Esztergom és Vidéke, 2004

2004-01-15 / 2. szám

2004. január 22. ^^mmísE 3 HAJRA LATVANYFÜRDŐ! Még épp hogy beindultak a szigeten a majdani látványfürdő alapozási munkálatai, a Kis-Duna-parton sétáló esztergomi polgárok már árgus szemekkel lesik az építkezéseket. Akad olyan járókelő is, aki a szkeptikusok közé tartozik: - Rengeteg fát kivágtak, egy értékes régi villaépületet lebontottak. Mint környezetvédő, féltem a sziget csendjét, békéjét ettől a tipikusan profit-érdekeltségű vállalkozástól! Pócsik György utazási irodaigazgató bizakodóbb: - Ha minden előírást betartanak az építkezés során, akkor valóban remek dolog lesz ez a látványfürdő! Knáb József nyugdíjas lokálpatrióta üdvözli a látványfürdő építkezéseit: - Nagy anyagi bevételt jelenthet a városnak, a befolyt pénzből a közvilágításra, a közművesítésre is több pénz maradhat. Tordai István Dobogókőről lelkesen követi a dömperek földet szállító teherautók munkáját: - A Dobogókői Egyesület sportfelelőse vagyok, s ha elkészül a látványfürdő, csoportokat fogok kalauzolni Esztergomba. Heer Lajos, a Szent István fürdő vezetője arról beszél, hogy talán a Bazilika megépítése óta nem volt ilyen jelentős és fontos beruházás Esztergomban! Hogy miért? - A látványfürdőnek köszönhetően ezentúl az „egynapos" turisták, reméljük, több napra, akár hetekre is városunkban időznek, szállnak meg. Dezső László Jó ötlet volt? (D.) Idén, újévköszöntésként, büntetlenül lehetett petárdázni. A szakemberek szerint ez kiváló ötlet volt, mondván „így sem volt több baleset, mint más években ". Én viszont nem vagyok sem kriminológiai, sem igazságügyi, sem pedig pirotechnikai szakember, viszont azt tudom, hogy idősebb lakótársaimmal egyetemben az én szilveszteremet is alaposan megkeserítették a petárdások. Egyes fiatalok „csoportosulva" szinte vadásztak az ártatlan járókelőkre, az orruk alatt ropogtatták - immáron szabadon és törvényesen - pirotechnikai fegyvereiket, jókat nevetve. Az „áldozat" pedig ijedten fordult hátra, félre. Nem volt menekvés, máris jött a következő „piromániás" csoport. Egy olyan lakótelepen lakom, ahol főleg nyugdíjasok élnek: öregek, betegek, pihenni szeretők. Ez most garantáltan nem sikerült nekik. De ezúttal „törvényesen" zavarták meg éjszakai nyugalmukat! U.i. Most hallottuk: az esztergom kórházban is egy súlyos sebesültet kezeltek a pirotechnikai csodamasináknak köszönhetően! 1788 - az otthontalan emberekért 2004. januárban és februárban hívásonként 100 forinttal segíthetjük az otthontalan embereket a Matáv Adományvonalának tárcsázásával. A 1788-as szám hívásával felajánlott adományokat a Menhely Alapítvány Krízisautójának működtetésére kívánja fordítani. A „minden jóval felszerelt" krízisautó étellel, meleg ruhával és takaróval, gyógyszerekkel keresi fel az utcán élő hajléktalanokat. A Don-kanyar egykori hőseire emlékeztek vasárnap (osi) Az 1943. január 12-ei időpontra és az azt követő tragikus háborús eseményre emlékeztek az esztergomiak 2004. január 11-én. A Szent Anna templomban megteltek a padsorok, az emlékező szentmisét Ladocsi Gáspár püspök celebrálta. Közreműködött a templom énekkara, orgonált Hey Lóránt karnagy. A főpap imájában és szentbeszédében arról a lelki és fizikai erőről, becsületről szólt, mely a Donhoz kivezényelt 2. Magyar Hadsereg tagjaira volt jellemző. A püspök a korábbi időszakban két alkalommal is bejárta azt az oroszországi területet, ahol a magyar katonák 61 évvel ezelőtt szembekerültek a keleti fronttal. Pontban 12 órakor a Hősök szobránál folytatódott a megemlékezés. A Vitézi Rend Komárom-Esztergom Megyei Székkapitányságának jó rendezésének és a szép időnek köszönhetően minden korábbinál többen voltunk a megemlékezésen. A még élő esztergomi doni katonák közül Füvessy József, Kisbalázs András, Nyulász Kálmán, Patkó János, dr. Gaál Károly és mások személyesen vagy családtagjaik révén képviseltették magukat. Vitéz Szendrő Péter főkapitány emlékezett meg az egykori doni hősökről. Többek között ezeket mondta: - Ma azért jöttünk ide, hogy fejet hajtsunk a katonák előtt, akik a legdrágábbat, életüket adták a bolsevizmus elleni harcban. 