Esztergom és Vidéke, 2003

2003-04-17 / 15-16. szám

8 Esztergom és Vidéke 2003. április 17. Szabad-e locsolni? ISTER-GRANHM EURORÉGIÓ Ha húsvétvasárnap a feltámadás ünnepe, húsvéthétfő már évezredek óta - a pogány szokásoknak megfelelően - a termékenységé, az örök megújulásé, a tavaszé. Mióta az eszemet tudom, négy-öt éves korom óta járok locsolkodni. Kiskoromban édesapámmal Esztergomot jártuk a szagos vízzel, a rokonokat, barátnőket, sógornőket, nagynéniket. Gimnazista koromban osztálytársnőinket locsoltuk meg Dorogon és környékén. Főiskolás koromban Erdélybe jártam locsolkodni, ahol reggeltől estig zenekarral jártuk a széki, kalotaszegi népviseletbe öltözött menyecskéket, majd éjféltől hajnalig következett a locsolóbál. Néhány évig aztán Budapesten locsolkodtam egyetemista barátaimmal, erdélyi mintára zenekarral és kútvízzel jártuk Budapest lányos házait, még néha a villamoson, vagy a metró-aluljáróban is locsolkodtunk. Az utóbbi öt évben ismét Esztergom a helyszín. Táncházas barátaimmal, valamint a Tücsök zenekarral járjuk sorra a lányos házakat, ahol jó bor, sonka és piros tojás vár minket. A Szenttamás-hegy tetején pedig minden évben locsolóbállal egybekapcsolt pikniket tartunk. Már most kémleljük az eget, hogy milyen idő lesz. Volt már ugyanis olyan húsvét is, amikor hózáporban locsolkodtunk, de volt úgy is, hogy harmincfokos kánikulában. Már készítgetjük az idei locsolóversikéket. Az idén a következő aktuális versikével locsolunk: Azt üzeni az Európa-unió, hogy locsolkodni csak kölnivel szabad, de kútvízzel is nagyon jó. Lépjünk be együtt az Unióba. Adjon egy piros tojást, az nagyon jó volna! Dezső László Restaurálják a kusztusi keresztet A Kertbarát Egyesület április l-jén tartotta soros összejövetelét, melyen több témát tárgyalt meg a tagság, így többek között szó esett a kusztusi kereszt felújítási munkálatainak folyamatáról is. A megjelenteket minderről Kolumbán György tájékoztatta, aki többek között bemutatta a feszület helyreállítási vázrajzát is. Tőle tudtuk meg: az önkormányzat védettséget biztosít a keresztnek, kezelésbe veszi, s már el is szállították Dömösre, ahol egy restaurátor meg is kezdte a felújítási munkát. A szállításkor derült ki, hogy a kereszt alapja másfél méter mélyen volt. Több köbméter föld eltávolítása közben több alapkövet találtak, az egyiken e felírás olvasható: „Renoválta 1806". Ezek a kövek ott is maradtak a helyszínen. A felújítási munkák költségeit részben a kárt okozó autós biztosító társasága, valamint önkéntes felajánlók adományozásából fedezik. Ez utóbbiak kezelését Varga Lajos plébános végzi. Az ülésen javaslatot tettek a kereszt elhelyezésével kapcsolatban is, végül megegyezés jött létre: a kereszt mögötti telek gazdája - Erős Gábor - hozzájárult, hogy telkén helyezzék el a keresztet, azzal a kikötéssel, hogy az a földjének sarkára legyen felállítva. Tehát rendeződni látszik a kusztusi kereszt sorsa, s már a felszentelés időpontjában is megegyeztek az egyesület tagjai: április 26-án 17 órakor Beer Miklós püspök - Varga Lajos plébános közreműködésével - ünnepélyes keretek között áldja meg a felújított feszületet. Bélay Iván Esztergomi hőseink emlékművei oh, q u, GulliC^Ae Dunán inneni beszélgetés a „túlparti" dr. Barusz Nórával Elődeink - és mi is - bronzban állítottak hőseinknek emléket. Városunkban is több ilyen monumentum található, melyeket felkutattam és ennek alapján összeállítottam az Esztergom területén található hősi keresztek, szobrok jegyzékét. Ezek a következők: - a török megszállás és a felszabadító háború két hősének emlékét őrzi Sobieski János lengyel király szobra a Nagy-Duna-partján és Balassa Bálint katonaköltő aki a Vár visszafoglalásakor sebesült meg, és halt hősi halált - szobra a tanítóképzővel szemben, a Várhegy aljában; - a szabadságharc hőseinek emlékét őrző alkotások: fakereszt; oroszlános emlékmű; Palkovics Károly-obeliszk; Horváth Géza-obeliszk; Bátori Schulcz Bódog-obeliszk; fakeresztek a tömegsírokon (a fent említettek a Honvéd temetőben); Aradi vértanúk kőoszlopa az Aradi téren; a volt szipkagyár