Esztergom és Vidéke, 2004

2004-01-15 / 2. szám

4 fszmm&Mtu 2004. január 15. Köszöntötték Nyulász Kálmán zenész-karnagyot 95. születésnapján (-los) Az esztergomi és a környékbeli középkorú, illetve idősebb generáció zenésznek, elsősorban karnagynak ismerte meg az elmúlt évtizedekben Nyulász Kálmánt (fotónkon). Azt már kevesebben tudták róla, hogy nyugalmazott főhadnagy. A közelmúltban köszöntötték őt, úgy is, mini a megye legidősebb katonáját. Ebből az alkalomból emlékplakettet adományozott számára a Honvéd Vezérkar főnöke, a megyei hadkiegészítő parancsnok, Komondi Márton ezredes emléklapot adott át számára. A polgármesteri hivatal ajándékkosárral kedveskedett az örökifjú karnagynak. Ekkor találkoztunk és beszélgettünk. A most is katonásan délceg Kálmán bácsi 1908. december 23-án, Sopronkőhidán született tisztviselő családban. Otthon kisgyerekként furulyázott, citerázott. 14 évesen került Sopronba, a katonazenészekhez növendékként. Hegedűlni, trombitálni, csellózni tanult. Besorozták zsoldoskatonának a katonazenészek közé, s közben továbbra is tanult, zenélt a színházi zenekarban is. Majd mondandóját így folytatta: - Egységemet, az 5. Honvéd Gyalogezredet Szombathelyre vezényelték. Ott ismerkedtem meg leendő feleségemmel, fleiszt (Heves) Irmával. 1937. február 10-én kötöttünk házasságot. Éva, Mária, Péter gyermekeim, 6 unokám és 3 dédunokám tölt el örömmel ma is. 1942 tavaszán vonultunk ki a keleti frontra, a Don irányába. Ivanovka, majd Gremjacse falukban szállásoltak el bennünket. A zenész-alakulat feloszlott, szakaszparancsnoka lettem 22 magyar katonának. Végül is hét áldozattal átéltük a doni tragédiát, visszavonultunk. Súlyos gyomorpanaszaim miatt a kijevi magyar kórházban ápoltak, felerősítettek, majd 1943-ban hazajutottam Szombathelyre. Alakulatomtól a Kőszegi Katonai Reáliskolába helyeztek felügyelőnek 1944-ben. Az oroszok átvonulása után, 1946ban újra Szombathelyre helyeztek, majd a katonazenészekkel együtt Debrecen lett a székhelyünk. Játszottunk színházban is, jól éreztük magunkat, majd Pécs lett a katonazenészek újabb bázisa. 1951-ben az esztergomi katonasághoz kerestek karmestert, ide költöztünk családommal. A Széchenyi téren kaptunk privát lakást, a katonai zenészi szolgálatot a Kossuth Lajos utcai laktanyában, majd később a Várhegyen, a volt Papi Szeminárium épületében láttuk el. A fronton szerzett gyomorpanaszaim állandóan bántottak, a Magyar Honvédségtől főhadnagyi rangban 1957. május 23-án nyugállományba vonultam. A zenétől nem szabadulhattam. Az országos hírű Esztergomi ÁFÉSZ zenekarának karmestere lettem. Állandó szereplések, köztéri zene, utcai zenélés szépítette életünket. Muzsikustársaim voltak: vitéz Bakos Gyula, Molnár József, Dojcsán Ferenc, Tuschinger József, Szakács László és mások. Tanítottam a szigeti úttörőházban, továbbá Lábatlanon. A fúvószenekart itt is vezettem. Büszke vagyok, hogy a katonaságnál megkaptam a Szolgálati Érdemkeresztet, valamint a Tűzkeresztet. Az ifjúság neveléséért pedig a Gyermekekért Érdemérmet. Ugyan a gyomorpanaszaim miatt gyakori vendége vagyok Varga doktornak, a napi ház körüli teendőket feleségemmel együtt önállóan ellátjuk. A zenét most is kedvelem, kedvenc műfajom a vonósnégyes. Ha tehetem, ezt hallgatom. Szent Ferenc - és a fogyasztói társadalom Karácsony szent estéjén vetítette a Magyar Televízió Zefirelli világhírű filmjét, a Napfivér, holdnővér-t, amely Assisi Szent Ferenc életét mutatja be, némileg érzelgős adaptációban. Kezembe kerültek Assisi Szent Ferenc eredeti írásai is, valamint az életét feldolgozó könyvek, legendák és aforizmák, kinyilatkozások gyűjteményei. Különösen nagyhatású és időszerű mű a „Menyegző Szegénység Úrnővel", illetve az „Assisi Szent Ferenc kis virágai" című legendagyűjtemény. Mindkettő a szent életéből emel ki fontos részeket, és egyben bemutatja a rendalapító szerzetes