Esztergom és Vidéke, 2003

2003-10-16 / 41-42. szám

2003. szeptember 11. Esztergom és Vidéke 241 Felhívás! Tisztelt Esztergomi Polgárok! Az Esztergom Barátainak Egyesülete, a hajdani Sétahelyszépítő Egylet eszmei jogutódja ez év őszén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. Az ünnepi alkalomból városunk legnagyobb festője, Bajor Ágost életműve előtt kíván tisztelegni az EBE tagsága azzal a kiállítással, melyet 2003. november 6-9. (csütörtök-vasárnap) között rendez a Vármegyeháza dísztermében. A kiállítás annyiban rendhagyó, hogy ez alkalommal nem a múzeumokban őrzött alkotások kerülnek bemutatásra, hanem az esztergomi polgárok lakásaiban őrzött Bajor Ágost festményekből, rézkarcokból, színezett tusrajzokból, különféle grafikai alkotásokból (például ex librisek, régi esztergomi arcok, stb.) szeretnénk kiállítást rendezni. A kiállítás címe: Bajor Ágost Esztergoma Azt gondoljuk, hogy sok polgár őriz - immár három generáció óta - Esztergom máig legnagyobb festőjétől olyan alkotást (alkotásokat), melyeket egy közös kiállítás keretében a város közönsége előtt kellene bemutatni. Elképzelhető, hogy felbukkannak olyan, eddig ismeretlen művek is, melyek bővíthetik a szakemberek eddigi ismereteit. A kiállításra felajánlott művekből a bemutatásra alkalmas alkotásokat szakértő zsűri bírálja. A zsűri tagjai: dr. Prokopp Mária művészettörténész, egyetemi tanár, Cséfalvay Pál művészettörténész, a Keresztény Múzeum igazgatója, dr. Horváth István régész, múzeumigazgató, Bánhidy László művészettörténet-szakos tanár, Koditek Pál, az Esztergom Barátainak Egyesülete elnöke. Milyen műveket várunk a kiállításra? A címadó téma szerint kizárólag Esztergomot (utcát, házakat, embereket) ábrázoló, különböző technikával készült művek kerülnek kiállításra - kötöttség nélkül. A műveket abban a keretben (vagy keretezés nélkül) várják, ahogy az jelen állapotában látható. A kiállításra több művet is fel lehet ajánlani, a zsűri javaslata alapján azonban nem mindegyik alkotás kerül(het) bemutatásra. A kiállításra szánt művek átadásának helye, időpontja: A tárlatra felajánlott alkotásokat a Balassa Bálint Múzeum irodaépületében (Mindszenty tér 5., tel.: 412-185) lehet átadni október 20-24-én (hétfő-péntek), naponta 9-11.30 és 13-15.30 óra között, átvételi elismervény ellenében. (Kérjük, azonosítás végett a kép hátoldalára írják rá a tulajdonos nevét, lakcímét és telefonszámát.) A kiállítás zárását követően a műveket szintén a Balassa Bálint Múzeumban lehet átvenni november 12-14-én (szerda-péntek), naponta 9-11.30 és 13-15.30 óra között. A kiállítás helye: A „Bajor Ágost Esztergoma" című kiállításnak a Vármegyeháza díszterme (Deák F. u. 3., 1. em.) ad otthont. A megnyitó november 6-án (csütörtökön) délután 17 órakor lesz, és 9-én (vasárnap) 17 órakor zár be. A kiállítás pénteken, szombaton és vasárnap 10-17 óra között lesz látogatható. (Az Esztergom Barátainak Egyesülete ünnepi közgyűlése november 7-én, pénteken 17 órakor kezdődik a díszteremben, melyre az egyesület tagjain kívül ezúton is minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk!) A tárlat megtekintése ingyenes, de az Esztergom Barátainak Egyesülete köszönettel fogadja és várja a látogatók önkéntes adományait, melyet az egyesület Ifjúsági Tagozata által szervezett Városvédő Tábor megrendezésére fordít! Tisztelt Esztergomi Polgárok! Az Esztergom Barátainak Egyesülete vezetősége bízik abban, hogy felhívása mindenkihez eljut, és meghallgatásra talál a város lokálpatrióta polgárainak körében. A polgári kezdeményezés sikerében bízva, az EBE vezetősége nevében Tisztelettel: Koditek Pál elnök Deák, Heckenast és a pilismarótiak „Jókai ismét fölolvasta a proklamációt s a tizenként pontot és énvelem elszavaltatták a nemzeti dalt. (...)