Esztergom és Vidéke, 2003

2003-11-06 / 44. szám

6 2003. november 13. 320 éve történt ,Diadalmas hadműveleteinket mo

st megkoronázta az Úr..." . MEMORANDUM a párkányi csata emlékének méltó megörökítéséről Mi, a Párkányi csata 320. évfordulója alkalmából Párkányban rendezett konferencia résztvevői a tanácskozás végeztével felkérjük Párkány és Esztergom város Önkormányzatát, valamint a két testvérváros területén működő, az ügyben érdekelt és elkötelezett civil szervezeteket, hogy egyeztetett összefogással támogassák a rendkívüli jelentőségű diadal emlékének ápolását, és a régebbi hasznos ötletek felhasználásával teremtsék meg egy méltó emlékmű felállításának lehetőségét Párkány város területén. Kérésünk és javaslatunk a konferencián elhangzottakhoz kapcsolódóan tömören így indokolható: A XI. Ince pápa, I. Lipót német római császár és magyar király valamint III. Sobieski János lengyel király Szent Szövetségbe tömörült hadai Párkány mellett 1683. október 9-én öldöklő küzdelem után fényes győzelmet arattak a hódító török birodalom seregei felett. Párkány történetében ez a diadal volt a legjelentősebb esemény, amelynek következményei pozitív hatással voltak az erőviszonyok alakulására. A párkányi Sánc-erődítmény elfoglalása után a keresztény hadak három napos ostrommal, október 28-án bevették Esztergom várát is. A hódítók ereje megtört. Három év múlva elesett Buda, a megszállók menekülni kényszerültek Magyarországról. Véget ért a 150 évig tartó idegen uralom, felszabadult az ország, megmenekült Európa az oszmán veszedelemtől. A felállítandó emlékműnek magas szintű művészi megformálásával és az eseményt több nyelven tömören leíró táblával ország világ előtt hirdetnie kell a Párkányi csata múlhatatlan érvényű üzenetét: a szülőföldjükön élő emberek jogát a függetlenségre, a sok nemzet fiaiból toborzott keresztes haderő által megvalósított nemzetközi összefogás hatékonyságát, és általában az élni akarás, a kitartás és a hazaszeretet eszméinek igazságát. A konferencia résztvevői Párkány, 2003. október 18. (újvári) Párkány és Esztergom a nagy folyam hídfő-településeiként egy kiváló átkelési lehetőség, „révhely" két partján alakultak ki. Összetartozásuk így mindenekelőtt természeti „elrendelés". Ehhez kötődik a történelmi is, aminek leglátványosabb bizonyítékait a nagy, korszakfordító hadjáratok hagyták maguk után. Ilyen volt 320 esztendeje az a hadművelet, amelynek során az egyesült keresztény seregek szeptember 12-én Bécset kiszabadították a török ostromgyűrűből, majd a visszavonulókat Buda irányába üldözvén, október 7-ére a kulcsfontosságú átkelőig jutottak. Az 1683. évi két párkányi csatáról lapunk október 16-ai számában olvashatták Vércse Miklós helytörténész összefoglalóját. Ennek jóval teljesebb, füzet formátumú változatát két nappal később mutatták be a párkányi Művelődési Központban. 