életfilozófiáját, mely teljesen ellentéte a mai fogyasztói társadalomnak. Szent Ferenc még a madaraknak is a szegénységről prédikált, rendszeresen böjtölt és még, a saját gúnyáját is odaadta a még nálánál is szegényebbeknek. O a szegénységet nem csupán egyedül választható életformának tekintette, de Krisztustól kapott kegyelmi állapotnak! Ugyanakkor ő volt az első európai környezetés természetvédő: nemcsak a madarakat becsülte meg, de a Föld és Isten teremtésének minden élőlényét! Assisi Szent Ferenc kinyilatkoztatásait ajánlani tudom mindenkinek, aki tisztaságra, megújulásra vágyik a mai anyagelvű, materialista, fogyasztói világunkban! Dezső László A pasztell Megjelent az ART LIMES című megyei művészeti folyóirat 2003. évi 2. száma A Kernstok Károly Művészeti Alapítvány kiadványa - mely a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával valósult meg -, ezúttal a festészet egyik klasszikus technikáját, a pasztellt választotta témájául. Ez a témaválasztás persze korántsem esetleges, hiszen köztudott, hogy 1993 óta rendszeresen megrendezésre kerül városunkban a Pasztellbiennálé. Virág Jenő főszerkesztő és Pogány Gábor művészettörténész - a biennálék kurátora igényesen válogatott, gazdag anyaggal lepte meg az olvasót. A több mint száz - zömében színes - reprodukciót tartalmazó gyönyörűen kivitelezett kötet hat tartalmi egységre tagolódik. A Pasztelltörténet című fejezetben Salvador G. Olmedo A pasztell a művészet történetében című tanulmányából olvashatunk részletet. A Pasztell-technika című rész Szobotka Imre festőművész A pasztell című tanulmányából közöl részleteket. A Mesterek és művek Kosztolányi Dezső, Lyka Károly és Pogány Ö. Gábor Nagy Istvánról szóló írásait, valamint Szabó Lőrinc és Babits Mihály Rippl-Rónai Józsefről írott versét tartalmazza. A negyedik fejezet a Táj és történelem. Itt Elzbieta Charazinska A lengyel tájkép és Jasna JovanovA vajdasági pasztellművészet című tanulmányát olvashatjuk. A Portrégalériában Fiora Bradley Paula Regoról írott méltatásának részletét, Teodora Valcseva és Dragomira Szimeonova A pasztell négy bolgár művész munkásságában című tanulmánya és Srp. Karel Jitka Svobodováról szóló tanulmánya olvasható A súlyuktól megszabadított pasztellek címmel. Feledy Balázs Pasztell-titkok című írása Varga Patrícia Minerva munkásságát méltatja, Tettemanti Béla Sajdik „portré applikációi"-ról ír, Wehner Tibor pedig Krajcsovics Éva festőművésszel folytatott beszélgetését közli A pasztell varázsa címmel. A hatodik rész: Pasztellbiennálék Esztergomban (1993 2002). Ebben Dobai Péter Veduta az esztergomi bazilika kupolájának kilátó-körerkélyéről című költői prózáját, valamint Pogány Gábor, Almási Tibor, Bodri Ferenc, Wehner Tibor, Lóska Lajos, Fábián László, Sobor Antal és P. Szabó Ernő egyes biennálékhoz kapcsolódó írásai kaptak helyet. A folyóiratszámot Csoóri Sándor Esztergomi töredék című verse zárja. A kiadvány megjelenése kapcsán feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy a pasztellbiennálé Esztergom kulturális „nagyrendezvénye", mely - sok mástól eltérően - nem idegen a város karakterétől és hagyományaitól. A gitárfesztiválhoz és a fotóbiennáléhoz hasonlóan immár hozzá is tartozik Esztergom szellemi arculatához, ezért feltétlenül biztosítani kell további megrendezésének feltételeit. (K. E.). Mozi Esztergomban (IX.) Az új mozi mindent elkövet a közönség megnyerése érdekében. 