- Cenzorhoz nem megyünk - feleltem -; nem ismerünk többé semmi cenzort, el egyenesen a nyomdába! Mindnyájan beleegyeztek és követtek. LANDERER nyomdája legközelebb volt hozzánk, oda mentünk." (Petőfi Sándor naplójából) Történelmi tanulmányainkból mindnyájan jól emlékszünk Landerer és Heckenast nevére. Az ő nyomdájuk adta ki 1848. március 15-én Petőfi Nemzeti dalát és a Függetlenségi 12 pontot. De mit illik még tudnunk ma Heckenast Gusztávról, a jó hazafiról és a jeles művelődéstörténészről? Pilismarót főutcáján egyemeletes, romantikus stílusú „kastély" áll ma is, ahogyan a nép nevezte. Ma lakóház, a Pilisi Parkerdő Gazdaság rendelkezik vele. A falu nevezetessége a „Heckenast-villa". Egykori tulajdonosa Heckenast Gusztáv volt, a neves pesti könyvkereskedő, könyvkiadó és nyomdatulajdonos. 1811-ben Kassán született. Lelkész édesapja nem bírta anyagilag az eperjesi taníttatást és a fiú fűszerkereskedői pályára lépett, majd Pestre költözött. Vigand Ottó pesti könyvkereskedőnél, későbbi sógoránál vállalt munkát. 1840-ben társult Landerer Lajos nyomdásszal. Irodalom- és sajtótörténeti jelentőséggel bír az 1848. évi cselekedete, s az is, hogy az ő kiadásában jelentek meg Bajza, Berzsenyi, Csokonai, Czuczor, Garay, Gyöngyösi, a két Kisfaludy, Kölcsey, Vajda János és Virág Benedek művei, valamint Jókai és Jósika kötetei. A gyűjteményes sorozatok kiadását is ő honosította meg, így - a Falusi Könyvtárt, a Közhasznú Családi Könyvtárt, a Történeti Könyvtárt, s a Vasárnapi Könyvtárt. A népszerű vasárnapi újságot is ő jelentette meg. Naptárak, tankönyvek kiadásával is foglalkozott. Vállalata később, 1873-ban beolvadt az akkor alakult Franklin Társulatba. Heckenast Gusztáv jelentős vagyonnal rendelkezett. A reformkortól 1878-ban bekövetkezett haláláig töretlen és makacs ellenzéki volt és az ilyen szellemű írógárdát kül- és belföldön anyagilag és eszmeileg is a legmesszebbmenőkig támogatta. Saját üldöztetését, szabadságvesztését, bírságait pénzzel váltotta meg. Mint kiadó és üzletember harmonikusan egyeztette össze üzleti és politikai terveit. 1860-tól az a meggyőződése, hogy a polgárságnak kell az országban átvenni a vezető-szerepet, s a polgárosodásnak a biztos bázisa az anyagi fedezettel bíró, virágzó ipar és kereskedelem és a teljes egyenjogúság az összes nemzetiségek közt. Ennek előfeltétele a közjogi kérdések megoldása. Heckenast és köre tehát a békés fejlődést és végső fokon a Béccsel való megegyezés taktikáját választotta. Ilyen előzmények után születhetett meg a méltán történelmi nevezetességű kastélyban Heckenast és köre közreműködésével - Deák Ferenc fogalmazásában Pilismaróton a kiegyezés nagy műve. Heckenast Gusztáv 1851-től telekrészek, irtványföldek, szőlők használati jogát vásárolja meg a tönkrement jobbágyoktól és Pilismarót községben két házat és beltelket vesz. Ettől az évtől a villa felépüléséig a két egymás mellett álló, módosnak mondható házat használja a Heckenast-család ünnepekre, nyaralásra, baráti találkozókra. Vidéken, így Pilismaróton is a társasélet zavartalanabbul folyhatott a Bach-korszak közepette, mint Pest-Budán. A Heckenast-villa építésének történetét szó szerint érdemes idéznünk Lukácsné Varga Eszter könyvének 89-90. lapjáról, melynek címe Pilismarót története I.