Esztergom és Vidéke, 2003

2003-03-13 / 10. szám

2003. március 13. Esztergom és Vidéke 3 Felhívás Esztergom Város Polgáraihoz! Az Esztergom Barátainak Egyesülete március 22-én (szombaton) kegyeleti emléktúrát szervez az 1945. március 20/21-én, a sza­márhegyi harcokban elesett magyar honvédek emlékkeresztjé­hez. A megemlékezés időpontja: 10 óra, helye: a Kis- és Nagy-Szamárhegyet elválasztó völgy felső szakasza. Találkozó: 9.15 ­9.30 óra között, a búbánatvölgyi Dunagyöngye Panzió (volt KISZ-tábor) bejárata előtt, vagy az emlékkeresztnél. Az érdeklődők az Esztergomból 8.45 órakor induló Szentendre - Budapest menetrend szerinti autó­busszal érhetik el a találkozó helyszínét. Az emléktúrára szeretettel hívunk és várunk mindenkit, a civil szer­vezetek, közösségek tagjait! EBE Vezetősége nevében: Koditek Pál elnök Városunkba látogatott a kanadai alsóház elnöke (m.zs) A hazánkban tartózkodó kanadai küldöttség Peter Milligen, az alsóház elnöke vezetésével szombaton Esztergomba látogatott. A magas rangú vendéget Knapp János Pál fogadta a Vármegyeháza dísztermé­ben, ahol az alpolgármester rövid tájékoztatást adott a város történelmi múltjáról, a jelenlegi fejlesztésekről, az eurórégiós törekvésekről, és a gazdasági lehetőségekről. A bemutatkozó-beszélgetést követően a küldöttséget az alpolgármes­ter a Várhegyre kísérte. A Bazilika előtt Cséfalvay Pál kanonok, a Ke­resztény Múzeum igazgatója üdvözölte a vendégeket, aki megmutatta a főszékesegyházat, a Kincstárat, a millenniumi emlékművet. Ezt köve­tően vettek búcsút a vendégek, folytatva útjukat Visegrádra. A kamarában a kereskedőkkel találkozott az alpolgármester (Pálos) A kereskedelmi és iparkamara térségi székházában találkoztak március 5-én a késő délutáni órákban a helyi kereskedők, üzlettulajdono­sok, vendéglősök Knapp János Pál alpolgármesterrel (fotónkon). A ka­mara részéről Bátori József, az Elektrovill '82 Kft. cégtulajdonos ügyve­zetője készítette elő a találkozót, melynek több időszerűsége is volt. A székház dísztermét zsúfolá­sig megtöltő hallgatóság előtt az alpolgármester elsőként a városi kiskereskedelmi hálózatról és a közelmúltban létesült TESCO hi­permarketről szólt. A város közvé­leménye jó érzéssel fogadta az áru­ház nyitását, ugyanakkor érthető volt a belvárosi kiskereskedők ag­godalma az új helyzet miatt. Most már, több hónap után bebizonyo­sodott, hogy egyes áruféleségeknél bizony előnyben van a hipermar­ket, különösen a meghirdetett ak­ciók során. Az alpolgármester meggyőződését fejezte ki, hogy a kialakult árverseny nemcsak rö­vid távon, hanem a jövőben is mű­ködni fog, ez a vásárlókat érthető­en befolyásolja. Bátori József, a kamara keres­kedelmi osztályának elnöke utalt arra, hogy az áruházak terjeszke­dése világjelenség. Elmondta, hogy az előttünk járó fejlett nyu­gati országokban a multik megje­lenésével mindenütt csökkentek a kiskereskedelmi boltok. Ez a ver­seny nálunk sem lesz elkerülhető. Különösen nagy érdeklődéssel hallgatták a résztvevő kiskereske­dők a városi piac jövőbeni elhelye­zéséről szóló lehetőségeket. Knapp János Pál alpolgár­mester elmondta, hogy belátható időn belül megszűnik a Simor Já­nos utca elejében a piacozás. A Vértes Volán végállomása kikerül a Dobogókői útra, a TESCO áru­ház mellé. így a piac áttelepítése ennek helyére is történhet. De re­ális lehetősége van az egykori lak­tanyaépületbe való beköltözésnek is, mely legutóbb szemüvegkeret­gyár volt. A hatalmas épülettömb földszinti részeiben vásárcsarnok­ok alakíthatók ki. Természetesen minden megoldáshoz pénz kell. Az alpolgármester szerint a lehetsé­ges változatokon még gondolkod­nak, időben tájékoztatni fognak. Azt a jelenlévő piaci kereskedők hangsúlyozottan kérték, hogy a város ne adja át gazdasági társa­ságnak a piac tulajdonjogát, to­vábbra is az önkormányzat mű­ködtesse. Jól tudják, hogy a bérleti díjak különben az égbe szöknének. Érdeklődés övezte a Széchenyi térről elmondottakat, mely sze­rint reális esély van régiós támo­gatással a megújítására. A kama­rai rendezvény résztvevői támo­gatják a városvezetést a termál­fürdő