Esztergom és Vidéke, 2003

2003-02-13 / 6. szám

2003. február 13. Esztergom és Vidéke 3 Pápai Lajos katolikus püspök az írástudók felelősségéről „A fiatalok jövője világnézeti kérdés" (os) Olvasóink hívták fel figyelmünket arra, hogy a drogliberalizálás el­len széles körű tiltakozás folyt hazánk észak-nyugati térségében. Erről kérdeztük dr. Pápai Lajos győri megyéspüspököt (fotónkon az esztergo­mi bazilikában). - Mikor köztudottá vált a kor­mány Büntető Törvénykönyvet módosító tervezete, mely liberali­zálni szándékozott az előző drog­törvényi szabályozást, a püspöki konferencia nyomban nyilatko­zott. Ebben kifejeztük,' hogy ko­runk embere szenved a kábítósze­rek pusztítása miatt. Egyének, családok, elsősorban fiatalok éle­tét teszi tönkre a kábítószer. Egyetlen társadalom sem marad­hat tétlen ezzel a veszéllyel szem­ben, ha élni akar. A mi ifjúságun­kat is sújtják a szenvedélybetegsé­gek. Ezért a termelés, a terjesztés és a fogyasztás terén bármilyen megengedő magatartás súlyos ve­szélyeket hordoz az egyénre és a társadalomra vonatkozóan egy­aránt. Egyházunk a maga részéről is igyekszik segíteni a szenvedély­betegeken egyéni és intézményes formában egyaránt. De a karitatív segítségnyújtás mellett a törvé­nyek szigorára is szükség van. A Győri Egyházmegyében kér­tük híveinket, hogy a plébániákon elhelyezett íveken aláírásukkal erősítsék meg tiltakozásukat a drogtörvény liberalizálása ellen. Erre én is kaptam névvel és névte­lenül is felháborodott leveleket, szerintük ugyanis a szocialista humanizmus nem börtönt, hanem gyógyítást ajánl a drogos fiatalok­nak, a keresztény humanizmus pedig büntetést. Ez az álszent okoskodás elfelejti, hogy a szigorú drogtörvény sem vezetett tömeges bírósági eljárásokhoz, az új változ­tatás viszont lehetőséget biztosít a fiatalok büntetlen „beetetésére", rossz útra térítésére. Még az MSZP is adott be a törvényjavas­lathoz módosító indítványt, ami valamivel szigorúbb álláspontot képviselt, mint a törvénytervezet. Egyébként a társadalom közmeg­győződését sajnos nem annyira a lelkiismeret, mint a törvények alakítják. A magam részéről he­lyesnek tartom az aláírásgyűjtést, a magyar fiatalok jövője nem poli­tikai, hanem világnézeti kérdés. És jaj annak az írástudónak, aki nem mer kiáltani veszély lát­tán. Ismét liberalizálunk? Köztudomású, hogy hazánkban a 14-18 éves korosztály mintegy 60-70%-a ismeri a különböző kábítószereket, kábító jellegű készít­ményeket, hovatovább az említettek jelentős része ki is próbálta azokat. Az egyszeri kipróbálás ugyan biológiai értelemben nem eredményezi feltétlenül a függőség kialakulását, mindazonáltal ér­demes elgondolkodni azon, hogy - a kíváncsiságon túl - miért folya­modik valaki ahhoz, hogy a lépten-nyomon károsnak minősített ká­bítószerek valamelyikét egyáltalán kipróbálja. Az eddig érvényben volt törvény meglehetős szigorral járt el az ügyben, 5 évig terjedő szabadságvesztéssel is sújthatta azokat, akik megszereztek, illetve tartottak kábítószert és a büntetés azokra is vonatkozott, akik már szenvedélybetegekké váltak. Meggyőződé­sem, hogy a kilátásba helyezett retorzióknak van - illetve most már csak volt! - bizonyos visszatartó ereje. Azért csak volt, mert a 2003. évi II. törvény liberalizálta a kábító­szerek használóival kapcsolatos eljárást, gyakorlatilag