Esztergom és Vidéke, 2003

2003-12-18 / 50-52. szám

Esztergom és Vidéke 2003, december 18. Babits Mihály Az előkelő tél Olyan halk és hideg idő van, halk és hideg, halk és hideg: hallani szinte suhanóban a gyöngyház égen a telet. Selymesen száll ő rongyaink közt s arcba legyez, bár semmi szél. . . Óh láthatatlan, hűvös angyal, előkelő, gyönyörű Tél! S a hó is itt lesz nemsokára s minden egyszerre eleven. Aki rápillant ablakára, fehér apácák végtelen meneteit véli vonulni, s ki boltbul az utcára lép, lágy-fehér könnyek ostromolják kemény csomagjait s szívét. Estefelé kitisztul néha, a csillagok kilátszanak s mint gyermekek állunk alélva egy nagy karácsonyfa alatt, amelynek ágát föl nem érjük, de gyertyás fénye ránk sajog: gyertyásan és csúfolva néznek a karácsonyi csillagok. Bélay Katalin karikatúrája: Ádám és Éva, avagy Birtokon belül... O Máig szóló üzenetek Deák Ferenc bölcsességeiből Ne menjünk hát a régi idők ösvényén, midőn egyes pártok s egyes személyek valának gyűlölség tárgyai, s a pártokat demonstrációkkal s egyes személyek üldözésével szoktuk gyöngíteni. Ha a szabadság ily védelemre szorul, hogy miatta egyes, kevéssé fontos egyéneket veszünk üldözőbe; ha a szabadság iránt egész lelkesedésünk csak ebben van: úgy menjünk inkább haza kertünk fáinak árnyékába, úgy reánk nem lehet bízni a haza javát. Igen könnyű aggodalmat teremteni; az aggodalomnak megnyugtatására nem erő szükséges, nem parancsoló eszközök valók, hanem enyhítő, édesítő, hozzánk csatoló eszközök, nyelv-, vallás és nemzetiség különbség nélkül. En nem a sok beszédben látom a szerencsétlenséget, hanem mindinkább sajnálkozásra bír az országgyűlésnek azon typusa, hogy az emberek örülhetnek, ha a másiknak valamit szemére vethetnek. (1848) * * * Az 1867-es kiegyezés után öröm és reménykedés töltötte el a parlamenti többség sorait. Egy fiatal és heves képviselő Deák mellé sodródván így lelkesedett: - Urambátyám, most már csakugyan nagyhatalom vagyunk! Deák ránézett lecsüngő szemöldökei alól: - Hát, öcsém, ha minden vénasszony ágyú lenne, akkor igen... HELYI HIREIÍ. — Örömmel értesíthetjük olvasóinkat, hogy helyi kisdedovodánk teljesen

