Esztergom és Vidéke, 2003

2003-02-13 / 6. szám

36 Esztergom és Vidéke 2003. február 20. Városkapun innen: láttuk, hallottuk, megtudtuk Pletykálgatunk, pletykálgatunk Felröppent a híre, hogy Esztergomban pedagógusok elbocsátására, sőt iskolák bezárására kerül sor a közeljövőben, ugyanis a városnak szüksége van a pénzre, hogy megépíthesse a látvány fürdőt. Na, gondoltam, ennek fele se tréfa, csak utánajárok annak, mi is az igazság valójában. Rövidke nyomozás után, hitelt érdemlő forrásokból a következők derültek ki. Szó sincs iskolák bezárásáról, szó sincs pedagógusok, óvónők vagy dajkák elbocsátásáról, ráadásul mindennek semmi köze a látványfürdőhöz! Mindazonáltal sor kerül mintegy 60 ember elbocsátására egyszerűen azért, mert a kormány ún. száznapos programjában megígért béremelések mintegy 40%-át januártól áttestálta az önkormányzatok feladatkörébe, gazdálkodják ki, ahogy tudják. Ez Esztergom számára több mint 100 millió forintnyi hiányt eredményezett a költségvetésben. Ugyanakkor jó tudni azt is, hogy városunk iskolái és művelődési intézményei az ország más, hasonló településeivel szemben közel sem alulfinanszírozottak. Vannak olyan munkahelyek, ahol több embert foglalkoztatnak, mint amennyit a törvény előír. Nem bocsátanak el, tehát pedagógusokat, nem zárnak be művelődési intézményeket, arra azonban kényszerűen sort kerít az önkormányzat, hogy bizonyos területeken létszámleépítéseket hajtson végre. Ez elsősorban a városi fönntartásban lévő intézmények technikai dolgozóit érinti (a gazdasági hivatalok néhány munkatársát, portásokat, éjjeliőröket, iskolai könyvtárosokat illetve szabadidő szervezőket). E felszabadult, de néhol nélkülözhetetlen feladatokat a város polgári szolgálatosokkal kívánja elvégeztetni a továbbiakban. Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy az érintett mintegy hatvan főből huszonheten a Városházától kénytelenek megválni, tehát nem a közintézményekből kerülnek elbocsátásra. Miközben e kényszerű lépések egyfelől érthetők, másfelől mégsem szabad elfelejteni, hogy mindenki számára a maga munkahelye, a saját megélhetése a legfontosabb. így azután, ebben a kialakult helyzetben talán csak hosszabb távon nyújt némi vigaszt, hogy vannak olyan folyamatban lévő beruházások a városban, amelyek előbb-utóbb munkahelyeket is teremtenek azoknak, akiket most egy áthárító kormánydöntés és annak elkerülhetetlen következményei az utcára kényszerítettek. Varga Péter Mi legyen a piaccal? Február 7-én „Plénum" címmel, új műsorral jelentkezett a Városi Televízió, melyben egy-egy fontos, a város valamennyi lakóját érdeklő és érintő problémát Jár körbe" érdekfeszítően, vitára indítóan a szerkesztő, Varga Péter. Az első alkalommal a piac jelene, illetve jövője került terítékre. Megszólaltak a nem esztergomi telephelyű, de már évtizedek óta városunkban tevékenykedő piaci árusok, akiknek a helypénzét ötszáz forintról ötezerre, tehát a tízszeresére emelték, és emiatt még demonstrációt is szerveztek tiltakozásul a Városháza elé. A város vezetői viszont azzal érveltek, hogy a nehéz anyagi helyzet miatt kényszerültek erre a lépésre, különben is „hosszú távon" új helyet, vagy vásárcsarnokot terveznek a piacozók számára. A műsort követően megkérdeztem néhány vásárlót - természetesen a piacon -, hogy nekik mi a véleményük az esztergomi piac jövőjét illetően? Idős, nyugdíjas asszony: - Hosszú évek óta járok naponta bevásárolni ide. Mindennel meg vaCsellengők Van a Duna Televíziónak egy már évek óta sikeres műsora, a „Csellengők ", mely a hónapok, néha évek óta családjuktól búcsú nélkül eltűnő emberek után nyomoz. Tanulságos és könnyeket csaló sorsokkal találkozhatunk. De nem kell tévét nézni ahhoz, hogy „csellengőket" fedezzen fel a gyanútlan polgár akár kis városunkban, Esztergomban is. Este nyolc óra után már veszélyes közlekedni, főleg gyalog a városban. A szinte egymásba nyíló kocsmák előtt kint duhajkodnak a gazdagabb „csellengők". Lehet akár mínusz 10-20 fok, ők söröskriglivel a kezükben elállják a józan polgár