1943. január 12-én a szovjetek megsemmisítő csapást mértek a Don-kanyarban a 2. Magyar Hadsereg alakulataira. Hogyan kerültek a magyar katonák a Don mellé? Talán, ha a franciák annak idején nem magyargyűlöletükről lettek volna közismertek, talán másként alakult volna sorsunk. A kassai bombázás ürügy volt hadbalépésünkre. Gondoljunk bele, hogy kik bombázhatták Kassát? Altalános vélekedés szerint a Szovjetuniónak kisebb baja is nagyobb volt annál, hogy egy számára jelentéktelen provokációval újabb ellenséget szerezzen. A korabeli repülőgépeknek is saját fegyverrendszerük volt. Egy német gépet nem lehetett felszerelni szovjet bombákkal. Márpedig a Kassára hullott bombák között fel nem robbant szovjet bomba is volt. A 2. Magyar Hadsereg eredeti feladata rendfenntartás lett volna, azonban a németek támadása elakadt, a mieinknek igen hosszú frontszakaszon kellett téli állásokat kiépíteni. A Don jobb partján a szovjetek három hídfőállást építettek, Scsucsje, Korotojak és Uriv községeknél. A sztálingrádi áttörés folytatódott a román, majd az olasz hadseregek felszámolásával, így várható volt, hogy a magyar hadsereget is támadás éri, amire a vezetés időben felkészült. A német hadosztály-parancsnoksága mindvégig megtagadta a magyarok visszavonulási szándékát, hivatkozva arra, hogy ehhez Hitler személyes engedélye szükséges. Mint később kiderült, az engedély megkérését meg sem kísérelték, el voltak foglalva saját irhájuk mentésével. Az éhesen, lerongyolódva, járművek nélkül visszavonuló magyarok elől még a raktáraikat is elzárták, a járművekre nem engedték felkapaszkodni a magyar katonákat. Vitéz Jáni Gusztáv vezérezredes, hadseregparancsnok irata tartalmazza: „A hadsereg színe-java ottveszett, de elérte azt, hogy ellensége is felmorzsolódott... Büszkén állapíthatjuk meg, hogy a Donról a magyar honvéd vált le utolsónak... Hódolattal álljunk meg hősi halottaink, sebesültjeink ezrei előtt, dicsőség nevüknek, hála és elismerés illesse őket..." Hajtsuk meg fejünket, mondjunk el egy imát lelki üdvükért, mindazokért, akik már nem lehetnek itt velünk. Dicsőség a hősöknek! - fejezte be emlékezését v. Szendrő Péter. Koszorúztak a történelmi egyesületek, ifjúsági szervezetek, a jobboldali pártok, a Történelmi Igazságtételi Bizottság, a Magyarok Világszövetsége, a Vitézi Rend, a Nemzetőrség és számosan a polgárok köréből. Morgolódok Mikor ezen sorokat rovom, már elmúlt a kétezer hármas esztendő, és megkezdődött az újév. Az újév, melyben csatlakozunk az Unióhoz. Legalábbis papíron! Hogy valóságban mikor éljük ezt meg, nem tudom. Illetve vannak sejtéseim. Például akkor, amikor majd nem tudok olyan esetet mesélni, mint az alábbiakban. 2003. november 16-án felhívtuk az INVITEL Távközlési Szolgáltató Rt. információs vonalát, és megrendeltünk egy ADSL vonalat. Attól a szolgáltatótól, akitől az év folyamán levelet kaptam, amelyben bejelentették a tulajdonos-változást, és biztosítottak róla, hogy a későbbiekben mindent a vevőért, meg a legfontosabb a szolgáltatás minőségének a javítása, meg minden. A megrendelés után két héttel levelet kaptam a fenti szolgáltatótól, melyben a szerződést küldték, és közölték benne, hogy a szerződés akkor lép életbe, amikor visszaküldöm a szerződést. Ezt rögtön másnap megtettem, és vártam. Ha őszinte akarok lenni, már azt sem igazán értettem, miért kellett ehhez két hét, de ugye mit tehet az ember, nem lehet válogatni a szolgáltatók közül, tűr az ember. December eleje, közepe, vége, meg a türelmemnek is. Telefon a szolgáltatóhoz. Értékesítési osztály illetékese hallgatta végig panaszomat, hogy miért kell másfél hónapja várni egy olyan szolgáltatásra, amit állandóan hirdetnek. Megkérdeztem, tudnak-e róla, hogy a Lajtán túl ezt úgy intézik, hogy beszól a megrendelő a szolgáltatóhoz, aki kitölt egy szerződést, és egy munkalapot, amikkel a szerelő kimegy a megrendelőhöz, aki aláírja a papírokat, addig a szerelő megcsinálja amit kell, és a dolog működik. Na már most: a fent nevezett szolgáltató tulajdonosa is Lajtán túli. Egyfolytában azon dilemmázok, miért tudja ott kinn „rendesen" végezni a feladatát, és miért van az, hogy nálunk semmi nem úgy működik, ahogy kellene. Illetve vannak sejtéseim, úgy hívják: konkurencia. Ami ugye nálunk nincsen. Nálunk szépen elosztották a, multik maguk között a piacot. Azt el kell mondanom, elismerték hogy ezt egy hónap alatt el kellett volna intézni, de ez minden. Mindenesetre itt tartok most, arról álmodozok, hogyan lesz ez, ha belépünk az Unióba, és csak várok, amikor pedig magamhoz térek az álmodozásból, Molnár László