4 megalakulván, az november hó 1-én fog megnyittatni nagy ünnepélyességgel; s mert Ö eminencziájának magas születésnapja ugyan ekkorra esik : a választmánynak édes örömére szolgál föpártfogója iránti tiszteletét ez által is örökíthetni. — A móg hiányzó asztalos munkák eszközlése érdemében megkerestettek az illető asztalos czéhek is — s mi, tapasztalva egyéb városok polgárságánake tekintetbeni crólyút biztos reményünket fejezhetjük ki, hogy nem marad eredmény nélkül. — (Esztergomi Újság, 1863. október 4.) 1683 - 1883 - 2003... Adja az ég, hogy az a nemzedék, mely harmadízben fogja megünnepelni e nagy nap évfordulóját, — a mai iidvteíen daraboltság helyett az egységes, az anyagi és szellemi virágzás lehető magas, fokára emelkedett Esztergom város falai között tarthassa meg' ünnepét I (Esztergomi Közlöny, 1883. október 28.) Babits-breviárium Az Úristen őriz engem mert az ő zászlóját zengem, 0 az Áldás, O a Béke nem a harcok istensége. O nem az a véres Isten: az a véres Isten nincsen. Kard ha csörren, vér ha csobbar csak az ember vétkes abban. Tőle, Hozzá minden átkom: hang vagyok az O szájában. Lázas hang talán magában: kell a szent Harmóniában. S kell, hogy az Úr áldja, védje aki azt énekli: Béke. (Zsoltár gyermekhangra -1917 Mellékletünkben Borsos Miklós grafikáiból válogattunk (In Babits összegyűjtött művei 1977.) Esztergom és Vidéke, 1903, december 25. =>=>=> Jövőre - alapításunk 125. évfordulójának évében - Önökkel együtt ugyanitt... T. Farkas Erzsébet: XrístóJRa ünnepi monológja Rarácsonu és szííveszter aíRaímá6ó( Xagyi eíőfiancjja Kristóf után én nem sírok, inkább hosszú verset írok. Házunk táján nézek széjjel Kristófka két szép szemével. * Egymásnak úgy megörültünk, mikor végre idejöttünk: Esztergom szép városába, Nagyi szerető karjába. Mit is mondott anyukám ma? Idejön majd a Jézuska. Jól járt, ki az angyalt leste: El is jött a szép Szenteste. Elámultam és csak álltam, ilyen szép fát még nem láttam. Csillag, masni, szaloncukor... Angyal hozta - no de mikor? * Szép ruhát ad anyuka, vár a nagy Bazilika. Olyan sok a néni-bácsi, tőlük mit sem lehet látni. Apu felvesz a karjába: együtt nézzünk az oltárra. -Mert túl soká voltam nyugton, székeket kell tologatnom. .Szorgoskodnék, de hiába: Nagyi felkap a karjába. Puhán bújok - nyaka sima... Ez a karácsonyi ima. * Jaj de unom, nem látjátok, ha az orrom piszkáljátok? Akár esztek, vagy dolgoztok, folyton hozzám futkároztok. Pedig télen - meg lett mondva minden srácnak lóg az orra. > Bélus mosolyog és mondja: Te pityike, titye-tyutya... Apukája, Béla bácsi, aki rám mindig kíváncsi, csipked, csókol és úgy faggat: tyityi-tyutyika, te hogy vagy? * Néha úgy rám kiabáltok - felnőtteknél ez egy átok mert amiben kedvem lelem, nincs rá más szavatok, mint „nem". Beszéljetek, azt lehet, nem zavar az engemet. Fel lesz fordítva a szoba, mikor majd nem néztek oda. Apukámmal játszani jó! Ó! Hát ez az attrakció! Megfeszítem lábam, hátam, majd plafonig ér a vállam! így játszunk mi igen sokat - és fogadjuk a tapsokat. Anyuban még az is a jó: mindig van egy fülbevaló, mit elkapok nagy sebesen, s azon nyomban tönkre teszem. Ráülök a kemencére, most nem fűtik szerencsére. Rá is állok, mint farönkre, innen látszik a sok bögre. Szekrényen sok hilmi-holmi, de jó lenne mind ledobni... Aj! Van még hely! De jó! Itt ni! Éppen elfér ott egy kifli. Itt tárolom és rájárok; hogy száraz már? Rá se rántok. Az ételek tüneménye Erzsi néném süteménye. Ki sem megyek a szobából, amíg egy is van a tálon. És a sok más ennivaló! Pufók lettem, és ez a jó! Erős vagyok, okos, bátor, nem félek az óvodától. Szorítok magamnak helyet, s megverem a gyerekeket. Konyhában Nagyi a gazda, délben sincs elmosogatva. Nézem: kávét iszik habbal s énekel Edit Piaffal. Igazán nem jól vizsgázik: velem játszik, bújócskázik. Puszit könyörög ki tőlem, pedig már megmondtam, hogy: nem! Én azt úgy találom jónak: puszit csak a hintalónak... És most már mindent itt hagyok, merthogy olyan álmos vagyok. * Milyen zaj lett itt egyszerre! így készülnek szilveszterre? Béluska, nem adom oda! Csakis enyém ez a duda! Erőiködök, fújok... fújok... Valósággal belebújok, Csak ritkán szól, sokszor kuka félredoblak, buta duda! Fütyülök én a világra, kritikám a pelenkába(n). Nagyi, nevetsz, úgy hallom, S puszilgatod kicsi arcom. Tudod, az a furcsa benne: mintha közös titkunk lenne. Hogy mi is az? Megsúgom: nekem is van humorom. * Xagyí zárszava Versünk, íme, kész: nem olyan nagy ügy... Nyugodhat a kéz; pihenjen az agy: Vagy így, vagy úgy. Szülők, nagyik, puják! Föl a szívvel! BáÉX'U ZE3Z ZCZE1ÜECZ • — BOLDOG ÜNNEPEKET kívánunk lapunk előfizetői, olvasói, barátai és munkatársainak, s kérjük őket a közelgő uj év alkalmából, ajándékozzanak meg továbbra is azon jóindulatú támogatással, mellyel lapunk önzetlen célját eddig is előmozdítani szívesek voltak.