Esztergom és Vidéke, 2004

2004-05-27 / 21-22. szám

4 BHEBSflMft*1ÜK 2004. május 27. A Balassák és Balassi Bálint Az 1970-es évek második felében folytak az esztergomi Balassa Bálint Társaság megalakításának előkészületei. Martsa Alajos, az esztergomi Babits Mihály Városi Könyvtár akkori igazgatója először Marcus Aurélius Társaságod javasolt - a városi és megyei pártbizottságok vélt kifogásaira gondolva, amelyek korábban a városi könyvtár névadásátkifogásolták. (A tudós, humanista főpapot Esztergom múltjához sok szállal kötődő Vitéz Jánost biztos kifogásolnák - gondolta.) Balassi Bálint ezért is lett a tudományos, művészeti társaság névadója. A Balassa névváltozat természetesnek tűnt, hiszen Esztergomban Balassa-szoborról beszéltünk, Balassa Bálint volt a múzeum névadója, s az egyik általános iskola is Balassa iskola volt. A Balassa Bálint Társaság egyik közgyűlésén Nemeskürty István Balassi Bálintról tartott előadásában, ha nem is kifogásolta a választást, de hangsúlyozta, számára a gyakorlatban általános forma azért is helyesebb lenne, mivel maga a későbbi költő gyerekkori tankönyvében Bornemisszának ajánlva Balassiként írta nevét. A Társaság néhány tagja ezt követően egy beszélgetést kezdeményezett a megyei levéltárban végigtekintendő: mi indokolhatja az eredeti választást. Dr. Horváth István múzeumigazgató ennek során áttekintette a múzeum jogelődjének, az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat gyűjteményének kialakulását, évkönyveiben, majd az Esztergom Év lapjaiban a költő halálával kapcsolatban megindult kutatások publikációit: Récsey Viktor, Némethy Lajos, Soós Elemér, Zákonyi Mihály és Lepold Antal írásait. Ezek az írások az Esztergom sikertelen 1594-es ostrománál hősi halált halt költőt Balassa Bálintként említették, s az Annales Strigoniensis cikkeinek szerzői többségükben tagjai voltak az 1926-1946 között működött Balassa Bálint Társaságnak is. Dr. Kovách Zoltán, a Főszékesegyházi Könyvtár korán elhunyt tudós igazgatója a könyvtár gyűjteményében lévő Balassa-bibliát hozta el, s mutatta be. Balassa András, Bálint unokatestvére ebbe jegyezte be a többi családi esemény között: „Anno 1594 die 19. maii Esztergom Wara wyasakor mideon ostromnak mentenek az Wizwarasnak lőttek megh Bal. Balint v. az ostrom minden ket czombian altal ment az golobis de czontot es izet nem sertett, vesztette az barbely Mathias herczege nem akarván szot fogadni az magiar barbelioknak es holt meg hertelen die 30. eiusdem". Azaz: 1594. május 19-én Esztergom vára vívásakor, midőn ostromnak mentek a Vízivárosnak, lőtték meg Balassa Bálint uramat az ostromon. Mindkét combján átment a golyóbis, de csontot és ízet nem sértett. Vesztette Mátyás herceg borbélya, nem akarván szót fogadni a magyar borbélyoknak, és halt meg hirtelen ugyanazon hó 30-án. A Balassára való kiegészítés természetes, hiszen, ha a családtagok nevét kiírta Balassa András, mindig ezt a formát használta. Kovách Zoltán a továbbiakban kitért a „Füves kertecske" 16-17. századi kiadásaira, ahol mind a Balassa, niind a Balassi forma előfordult. Én akkor a megyei levéltár őrizetében lévő Esztergomi Székesfőkáptalan Hiteleshelyi Levéltárának a költőre és rokonaira vonatkozó dokumentumokat emeltem ki és mutattam be, a 17-18. századi mutatók vaskos köteteivel együtt, ahol a költő neve mindig Balassa formában fordult elő. A Hiteleshelyi Levéltár az elmúlt években visszakerült létrehozója és tulajdonosa, az Esztergomi Székesfőkáptalan birtokába. A Komárom Megyei Levéltár őrizte negyedszázadon keresztül a Garamszentbenedeki Konvent Hiteleshelyi Levéltárát is, amely beszélgetésünk időpontjában már egy államközi megállapodás értelmében Csehszlovákiába, Pozsonyba került. De kutatásaim alapján ebből is tudtam példákat felidézni a 17. századi Balassa családi névhasználatra. 