Esztergom és Vidéke, 2003

2003-12-18 / 50-52. szám

2003. augusztus 28. Esztergom és Vidéke 297 Egy legenda - és ami valójában mögötte van A magyar tudós zsenik Legendák terjednek a magyar tudósok egészen különleges zsenialitásáról. Mi ennek az alapja ? - tette fel a kérdést a Mindentudás Egyetemén tartott előadásában Palló Gábor, az MTA Filozófiai Intézetének igazgató-helyettese. A tudománytörténetben kirajzolódik egy sajátos magyar jelenség, amelyet a következők jellemeznek: a népesség számához viszonyítva igen sok magyar tudós ért el kiemelkedő eredményeket a XX. századi természettudományban; ezek az eredmények a természettudományok markánsan újszerű ágaiban születtek; a kiemelkedő eredményeket nagyobbrészt külföldön érték el; szellemi alaptőkéjük mégis Magyarországról származott; külföldön élve többé-kevésbé laza, de jól definiálható csoportot alkottak, amelyet kiterjesztettek az itthon élő, kevésbé ismert tudósokra is. A magyar jelenség tudósainak együttműködését szervezet nem szabályozta, laza, informális hálózatot alkottak. Ennek magva Berlinben alakult ki Polányival és Szilárddal a középpontban. Lényege a folytonos kommunikáció, a vitatkozás tudományos, politikai és köznapi ügyekről. A tudományos feladatokat tágas elméleti perspektívából közelítették meg, amit megkönnyített kiemelkedő matematikai képességük, ami nemcsak Neumannra és a matematikusokra volt jellemző, hanem Wignerre, Tellerre, sőt a mérnököknél egészen kivételesen Kármánra és a közgazdász Harsányira is. E tudósok bevándorlókként jelentős versenyhátrányban voltak a helyben nevelkedettekkel szemben. Számukra a modern területek a nyíltabb verseny lehetőségét kínálták. A csoport tagjai tehát a modern szakterületeken radiokémia, biokémia, röntgen-szerkezetvizsgálat, magfizika, kvantummechanika - érték el legfontosabb eredményeiket. Szinte minden intellektuális probléma megoldása iránt szenvedélyesen érdeklődtek. Pólya és Lakatos magát a problémamegoldást fő kutatási témái közé sorolta. De ha minden probléma érdekes, fontosságuk szerint prioritási sorrendbe kell állítani őket. A sorrend meghatározása filozófiai, világnézeti elkötelezettség függvénye. Legtöbben nagyon érdekes művekben fejtették ki filozófiájukat. Többségük a tudomány és a tudósok társadalomirányító szerepét hangoztatták. A sokoldalúság, az igény a problémák megoldására, a filozofálás és a szokatlanul intenzív politikai aktivitás - jellegzetes magyar értelmiségi tulajdonságok. A modernség és a sokoldalú műveltség még a konzervatív családokban is természetes követelmény, sőt életmód volt a századforduló Magyarországán, főként Budapesten. A magyar tudós zsenik sikereit három, önmagában is bonyolult történeti folyamat összjátékával magyarázhatjuk. Míg a század elején éppen az iparhoz való közelsége miatt a kémia volt a vezető tudomány, ezt a szerepet fokozatosan átvette a fizika, majd a biológia. Közben mindhárom diszciplína a lehető legmélyebben átalakult. A fizika elszakadt a mechanikai szemléletmódtól: a műszerek működését, az eredmények értelmezését, az adatok értékelését és egész gondolatrendszerét egyre inkább csak az absztrakt matematika nyelvén tudta kifejezni. A kiemelkedő elméleti készség, a kiváló matematikai tudás és képesség egyenesen kitárta a csak nagyon kevés tudós számára befogadható új gondolatokra nyíló kaput. A modern tudomány másik jellegzetessége, hogy egyre növekvő szerepet játszik a gyakorlatban, kezdetben főként az iparban, majd a mezőgazdaságban, később egyre több területen. Márpedig a magyar jelenség tudósai gyakorlatiasan is tudtak gondolkodni. Sokan a magyarországi iskolák kiválóságából vezetik le a magyar tudósok sikereit. Valójában ezek a gimnáziumok annyira mégsem voltak jók, hogy megmagyarázzák a magyar jelenséget. Nem látszik kielégítő magyarázatnak az sem, hogy a magyar jelenséget a zsidó szellemi hagyománnyal hozzuk összefüggésbe csupán azért, mert a csoport tagjainak többsége történetesen zsidó volt. A magyar jelenség a magyarországi polgári középosztály történetével hozható összefüggésbe. Erre az osztályra hárult a XIX. században szükségessé váló modernizáció számtalan gazdasági és jogi feladata. Ám ez az osztály nem a hagyományos magyar (nemesi vagy paraszti) osztályokból verbuválódott. A fokozatosan liberalizálódó gazdasági és jogi lehetőségeket megragadták a nem hagyományos magyar osztályokhoz tartozók: a németek, a szerbek, a horvátok és természetesen a zsidók is. A tudománytörténeti magyar jelenség lényeges eleme a külföldi érvényesülés. A tudósok Magyarországon aligha találkoztak volna olyan feladatokkal, amelyek egyszerre