18-án ugyanis a Limes Anavum Regionális Kulturális Társaság és a CSEMADOK párkányi alapszervezete itt rendezett történelmi emlékkonferenciát, amelynek Csombor Erzsébet levéltár igazgató, dr. Székely György akadémikus és Csorba Csaba történész voltak az előadói. Az évfordulóra készült füzet a szöveg szlovák nyelvű fordítását is tartalmazza, továbbá (a színes borítókkal együtt) 18 egykorú és későbbi ábrázolás másolatát is egybegyűjti. Kiadója a dunaszerdahelyi Lilium Aurum; előszavát Bartusz Gyula írta, aki a Párkány-Esztergom Baráti Egyesület (PEBE) magisztrátusának elnöke. Ő fogalmazta meg és olvasta fel a konferencia „záradékául" azt a Memorandumot, amelynek az alábbi közléssel először lapunk nyújt szélesebb körű nyilvánosságot. A 18-ai konferenciát mindkét testvérvárosban koszorúzás követte. A párkányira, a Regélő szikla elnevezésű emlékkőnél, természetesen még ugyanaznap sor került. Az esztergomit - a PEBE kezdeményezésére, amelyhez a Lengyel Kisebbségi Önkormányzat is csatlakozott - október 28-án 16 órakor tartották a Sobieski-emlékműnél. Itt Nagy falusi Tibor, a baráti egyesület ügyvezető elnöke olvasott fel részleteket a lengyel király október 10. és 28. között keltezett leveleiből. (Beszámolónk címét is ezekből választottuk.) Ezután a Balassa múzeum könyvtártermében dr. Horváth István igazgató előadása mintegy „összekötötte" a két-parti emlékezést. Főként témájával, hiszen a történelmi Esztergom vármegye török-kori régészeti lelőhelyeiről és emlékeiről beszélt, de abban az értelemben is, hogy a 18-ai konferencia alkalmával - egyéb, hivatalos elfoglaltsága miatt - elmaradt előadását tartotta meg. Könyvbemutató a városi könyvtárban (sms) Sokan, sok irányból gyűltek össze október 29-e estéjén a Babits Mihály városi könyvtárban azon ünnepi alkalomból, hogy A síp címmel megjelent Wernke Bernát költő harmadik verseskötete. A könyvbemutatót a Párkány-Esztergom Baráti Egyesület szervezte, a berlini esztergomi költő pedig tagja a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesületnek, de a két szervezet képviselőin kívül is szép számmal jelentek meg barátok, érdeklődők. Maga a könyv ugyancsak több alkotó közös munkája, hiszen lapjait egy párkányi (az autodidakta Bugyács Sándor) és egy esztergomi művész (Barcsai Tibor) grafikái illusztrálják. Rajtuk kívül - egy-egy megszólalás erejéig szerepelve - Csicsay Alajos párkányi író és Kántor János esztergomi művész-tanár is körbeülték a meghívott vendégek népes asztalát, a házigazda Nagyfalusi Tiborral együtt. A rendezvény elhúzódó kezdési időpontját a nyomdából frissen érkező könyv miatti várakozás indokolta. Ám mire az első példányok megérkeztek, a két grafikus stílusa, stílusjegyei körül kibontakozó vita oly mértékben tovagyűrűzött, hogy ez a momentum akkorra szinte másodlagossá vált. Az Elek Csilla (Esztergomi Klubszínpad) és a költő által felolvasott versek - aki így köszönte meg nyilvánosan a két illusztrátor munkáját, műveit - a polémia kísérőprogramjává léptek vissza. A kötet bemutatásával, Wernke Bernát méltatásával végül Bartos Csilla, az MTV munkatársa terelte vissza eredeti medrébe a beszélgetést. __ Az estet a mű kiadója, a jósvafői „Észak-Kelet Régió Fejlesztéséért és Idegenforgalmáért" Közhasznú Alapítvány részéről is többen megtisztelték jelenlétükkel, első könyvük megjelenését ünnepelve. Beleegyezésükkel a kötet a vártnál is kedvezményesebb áron került a rendezvény során az olvasó közönség birtokába, s a könyvet övező kíváncsiság kielégítésére az éjszakába nyúló, kötetlenné váló beszélgetés teremtett megfelelő alkalmat. Magyar színházak az EU-n belül és kívül (mzsá) Színházfínanszírozás, együttműködés és kapcsolattartás az Európai Uniós bővítés után címmel konferenciát rendezett a Magyar Játékszíni