1622 októberében a Garamszentbenedeki Konvent előtt tiltakozott Bethlen Gábor képviselője az ellen, hogy Wesselényi Ferenc nádor gróf Balassa Imrének adományozta Makót és néhány környező - egyébként török uralom alatt lévő falut. Bethlen Gábor képviselői azért a Garamszentbenedeki Konventet keresték fel s nem a Nagyszombaton működő esztergomi káptalant mert ez közelebb esett az erdélyi fejedelem által megszállt területekhez. Beszélgetésünk résztvevői, a Balassa Bálint Társaság tagjai azzal az érzéssel távoztak a levéltár előadóterméből, hogy a névadással nem döntöttek rosszul. A költő irodalmi nagysága és élete szempontjából lényegtelen, hogy neve milyen formában szerepel lexikonjainkban, tankönyveinkben. Tény az, hogy maga mind a Balassa, mind a Balassi formát használta saját kezű leveleiben és írásaiban, a kor hivatalossága viszont a Balassa formát használta. A továbbiakban röviden ismertetem az esztergomi hiteleshelyi levéltárban a költőre vonatkozó dokumentumokat, s néhányat a család tagjainak névhasználatával kapcsolatban. Mivel az első ilyen adat 1550-ből való, Balassa Zsigmond egy birtokösszeírásának töredéke - előzetesen el kell mondani, hogy a Balassa családnak a Magyar Országos Levéltárban őrzött levéltára Mohács előtti darabjai között 1465-ben fordul elő a Balassa családnév: Gyarmath-i Balassa Miklóst és fiát említi benne Simon esztergomi általános vikárius, Vitéz János prímás megbízottja. Ez a Miklós Balassi Bálint ükapja volt. A családi levéltár első darabja 1193-ból származott, de ezt valamely birtokügyben később hamisították. A család levéltárában megmaradt 1229-es oklevél Detrét, II. András király zólyomi tisztjét örökíti meg, aki a királynak itthon és külföldön is hű támogatója volt. Balassi Bálint így a 13. század elejéig vezethette vissza családfáját. A Mohács előtti oklevelek sora nagyapjának, Balassa Ferencnek ügyeivel ér véget 1525-ben. A több mint száz oklevélben csak a Balassa forma fordul elő. A feudális viszonyok kialakulásával Magyarországon is megnőtt az igény a jogbiztosító iratok kiadására, megőrzésére. Az ügyek írásba-foglalásának szükségességét fogalmazta meg III. Béla sokat idézett 1181-es gondolata: „Amiképpen meghalnak az emberek, megy feledésbe tetteik emléke. Ezért szükséges, hogy ami az utódok feledékenysége következtében kitörődne, az az írás segítségével éledjen fel". A jogbiztosító iratok kiadásában, megőrzésében fontos szerepet kaptak a hiteleshelyek. Hiteleshelyeknek nevezték nálunk azokat az egyházi testületeket, amelyek a XIII. század első fele óta a felek kérésére, vagy hatósági (királyi, stb.) megbízás alapján állítottak ki közhitelű okleveleket. Az egyházi testületek közül az esztergomi sokáig első helyen állt, hiteleshelyi levéltárát „országos" levéltárnak is nevezték, mivel a székesfőkáptalan hatásköre az egész országra kiterjed. 1397-es megmaradt visitaciója szerint 39 kanonok volt a tagja, az őrkanonok őrizte a káptalan pecsétjét, ő volt a levéltár őre, ahol zsákokban őrizték a csomagokba kötött, szám szerint összerakott iratokat. 1543-ban a káptalan a török elől Pozsonyba menekült, majd Nagyszombatba költözött. Magával vitte kincstárát, értékes könyvtárát és levéltárát. Hiteleshelyi jegyzőkönyvei, protochollumai elpusztultak, csak 1551-től maradtak meg. Az esztergomi káptalan hiteleshelyi hatásköre továbbra is megmaradt, de ritka kivételtől eltekintve a 16-17. században a felvidéki nyugati vármegyéiből keresték fel ügyeikkel a nemesek, ritkán a polgárok, s kivételesen jobbágyfalvak is. Erre a területre vonatkozó megkeresések érkeztek a királytól és tisztviselőitől, de Komárom, Hont, Turóc, Árva és Liptó megyékből is felkeresték. A hiteleshelyi levéltár 1551 előtti iratait és a későbbi jegyzőkönyveket, iratokat is a 18. század második felében az ügyek szereplői, az érintett városok, falvak szerint kivonatolták, elenchust készítettek, majd ennek az alapján szoros betűrendes mutatót. Az azután keletkezett, számunkra már kisebb történeti értékű, de a káptalan és ügyfelei szempontjából azonos jogbiztosító értékű ügyek jegyzőkönyveit, iratait új elenchusokba, mutatókönyvekbe vezették be. A káptalan csak 1820-ban költözött vissza Esztergomba, ősi székhelyére. A 19. század viszonyai között jogbiztosító iratkiadása jelentéktelenné vált, de hiteleshelyi levéltárának történeti értékét már a 18. század végén felismerték történészeink. Nos ezekben a hiteleshelyi jegyzőkönyvben - két kivételtől eltekintve - a Balassa család tagjai mindig a Balassa de Gyarmath formában vannak bevezetve, a kivétel egyegy esetben Balassi Anna és Balassi Menyhért fia, István. A 18. században készült mutatók mindig a Balassa családnév formát adják meg. Balassi Bálint, „Magnificus Valentinus Balassa de Gyarmath" 1578. július 18-án jelent meg a káptalan előtt, amely őt a formula szerint személyesen ismerte, és jegyzőkönyvbe foglalta, hogy 1300 forintos adóssága fejében Nagyszombatban lévő házát erdődi Pálffy Tamás várpalotai kapitánynak lekötötte. Erdélyi és lengyelországi kalandjairól apja halálhírére tért vissza, s keveredett mind mélyebbre apja pereibe, vitáiba családtagjaival és másokkal. Egy hiteleshelyi irat szerint már 1577-ben Liptó megyei Ibglanova faluban levő két üres jobbágytelkét Pandy Zsigmondra íratta át adóssága fejében. Balassi Bálint életében ezek az évek a Júlia-versek, a Losonczy Annával kapcsolatos szerelem évei. 1582 húsvétja után 1000 forintért birtokai egy részét Balassa Andrásnak, unokatestvérének adta el a jegyzőkönyv szerint. Ugyanebben az évben a királyi kúria kereste meg a káptalant. Hősünk a vád szerint Horváth Péter diósgyőri lovaskapitányt Miskolc mezővárosában megtámadta, szolgáival bántalmazta. 1585 pünkösdjén Hont vármegyei javait kötötték le Balogh Gergely korponai vicekapitánytól felvett 600 forintos kölcsönért. Ebben az évben folyik ellene a legsúlyosabb eljárás Sárospatak királyi várának elfoglalása és unokatestvérével, Dobó Krisztinával kötött házassága miatt. 1584 karácsonyán a sárospataki római katolikus templomban megesküdött Dobó István lányával, Dobó Ferenc felső-magyarországi kapitány özvegy nővérével. Feleségének testvérével folyó anyagi vitáit Balassi Bálint, az újsütetű férj úgy gondolta rendezni, hogy tucatnyi nemes társával és katonáival elfoglalja a várat. Dobó emberei kiverték a várból, s Dobó Ferenc vérfertőzési pert indított ellene az egyházi bíróság előtt. II. Rudolf császár 1585. június l-jén adott utasítást az esztergomi székesfőkáptalannak, hogy a következő országgyűlésre írja össze Balassa Bálint és Dobó Krisztina bűneit, leírva az 1584. december 25-én történteket. A káptalan tanúkihallgatásra megidézte Balassa Bálintot, Dobó Krisztinát és Balassa Bálint 21 név szerint felsorolt bűntársát. A királyi vár elfoglalásának kísérlete főbenjáró bűn volt, különösen olyan személy részéről, aki Báthory István rokona volt, s az udvarban nem felejtették el tíz évvel korábbi erdélyi kalandját. Balassi Bálint ismét Erdélybe készült menekülni, de a pert nem folytatták le, kegyelmet kapott, feleségétől elvált. A hiteleshelyi iratok szerint ebben az évben eladta a Hont megyei Nagytúr helységben lévő részét Soos Jánosnak. Nevével még egyszer találkozunk a hiteleshelyi jegyzőkönyvben, 1591-ben Dobó Ferenc Kutassy János kanonok egy döntése ellen tiltakozott, aki Balassa Bálint és Dobó Krisztina ügyében neki kárt okozott. A hiteleshelyi levéltár anyagában a Balassa-család több mint hatvan tagja fordul elő, elég talán megemlíteni a hasonló nevű grófot, aki nagynevű rokonát költőként is próbálta követni, rá egyedül húsz bejegyzés vonatkozik. A feleség, Dobó Krisztina 1579-ben testvérétől perelte Léva vára őt illető részét, s „Júlia" Losonczy Annaként, Ungnád Kristóf, majd gróf Forgách Zsigmond feleségeként 19 alkalommal fordul elő, utoljára egy évvel Balassi Bálint halála után, a németdiósi malma eladását jegyezték be. Balassi Bálint, a költő, mint levelei aláírásából is láttuk: Balassiként és Balassaként is írta a nevét. A család szinte kizárólag a Balassa formát használta. A lényeg persze nem a név - hanem a költészet! Ortutay András Csikász István: EMLÉK LETTÜNK Ezer éves köveken időtlen régi köveken állunk. Ki tudja mióta, egymás kezét fogva a csillagok alatt. Elfolytak folyók, kihunytak fények. Várainkból romkert lett. Útifüvek között Mások ássák emlékeinket. Arcukon béke, öröm, szeretet. NYÁR VÉGÉN Reggelünk már felhők fátylába fúl, delünknek még ragyog napfény koronája, esténk érett illatok seregét hozza, éjszakáinkon hulló csillag ragyog. (A Balassiádák versciklusból)