Esztergom és Vidéke, 2003

2003-09-11 / 35-36. szám

6 Esztergom és Vidéke Esztergom: Légrády Sándor és művei 2003. szeptember 11. Verőcei varázslatok a Rondellában A Verőcei Műhely Művészeti Egyesület kiállítása augusztus 29-én nyílt meg a Vármúzeum Rondella Galériájában. Egy különös, sokrétű és sokágú, összetett életművet hivatott kiemelni a viszonylagos ismeretlenségből és a feledésből a Balassa Bálint Múzeum kiállítása: Légrády Sándorét, aki bélyegtervezőként meghatározó jelentőségű, több mint négy évtizedes munkásságot fejtett ki, de aki más ágazatokban is fontos műveket alkotott. A magyar művészettörténet szelektív voltára jellemző adalék, hogy a régi négykötetes, és az új háromkötetes művészeti lexikon sem tárgyalja Légrády Sándor munkásságát, s működése csak kitartó kutatómunkával rekonstruálható: alig néhány napilap- és folyóiratcikk regisztrálja pályafutását. Ez arra ösztönöz minket, hogy röviden felvázoljuk életútját. Az 1906-ban Budapesten született Légrády Sándor már fiatalon a szobrász Istók János mellett ismerkedik a művészettel, majd Walter Gida műépítész .üvegfestő műhelyében tanul. 1921-től az Iparművészeti Főiskola ötvös szakán folytat tanulmányokat, amelynek elvégzése után, 1925-től az Iparrajziskola díszítőfestő szakán bővíti művészeti ismereteit. Pályafutása az üvegfestészet jegyében indul: több középület és templom - mint a gellérthegyi Sziklakápolna, vagy a Zsidó Gimnázium - üvegablakait készítette el, de kivitelezett falfestményt is az Ecseri úti Plébániatemplomban. A húszas évek végén Horváth Endre grafikusművész tanácsára nyomdai tervezéssel kezdett foglalkozni, s a harmincas évek elején kapcsolatba kerülvén az Állami Nyomdával az akkor bevezetett mélynyomásos technika alkalmazásával készíti terveit. Itt kezdődik bélyegtervezői munkássága: az első mélynyomású sorozattal, a Szent Erzsébet-bélyegekkel. Az 1932-ben kivitelezett sorozatot száznál több megvalósult bélyeg követte a Légrády-műhely terveként 1980-ban utolsóként megjelent, a tihanyi apátság alapítólevelére emlékeztető bélyegig. A bélyegtervezői tevékenység mellett nem feledkezett meg eredeti hivatásáról sem: ötvösi elhivatottságát áldozati kelyhek, serlegek és kovácsmunkák tervei jelzik, de készített ruha- és oltárterveket, belsőépítészeti együtteseket is, amelyekben minden apró részletet pontosan, az egységes enteriőr-szellemet szolgálón dolgozott ki. És az épületbelsőkből a külső terekbe is kilépett: Nemzeti Színház-terve nagyvonalú építészeti elgondolásainak egyik tanúja. A monumentális ágazatokhoz való vonzódásának rekvizitumai az épületdíszítő plasztikák, mint amilyen például a budavári Mátyás-templom Patrona Hungariae-domborműve. De tervezett plakátokat, emléklapokat, levelezőlapokat is. A más és más ágazathoz kötődő munkáinak tervei miként a bélyegtervek is - általában kisméretű, de a, tanulmány-jelleget messze meghaladó, kész művé érlelt, rendkívül pontosan és érzékenyen kidolgozott műalkotások, amely műveken festői tehetségét, szárnyaló grafikai fantáziavilágát is kiélhette. Alkotómódszere, művészetének jellegzetes vonásai természetesen bélyegtervezői tevékenységében érhetők leginkább tetten, amely ágazatban művészetét a legteljesebben kibontakoztathatta. A bélyegtervezés a korlátok uralta, a technikai-kivitelezési lehetőségek által és a megrendelői