védi a fo­gyasztót. Igaz ugyan, hogy az úgynevezett díler, tehát a terjesztő most is 5-től 15 esztendeig tartó börtönbüntetésre ítélhető, ám a fo­gyasztót első alkalommal nem bünteti, hanem orvosi kezelésre utal­ja. Igen ám, csakhogy ennek országosan nincsenek meg sem a sze­mélyi sem pedig az anyagi feltételei, az pedig, hogy a kábítószer fo­gyasztónak egy alkalommal meg kell jelennie valamilyen elbeszél­getésen, nos ez egyáltalán nem jelent olyan traumát, amelynek visszatartó ereje volna. Ráadásul a várhatóan tömegesen gyógyke­zelésre utalt fogyasztók a személyi feltételek hiánya miatt olyan helyzetben találják magukat, hogy a tengernyi, egyéb fontos elfog­laltsággal küszködő orvos hamarabb kíván szabadulni tőlük, mint ők maguk. Az pedig már végképp nehezen dönthető el, hogy az, akinél kábí­tószert találtak fogyasztó-e „csupán" vagy esetleg díler is. Noha Esztergom országos szinten még úgymond jó helyzetben van, köszönhetően a rendőrség prevenciós munkájának, önmaguk­ban ezek az iskolai előadások nem gondolom, hogy feltétlenül ele­gendőek volnának arra, hogy visszaszorítsák a kábítószer használa­tának továbbterjedését úgy, hogy a fogyasztót semmiféle törvényi fenyegetés nem tartja vissza. E liberalizálásnak pedig az már vég­képp nem lehet az indoka, hogy nálunk volt Európában a legszigo­rúbb a drogtörvény. Tessék megnézni azon országokat, ahol a dolgot ez idáig is liberá­lisan kezelték. „Kinek jó ez?" Tisztújítás az MSZP Esztergom Térségi Szervezetében Sajtóközleményben tudatták, hogy a szervezetet alapító három alapszer­vezet (Esztergom, Dömös, Sárisáp) a múlt héten közös elnökséget válasz­tott. Az elnöki posztra újra Láposi Elza kapott bizalmat, a három alelnök ­akik a három területet képviselik -: Winkfein Csaba (Esztergom), dr. Sinka Iván (Dömös) és Haracska Ferenc (Sárisáp). A közös elnökségbe bekerült még Nyíri Attila, Nagy Beáta, Cserna János, Szekeres Tibor és Schiller-Kertész Tamás. Dr. Kovács Lászlót a szervezet Megyei Elnökségébe delegálták. A márciusi országos kongresszuson a helyi szocialistákat Láposi Elza fogja képviselni. Az esztergomi képviselő-testület szocialista frakciója tájékoztatta a szervezet tagjait a testületben végzett munkájáról, valamint a városban és „a városházán kialakult helyzetről" is - amelyet különböző, ál­talunk nem használatos jelzőkkel illetett a közlemény. Mindazonáltal kifej­tették: a megoldáskeresésben készek együttműködni a testületi többséggel. Átszervezik a kormányfőt segítő apparátust Az utóbbi időben egyre gyakrabban vetődött fel, hogy nincs a Miniszterel­nöki Hivatalban egy olyan csapat, amely segítené a kormányfőt a stratégiai elképzelések kimunkálásában, illetve a kormány közép- és hosszabb távú ki­emelt programjainak a tárcákkal egyeztetett megfogalmazásában. Ezért át­szervezik a hivatalt, és megszüntetik a referatúrák „maradékait" is. Az át­szervezéssel kettébontják a hivatalt egy közigazgatási-adminisztratív és egy koncepcióalkotó, a miniszterelnököt közvetlenül segítő részre. Az előbbit to­vábbra is Kiss Elemér vezeti miniszteri rangban. A heteken belül verbuváló­dó új, stratégiai csoport - melynek létszáma maximum harminc fő lehet - el­ső embere a kormányfő kabinetfőnöke, Draskovics Tibor lesz. A hírekből az is kiderül: átalakul a nemzetbiztonsági és a külpolitikai kabinet is, továbbá a kommunikációért felelős stáb. Hogyan módosítják a hírközlési törvényt? Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium törvénymódosító javaslata, mely május 15-ére készül el, a vezetékes távközlési verseny megteremtését, az internetes elérés megkönnyítését, a nagy sávszélességű kapcsolatok bőví­tését és új szolgáltatók bevonását célozza. A jogszabály-módosításokat az őszi ülésszakban fogadhatja el a Tisztelt Ház. Hírek szerint olyan szabályo­zás készül, mely megindítja a versenyt a vezetékes telefonok piacán is. Március 15-re: 143 millió Kihirdették a Miniszterelnöki Hivatal által, a március 15-ei állami ün­nepségek lebonyolítására kiírt meghívásos közbeszerzési pályázat eredmé­nyét. Katona Tamás, a bírálóbizottság elnöke közölte, hogy a Sensation Kft. vezette konzorcium nyert, így ez szervezheti az állami ünnepségeket. Kato­na nem árulta el, hogy a rendezvényekre pontosan mennyit költenek, de a Miniszterelnökség sajtóosztályának munkatársa közölte, hogy ezek 143 540 491 forintba kerülnek. A konzorciumot alkotó három vállalkozás közül a Sensation Kft. már dolgozott az Oktatási Minisztériumnak, a másik két cég közül az Expander 2000 Kft. eddig a Pepsi Sziget megszervezésében, a Felhőc Kft. pedig az ISM drogprevenciós programjában működött közre. Ismerjük meg! Egy sikeres sportember: Fizel József A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Sportigazgatósága és a Sportszövetségek Szövetsége Bicskén tartotta évzáró összejövetelét, melyen megyénk kiváló sportembereit jutalmazták. A Kertvárosban élő Fizel József a cselgáncsban elért sikereiért a „Komárom-Esztergom Megye Sportjáért" ki­tüntetésben részesült. Fizel József 1965 óta űzi ezt a sportot, tudását átadva több mint tíz országos bajnokot nevelt ki, a megyében több sportklub megala­kulása is az ő nevéhez fűződik. Eme elismerés apropóján kerestem meg, s kér­tem: összegezze röviden a több mint 38 éves pályafutását. Varga Péter - A dorogi Zrínyi általános iskolá­ba jártam, itt edzettek a Dorogi Bá­nyász Sportegyesület cselgáncsozói, akik becsaltak maguk közé az edzé­sekre. Abban az időben kb. 90 kg-os súlyom volt. Megtetszett e sport, s hetedikes koromban ott ragadtam az egyesületnél. Dorogról Tatára ke­rültem, ahol két és fél évig súlyeme­léssel foglalkoztam. Ebben a sport­ágban is szép sikereket értem el, mint például az Országos Ifjúsági Bajnokság 2. és 3. helyezése. 1972 őszén családom visszakerült Dorog­ra, ettől kezdve már az Esztergomi Spartacus színeiben folytattam a sportot, mint cselgáncsozó. A ver­senyzés mellett az utánpótlás neve­lése is reám hárult. Piliscsabán, Kesztölcön, Pilismaróton is szervez­tem és edzettem kihelyezett csopor­tokat. Időközben bírói vizsgát tet­tem, azóta országos versenyeken is bíráskodom. Az évek alatt igen je­lentős sporteseményeket szervez­tem Esztergomban, ilyen pl. az Or­szágos Úttörő Olimpia (1986), az If­júsági Barátság Verseny (1990), Eu­rópai Olimpiai Reménységek Verse­nye (1991-1992), az Országos Diák­olimpia elődöntői (1993), két korosz­tályos verseny (1994) -, hogy csak a legnagyobb rendezvényeket említ­sem. Külön büszkeséggel tölt el, hogy az 1994-es „Jó tanuló - jó spor­toló" városi díjátadáson a kitünte­tettek között a fiúknál és a lányok­nál is az első, valamint a második he­lyezettek a cselgáncsos tanítványa­im voltak. Ami a jelent illeti, a közel­múltban öt magyar bajnok került ki Esztergom fiataljai közül. A cselgáncs sport felnőtt másod­osztályú csapatbajnokságán máso­dik helyezést értünk el, és ezzel a csápat felkerült a nemzeti bajnokság első osztályába, így tehát Eszter­gomból a mi sportolóink voltak az el­sők - 1985-ben akik a legmaga­sabb osztályba kerültek. 