beruházásában, tudják, hogy a turizmus ennek révén erő­södhet, mely egyaránt előnyös a kereskedőknek és a vendéglősök­nek. Kárpát Csaba kamarai me­gyei alelnök zárszavával ért véget a késő estébe nyúló találkozó. Ki­fejtette, hogy a vállalkozók és az önkormányzat vezetőinek idősza­konkénti találkozója és gondolat­cseréje előreviszi helyzetünket. Minden bizonnyal még szélesebb körben és más szakmákban is lesz­nek ilyen találkozók. Március idusán: A költő - válaszol Kiss Dénes, József Attila-díjas és a Magyar Köztársaság Babérko­szorújával kitüntetett költővel, író­val, újságíróval - aki a Lyukasóra című irodalmi folyóirat szerkesztő bizottságának, valamint a Százak Tanácsának tagja - Budapesten, a Semmelweis utcában lévő hivatali helyiségében március idusának hangulatában beszélgetünk napja­ink lényeges kérdéseiről, gondjai­ról, az irodalomról és a jövőbe ve­tett hitről. "a. - Kérem, legyen szíves bemu­tatni a Százak Tanácsát és el­mondani, mit képviselnek, mikor, s hogyan jött létre e szervezet? - Hazánk jól felfogott érdekeit képviseljük és az országot érintő sors-kérdéseket vitatjuk meg, fog­lalunk álláspontot és teszünk köz­zé javaslatokat. Ez amolyan „Öre­gek Tanácsa". Öt évvel ezelőtt 2400 civil szervezet választotta meg a Százak Tanácsának a tagja­it olymódon, hogy minden szerve­zet húsz személyt jelölhetett meg, mint az általa hitelesnek tartott állampolgárokat. Aki a jelöltek kö­zül egy adott körzetben száz darab szavazatot kapott, az került be a Százak Tanácsába. ^ Az író másként gondolkodik mint az átlagember és azt is ki meri mondani, le meri írni, amit a közember még gondola­taiban sem mer kifejezésre jut­tatni. Tapasztalataim szerint a költők, írók a legtöbbször bizo­nyos dolgokban igen előrelátó­ak, néha jósok is, és sajnos történelmünk során már nem egyszer bizonyították, hogy megérzésük beteljesült. A mai politikai életet szemlélve véle­ménye szerint merre halad Magyarország ? - Nem tudom merre halad Ma­gyarország, legfeljebb azt tudom megmondani, hogy merre halad­hatna, vagy merre szeretném hogy haladjon... Én a politika alatt nem pártpolitikát értek, mert azzal nem foglalkozom. A politika alatt állampolgári sorsot gondolok. Te­hát, hogy jobb lesz-e élni ebben az országban vagy rosszabb. Hogy több lesz-e a szegény ember, vagy kevesebb, hogy egyáltalán az em­berekjói érzik-e itt magukat, vagy nem? De mást nem tudok monda­ni pillanatnyilag, mert magam is tájékozatlan vagyok. Ez alapjában kérdőjelezi meg a demokráciát. ís. Kossuth 1857-ben, Angliában, Glasgow-ban tartott angol nyelvű előadásán mondta: „A demokrácia és semmi más csak a demokrácia azonos a szabadsággal. A demokrácián kívül is találhatók többé-kevés­bé szabad intézmények, de ezek mindig magukban foglalnak egyenlőtlenségeket a kötelezett­ségek és a jogok tekintetében, kiváltságokat és mentességeket egyesek számára, mások kire­kesztésével. A demokrácián kí­vül is létezhetnek szabadságok, de nem létezhet szabadság". Száznegyvenhat év elteltével e kijelentett gondolatsor után ma - és mi, itt - és most, vall­hatjuk-e ugyanezt a nézetet? - Teljességgel, hiszen Kossuth is kiegészíti a saját véleményét az­zal, hogy bizonyos intézmények, társadalmi helyzetek, mintha ki­vételt tennének a demokráciával kapcsolatban. Manapság úgy tű­nik, hogy van valami, ami mindent legyőz a demokráciában is és ez a pénzhatalom. Akinek elég sok pén­ze van, nincs is szüksége demokrá­ciára. Mindent elér a pénzzel. Amint az előző feltett kérdésre vá­laszolva is elmondtam, s most foly­tatva: a világ nem a jó és a tisztes­ség irányába halad. Előbb-utóbb szükség lesz döntő változásra, de azt is meg kell előznie egy új, em­berszabású világnézetnek. Ha ez nem sikerül, akkor bekövetkezhet a legrosszabb... "s. Akkor ebben a mai zavaros, ki nem számítható világunkban és a megélt mindennapjaink­ban miben kell hinnünk ? - A tisztességben, a becsület­ben és a tudásban. A tudás, az is­meret az, amely a jó út irányába terel mindannyiunkat. "s. Mi az író feladata ? - Az író feladata most is, mint eddig is: szent meggyőződése sze­rint írni