kívánalmak által kordában tartott, tehát eleve alkotói fegyelmezettségre kényszerítő műágazat, ahol a tömörítésre, az emblematikusságra, a parányi méretek közötti eleven kifejezésre kell figyelni. Mindezen követelmények között Légrády Sándor megőrizte bélyegeinek festői hatásvilágát, de felfigyelhetünk leleményes motívumkiemelő tehetségére, míg máskór a számos motívumból építkező, szépen felépített kompozicionális egység ejtheti rabul a személőt. Bélyegeit vizsgálva, a hosszú tervezői gyakorlat állomásait és viszontagságos alakulását követve a XX. századi magyar történelem fordulatai kristályosodnak ki: a megrendelő által kijelölt témaválasztásban történelmi egyéniségek és a kultúra, a művészet kiemelkedő személyiségeinek arcképeiben, évfordulók és politikai események megelevenítésében, az űrhajózás és a sport pillanatainak megidéz ésében de a formarendben, a stílusjegyekben is tetten érhetők a kor által meghatározott, jellegzetes mozzanatok és tendenciák. 109 bélyeg és bélyegsorozat, 444 címlet, több millió példány: a XX. század második és harmadik harmadának eleven, korhű lenyomata és krónikája született, rajzolódott meg Légrády Sándor tevékenysége, bélyegtervezői életműve révén. A Légrády-munkásságnak esztergomi vonatkozásai is vannak: így például 1939-ben dolgozott a Kerek-templom felújításán, s egy évvel korábban az Eucharisztikus Kongresszus esztergomi eseményeinek látványtervének elkészítésében - oltárok, pódiumok, hátterek megvalósításán - is tevékenyen közreműködött. Bélyegtervezői munkásságának fontos fejezete, hogy ő tervezte az 1000 éves Esztergom című bélyeget, amely sajnálatosan - oly sok elképzelése mellett - csak terv maradt, de amely most a kiállítás plakátját díszítheti, viszont megvalósulhatott az a korai alkotószakaszhoz kötődő, ugyancsak Esztergomot idéző Szent István-bélyegsorozata, amely Buenos Airesben díjat nyert a világ bélyegtervezőinek versenyében. Ezért hát jelképesnek is minősíthető, hogy a művész 1987-ben bekövetkezett halála utáni, igencsak megkésett első emlékkiállítását éppen Esztergom városa rendezte meg. Reméljük, hogy ez a tárlat Esztergom határain túl is visszhangot kelt. A huszadik századi művészetben oly kis munkaterületekre specializálódó alkotóegyéniségekkel ellentétben Légrády Sándor univerzális egyéniség volt: parányi, néhány négyzetcentiméteres és monumentális méretben, alkalmazott és autonóm műfajokban, más és más technikai, anyagismereti tudást követelő ágazatokban, síkban és térben gondolkozva is hatalmas felkészültséggel, magabiztos szakmai tudással alkotott. Vagyis egy ma már nem létező művésztípust megtestesítve, nagy, sokágú, és sokágúsága miatt is izgalmas életművet teremtve vált paradox módon a magyar művészet feledésbe kényszerített alkotójává. Őszintén reméljük, hogy hagyatéka egy részének ezen esztergomi bemutatásával eloszlik az életművet borító homály, s művei a XX. századi művészet történetének integráns részeivé válhatnak. Wehner Tibor A Balassa Bálint Múzeum közli: a nagy érdeklődésre tekintettel a Légrády-kiállítás november végéig megtekinthető! Az Esztergom és Vidéke 1907. november 3-án a következő cikket közölte: „Garamkövesden épül jelenleg hazánk egyik legérdekesebb és legszebb technikai alkotása, a garamhíd. Az építés munkálatai már fölötte előhaladtak. Az új híd három nyílású ívhíd