falán Oltósy Pál emléktáblája; - az első világháború hőseire több kereszt és szobor emlékeztet: Hősök szobra a Terézia utca elején; kőkereszt és zománctáblás vaskeresztek Szentgyörgymezőn, a Hősök temetőjében; 14-es honvéd dombormű a Hévízi-bástyán; - a második világháború hőseinek és áldozatainak emlékét őrzik: fakereszt a Terézia utca elején; kettős kereszt hármas halommal a Csalamádé-temetőben; fakereszt a szentgyörgymezői Hősök temetőjében; kereszt a Szamár-hegyi nyeregben; emlékmű a szentgyörgymezői templom mellett; kőkereszt a tömegsírokban nyugvó hősöknek a Hősi temetőben; mártír emlékmű a Technika Háza előtt; - az Esztergom környékén elesett szovjet katonák emlékét obeliszk őrzi a Csalamádé-temetőben. Azonban hiányzik egy központi, Esztergom hőseinek emlékét méltóképpen megörökítő alkotás. Ezért is üdvözlöm az Esztergom és Vidéke március 27-ei számában megjelent „II. Világháború Áldozataiért Emlékmű Létesítéséért" Közalapítvány felhívását. Remélem, hogy a kuratórium tagjai eredményes munkája nyomán elkészül az emlékmű. XT* " HU ívtüT' Á - l-l . VíEDtri&i iUÜÁUM-^<p/Pi^ Dr. Barusz Nórával való beszélgetésemnek több aktualitása is lehet. Az egyik, hogy sikerült vizsgáznia. - Milyen vizsga is volt ez? - Pozsonyban, a Commenius Egyetemen végeztem, így a diplomámat Magyarországon honosítanom kellett. - Honnan, milyen úton-módon került hozzánk? - Ersekújvárott születtem. Párkánytól 17 kilométerre lakom, Köbölkúton. Lényegében a falumtól Érsekújvár és Esztergom azonos távolságra van. Szüleim magyarok, magyar gimnáziumban végeztem el középiskolai tanulmányaimat. Az egyetemet már szlovákul kellett megkezdenem. Igazából vágytam arra, hogy a későbbi munkámat magyarul végezzem. -Mennyire ismerte az érsekújvári és az esztergomi kórházat? - A Vaszary Kolos Kórházat egyáltalában nem ismertem. Az érsekújváribajártam gyakorlatokra és a családtagjaimat is ott kezelték. Túlságosan nem vágytam oda. A Vaszary Kolos Kórházat az Interneten keresztül ismertem meg. Nagyon szép, kidolgozott honlapjuk van. - Hogyan került Esztergomba? Átjött a hídon és beállított a kórházba? - Az internetes honlapon megtudtam, kit kell keresnem. Pák igazgató úrtól megtudtam, hogy hol vannak szabad állások, és így döntöttem a belgyógyászat mellett. Itt mindig érhetik meglepetések az embert. A munka soha sem lehet egysíkú és napi rutin, mert mindig minden változik. A csoporttársaim fele, akikkel együtt végeztem Pozsonyban, Csehországba ment. Talán azért, mert az nyugaton van. A csehországi orvosok pedig még nyugatabbra törekednek. Én a szlovák nyelvet megszoktam, csehül nem szerettem volna tanulni. Távol is lettem volna a szüleimtől. Örülök, hogy itt maradtam. - Naponta hazajár? - Eddig subszolgálatot vállaltam az ügyeletes orvosok mellett. Amikor tehetem, haza megyek. Egy óra alatt, az új hídnak köszönhetően, otthon vagyok. - Eldöntötte, hogy belgyógyász lesz? - Nem nagyon hiszem, hogy ezt az ember előre eldöntheti. Szeretném ezt csinálni, de rugalmasan tudok alkalmazkodni. Talán azért mondhatom ezt ilyen könnyen, mert még nincs családom. - Mennyire ismerte már meg kórházunkat? Mennyire mutatták ezt már meg magának ? - Igyekeztem magam felfedezni mindent és mindenkit. Ez a folyamat ma is tart. Amikor beteget küldtem valahova, én vele mentem. Próbáltam tanulni a kollegáktól. Sok orvossal ismerkedtem így meg. - Mekkora különbséget érez a szlovák és a magyar egészségügy között? - Nagyon nehéz ezt nekem megítélni, összehasonlítani. Azt hiszem ez egy új, felújított kórház. Közvetlenebbek itt az emberek. Befogadtak, és úgy érzem, megszerettek. Magyar vagyok. Természetesebb így megszólalnom, mint szlovákul. - Nóra! Maga a legfiatalabb orvosa a kórháznak. Tudja vajon, hogy ki a legrégebben itt dolgozó kollegája ? - Lehet, hogy találkoztam már vele, de nem tudom ki az. - Nos, akkor azt kívánom Önnek, hogy ha majd maga lesz a legidősebb orvosa a kórházunknak, annyi élménye legyen, és annyi megbecsülés övezze önt, mint a mostani doyenünket, Zámbori János főorvos urat. Nagyon sok sikert kívánok a pályája során! Osvai László dr.