1921 júniusának végén megnyílik a „Parfüméria Kultur. Esztergom Rákóczi tér 5. szám a Kultur Mozgó épületben. Tulajdonos Erbán József. Első árukészlet. Illatszerek. Pipere és kozmetikai cikkek. Fodrász kellékek, pipere és háziszappanok, egészségügyi cikkek..." Augusztus 6-án megnyílt a Kultur Buffe a Kultúr Mozgó épületben. „Állandóan kapható lesz hideg bor, sör, málna és citromszörp zárt palackokban, likőrök, barack, szilvórium, törköly, seprő és rum poharakban, hideg felvágottak a legolcsóbb napi áron. A nagyérdemű közönség szíves pártfogását kéri a tulajdonos..." Éközben a Corso mozgó helységében fellépett Rex Mester, az „Európaszerte ismert szugerátor", „Huber Elizke, a 6 éves csodaprimadonna". A tulajdonosok hosszú levélben panaszolják el az Esztergom és Vidéke szerkesztőségének a Ganz-céggel folytatott perlekedésüket a villanyáram szolgáltatás és fogyasztásmérés, valamint az ebből következő pénzügyi huzavonák ügyében. Hogy a mozik helyzete nem könnyű, azt az a tény is bizonyítja, hogy augusztus 28-án az alábbi értesítés lát napvilágot: „A Kultur-Mozgó tulajdonosa tisztelettel értesíti kedves mozilátogató közönségét, hogy az életbelépett 10 %-os vigalmi adó miatt kénytelen helyárait ennek megfelelően felemelni". Szeptember 3-án és 4-én nagy művészi kabaré estet rendez a Corso, fővárosi művészekkel, míg a Kultúr Mozgó a „Tosca", „Á túlvilági hang" és a „Fel a kezekkel" című produkciókat vetíti. A hirdetésekben gyakran olvasható az a mondat, hogy „Utána remek kísérőműsor". Hogy ez valójában mit takar, azt nem tudhatjuk. Sajátos műfaji képződménye ennek az időszaknak az ún. „énekes-táncos moziszkeccs", melyben a vetítés alkalmával színészek fellépésére is sor került. Ilyen volt pl. az 1921. december 18-án, a Kultúr Mozgóban megrendezett program, a „Lilike kalandjai", „Hollay Kamilla, Dán Norbert és Mikó László személyes felléptével". 1922. február 21-én jelenik meg az első olyan hirdetmény, mely csak felnőttek részére szóló programot ajánl: „Corso filmszínház műsora kedden február 21.-én, csak felnőttek részére! A fúria. Szerelmi dráma 4 felv. (...)". Hasonló program volt március 3-án a „Jasabeu", 21-én pedig „A gyermekasszony". Augusztus 10-én már 16 éven felülieknek hirdeti a Kultúr Mozgó Henry Porter és Albert Bessermann együttes szereplésével a „Töviskoszorút"-t. (Dráma 5 felvonásban.) Szeptember 10-én egymás alatt két „értesítés" olvasható az Esztergom és Vidéke-ben. Az elsőben Porgesz Béla közli, hogy elvállalta az újból megnyíló Korona Mozi műsorszervezői teendőit. „Sok évi tapasztalatom, valamint nagy összeköttetéseim révén a moziszakmában már előre is biztosíthatom a n.é. közönségét, hogy csakis elsőrangú és nívós műsorok• fognak bemutatásra kerülni és minden igyekezetem oda fog irányulni, hogy a Korona Mozi újból a közönség kedvenc helyévé váljon" - írja Porgesz Béla. Az alatta lévő szövegben özv. Vannay Kornélné értesítése áll: „Van szerencsém a n.é. közönség szíves tudomására adni, hogy kérelmemre a Nagyméltóságú Belügyminiszter Úr a moziengedélyemet elhelyezte a közönség régi kedvenc helyére a Korona-Moziba, amelyet ma ünnepélyesen megnyitok. Egyben tisztelettel bejelentem, hogy a műsorok beszerzésére sikerült Porgesz Béla urat megnyernem, amelyet ő szíves volt vállalni. Fogadják eddigi szíves pártfogásukért hálás köszönetemet és kérném további szíves támogatásukat..." Ezzel tehát 1922 szeptemberében a Corso Mozi beszüntette vetítéseit és a Kultúr Mozgó riválisa ismét a Korona lett. Az új mozi csakugyan igényes műsorral rukkolt ki. „A három testőr", „A félkegyelmű", „A hugenották", a „Carmen", „Az igazság" című Zola-regény filmváltozata követte egymást a programban, a vidám filmek között pedig a „Zoro va Huru"-filmeket és a Chaplin-műveket találunk. December 31-én a Kultúr Mozgó egy teljes oldalon ad előzetest a következő év műsorából és 1923-ban már három napos műsorblokkal hirdetnek a mozik, sőt a Kultúr Mozgó külön képes betétlapokat is alkalmaz műsorainak népszerűsítésére. Június 10-étől augusztus 12-éig nyári szünetet tart a két rivális, majd egymást felülmúló műsorajánlatuk ismét nap mint nap olvasható. De hogy az év igazán jól végződjön, december 26-án „Altalános közkívánatra! Rendkívüli előadás! DRAKULA! Misztikus filmdráma Brahm Stocker c. regénye nyomán 5 fel." - a Koronában. (.Folytatjuk) Kaposi Endre