-II.: „Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza a villa építését 1860-ra teszi. A lakosság által kastélynak nevezett emeletes, 6 szobás épület a pesti Vigadó romantikus stíluselemeire emlékeztető szép építészeti alkotás (valószínűleg Feszi Frigyes építész tervezte). (...) A vidéki villák közül is kiemelkedik külső és belső szépségével és a hozzá kapcsolódó háromszintes tájkerttel. (...) Az épület különös értéke a kb. 7 x 8,5 méteres alapterületű, emeleti középső nagyterem, melynek mennyezetén és oldalfalán ... gazdag díszítő falfestés látható ". A kastély egykori belső berendezése a levelek, visszaemlékezések tanúsága szerint pompázatos lehetett. Nemcsak a falfestés szépsége ejtette rabul a vendégeket, hanem a könyvtár gazdagsága, a német, olasz, holland mesterek festményei, grafikái, a kiadónak dolgozó, illusztrációkat készítő művészek - Barabás Miklós, Marastoni József, Geiger képei, rajzai is. Volt az épületben zongora, cselló és hegedű, mivel a háziak szokásos kedvtelése volt a kamarazenélés. A házigazda maga is jó zongorázott és szívesen rajzolgatott. A fővárosban többet beszéltek a maróti, mint a pesti irodalmi szalonjáról. Az épületet gondozott park vette körül. Á ház mögött a szerpentin út a török toronynak nevezett kilátótoronyhoz vezetett, ahol kényelmesen meg lehetett pihenni és gyönyörködAvagy látom a jövőt, vagy a múltat? Már nem is tudom Anno hosszantartóan ostoroztak bennünket nyugati példákkal, hogy „ott kinn a Lajtán túl" milyen rendesek az emberek, mert szelektíven gyűjtik a szemetet. Külön konténerbe dobják az üvegeket (mit külön konténerbe, külön-külön konténerbe, aszerint hogy fehér, vagy színes üveg), külön konténerbe a papírt, a rongyot és így tovább. A minap beszélgettem egy echte esztergomi emberrel, aki egy rövid németországi úton volt. Mesélte, hogy nem merte beledobni a szatyornyi vegyes szemetét egy konténerbe sem, mert nem tudta melyik a vegyes szemét tárolója, hazafelé jövet egy ausztriai parkoló konténerébe dobta. Na már most ez az ember - higgyék el! - itthon, Esztergomban is szelektíven gyűjtené a szemetet, ha tehetné. És itt kezdődik az időutazás. Ha nem csal az emlékezetem, itt a város közepén pár éve már én is láttam olyan konténereket, amelyek oldalára ki volt írva: papír, üveg, satöbbi. Nem tudom mennyire volt sikeres, a dolog, de idővel biztosan javult volna a morál. Ehhez képest olvasom a híreket, hogy teljesen megszüntetik a kihelyezett konténereket. Ez is egy út (halkan jegyzem meg: lehet hogy nem a legszerencsésebb)! Most, hogy megszavaztuk csatlakozásunkat az Európai Unióhoz, lehet hogy meg kellene nézni, esetleg megkérdezni tőlük, hogy ők hogyan csinálták, amikor elkezdték. Nincs birtokomban a bölcsek köve, én sem tudom megmondani, hogy hogyan kellene csinálni, de van nagyon sok bölcs ember, akit meg lehetne kérdezni. Azt viszont látom, így ahogy most működik a dolog, az nagyon nem jó, és ez még csak a rossznak a kezdete. Nem nehéz belátni, hogy az elszabadult indulatok, nem vezetnek jóra sem a lakosság, sem a szolgáltató részéről. Morgolódásom mellékleteként látható egy fotó, melyet október 11-én délután négy órakor készítettem. Akkor, amikor a Simon Júda vásár látogatói három méterre mennek el a