Társaság a Technika Házában a határon túli magyar színházak vezetői számára. A Társaság elnöke, Horányi László színművész elmondta, az uniós csatlakozással új helyzetek merülnek fel a magyarországi és a környező országokban működő magyar színházak kapcsolataiban. Schneider Mária, a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériuma helyettes államtitkára, kifejtette, a tárca továbbra is támogatni kívánja a határon túli magyar színházakat. Jobbágy Valér a uniós csatlakozás előkészítésével foglalkozó Nemzeti Fejlesztési Hivatal főosztályvezetője arról szólt, hogy mivel az EU, mint szervezet, a nemzeti kultúrák támogatásával nem foglalkozik, ezért az uniós csatlakozást segítő Nemzeti Fejlesztési Terv programjai mellett egy olyan átfogó tervet kívánnak kidolgozni, amelyben a kulturális fejlesztések, támogatások is helyet kaphatnak. Magyarország EU-hoz történő csatlakozása után sajátos helyzet alakul ki: magyar színházak lesznek az unión belül és kívül, aszerint, hogy mely szomszédos országban működnek. Ez pedig új problémákat vethet fel a meglévő kapcsolatokban. Esztergomban is rendszeresen láthatjuk a határon túli magyar színházak előadásait. Kérdés: jövő év májusától milyen módon jöhetnek vendégszereplésre ezek a társulatok? Pályázhatnak-e a Nemzeti és Kulturális Örökségünk Minisztériuma, vagy a Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázatain? És ha igen milyen támogatás a legmegfelelőbb számukra? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a konferencia részvevői. t as frlkwvirn Mikii..™ ST lljfaWy Kinaa. ftkaipt. l'ói,ioí lUkovir. Nóra í> Mnpyord.i TBadr a. l-ilk... .<•• Tünde. pyrrmrkri m."l) r,lj,Ú.I.„nm,.l lu.Mjik. ll.,,. szenkviczi Palkovies Miklós oki. gépin.mrnu.k 2IXO. nktUher IB-íu «]H*iMk . htl«<»<náailk 37. rttiid. de Wílvo. lylr n^ptw-n elhunyt. Saerelatt luLoUunkat 2001. íinnnW t-én 10.311 órakor búiicittiitjuk Budo(..íJe» a ParUarM MMC Mnknveeii-lrnni«>en r. NKyuMJHnp MJM órakor belvexjiült <n'<ik nvapalomrn a* Enilertc»m.Sienl£yür£?ineiltM lemelűWtl. Ai einsMnlotó MXlHMiiA 20M. no.eaifcrr M III .trakor unjuk n Hóm.iflinliíi PMIiduu lem[iLi>nil>iin (Bliiliip.il III., ZtuánJ utca JS.j. l'óiotl.autUn \í\<7lf.'í

í gunkr-1 a jó lülrn ukurulúbun Olrcnj ugtat*.1 {apátijuk. GyÉtraljik: Mimy.inii.1 JkndHfe Pűvi l-IUrik MMer Jánnimó u. Kapairh llunna Pflvt Cuido Pílvi nt.ii.kj. Itapoirli Hiehír.1 'vejei Pályi Lő.inr njiiikulrrt vérei I'ílvi Viola MogynWi.i Umlt Mogyorói lluuur unokái valamint a rokont!; U ttarilat .MARADJATOK MF.C SZERETETEMBEN!" Szenkvici Palkovies Miklós 1940 - 2003 A „Hazaváró" találkozó rendezői az Esztergom város, illetve megye életében jelentős szerepet játszó, ám az idők folyamán innen elköltözött családok leszármazottait hívták meg már két alkalommal Esztergomba. A meghívottak között találjuk a Budapesten élő Palkovies Miklóst is, aki feleségével együtt mindkét alkalommal örömmel tett eleget a meghívásnak, hiszen a nagy elődök, Palkovies Károly kormánybiztos, később alispán és Palkovies László alispán emléke máig élénken él a család emlékezetében. A nemrég előkerült családi levéltár rendezése tovább mélyítette bennük a család története iránti érdeklődést és az Esztergom iránti szeretetet. A „Hazaváró " rendezvény arra is jó alkalmat szolgáltatott, hogy felvegyék