és amiben hisz, csakis azt szabad közzétennie. ís. Mi az újságíró kötelessége? - Az újságíró kötelességét már régen megfogalmazták, miszerint: „A hír szent, a vélemény szabad". Igen ám, csakhogy egy hírt sokfé­leképpen meg lehet fogalmazni. Hogy ha valaki ott is tisztességes akar lenni - mert ilyen is van! -, akkor nem tud megélni. Sajnos, különböző sodrásokba mennek az újságírók, különösen a tv., a rádió területén. Az újságírók kötelessé­ge, hogy hűek maradjanak az igaz­sághoz. "a. Ma kik a vezetők az irodalmi műfajban: az írók, a költők ? A próza vagy a vers ? - Magamból indulnék ki. Kényszerből kezdtem el prózát írni. Vers miatt be voltam csukva és kizártak az ország összes főis­kolájáról, egyeteméről. így én négy év segédmunkássággal kezd­tem az életem és várnom kellett. Akkor kezdtem el ifjúsági regé­nyeket és ifjúsági munkákat írni, mert ezeket a műveket előbb kiad­ták. Nem bántam meg, nagyon is örülök ennek, mert most már húsz éve a tankönyvekben is vannak verseim és prózai írásaim is. Hogy melyik a vezető? Én azt hiszem, hogy azért Magyarországon min­dig a költészet lesz a vezető. Lehet, hogy lesznek még olyan jó próza­írók mint Móricz, Mikszáth, Jókai, de igazában hatásos és erős a köl­tészet lesz, ez pedig a nyelvből kö­vetkezik. •JS. Mennyit változott a magyar irodalom a „Nyugat" megha­tározó egyéniségeinek az irány­mutatása óta? - A Nyugat írói mint Tóth, Ba­bits, Móricz, Kosztolányi és a töb­biek erkölcsi irányt mutattak. Tartásuk volt. A mai írókban nem látom az erkölcsi irányt... Mert nemcsak pusztán ábrázolunk, ez nem elég, a valóság, a teljesség kell, hogy példát mutassunk. "s. Irna-e történelmi regényt az el­múlt tíz évről ? - Nem jutott eszemben, hogy az utolsó tíz évről írjak történelmi re­gényt... Mivel már írtam néhány hasonlót, tudom igazán, hogy tör­ténelmi regényt csak egy bizonyos távlatból lehet írni. Ha fölmegyek egy magas hegyre, akkor lehet, hogy nem látom pontosan a részle­teket, de a dolgokat nagyobb összefüggésben szemlélem. Mint például hol van a falu, a faluban az utcák, az utcák hogy futnak ki a rétre, hol a patak, az erdő, tehát az együttest látom. Ha közel megyek, akkor érvényesül a magyar köz­mondás: „A fától nem látni az er­dőt". Ez kétségkívül igaz, mert a távlat mutatja az arányokat. Nem ez az első beszélgetésünk és tudom, hogy sokat dolgozik és több félét egyszerre. Folya­matosan írja történelmi regé­nyeit, szívügye nyelvünk tanul­mányozása, és sok előadást tart. E beszélgetés előtt is csak nehezen tudtam elérni. Több­ször kerestem telefonon - hiá­ba. Merre járt az utóbbi időben ? - Két hete sincs, hogy megjöt­tem Ausztráliából, ahol egy hóna­pot töltöttem és hat előadást tar­tottam ez idő alatt. Negyven fokos melegből jöttem haza és itt most igencsak fázom. Egyébként a leg­utóbbi beszélgetésünk óta befejez­tem Nagy Lajosról írt újabb törté­nelmi regényemet, amelynek a megjelentetését is most intézem, s amióta megjöttem, szinte naponta van meghívásom. Azt mondom - Esztergom. Mi jut eszébe ? • - A városról elkezdett, de be nem fejezett történelmi anyagom! És ha hiszi, ha nem, a napokban többször is eszembe jutott, mert szeretném befejezni. Egyébként többször voltam már Esztergom­ban is előadást tartani. Tetszik na­gyon az az ősi kis város és ezért vállaltam el, hogy megírom a tör­ténetét. Néhány éve arról volt szó, hogy a fontosabb magyar városok történelmét feldolgozzuk. Kijelöl­tünk több várost és az elsők között volt Esztergom. Elkezdtem gyűj­teni az anyagot. Felkerestem a Balassa Bálint nevét viselő városi múzeum igazgatóját, dr. Horváth Istvánt, beszélgettünk az ötletről, amelynek nagyon örült, majd az anyaggyűjtésben is sokat segített, de sajnos ebből a könyvsorozatból - amelyhez kazetta is lett volna és talán még egy kisebb film is - nem lett semmi. Nem tudom, hogy hol akadt el a folyamat, de örülnék, ha valaki újra felkarolná ezt a témát, és a segítségemre lenne, hogy a már félig elkészült történelmi könyv megjelenjen Esztergomról. Rajtunk, esztergomiakon ez nem fog múlni. Köszönjük! Kun Marianna

Next

/
Thumbnails
Contents