lesz, mely teljesen vasbetonból, a technika legmodernebb építőanyagából készül. A hídfők, valamint a két mederpillér alapja, melyekbe több mint 2000 köbméter beton lett beépítve, már elkészült, mely legnehezebb munka befejezése után a felépítmény elkészítése rohamosan fog előrehaladni. A garamkövesdi garamhíd különleges szerkezeténél fogva a maga nemében egyedülálló lesz a kontinensen s ezért megérdemli az érdeklődést az ország szakköreitől. H * w • MM Bár földrajzilag közel esik a két település egymáshoz, ismeretségünk mégis hiányos. Ezt pótolja a mostani kiállítás. A Verőcei Műhely alkotóművészeti gyökerei a XIX. századvégen keletkeztek, amikor Ybl Miklós és tanítványai felfedezték a páratlan kilátást és nyaralóházakat építettek maguknak a faluban. A XX. századelőn az irodalmárok is felismerték a hely szépségét, elfogadták a művészek barátságát és olcsó nyaralási lehetőséget, alkotói csendet találtak maguknak. Itt töltötte nyarait Karinthy Frigyes, Devecseriné Guthy Erzsébet, látogatásokat tett Móricz Zsigmond és Kosztolányi. Kodolányi János évekig lakott itt és Kékhegy című regényében megörökítette a falu és a Keramos gyár életét, megrajzolta az ott dolgozó Gorka Géza alakját. A húszas években a művészeti élet motorja Rozsnyai Kálmán volt, aki Nagyváradról érkezett és sok irodalmárt mondhatott barátjának. Meglátogatta őt - többek között - Ady és Léda is. József Attila is járt itt Makai Ödön házában, aki nővérét, Jolánt vette feleségül. Érdemes megemlíteni Baktay Ervint, a neves kelet-kutatót, aki a faluval szemközti szigeten a barátaival minden nyáron indián módra élt. A második világháború után lassan indult újra a szellemi élet. Az ötA híd tervezője Kovács Sebestény Aladár (1858-1921), mérnök, műegyetemi tanár és a József Műegyetemi vízépítési tanszéknek a rektora." Ugyané lap 1908. január 16-án így írt: „Épül a garami híd. E napon bocsátották le az épülő hídnak az impozáns faalkotmányát, mely a vasbeton íveket tartotta. A szabadon álló ívek, melyek az ország, sőt a kontinens ez idő szerint legnagyobb ívei előre jelzik, hogy az ország egyik legszebb hídja lesz." 1908. július - három napig tartott a próbaterhelése a hídnak, százezer kg súlyú kaviccsal, majd negyven kaviccsal telt zsákkal túlterhelt lokomobilt vontattak a hídon keresztül. A híd kiállta a próbát. A hidat 1908. augusztus 4-én adták át a nagyközönség használatára. í'.'lgl srtí? venes évek végétől a Nagybányai Nagy Zoltán vezetésével működő Újpesti Képzőművészeti Kör tagjai fedezték fel Verőcét. A hetvenes években a festőművész házaspár, Mizsér Pál és Hídvégi Valéria indította el a polgármester Alpári György segítségével a nemzetközi művésztalálkozókat és vendégházat is alapítottak. A rendszerváltás után hozta létre az Amaltheia Galériát Jankovics János, Mizsér Pál és Pölcz Róbert. Itt tartják mostanában a meg-megújuló kiállításokat, amelyből ízelítőt mutatnak be nekünk a Rondellában. A kiállító művészek névsora: Wem Cornelissen, Dömény Boriska, Dömény Csaba, Hager Rítta, Jancsó Katalin, Jankovics János, Kecskés Gábor, Kecskés Viktor, Kucsora Márta, Kristóf Andrea, Lisányi Endre, Markó Erzsébet, Miklós Attila, Mizsér Pál, Nagy B. István, Papp Gitta és Sólyomi Attila. Simon Tibor tanár megnyitójában méltatta azt a sokszínű tematikai, műfaji és technikai gazdagságot, amely gyönyörködtet és elgondolkodtat bennünket az alkotások láttán. A kiállítás anyagai: festmények, portrék, tájképek, absztrakt alkotások, ékszerek, kárpitok, kisplasztika, tipográfia, kerámia, applikációk, tűzzománcok. Érdemes megtekinteni e művészi gazdagságot! Horváth Gáborné dr. Jelen volt a minisztérium, a megye, Garamkövesd, Párkány és Nána képviselete. A híd építéséről beszámolt az Esztergomi Friss Újság 1908. július 30. 