a kapcsolatot a megyei levéltárral, azért, hogy a régi iratoknak megfelelő elhelyezést biztosítsanak. A levéltár átvétellel, ajándék, letét és vétel formájában gyarapítja állományát. Palkovies Miklós megtisztelő bizalmából ezúttal ajándékozás történt. Az átadás során egy kedves, a családi hagyomány, a család története iránt elkötelezett embert ismerhettünk meg. Neki köszönhetően a megyei levéltár gyűjteménye most két, a helytörténet szempontjából jelentős családi levéltárat őriz: a Palásthy és a Palkovies család levéltárát, melyek kiváló lehetőséget adnak arra, hogy kiegészítve a közigazgatási és egyéb iratokkal bemutassuk, hogy az iratok végigkísérik az ember életútját a bölcsőtől a koporsóig. A kiállítást „Az életutak iratai" címmel nyitotta meg az intézmény idén októberben. A kiállítás az ember életének időszakai szerint épül fel - a születéssel és a gyermekkorral kezdődik, folytatódik az iskolás évekkel, majd a felnőttként oly sokféle pályára térő emberek iratai következnek. Itt kaptak helyet a Palásthy család nemességét igazoló oklevelek és a családfa is, hiszen nemességet is felnőttként kaptak az arra kiválasztottak. A kiállítást az ember életét lezáró okmányok bemutatása, illetve a történelem szempontjából kiemelkedő szerepet játszó személyek adott esetben Palkovies Károly kormánybiztos és Palkovies László alispán - emlékét idéző újságokat tartalmazó tárló zárja. Az egyes életkorokhoz kapcsolódó iratokat a történelem különböző időszakaiból válogattuk, amivel szándékunk szerint szintén arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy az írásbeliség kezdete, főként a 13-14. század óta az irat folyamatosan jelen van az emberek életében egy jogbiztosító dokumentum, egy személyes levél stb. formájában. A kiállítással azonban más célunk is van. Szeretnénk felhívni a figyelmet a családi levéltárak fontosságára és arra, hogy ezeknek a dokumentumoknak egy idő után a legjobb helye a levéltárban van. Itt gondos kezek rendezik, kezelik, őrzik őket a megmaradásukat biztosító körülmények között, a levéltári törvény előírásainak megfelelően. Ez a tény a tulajdonosi jogokat nem feltétlenül érinti, hiszen az átvételt szerződésben szabályozzák a levéltárak és az átadók, amiben erre vonatkozóan is rendelkeznek. Tapasztalataink szerint a hivatalt viselt emberek családi levéltáraiban fontos közigazgatási iratok is megőrződtek, amik segíthetik a többi irattal együtt például Esztergom, egy község, illetve megyénk történetében még fehér foltként ismert események, időszakok kutatását. Másrészt a családi, vagy személyes levéltárak alapján egy-egy személy élete, pályafutása, a család története rekonstruálható és emléke fenntartható a helytörténetben, illetve a manapság egyre népszerűbb mikrotörténetírás elsődleges forrásai ezek az iratok. A kiállítás megnyitójára vártuk Palkovies Miklóst és kedves családját is, de sajnos az adományozó már nem tudott eljönni. Váratlanul jelentkező súlyos betegsége megakadályozta, de mint telefonon elmondta nagyon örül a kiállításnak és annak, hogy jól döntött, jó kezekbe került a családi levéltár. Akkor még nem gondoltuk, hogy utoljára beszéltünk vele. Elment, így a levéltári kiállítás az ő emléke előtt is tiszteleg kifejezve köszönetünket a nagy elődök méltó leszármazottja felé. Csombor Erzsébet