hozták volna mozgásba a felsorolt intellektuális vonásokat. A magyarországi kultúra óriási eredménye, hogy sikerült olyan tudósokat produkálnia, akik a centrumban is meghatározó szerepet tudtak betölteni. A magyarországi tudósközösség egyértelmű veszteségnek tekinti, hogy legnagyobb tehetségei elvándorolnak, de tény az is, hogy az ennek nyomában kiépülő hálózat a legközvetlenebb csatornán keresztül juttathatja ide az ott képződött tudást. * * * PALLÓ GÁBOR tudománytörténész, filozófus Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének igazgató-helyettese. Kutatási területei: tudománytörténet, ezen belül a 20. századi természettudomány története, különös tekintettel a magyar tudományra; tudományfilozófia, kémia- és fizikatörténet, a tudósok migrációja, a kognitív és intézményi aspektusok összefüggése, összefüggések a tudomány, a politika és a filozófia között. Katona Gergely Művészarcok: Kernstok Károly 1873. december 23-án született. A festői alapismereteket nagybátyjától, majd az Iparművészeti Iskolában sajátította el. 1892-ben Münchenben Hollósy Simon, 1893-ban Párizsban a Julián Akadémia növendéke volt. 1896-ban tért haza és Benczúr Gyula mesteriskolájában folytatta tanulmányait. Eleinte realista szemléletű képeket festett, erőteljes, egyéni felfogásban, majd a plein air festészet szellemében alkotott. Több évig tartó festői útkeresés után 1906-tól új szellemű arc- és tájképekkel, valamint monumentális kompozíciókkal jelentkezett. A modern magyar művészet egyik legmarkánsabb képviselője és a Nyolcak csoportjának vezéralakja lett. Az 1900-as évek végétől nyaranta sok időt töltött Nyergesújfalun, ahol épített. Itt keresték fel művészbarátai: Feszty Árpád, Lyka Károly, Márffy Ödön, Vedres Márk, Czóbel Béla, Ady Endre és mások. „Egészségem teljében hetente kétszer úsztam át a Nagy-Dunát Nyergesújfalunál, hogy az erőfeszítés után frissen és üdén, élményekkel telve mehessek a műterembe" - írja egyik visszaemlékezésében. 1918-ban részt vett az „őszirózsás" forradalomban és a művészeti ügyek kormánybiztosa lett. Az esztergomi radikális párt jelöltjeként tagja lett Esztergom megye törvényhatósági bizottságának. 1919-ben a művészeti direktórium megbízásából Nyergesújfalun ingyenes művészeti szabadiskolát létesített. A festőiskola a plébánia egyik épületszárnyában nyert elhelyezést, itt volt a növendékek ebédlője és szálláshelye. A művésztelep ügye az esztergomi direktórium hatáskörébe tartozott, melynek Kernstok egyik póttagja volt. 1919. augusztus 2-án - a kommün bukását követő hajnalon - Kernstok Károlyt őrizetbe vették, és Esztergomba hozták kihallgatás céljából. A szabadiskola utolsó óráit Derkovits Gyuláné így idézi fel: „Volt egy kedves kecskénk, mely a kolónia tehene volt. Levágtuk. Húsát szétosztottuk egymás között. Derkónak többet csomagoltunk belőle, mert ő volt köztünk a legszomorúbb, a legárvább". A fiatalok elbúcsúztak gazdasszonyuktól, Rézi nénitől és egymástól is, majd a sötétség beálltával kis csoportokban elindultak a vasútállomásra. Derkovits ekkor azt mondta: „A piktúrának, a tanulásnak befellegzett". Kernstok két hónapig volt fogságban Esztergomban, majd a kőbányai gyűjtőfogházba szállították. Ekkor barátja, Márffy Ödön, a Fészek Klub legkiválóbb tagjaiból küldöttséget szervezett és felkeresték Polonyi Károly művészetpártoló ügyészt Kernstok szabadiábra-helyezése érdekében. 1919 őszén Kernstok ki is szabadult, de emigrációba kényszerült. Távollétében „izgatás és zsarolás " címén ismét perbe fogták, és elfogatási parancsot adtak ki ellene. Csak az 1920-as évek derekán térhetett haza, de a rendőrség továbbra is szükségesnek látta „magatartását figyelemmel kísérteni, nehogy újabb államellenes cselekményt kövessen el". Súlyos betegség után 1940ben halt meg. Hitvallását így fogalmazta meg: „Hittem és hirdettem a népjogokat, az emberi szabadságot, faji, vallási, nemzetiségi különbségek nélkül". Az Esztergom és Vidéke 1930. augusztus 31-ei számában Einczinger Ferenc interjút készített Kernstok Károllyal, kinek a Balassa Múzeum számos jelentős művét őrzi. 1998-ban, az új Városháza felépítésével jött létre Nyergesújfalun a Kernstok Gyűjtemény és Galéria, amely a városhoz kötődő művészek alkotásainak gyűjtését és bemutatását tűzte ki céljául. A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Kernstok Károly Művészeti Közalapítványa vállalta emlékének ápolását és a kortárs művészet támogatását. Fájdalmas tény viszont: születésének 130. évfordulóján nyer- gesújfalui háza méltatlan állapotban várja sorsának jobbra fordulását. K.E. Kernstok Károly: LOVASOK Tus, 1912. (Magyar Nemzeti Galéria) o