173., 179. száma és az augusztus 6. száma. Az augusztus 6-ai cikk szövege: „a garamkövesdi vasbetonhíd felülvizsgálata kedden ment végbe. Esztergom vármegye közönségének képviseletében az alispán helyettese Pongrácz Kázmér vármegyei főjegyző jelent meg. Képviselve volt még Hont vármegye közigazgatása is, valamint a szomszédos falvak elöljárósága. A gyülekezés Garamkövesd községházán volt, honnan az érdekeltségek képviselői a kereskedelmi kormány kiküldöttjeivel együtt a hídhoz mentek. A vizsgálat a hídon mindent rendben talált. A hídon már megkezdődött a forgalom. " A hídról két fénykép van tulajdonomban. Az egyiket a budapesti közlekedési minisztérium archívumából kaptam. Ez 95 éves, 1908-ban készült. A bal alsó szélén egy földhenger látható és az első ív alatt egy kőoszlop, amely Esztergom és Hont vármegye határát jelzi. A másik fényképet én készítettem mint esztergomi gimnazista, 1943-ban (60 éve). Ez az utolsó fénykép a hídról, mivel 1945 elején a németek a hidat felrobbantották. 1961-ig ideiglenes fahíd volt a Garamon. 1961-ben új híd épült előre-gyártott panelelemekből a régi ívszerkezetű híd pillérein. A pillérek statikai számítások alapján megfeleltek a tervezett beterhelésnek. Ez a híd áll ma is. Podlupszky Mihály Hétköznapi kérdésem Mitől is tartok? Nem tudom. Talán leütnek félúton, vagy gellert kaphat egy golyó, betonszilánkkal pattogó telibe talál, nem tudom, hiába lesz majd ott a nyom, magam helyett, ha meghalok, miatta félni semmi ok, hisz így is, úgy is elmegyünk, nem lesz üres a hűlt helyünk egyszerűbb már alig lehet, de virulnak az életek, a sok oktalan baleset, mit elfogadni nem lehet fiatalság s a halál naponta lassan együtt jár és aggódnak az éltesek, mert egyikük sem érti meg. Korszellem ez? Már nem tudom, apadóban a Balaton és fogyatkozik az oxigén, megérzi minden élőlény, sugárhajtású időgép, én már lemondtam róla rég, köznapi sorban maradok, másnak várni a holnapot, a hátralévő éveket, de hátha mégis tévedek. Szállási Árpád Egy kiállítás margójára... 0nagy) Augusztus utolsó hetében különös kiállításra szólt a meghívó a Zeneiskola nagytermébe: Brassai Gabriella izgalmas tárlata várta a művészete iránti érdeklődőket. A nagyterem zsúfolásig megtelt, az épületen kívülre rekedtek - a nagyméretű ablaknak köszönhetően - ugyancsak részesei lehettek a nem mindennapi, mintegy 30 perces kiállítás-programnak. A falon lévő 27 alkotás a dinamikus fényjátéknak, fénykoreográfiának köszönhetően más-más színben volt látható, s ennek segítségével ugyanakkor más-más részletek kerültek hangsúlyosabban a nézők szeme elé. A zenei kíséret Drisan munkája, a fényeffektek Hammadi Abdel Nasser alkotása. A produkció osztatlan sikert aratott, a művésznőnek és a technikát kivitelező alkotóknak tiszta szívből gratulálunk! Sajnos, a tárlat csak ezen a napon volt látható városunkban! 95 éve: Az első vasbeton köz

út

i híd épít

és

e Ga

ra

mkövesden