Esztergom és Vidéke, 2003

2003-11-06 / 44. szám

4 2003. november 6. Vertei Józsefre emlékeztek E HÁZBAN SZÜLETETT VERTEL JÓZSEF (192^ - mi) GRAFIKUSMŰVÉSZ. TÖBB MINT S00 MAGYAR, KÜLFÖLDI F.S ENSZ BÉLYEG TERVEZŐJE. DÖMÖSÉKT ÉlíT ÉS DOLGOZOTT. (os) Már egy évtizede annak, hogy a városunkban is köztiszteletnek örvendő Vertei József grafikusművész, bélyegtervező elköltözött az élők sorából. Ha élne, 81 éves lenne. A Dunakanyarban minden településen ismerték és szerették, ezúttal is megemlékeztek róla szülőfalujában, Dömösön. A vasárnapi szentmise után az emlékezők a Duna utcai szülőházához zarándokoltak. Pokriva László plébános vezetésével a családtagok, a baráti kör és nagyszámú tisztelője, valamint az egyházközség tagjai voltak jelen. Dömös neves szülöttéről Pálmai József tanár, a Magyarok Világszövetsége Esztergom és Környéke Szervezetének elnöke emlékezett meg. Elmondta, Vertei József már az elemi iskolában sokat rajzolta a tájat, a Dunán úszó hajókat, az állatokat és növényeket. Szülőfalujából a Székesfővárosi Iparrajziskolába került, ahol a díszítőfestő szakmát tanulta. Innen jutott a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Aba-Novák Vilmos és Korencsi György voltak a mesterei. Főiskolai tanulmányai után a Szépműves Líceumban tanított díszítő festést. Pályázaton 1949-ben aratott sikert a Magyar Postánál a Lánchíd bélyeggel. Otthagyva a líceumot, a Pénzjegynyomda tervezője lett egészen haláláig. A testen kívüli élmény és az agy Az alábbi sajtóanyag Bányai Mátyás múltheti írásához kapcsolódik! Lehetséges, hogy a sokak által paranormálisnak vélt jelenségeket egy bizonyos agyközpontot ért inger okozza? Azok, akik átélték már, arról számolnak be, hogy tudatuk elhagyta testüket, és felette lebegett. „Közülük azonban csak néhányan hajlandóak beszélni tapasztalataikról, mert ezt a különös állapotot előszeretettel sorolják a paranormális jelenségek közé" - nyilatkozta Olaf Blanke neurológus (Genfi Egyetemi Klinika). Egy, a jobb oldali féltekében levő agyközpont felelős a testünkről alkotott képért. Ennek alapja a test egyensúlya és a végtagok térbeli helyzete. „A dolog teljesen érthető" - véli Peter Brugger (Zürichi Egyetemi Klinika). „A testünkről bennünk élő kép elkülöníthető a valóságtól. Le kell szögeznünk ugyanakkor, hogy a megfigyelés egyedi eseten alapszik." A testen kívüli élmények hihetetlenül gyakoriak, s csak egy részük kapcsolódik a halál közeli állapothoz. Egyes vélekedések szerint a jelenség mögött vallási, spirituális okok rejlenek, s a test és a lélek halál utáni különválásának bizonyítékát látják benne. A kísérleti eredmények nem cáfolják meg ezeket a vélekedéseket, állítja John Marshall, az oxfordi Radeliffe Kórház neurológusa: „Hiba lenne mindebből arra a következtetésre jutnunk, hogy a hasonló élményeket átélt emberek tévednek. A megfigyelés csak egy útját tárta fel a testen kívüli élmény előidézésének. Mindazonáltal betegeinknek, akik hitüket vesztik saját józan eszükben, a felfedezés óriási megnyugvást jelent." BAJOR ÁGOST ÉBRESZTÉSE. Az Esztergom Barátainak Egyesülete, a hajdani Sétahely szépítő Egylet eszmei jogutódja megalakulásának 20. évfordulója alkalmával tisztelegni kíván, a kiemelkedő tehetségű festő- és grafikusművész, vitéz Bajor-Bayer Ágost művészete előtt. Ennek kapcsán az Egyesület a Balassa Bálint Múzeum támogatásával egy rendhagyó kiállítást rendez a neves esztergomi művész munkáiból. A tárlat rendhagyó abból a szempontból, hogy nem a múzeum anyagát hivatott bemutatni, hanem az esztergomi polgárok otthonában őrzött alkotásokat. A XX. század első felének nemzetközileg elismert jeles művészének életművét az esztergomiak nagy szeretettel és tisztelettel ápolják, de sajnos a művészettörténet-írás elfeledkezett megemlékezni Bajor Ágostról. A Művészeti Lexikonban is csak igen szűkszavú ismertetőt találunk róla: a Magyar Képzőművészek Egyesületének, a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének, a Munkácsy Céh, a Zichy Mihály Társaság tagja. Mindenki „Guszti bácsija" vagy ahogy ferences diákjai