 24 éve élek Ausztriában, ahol csak elvétve látni romos házat egyáltalán, piszkosat meg szinte egyet sem. Tisztaság, ápolt környezet a jellemző itt. Persze az osztrákok nem sínylődtek orosz uralom alatt, sőt a mi verejtékünk, értékeink is benne vannak az ő viszonylagos gazdagságukban. Nagyon megörvendeztetett az új híd átadása, ami jelképesen és a valóságban is megnyitja az utat Esztergom felé, illetve a városiakKedves dr. Mohos Éva! nak az utat a külvilág felé. A fejlődés minden mozzanata örömmel tölt el! A csodálatos, gazdag múltú város újra felvirágozhat. Ennek szeretnék még tanúja lenni életemben. De nagyon elkanyarodtam eredeti célomtól. Az Önöknek írt levél oka az, hogy az Esztergom és Vidéke hetilapjuk rendszeres olvasója vagyok. Egy kissé lemaradva került kezembe az április 29-ei szám, amelyben híres utazók beszámolóit közlik. Sajnos, nincs feltüntetve, hogy ki követte el ezt a ragyogó összefoglalót, így csak általánosságban címezhettem meg levelemet. Ami feltűnt, hogy nem találtam meg az évszámot egy kép alatt: „Esztergom vára. (A város legrégibb pecsétjéről.)" Milyen régi? A cikk olvasása közben az embernek (asszonynak ) az az érzése Köszönjük sorait! A híres utazók esztergomi (az Önénél sokszor kedvezőbb) benyomásait a lapunk gyűjteményében lévő szövegek őrzik, a közölt összeállítást ezekből válogatta és szerkesztette Bencze Cs. Attila. Távol élő esztergomiként feltett kérdéseit természetesen megértjük. Igaza van, a honi olvasók, az itt tanulók valóban ismerik Esztergom pecsétjeinek történetét és rajzolatát is, de az Ön kedvéért idézzük Ortutay Andrásnak, a Megyei Levéltár egykori igazgatójának lapunkban korábban megjelent írásának néhány részletét. Ezt megismerve, reméljük, Ön még büszkébben vallja magát esztergominak! Magyarország első városi pecsétlenyomatával 1265-ben Esztergomnál találkozunk, a hasonló típusú budai 1292-ből maradt fent. Esztergom esetében megmaradt két bronzból készített aranyozott pecsétnyomó, amelyeknek az átmérője 7,1 centiméter. Készítésének pontos idejét nem ismerjük, de valószínű, hogy II. Endre király uralkodása alatt (1205-1235) vésték. Legutolsó pecsétlenyomata 1375-ből maradt meg. A pecsét egyik körirata: SIGILLUM LATINORUM CIVITATIS STRIGONIENSIS, azaz: Az esztergomi latin (olasz) város pecsétje. Díszes formájú kaput két kapubástya fog közre, a városfal látható két végén szintén egy-egy bástyatorony áll, mindegyiken nagy lőrés. A városban belül egy díszes palota áll, két ajtóval, három díszes, virág formájú és négy egyszerűbb ablakkal. A palotán négy, a tornyokon egy-egy díszítés, talán kereszt látszik. Van föltevés, hogy a palota a Szép- vagy Zsenyepalotát ábrázolná. Valószínűbb, hogy azért került Esztergom címerébe palota, mert a király és a királyné gyakran megfordult itt. Palotaábrázolást találunk Óbuda és Visegrád címerében is. A hátlap körirata: SECRETUM LATINORUM CIVITATIS STRIGONIENSIS, azaz: Az esztergomi latin (olasz) város titkossága. A köriraton belül vízszintes sávokkal díszített, kilencszer vágott, háromszögű pajzs van. támad, hogy a város 1687 után (amikor is csak a patikus házacskája és a ferenceseké állt) épült olyan gyönyörűségessé, mint amit a pecséten láthatunk. Lehet, hogy ez csak nekem, a mégiscsak kicsit kívülálló, nem Esztergomban nevelkedő esztergominak tűnik hiányosságnak és ezt ott úgymond, minden gyermek tudja, de ez az információ nekem hiányzott a teljességhez, hogy „képben legyek". Sok sikert kívánok szülővárosom polgárainak, de főleg vezetőinek a gyarapodás, fellendülés irányításában, hogy semmiféle politikai irányzat ne feledtesse el velük, hogy esztergomiak! A mi kultúránk több mint 1100 éves! Ennek Esztergom is a tanúja. Nem Európa jött el hozzánk, mint ahogy mostanában többször hangzik el a televízióban, hanem az EU államai csak most engedték meg, hogy Magyarország megnyissa határait! Mi, Európa középpontjában vagyunk. Ugyanezeknek az államoknak köszönhető, hogy egy 10 milliós ország nyelvét 15 millióan beszélik szerte a világban, de főleg a Magyarországgal határos országokban! Vajon miért? Szívélyes üdvözlettel Dr. Mohos Éva zell am see-i gyermekorvos 1389-től ismerjük Esztergomnak olyan pecsétlenyomatát, amely a latinus pecsét két oldalát egy pecsétnyomóban egyesítette (fenti fotónkon). Ezen kissé stilizáltabb a városkép, alatta pedig egy hétszer vágott pajzs van. Körirata: S(igillum) MINUS CIVITATIS STRIGONIENSIS, azaz: Esztergom város kis pecsétje. Az új pecsét megjelenését magyarázhatja az előző elveszése, de az is, hogy Esztergom szabad királyi város polgárai már nem tartották magukat latinoknak. Illetve a város jelentősége is csökkent, nem volt szüksége arra, hogy olyan oklevelet állítson ki, amelyekre függő pecsétet - tehát két oldalút kellett tenni. A vágások számának csökkenésére a heraldikai szakirodalom több példát is ismer. XIII. századi királyaink pecsétjein is változott a vágások száma. Városi pecsét esetében a vésnök gyakorlatlanságáról is lehetett szó, s a későbbiekben arról, hogy már elhomályosult annak a jelentősége, hogy a címer vágásai a városok királyhoz való tartozását, a király részéről várható biztonságot hangsúlyozták. A török háborúk során átmenetileg mindhárom pecsétnyomó eltűnt. A hagyományok viszont tovább éltek, így 1708 előtt Esztergom az egy oldalas kis pecséthez hasonló, de karcsúbb tornyokkal ábrázolt városfalú, palota nélküli pecsétnyomót használt, amelynek felirata SIGILLUM MINUS CIVITATIS STRIGONIENSIS volt.