képen látható szemét mellett. Nesze neked szelektív hulladékgyűjtés! Tudom, ennek megint mi, a lakosok leszünk az okai (azt majd valakik kitalálják, hogy miért). De, ha valaki veszi a fáradságot, ennél a képnél sokkal elrettentőbbeket csinálhat, ha végigsétál a városon, vagy netalántán kimegy a Csenkei híd környékére. Higgyék el nekem: nem balhézni szeretnék, csak nagyon szeretném, ha városunk vezetői felülvizsgálnák ezt az egész szemétügyet. Addig is maradok tisztelettel: Molnár László ni a Dunakanyar egyik legszebb panorámájában. A park „óriásai közt találjuk" a két hatalmas „ Deák-hárs "-nak nevezett, emlékezetes fákat. Heckenast Gusztáv pesti lakásában is fogadott vendégeket. Ott is és Pilismaróton is „bohém baráti társaság együttlétének, játékos szórakozásnak " tüntették fel az összejöveteleket. Azonban ismeretes, hogy Heckenast társasága politikai tevékenységet is kifejtett. A Bach-korszakban a pilismaróti villa különösen alkalmas volt az ilyen találkozásokra. Ám nemcsak találkozók, irodalmi szalonok és zenei esték színhelye volt a villa. Heckenast Gusztáv itt beszélte meg az írókkal a készülő, kiadandó műveket, s mecénási jelleggel hosszasan vendégül látta itt alkotó barátait. Ilyen volt például a német származású Volkmann Róbert zeneszerző és Rosegger Péter osztrák író. A vagyonos, tekintélyes kiadót gyakran látogatták az irodalmi, művészeti élet akkori honi nagyságai: Fáy András, Vörösmarty Mihály, Vajda János, Jókai Mór, Bajza József. Zilahy Károly költőt itt ihlette versírásra Dobozi és hitvesének története. Feszi Frigyes grafikákon és akvarelleken örökítette meg a táj szépségét. Pastinszky Miklós, a Dunakanyar ismerője és kutatója szerint Deák Ferenc, „a haza bölcse" és Fest Imre gazdasági szakember (neves közgazda, aki a kiegyezés egyik gazdasági előkészítője) többször is vendégeskedett a villában. Feltételezése szerint „itt születhetett meg - Heckenast és köre közreműködésével - Deák Ferenc fogalmazásában, itt Pilismaróton a kiegyezés nagy műve". (Ld. Pastinszky Miklós: Heckenast Gusztáv és Pilismarót. Dunakanyar Tájékoztató 1972., - l.sz.66-67. 1.) Epilógus „Add meg császár az országnak mi az országé - és tedd ez által lehetővé: hogy az ország is megadhassa a királynak, mi a királyé." (Szapáry Antal gróf) Amikor az idősödő Heckenast belefáradt a kiadói és üzleti gondokba és egészsége is megroppant, 1873ban eladta vállalkozását a Franklin Társulatnak. Pozsonyba költözött, ahol könyvkereskedést nyitott. Hirtelen, 1878 áprilisában halt meg szívbajban. Deák Ferenc tollából pedig megszületett a kiegyezés okmánya. 1867-ben az osztrák és a magyar uralkodó osztály megegyezett, amely kölcsönös engedményeken alapult. Kettős, dualista állam keletkezett, ám Deák Ferenc az új államformában már nem vállalt tisztséget. 1876-ban szívbajban meghalt. A pilismaróti birtokot egy ideig bérlő használta. Az 1880-as évektől a Zichy-grófnők lakták. A hagyatéki eljárás után a kastély, a hozzá tartozó egyéb épületek, a díszkert a Magyar Vallásalap tulajdona lett és az 1884-ben létrehozott erdőgondnokság használta. Szerencsére a szép épület a háborús viharok közepette sem pusztult el, az erdészet mindig rendben tartotta. Emlékszoba, múzeum ma sincs benne. Lakóház. Falát emléktábla sem ékíti. A hársak állnak, élnek. És hogy valóban itt írta meg Deák Ferenc a kiegyezést: ki tudja? Nincs rá semmilyen bizonyítékunk. Horváth Gáborné dr. HecÁensst Gusztáv