nevezték „Dzsuki bácsi"— Esztergom szülötte, itt született 1892. szeptember 17-én - Bayer Károly kékfestő mester fiaként -, és itt is halt meg 1958. október 11-én. Középiskolái befejezése után 1914-től a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán kezdett tanulni, olyan tanárok vezetése mellett, mint a kiváló grafikusművész Olgyai Viktor és Zemplényi Tivadar neves festőművész. Tehetségével hamarosan kitűnt társai közül, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a Főiskola féltve őrzött kincsei között ott szerepel Bajor Ágost egy 1913. évi rézkarca, ami természetesen Esztergom látképe, a vízivárosi zárdatemplomot ábrázolja a Kis-Duna-part felől. 1916-ban - 23 évesen - kikerült az első világháborúba, és ezt 1918-ig, mint tüzértiszt harcolta végig. Katonai érdemeiért kitüntették - a nagyezüst, a kisezüst, a bronz vitézségi érmek, és a Károly csapatkereszt tulajdonosa később 1928-ban vitézzé avatták. A háború borzalmas élményeit, a fronton készített rajzaiban örökítette meg. Innen hazatérve, 1923-tól Pesten telepedett le és létesített állandó műtermet, költözéseit sokszor örökítette meg egy-egy kedves kis rézkarcban. Esztergomba mindig hazajárt, visszavonzotta édesanyja és a város iránt érzett nagy szeretete. A főiskola befejezése után, évekig itáliai tanulmányutat folytatott, nagy lelkesedéssel kereste fel Szicíliát, különösen kedvelte Taormina, Capri, Nápoly, Róma és Firenze művészeti atmoszféráját, amelyek leheletfinom rézkarcait ihlették. 18 rajzokkal teli albummal tért haza, később egy ebből származó vázlat alapján készítette el a Capri című olajképét, amelyet az olasz király vásárolt meg gyűjteménye számára. Itálián kívül - az 1920-30-as években - Genfben, Barcelonában, Londonban, Koppenhágában, Bécsben, Oslóban, Varsóban, sőt Chicagóban is járt és számos kiállításon szerepelt, nagy sikert aratva alkotásaival (Barcelonában ezüstéremmel tüntették ki rézkarcait). Budapesten először csak 1927-ben szerepelt a Nemzeti Szalon kollektív kiállításán. Esztergomban 1937-ben, Budapesten 1943-ban a Műbarátban, 1948-ban Nemzeti Parasztpárt helyiségében állított ki. Itthon és külföldön egyaránt elismert művészként tartották számon, magán és múzeumi vásárlások kísérték pályáját. Babits Mihály és Kárpáti Aurél baráti körében találta meg szellemi és lelki nyugalmát - számos portrét készített Babitsról, melyek ma is díszei az esztergomi Babits-nyaralónak. Mozi Esztergomban (II.) 1904. október 20-án az alábbi hír látott napvilágot: „Itt először! Csak néhány napig látható Párkányban a vásártéren legnagyobb kényelemmel felszerelt csarnokba. Az első és legnagyobb ilyenemű hazai vállalat, saját villanyvilágítású teleppel. 20 lóerejű gőz dinamólokomobillal. Lifka-féle elektro-bioszkóp (villamos mozgófényképek) színháza, élő, szenzációs mutatványok életnagyságban a legnagyobb tökéletességben. Az életből véve természet utáni felvételek reprodukálása által a gyönyörű scenák, aktualitások, látványosságok, drámák, regék, bikaviadalok, harciesemények, humorisztikus történések, illúziók, stb... A n.é. közönség becses pártfogását kéri Lifka Ernesztin tulajdonosnő". 1905. július 2-án ismét: „EleU nagyságú mozgófényképek láthatók a Wehner fivérek-féle elektro-bioszkópban a Csillag utcában külön e célra épített és a legnagyobb kényelemmel felszerelt nyári színkörben...". A Csillag utcai bioszkópról 1906-ban is számos hír található. Az üzemvezető ekkor egy bizonyos Tepli nevű tulajdonos, aki az augusztus 23-ai hirdetés szerint a vetítéshez 300 izzólámpát és 6 ívlámpát használ, melyek együtt 6000 gyertya fényét biztosítják. Szeptember 10-étől már olvashatjuk a teljes vetítési programokat is. A közlemények között 40 műsorszámról tesznek említést. A „Tepli-féle villamos színház" azután egy időre elhagyta Esztergomot, és csak december 25-ére tér ismét vissza, mikor is előadásait a Fürdő Szálloda nagytermében tartja. „Most teljesen új műsort mutat be." 1907. március 31-én viszont az alábbi hír olvasható az Esztergom és Vidéke hasábjain: „Csak egy hétig. Megérkezett