Esztergom és Vidéke, 2003

2003-09-18 / 37. szám

4 Esztergom és Vidéke 2003. december 18. Kisebbségi anyanyelvünkről - kissé „napfényesebben" „Odaát" születtem; anyanyel­vünk állapotáért felelős tanár­ként, majd könyvtárosként diplo­máztam, dolgoztam; néhány éve a Párkány-Esztergom Baráti Egye­sület (PEBE) elnöke vagyok: több „antennám" is van tehát, amelyek kisebbségi létre kényszerült nem­zet-részeinkről - kiváltképp a fel­vidékiről - fokozott érzékenység­gel gyűjtik a híreket. Rosszak és jók egyaránt érkeznek. Elemző mérlegelésüket legutóbb a múlt hét végén az egyik országos napi­lapban olvastam. Eszerint két népszámlálás között (1991 - 2001) 47 ezerrel csökkent a felvidéki ma­gyarok lélekszáma. Ennek legfőbb okául a megszólaltatott neves szo­ciológus a kedvezőtlen demográfi­ai adatokat sorolja. A rendszer- és ezredváltás éveiben csaknem 30 %-kal kevesebb magyar született, mint amennyi meghalt. Felgyor­sult a nemzetváltás, azaz a termé­szetes asszimiláció is, főként a pe­remvidék kisvárosaiban és falvai­ban. Ebben az irányban pedig a fo­lyamatos nyelvromláson, a „keve­réknyelv" használatán, majd a nyelvcserén keresztül visz az út ­teszik hozzá a gyakorló pedagógu­sok, illetve a Dunaszerdahelyen egy éve működő Gramma Nyelvi Iroda (az MTA egyik kutatóállo­mása) igazgatója. „Nem jajgatni kell, hanem cselekedni" - hangsú­lyozza Csáky Pál, a kisebbségi ügyekért felelős pozsonyi minisz­terelnök-helyettes. „Elsősorban az iskolák és a civil szerveződések feladata az anyanyelv ápolása és társadalmi súlyának növelése". Hétfőn, szeptember 15-én élő­szó folytatta, egészítette ki hétvé­gi olvasmányomat - mégpedig Esztergomban és éppen egy civil szervezetnek köszönhetően. A Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület - amelynek határokon átnyúló, sokrétű tevékenységéről lapunk már több alkalommal be­számolt - a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támo­gatásával rendezett a Szabadidő­központban egész napos konferen­ciát, Kisebbségi gyermekirodal­mak címmel. Nyolc előadója ­Szlovéniából, Szlovákiából és Ma­gyarországról (az utóbbiak közt lapunk munkatársa, dr. Horváth Gáborné is) - arról értekezett, hogy a gyermek és ifjúsági iroda­lomnak mennyire fontos szerepe van az anyanyelv (sz)épségének megőrzésében, ezért hogyan le­hetne kapcsolatát a kisebbségi ok­tatással szorosabbá tenni, határa­inkon túli fejlődésének feltételeit tovább javítani. Merthogy a leg­utóbbi évek folyamán - amióta Meciar rossz emlékű országlása véget ért - javultak: egybehangzó­an erről is számot adhattak a túl­parti előadók. Ma Szlovákia vegye­sen lakta területein, ha a magyar szülők úgy óhajtják, van és lesz anyanyelvi középiskolai oktatás, és remélhetően egy év múlva ma­gyar állami egyetem is. A gyer­mekirodalom megjelenési lehető­ségeit bemutató Csicsay Alajos - a Csemadok érsekújvári területi szervezetének elnöke, maga is többkötetes meseíró - kiemelte, hogy a ma működő hat kiadó ma­gyar nyelvű könyvtermése együt­tesen jóval nagyobb, mint az egyetlen Madách Kiadóé volt a rendszerváltás előtt. A szerzők sorában, mint műfor­dítót emelte ki a párkányi Vércse Miklóst, a PEBE tagját, akit hely­történészként, útikönyvek írója­ként, fordítójaként már ismerhet­nek lapunk olvasói is. Jövőre éppen félévszázados munkássága iránti tisztelettel és igaz szívbéli örömmel ajánlom fi­gyelmükbe Vércse Miklós két na­gyon szép mesekönyvét. A min­dennapi „kishírek" - de a legjob­bak - közül való, hogy Dunánk mindkét partján kézbe vehetők. A meséknek Vércse nemcsak fordí­tójuk, hanem válogatójuk és össze­állítójuk is, alkotótársa pedig egész oldalas akvarelljeivel Lábik János, az ismert párkányi festő­művész. (Aki születésének 70. Ju­bileumát" a nyár elején Eszter­gomban is kiállítással ünnepelte.) 