útját, kötözködnek, pedig a „szabad" kezükben lévő mobiltelefon, meg a slusszkulcs jelzi, hogy abszolúte nem szorulnak anyagi segítségre. Alkalmi bandákba tömörülve járják a város kihalt útjait, azt majmolják, amit a tévében, az akciófilmekben látnak. Csellengők? Nem inkább bűnösök és áldozatok egy személyben? Nem mer senki rájuk szólni! Hogyne, hiszen jogállamban élünk, és az állítólagos csellengőinknekjoguk van tönkre tenni a saját és - ha kedvük szottyan rá - bármelyikünk életét is! (-zső) Esztergomi sikerek a III. Országos Kertvetélkedőn A Kertészek és Kertbarátok országos Szövetsége, a Magyar Mezőés Erdőgazdasági Érdekképviseleti Tanács, a Magyar Mezőgazdasági Kiadó és a Kerti Kalendárium Szerkesztősége 2002. január l-jével pályázatot hirdetett III. Országos Kertvetélkedő címmel árutermelő kertészek és kertbarátok részére. A vetélkedő célja a minőségi termelésre való ösztönzés, az Európai Unió minőségi követelményeinek elérése, a piacra jutás segítése, a példamutató kertészek felkutatása, tevékenységük bemutatása volt. Az írásos pályázat fontos kiegészítői voltak a kertről készült fotók a termesztés kezdetén (zöldségféléknél palántavagy a magvetés kelése utáni állapot, szőlő és gyümölcs esetén a lomb nélküli, metszett állapot); a termés kötődése utáni állapotban és a termés betakarítása előtti állapotban. gyok elégedve, az árusítók nagyon kedvesek, szolgálatkészek, az árak is elfogadhatóak. Középkorú férfi: - Sok országban jártam, és mindenütt - még a nagy világvárosokban is Európa-szerte - a belvárosokban működik a piac. Esztergomban is - ahelyett, hogy kitelepítenék - inkább a közművesítésre kéne nagyobb gondot fordítani. Szerintem városunkban is üde, mediterrán színfoltot jelent a piac. Fiatal vállalkozó: - Egyet értek az önkormányzattal. A piac jelenlegi kezelhetetlen és tarthatatlan higiéniai helyzetén változtatni kell! A „hazai" - és a vendégárusok többsége - természetesen továbbra is szeretne a jelenlegi helyen árusítani, de egy korszerű vásárcsarnok felépítésétől ők sem zárkóznának el. A helypénz emelését a jelen körülmények között változatlanul nem tudják elfogadni. így tehát tovább dúl a jogi harc a piac és a Városháza között. Érdeklődéssel várjuk a további fejleményeket! D. L. Miként gazdálkod(hat)unk fölös (?) szabadidőnkkel Esztergomban - avagy postabontás egy ködös februári hétfőn Február 12-én a Duna Múzeum Európai Közép Galériájában „Dunai vázlatok - 19. századi rajzolók táj- és városképei" címmel nyílt kiállítás. A tárlatot dr. Kovács Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. A kiállítás anyaga március 16-áig tekinthető meg naponta - kedd kivételével - 10-16 óra között. Február 13-án 17 órai kezdettel a Technika Házában tartja évi közgyűlését a Magyar-Finn Baráti Kör. Február 14-én 16 órakor a Petőfi iskola Híd Galériája ad otthont Nothart Alena szlovákiai képzőművész kiállításának, mely március 7-éig látható az iskola nyitvatartási idejében. A tárlat anyagát Kántor János festő-grafikusművész ajánlja figyelmünkbe. Ugyancsak e napon 16 órai kezdettel a Somogyi iskola SugárGalériájában nyílik meg Mizik Marcell fotótárlata. A kiállításon Eichardt Klára tanár mond köszöntőt. A fotók március 13-áig munkanapokon 6-18 óra között tekinthetők meg. (újvári) Köszöntjük a 70 éves Hunyadi Zoltánt Az ünnepélyes eredményhirdetésre és a díjak átadására idén február 6-án került sor a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban, ahol dr. Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a vetélkedő fővédnöke köszöntötte a megjelenteket. Ezt követően dr. Tomcsányi Pál akadémikus, a fő zsűri elnöke értékelte a vetélkedő tapasztalatait, és ismertette a beérkezett pályázatokat. A bírálatokat és a díjak odaítélését a bíráló bizottság az alábbi kategóriák szerint végezte: árutermelő kategória, önellátó (kertbarátok) és környezetbarát (ökotermék). Komárom-Esztergom megyéből városunk igen jól szerepelt, a következő esztergomi kertbarátok kaptak díjat: I. Dunai László, II. Erős János és IV. Bádé György. Gratulálunk! Klotz József „Táncra lábam" Kéméndiek a táncházban Február 8-án - egy fagyos, havas, de napsütéses délutánon - ismét alaposan benépesült a Szentgyörgymezői Olvasókör épülete. „Ha szombat, akkor táncház" - ez volt a jelszó ezen a délutánon, illetve az éjfélbe nyúló vigasságon. Ezúttal jeles és táncos lábú vendégei akadtak a rendezvénynek: a kéméndi Gyöngyösbokréta hagyományőrző együttes és zenekara látogatott el az Olvasókörbe, ahol a zsúfolásig megtelt nagyteremben igen jó hangulatú, ízes és a szó nemes értelmében magyaros bemutatót tartottak, melynek végén nem csupán megtáncoltatták, megénekeltették a közönséget, de meg is kínálták a falu egyik nevezetességével, a kulcsos kaláccsal, valamint a felnőtteknek finom háziborukból is ízelítőt adtak. Kéménd egyébként Párkánytól 12 km távolságban fekvő, gyakorlatilag színmagyar település, amely többek között az ún. „kurtaszoknyás" viseletéről is híres, no meg a 300 pincéből álló pincesoráról, melyet kedves humorral „Iszomfalvának" neveztek. A kurtaszoknyás lányok és a pörge kalapos fiúk már bejárták Szlovákiát, szinte egész Magyarországot, és Bécsben is felléptek. Most ők hívták meg az esztergomi táncházasokat egy tavaszi pincemulatságra: Iszomfalvára! Arató András vezette most is az „aprók táncát", majd később Németh Kálmán táncház-gazda hozta tűzbe a nagyérdeműt, mely a Tücsök zenekar vérfrissítő muzsikájára ezen az estén is kiválóan múlatta az időt. Nagy Sándor szentgyörgymezői nyugdíjas elégedetten összegezte tapasztalatait: - Örülök, hogy végre minket, az idősebb korosztály tagjait is bevonják a nagy táncolásba, mulatságba! Mint azt Polgár Józseftől, az Olvasókör vezetőjétől megtudtuk, legközelebb március 14-én lesz táncház az Olvasókörben, az ebedi citerazenekar közreműködésével. És természetesen Tücsökékkel. D.L. 1932. december 4-én született. 1957-ben végzett a budapesti Zeneakadémia ének-zenetanár és karvezető tanszakán. Itt Vásárhelyi Zoltán volt a mestere, a hegedű tanszakon pedig Országh Tivadarnál tanult. 1959 óta Esztergomban él és a tanítóképző főiskola tanáraként dolgozik. Nyugdíjazásáig zenetörténetet, szolfézst és hangszeres zenét oktatott, de óraadóként ma is tanít és vezeti az intézmény női karát. 1963-ban alapította meg városunk méltán világhírű zenei együttesét, a Monteverdi Kórust. (A jubileum kapcsán a kórus 40 éves működésének bemutatására a későbbiekben még visszatérünk.) Több mint 25 éven át volt a Tokodaltárói Bányász Vegyeskar karnagya, és jelenleg is vezeti a Sárisápi Bányász Vegyeskart. Egy éve - az együttes megalakulása óta - dirigálja Tokodon a Gardellata kamarakórust. Neve összeforrt a magyar kórusművészettel és Esztergommal. Csatlakozva a ZENE-SZÓ - a magyar kórusok és zenekarok lapja - Csík Miklós által írott cikkéhez, a születésnap alkalmából kissé megkésve ugyan, de annál nagyobb tisztelettel köszöntjük Hunyadi Zoltánt, még sok sikerekben gazdag évet kívánva neki és kórusainak! K.E. Iparos Bál (p) A megyei kereskedelmi és iparkamara és az esztergomi ipartestület közös rendezésében a Prímás Pincében február 8-án rendezték meg a hagyományos Iparos Bált. Itt adták át a fiatal mestereknek az okleveleket, melyeket az elmúlt évben szereztek. A valamikori céhes világból vették át azt a ceremóniát, amelyet most Juhász József, az országos és a megyei kamara alelnöke vezetett. Köszöntötte a Prímás Pincét zsúfolásig megtöltő bálozó közönséget Horváth István, a megyei kamara elnöke, aki bejelentette, a szakképzésben és a mesterképzésben még szélesebb feladat hárul a köztestületekre a jövőben. Kedves szavakkal fordult a közönséghez Radetzky Jenő kamarai elnök Székesfehérvárról és szólt a bálozókhoz Agócs István is, a megyei közgyűlés elnöke, valamint Szűcs György, az IPOSZ elnöke. Az est folyamán felelevenítették az egykori céhmester-avató szokásokat, melyhez két fontos kelléket használtak: a céhkannát és a céh-ivóserleget. Az év folyamán a megyei kamaránál 68 fiatalt avattak a különböző szakmák mestereivé. Ők csaknem valamennyien a bálban is együtt mulattak.