a Fregoli-féle mozgófénykép vállalat Budapestről. Naponta változatos műsorral. Szenzációs újdonságaival. Az előadások húsvét vasárnap d.u. 3 órakor a Fürdő szálloda nagytermében veszik kezdetüket. Számos látogatást kér az igazgatóság". Október 31-én megtudhatta az olvasó, hogy: „... november 6-tól kezdődőleg a Magyar Király szálloda nagytermében esténként naponta mozgófényképek lesznek láthatók". November 3-án pedig arról tudósít a lap, hogy: „Ma nyílt meg a Korona szálloda külön termében az állandó villamos élőkép színház, mely naponta d.u. 5 órától 11 óráig lesz a közönség számára nyitva. Helyárak: I. sor 50 fill. II. sor 40 fill. III. sor 20 fill. Hetenként kétszer új műsor szerdán és szombaton ". (Folytatjuk) Kaposi Endre Öt tanéven keresztül, az esztergomi ferences gimnáziumban rajztanárként működött, de emellett mennyiségtant és szépírást is tanított. Mintegy pedagógusi munkássága megkoronázásaként, búcsúzásul, 1937-ben diákjai rajzaiból kiállítást rendezett. A korabeli sajtó is megemlékezett erről a tárlatról és a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak Bajor Ágost rajztanári munkájáról. Ugyanebben az évben részt vett alkotásaival a Los Angeles-i nemzetköz, és a londoni magyar reprezentatív rézkarc kiállításokon. Ezután nehéz évek következtek: a II. világháború, amelyben ismét részt kellett vennie, mint hadifestőt küldték ki az orosz frontra. Számos katona-portrét és katona-életképet készített, amelyek híven őrzik a világméretű tragédia emlékét. Az „Oroszországi emlékek"-et bemutató rajzaiból 1943. április 11-23. között nyílt kiállítás Budapesten. A Gellért-hegy oldalában lévő műterme is ebben az időben, Budapest ostromakor semmisült meg, munkáinak nagyrészével együtt. 1945 óta szinte folyamatosan Esztergomban tartózkodik, majd 1947-ben végleg hazaköltözik édesanyjához a Malonyai u. 8. szám alatti a családi házukba. Visszavonultan élt, de fáradhatatlan szorgalommal és lendülettel dolgozott, jelmondatát exlibrisén olvashatjuk: „Nulla dies sine linea" (Egyetlen nap se múljék el vonal, azaz alkotó munka nélkül.) Járta Esztergom utcáit minden kis részletét megismerve és megörökítve, így született meg az 1950-es években az „Ismeretlen Esztergom" című album, amely a Balassa Bálint Múzeum tulajdona. Ezek a színezett tusrajzok ékes bizonyítékok Bajor Ágost Esztergom iránti szeretetéről. Műfaji érdeklődése a tájkép, a portré és az életkép területére terjedtek ki, a művészi technikák tekintetében otthonosan mozgott a rézkarc, a rézmetszet, az akvarellés olaj technika és természetesen a grafika területén. Számos alkotása szerepel külföldi gyűjteményekben Itáliától kezdve egészen a Victoria and Albert Museumig. Szülővárosa múzeumain kívül a Budapesti Szépművészeti Múzeum egy Önarcképet, és egy Összelőtt templomot ábrázoló olajképet őriz több rézkarca mellett. Portréi közül Babits Mihályt és Csernoch hercegprímást ábrázoló képmásai emelkednek ki. Elete utolsó éveiben súlyos betegséggel kellett szembenéznie, látása nagyon meggyengült és ez sajnos meggátolta abban, hogy kedvelt műfajában, a rézkarcban dolgozzék; ekkor inkább nagyméretű olajképeket és akvarell-tájképeket festett. Bajor Ágost mindig a látványból indult ki, ez a naturalista formanyelv lehetővé teszi, hogy munkáit nemcsak, mint művészeti alkotásokat értékeljük, hanem értékes dokumentumként tekintsünk rájuk, amelyek visszaidézik az 1950-es évek Esztergoménak meghitt légkörét. Ezekben a nehéz időkben Ő volt az, aki az örök emberi értékek továbbéléséért küzdött, képeivel erőt adva az embereknek, hogy átlépjék a mindennapi élet korlátait és felemelkedjenek egy magasabb szellemi szférába művészete által - és még ma is ezt teszi. Zárszóként álljon itt Bajor Ágost szentgyörgymezői temetőben lévő sírfelirata édesanyja tollából: Kihullt az ecset a kezedből, Itt hagytál gyermekem. Eletem célja, s boldogsága, Te voltál mindenem. Áldott kezed alkotása, Itt őrzi lényedet. Vigasztalás, hogy nem sokára Találkozom veled. Az igazi művész glóriája övezze mindenkor emlékét! Szabó Bernadett