2000 végén jelent meg az első: Mi­óta van eszük az állatoknak ? cím­mel, tavaly pedig a második: A Nap leánya, amely a szlovák, szlo­vén, szerb, olasz, görög, evenk, to­vábbá afrikai és indiai népek 14 rövid és 5 hosszabb meséjéből összeállított gyűjtemény. Az említett hat kiadó közül a Losoncon működő Plectrum 'Ki­adónál látott napvilágot, mégpe­dig a Szlovák Kulturális Miniszté­rium anyagi támogatásával. Talán ez a legjobb hír: bizonyság arra, hogy anyaországi, illetve ala­pítványi források mellett az utóbbi években már a hivatalosság „haj­landóságával" is számolni lehet. Nagyfalusi Tibor Szklenár András képei A Kortárs Galéria és kiállítóte­rem Szklenár képeit mutatja be a tárlatkedvelőknek ezév szeptem­ber 30-áig. A művész szakmai életrajza szí­nes és gazdag. 1957-ben született Pásztón. Ifjúkorában sportolt, ám egyre több időt töltött a rajzasztal mellett: dekoratőrként tevékeny­kedett, plakátokat, meghívókat tervezett. Szabadidejében grafikát készített, rajzolt és festett. Témái: az egyre pusztuló élővilág, a „be­ton" és a természet összeütközése, az erdők és fák pusztulása. Aktké­pei sejtelmesek és finomak. Port­réi közt nevezetesek a magyar írók, költők, színészek és államfér­fiak történelmileg hiteles hátterű arcképei. A művészt mélyen megihlette az 1848/49-es forradalom és sza­badságharc 150. évfordulója. A Kossuth Lajost és a magyar huszá­rokat ábrázoló festménye eljutott a tengeren-túlra, címe: „Kossuth huszárjai". Szklenár Andrásnak ez a műve kapta meg az első díjat a Nationality Broadcasting Network televíziós állomás (USA) és WKTX 830 AM (ugyancsak USA) nézői és hallgatói számára - a magyar for­radalom évfordulója alkalmával ­kiírt világméretű pályázatán. Külföldön (Svájcban, Ausztriá­ban, Németországban, az USA­ban, Kanadában) és itthon rend­szeresen állítja ki különleges szín­világgal alkotott festményeit. Vi­Környezetünk értékei A selyemakác Keleti mimózafának is nevezik. Tudományos neve: Albizia julib­rissin. Hazája a szubtrópusi Ázsia, Irántól Japánig. Tíz méter magasra nő és fény­kedvelő. Az első selyemakácot Szilvásváradon csodáltam meg. Nagyobb mértékben Pécs környé­kén terjedt el. Esztergomban is meghonosodott (pl. Pázmány Pé­ter utca). Ernyős koronájú, kecses terme­tű fa, páfrányra emlékeztető, pá­rosan szárnyalt levelekkel. A kü­lönleges, rózsás fátyolvirágzata jú­nius végén jelenik meg és szep­temberig virágzik. E fajtát először üvegházakba ültették a mérsékelt égövben, de védett, meleg fekvésben a szabad­ban is áttelel. Közepes vízigényű. Nagy szá­razság esetén néhány alkalommal alaposan öntözzük meg. Magról szaporítható, gyorsan nő. Aki szert tud tenni magjára, vagy fiatal csemetéhez jut, egy ér­tékes, hosszan virágzó egzotikus díszfával lesz gazdagabb a kertje. Klotz József dékünkön, Tatabányán (1989) és Pilismaróton (1997) mutatkozott be. Most Esztergomban üdvözöl­hetjük és gyönyörködhetünk ké­peiben. A Kortárs Galéria és kiállítóterem közben Csáky Lajos kecskeméti festőművész élet­Szeptember nyolcadikán este fél nyolckor indult a második tan­év a Mindentudás Egyetemén. Az évnyitó előadást Esterházy Péter tartotta „A szavak csodálatos éle­téből" címmel. A sorozat ezúttal is nagyszerű tudósokat vonultat fel, akik közül többen nemcsak az egyes terüle­tek szakértői, hanem a tágabb kö­zönség számára is ismerősek. Jaksity György, a Budapesti Ér­téktőzsde elnöke a pénz nyugtalan természetéről; Nádasdy Ádám, nyelvész, költő és műfordító a nyelv változásáról; Csányi Vilmos etológus pedig az emberi termé­szet biológiai gyökereiről beszél majd. A szemesztert - stílusosan ­Nyíri Kristóf előadása zárja de­cember 15-én „Enciklopédikus tu­dás a 21. században" címmel, hi­szen a Mindentudás Egyeteme ép­pen arra tett és tesz nagyon sike­res kísérletet, hogy a legmagasabb színvonalú, friss tudás enciklopé­dikus tárát tegye hozzáférhetővé minél szélesebb közönség számá­ra, a jelen legkorszerűbb kommu­nikációs és technikai fejlesztéseit felhasználva. A sorozat nem ér véget ezzel a félévvel, de a távolabbi folytatás pontos feltételei még nem megha­tározottak. Ami bizonyos és válto­zatlan: az előadások nyilvánosak és ingyenesek, helyszínük tovább­mű-kiállítására készül, melynek címe: „Almok a rózsakertben". Megnyitójára október 10-én, pénteken délután 17 órára hív­juk-várjuk a művészetkedvelő kö­zönséget. Horváth Gáborné dr. ra is a Budapesti Műszaki és Gaz­daságtudományi Egyetem Infor­matikai Épületének Kozma László előadója (Budapest XI., Magyar tudósok körútja 2.), időpontjuk pedig hétfő este fél nyolc. Mivel a terem befogadóképessége véges, érdemes élni az internetes regiszt­ráció lehetőségével a www. mindentudas.hu címen. A szerve­zők remélik, hogy az előadássoro­zat kiemelkedően pozitív fogadta­tása ezúttal sem változik. A közvélemény-kutatók is ér­deklődtek afelől, hogy mely témák érdeklik leginkább az embereket. Első helyen az orvostudomány egyes területei, a betegségek áll­nak, ezt követi a természettudo­mányok általános említése. 10% feletti említési aránnyal vannak jelen még a biológia és az élővilág témakörei, a történelem, a nyelvé­szet és a közgazdaságtan. Katona Gergely Hajnali órák Kertváros határában... Egy augusztus végi meleg hajnalon (négy órakor) indultam, hogy el kísérjem a mezőőrt, Fizel Józsefet, napi feladatának első óráira. Találko zó a megbeszélt helyen; még sötét van, az ég alja dereng. Első területünk Sátorkőpuszta bejárása, közben megállunk és megál­lapítjuk, hogy a Palatinus-tó Kassai út felé eső részén a part és a faházak környéke igen szemetes, magas gaz „díszlik". A napi jelentésbe ez be is ! kerül! A sátorkőpusztai területek csendesek, még nincs mozgás a szán­tóföldeken, de még a lóistállók és karámok körül sem. Utunk a volt szeméttelepre vezet, ahol a feljárást megakadályozni hi­vatott árkok nem gátolják az illegális szemétlerakókat. A Látó-hegyi út két oldalán a szokásos kép fogad: a vízelvezető árkok ban szemét, feleslegessé vált gépkocsialkatrészek. A volt lőtér melletti erdőben is hasonló elszomorító látvány fogad: szemét, építési törmelék. A városrész Duna felé eső határrészében más kép tárul elénk: itt már van élet, a madarak reggeli mozgása megkezdődött. Itt, a tanyákon élq emberek már készülnek napi feladataikra: állatokat etetnek, gépkocsik­ra rakodnak, munkába indulnak. A határ elhanyagolt, nagyon összefüggő táblák parlagon hagyottak, a földek megműveletlenek, derékig érőek a gazok. Tát határához érve viszont már egészen más látvány fogad. Nincs, megműveletlen parcella, mindenütt ápolt, bevetett terület látható. A bemérő torony közelében lévő oszlopon található transzformátor foga­dó-szekrényének ajtaja hiányzik. Ez is bekerült a napi jelentésbe. Egészen kivilágosodik mire a kb. 1200 hektáros határrészt bejártuk. Egyik területrészen sem tapasztaltunk gyanús mozgást, nem láttunk il­legális szemétlerakást, termény-lopást. Pedig a szemétlerakások folya­matosan történnek a határ menti utak környékén, erről az ott található szemét árulkodik. Lehet, hogy a mezőőr bejárása utáni időszakban kerülnek a terület-i r eV Nagy Tibor Olvassa hétről hétre az iimiíEQtóif hetilapot, az esztergomi polgárság lapját! A harmadik szemeszter részletes programja: szeptember 15. - Palló Gábor: A magyar tudós-zsenik szeptember 22. - Tompa Anna: Egészségtudat és tudatos egészség szeptember 29. - Jaksity György: A pénz nyugtalan természete október 6. - Fésűs László: A természetes sejthalál titkai október 13. - Sajó András: Miért büntetünk? - Értelem, érzelem és ésszerűtlenség a társadalom szabályozásában október 20. - Horváth Zalán: Mikrokozmosz - Világunk építőköveinek kutatása október 27. - Patkós András: A Mindenség mérése november 3. - Gyulai József: Az emberiség útja a nanovilág felé november 10. - Szabad János: Anyai öröklődés, anyai hatás november 17. - Nádasdy Ádám: Miért változik a nyelv? november 24. - Havass Miklós: A számítógéptől az információs tár­sadalomig december 1. - Máray Tamás: Hálózatok hálózata: az internet december 8. - Csányi Vilmos: Az emberi természet biológiai gyökerei december 15. - Nyíri Kristóf: Enciklopédikus tudás a 21. században A Mindentudás Egyetemén Esterházyval indult a második tanév

Next

/
Thumbnails
Contents