1995-től aztán Táton és Tokodaltárón is szervezni és foglal­kozni kezdtem gyerekekkel. Meg is ragadnám az alkalmat, hogy köszö­netet mondjak Varga János tokodaltárói polgármesternek az ön­zetlen segítségért. Ezt követően, 1997 tavaszától Lábatlanon is tartok edzéseket, a Lábatlani Egyetértés SE sportolóval foglalkozom. Mindenhol nagyszerű szülői és önkormányzati segítői hát­Mi a tanulság? Változtatás nélkül... Múlt keddi ülésén változtatás nélkül újra elfogadta a parla­ment azt a szociális törvénycso­magot, amelyet a köztársasági el­nök megfontolás végett december végén visszaküldött. (Az alkot­mány szerint a köztársasági el­nök a parlament által elfogadott törvényjavaslatot - ha nem ért egyet vele vagy valamely rendel­kezésével - egyszer visszaküldhe­ti megfontolás végett. Újratár­gyalás után azonban az állam­fő köteles öt napon belül aláírni az elfogadott törvényjavaslatot, még akkor is, ha azt változtatás nélkül fogadták el a képviselők.) Mádl Ferenc arra hivatkozott a törvény visszaküldésekor, hogy a bevezetendő szabályozás hátrá­nyosan érintheti azokat az állam­polgárokat, akik a szociális alap­ellátásokat egyházi intézmény­ben kívánják igénybe venni. A záróvitában Csehák Judit szakminiszter az eset tanulsá­gaként említette: mit sem ér a szakmailag igényes javaslat, ha azok, akiknek szól, valamiért nem hiszik el, hogy „a kinyújtott kéz nem elvenni, hanem adni akar". Az ellenzéki felszólalók sze­rint megalapozott és megfontolt volt a köztársasági elnöktől az, hogy nem írta alá a törvénycso­magot. A módosítás kiszolgálta­tott helyzetbe hozza az egyháza­kat, és egyúttal precedenst te­remt - mondta Szászfalvi László, az emberi jogi bizottság MDF-es elnöke, aki szerint nem felel meg a Vatikánnal kötött szerződésnek sem a csomag. Az alkotmányügyi bizottság ellenzéki képviselőinek nevé­ben Salamon László (Fidesz) al­kotmányossági aggályokat fogal­mazott meg. Mint mondta, állás­pontjuk szerint a két paragrafus sérti a jogegyenlőség és a közte­herviselés elvét. térrel, támogatással rendelkezem. Mindkét településen az elért ered­ményekért, munkámért az önkor­mányzatok és a polgármesterek elis­merő oklevéllel jutalmaztak. 2000-ben a „Magyar Judoért Ér­demérem" bronz fokozatát is átve­hettem. Jelenleg az Észak-Dunántú­li Régió edzői és bírói bizottságának vagyok a vezetője, valamint ebben a régióban a bírók képzését és tovább­képzését is én vezetem. A Lábatlani SE sportolóim közül 2001-ben két fő nyerte el a Magyar Köztársaság „Jó tanuló - jó sporto­ló" díját, tavaly pedig három tanít­ványom lett a serdülő országos válo­gatott tagja. Ez a mostani elismerés is igen nagy boldogsággal tölt el, hiszen ez­zel a megye a közel negyvenéves ed­digi munkásságomat jutalmazta. Mindezek az elért szép eredmények és elismerő kitüntetések adnak erőt munkám folytatásához is! - További sikeres munkát! Nagy Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents