Esztergom és Vidéke, 2003

2003-08-28 / 33-34. szám

4 Esztergo

m és Vidéke 2003. augusztus 14. Hagyományőrző nyári tábor 2003 Második éve, hogy a Szabadidőközpont égisze alatt megrendezik a kisiskolások hagyományőrző táborát Esztergomban. Mint az a lapunkban olvasható programból (EVID, 2003. május 2,9.) is kiderült, sokfajta foglalkozással várta a jelentkezőket a szervező, Odor Tünde. A fiatal dekoratőr, festő, kézműves alkotókör-vezető a Zöld Házban is két szakkört vezetett az elmúlt idényben, nyári táborainak népszerűségét pedig a túljelentkezés jellemzi. Vele beszélgettünk a két turnus befejeződése után. - Kik vettek részt a táborokban, milyen korosztályból számítottál jelentkezőkre ? - A két turnust általános iskolásoknak szerveztük, 6-14 éves korig. Bárkit szívesen vártunk, és a szülők is örömmel adták be csemetéjüket egy olyan táborba, ahol nemcsak a felügyelet volt biztosítva, de a gyerekek tanultak is közben. - Mennyire tudott összeszokni egy-egy turnus alatt a csapat, ha csak délutánig voltak foglalkozások? - Gyorsan szövődött barátság, még a félénkebbek is fel tudtak oldódni. Csak a reggeliknél éreztük kissé szűknek a teret a Zöld Házban, de a nap folyamán, a programok alatt ez megváltozott. Kétnaponként pedig kirándulni mentünk a környék látványosságaihoz, ami külön élményt jelentett. - Nem okozott-e nehézséget egy ilyen nagyobb csoporttal való utazás? - Nem, mert ilyenkor kísérők is vigyáztak a kicsikre. Egyébként sem egyedül voltam velük, mert Pelczer Ágnes játszóház-vezető, kismesterség-oktatóval mindig ketten vezettük a foglalkozásokat. Két csoportra bontottuk a társaságot és délután cseréltünk. A kirándulások alkalmával pedig figyeltünk arra, hogy minél élvezetesebbé tegyük az egyébként sem fárasztó utakat a gyerekek számára. Busszal, kisvasúttal, komppal egyaránt utaztunk - egy fogyatékos fiú számára például éppen az utazás volt a legnagyobb élmény a tábor alatt. - A sok program közül melyik tetszett leginkább a gyerekeknek ? -A visszatérő kedvencek: a börzsönyi erdei gyerekvasút, a szentendrei falumúzeum, a visegrádi palotajátékokon való részvétel és a lovaglás. Horváth Lajosné - Rita -, a szervezet titkára készséggel mutatta be a területet, a tiszta, rendezett helyiségeket, valamint a munkáját segítő önkéntes kolléganőit Koppány Máriát, Lohner Ilonát, Sashalmi Bélánét, Rózsa Adriennt, Flangár Lászlónét -, akik tartalmas programok megszervezésével varázsolták felejthetetlenné a gyermekek itt töltött napjait. - Úgy értesültem, Kertvárosból is vannak itt nyaraló gyermekek... - Valóban. Az alapszervezet javaslata alapján a nehéz helyzetű nagycsaládosok gyermekei nyaralnak itt, többek között öt kertvárosi is. Meg is ragadnám az alkalmat, s köszönetet mondok a kertvárosi alapszervezetnek a támogatásért: ők gyermekenként ötezer forintot utaltak át részükre. Hasonlóan köszönet illeti a sok jószándékú, önzetlen, névtelen adományozót is, valamint a képviselő-testület Sport, Ifjúsági Bizottságát is. - A napi ellátást hogyan oldják meg? - Ezek a fiatal, mozgékony és fejlődésben lévő gyerekek naponta A lovaglás például annyira megteteszett az egyik csemetének, hogy azóta is eljár a lovardába. A kisvasútra és a palotajátékokra jövőre is biztosan elmegyünk, de Szentendrén nem a skanzen, hanem az ottani háziállatok érdeklik a gyerekeket. Ilyeneket viszont máshol is láthatnak. - A kézügyesség fejlesztésén, a környék megismerésén kívül mit tanulhatnak meg az iskolások egy ilyen táborban ? - Fő szándékunk: az eltöltött két hét során a jelenlegi feszített élettempót, rohanást szeretnénk kissé lelassítani. Az egymásra való odafigyelés, a másik ember (a játszótárs) és a természet megismerése ezért fontos szerepet kap. A hagyományos eszközökkel dolgozó kézművesség oktatásán kívül régi korok világának visszaidézése is tervünk, a tavaly óta megszűnt dömösi lovasnapok és a még élő visegrádi palotajátékok ehhez jó programokat kínáltak, kínálnak. Az első turnus során a lovasnapok helyett idén a visegrádi várban egy solymásszal találkoztak a gyerekek. Itt előbb egy kisebb előadás hangzott el a hongfoglaláskori és Nyaralótábor ötször étkeznek. Már az ideérkezés napján a konyhafőnök kikérdezte a gyermekeket, így az étrendet az ők javaslatuk és kívánságuk alapján - mindenki megelégedésére - állítottuk össze. -Amint látom színes, tartalmas a programjuk is... - Természetesen igyekeztünk olyan elfoglaltságot, szórakozást kitalálni, ami a gyermekek érdeklődését, ízlését kielégíti: így többek között volt séta a Duna-parton, kavics-, kagyló- és faág-gyűjtés, aszfalt-rajzverseny, ügyességi játékok, szabadtéri labdajátékok és még sorolhatnám... Ezeken kívül számos szellemi foglalkozást is tartottunk. Elsősorban a vöröskereszt megalakulásáról, múltjáról, szerepéről beszélgettünk. így megtudhatták a gyermekek, hogy Magyarországon, a vidéki városok közül Esztergomban alakult meg elsőként, 1881. május 24-én a vöröskereszt, majd 1921-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt. Vendégelőadóink is voltak: a tábor ideje alatt a katasztrófa-védelmisek és az ANTSZ képviselő gyakorlati bemutatókat középkori történelemről, majd mindenki kezére vehette a ragadozó madarat, délután pedig megtekinthették a középkori fegyvereket. A tanítás szempontjából mindig jelentős szerepe van a közvetlen élményszerzésnek is, a táborokban elsősorban ebben részesülhetnek a gyerekek. A hagyományos kézművestechnikákon, a történelmi korok felidézésén kívül a környezetvédelemre fektetünk nagy hangsúlyt. Hogy ezt megtehettük, köszönet illeti az Esztergomi Környezetkultúra Egyesületet is az ökokert átengedéséért. - A két tábor népszerűnek bizonyult. Sokan maradtak le róla ? - Az első turnus közvetlenül az évzáró után következett, amikor sokan még nem is készültek fel a nyári vakációra, a másodiknál viszont túljelentkezés volt. Jöttek a tavalyi táborozók közül idén is, a Zöld Ház szakkörösei közül szinténjelentkeztek és volt, aki mindkét turnuson részt vett. Ennek ellenére azt tapasztaltam, hogy kevesekhez jutott el a híre. De ősztől ismét indul a kézműves és egy rajz szakköröm a Zöld Házban. Itt lehet majd ismerkedni a hagyományos technikákkal és a festés élményével. - További sok közös élményt. Köszönjük a beszélgetést! I. M. tartottak, majd tesztlapok kitöltésével gyarapíthatták megszerzett tudásukat a gyermekek, s a helyes válaszokat adók hasznos ajándékokkal lettek gazdagabbak. A kézműves foglalkozás keretében pedig minden gyermek a Duna-parton gyűjtöttekből, virágokból, terménymagokból készítettek szüleiknek és támogatóiknak egy kis emléket, ajándékot. - Séta közben tolószékben közlekedő fiatalt is láttam... - Igen, két mozgássérült is van közöttünk. A tolószék nem jelent akadályt, az egészséges fiatalok készséggel és mindenben segítik a mozgáskorlátozottakat, legyen szó medencébe való jutásról, játékról, diszkóban való szórakozásról. - A táborzárás is jól hangulatban zajlott... - A vacsora után álarcos bált tartottunk. Ekkor osztottuk ki azokat a díjakat, melyeket a különböző versenyeken elért eredményeik alapján kaptak a fiatalok, de minden gyermek elismerésben részesült. * A buszt, mely a táborlakók hazaszállítását biztosította, egy vállalkozó bocsátotta rendelkezésünkre (aki neve elhallgatását kérte), s neki is ezúton szeretnénk kifejezni hálánkat és köszönetünket! Nagy Tibor Az es-jergomi Vitéz János Kómui Katolikus fanhöképző höhkaUl i JúVS augusxtia JCi-iin tvndat meg TA SÉ J TV Yí1Ó ÜXNEPÉL YÉ T, melyre őm tisztelettel meghívja! \ •tanévrn-itó-proi'ramju 1MMI> V«I» SaiKfa- Imivvnj. k-intaM 8 V ÍÍWlKi l. t.SstaÍ»E«ltí>'tv#!ir r If-"^.'-'' t, 11 m tWlUr InwvmU&twwlBiilín A gazdag gyűjtemény „főcíme" akár többszörös emlékeztetés. Mindenekelőtt a jelentőségében szinte felmérhetetlen „babitsi világegyetem" teremtő és értékőrző jellegére utal. Az alkotó vonzódásait és választásait követően olyan karakter előtt nyit ablakot, amely önállóságával és szellemi kapcsolódásaival egyaránt szembetűnő a 20. század magyar irodalmának színképében, példátlan élményt idéz, bár korántsem társtalan az egykorúak között. Hiszen a különböző tájékozódás irodalmunkban az egyenértékűen szükséges korszerűsödést szolgálta a Nyugat nagy nemzedéke idején: termékenyítő változást a folyamatosság vándorútjain. A friss szellők ájerében fürdőző napok sodródó illatát. De a talányos kötetcím utalhat akár a tanulmányíró „boldogult úrfikorára" is, amikor a pályakezdés kedvezőnek aligha állítható évtizedében (a filológus 1955-ben végzett a budapesti bölcsészkaron) a főváros középiskoláiban tanítva hozzákezdett Babits Mihály tanárként töltött 12 esztendejének (Baja, Szeged, Fogaras, Újpest, Tisztviselőtelepi gimnázium, majd száműzetés) kutatásához. Eder 1957-től az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium tanára lett, Babits itt töltött tanévének emléke adott a feldolgozáshoz indíttatást. A fiatal irodalomtörténész folyamatosan felderítette mind távolabbra tekintve az egykori előd tanárként töltött 12 esztendejének dokumentumait, az ebben az időben még eléggé szűkös írásos anyagot, akár a még fellelhető Babits-tanítványok emlékeit. Az így született tudósítások 1962-től kezdődően jelentek meg különféle évkönyvek és folyóiratok lapjain, majd 1966-ra készült el a Babits a katedrán című, szerény formájú, de annál megkapóbb tartalmú kismonográfia, amely a költő változatos színhelyű tanári pályaképét az ismert „befejezésig" követi nyomon, a korábbi hasonlók után bátorító példát is adva a további rokontémák előtt. Az eléggé szerény küllemű kötetke niegjelenésével valamiféle „hirtelen felismerést" teremtett a maga idején. Hiszen az 1941-es Babits-emlékkönyv, majd Gál István remek kapcsolattörténeti monográfiája (Babits és az angol irodalom - 1942) után a költőről szóló irodalmat csupán három vékonyka füzet képviselte negyedszázadon át. Majd egyszerre két jelentős monográfia született: J. Soltész Katalin könyve Babits költői nyelvéről (1965), majd Eder Zoltánnak szinte a semmiből kilépett kötetkéje esztendő után. E két feldolgozás hasít járható mezsgyét a továbbiak: Pók Lajos, Benedek Marcell, Kardos Pál Babits-pályaképei, Rába György összefoglaló művei előtt. A Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola és Gyakorló Általános Iskola rendezésében 2003 szeptember 5-én (pénteken) 16 órakor nyílik meg Xuposi *Antat emlékkiállítása a Sziget Galériában (Esztergom. Helischer j. u. 5 ). Pi főiskola egykori művésztanárának munkásságát WEHNER TIBOR író. műtörténész méltatja. Babits összetett világképének felmutatása „a kultúrpolitika" számára a halálát követő negyedszázad során nem éppen a „fősodorba" tartozott, így valamiféle vélt vagy valóságos szorítás lazulását is sejtette az említett két könyv megjelenése a hatvanas évek közepén. Görcsöket és beidegződéseket oldottak, szinte „perújrafelvétel" történt általuk. Jelentős tömegű recenzió bizonyítja, hogy mindez nem csekély részben a friss érdeklődésű szerzők érdeme. Emlékszem jól, hogy még a tanórákon is mekkora élményt nyújtott egy-egy aprócska részlet felolvasása alkalmasint. Hatása közel négy évtized során aligha csökkent, bár „a témáról" szép számban születtek részletesebb feldolgozások is, megannyi Babitsról formált dokumentumgyűjtemény. Az ismételt kiadásban így az irodalomjegyzék jelentős mértékben gazdagodott. És bár a kötetke megjelenését követően írója egy teljesebb Babits-pályakép első hírmondójának tűnt a reménykedők (pl. Illyés Gyula, Vas István) előtt, de Eder Zoltán életszekerét ettől eltérő értékteremtő feladatok felé, a nyelvtudomány nem kevésbé izgalmas mezőire irányította, katedráira állította sorsa és magántörténete. Talán egy évtizede fordult ismét a Babits-filológia felé, amikor három összefoglaló és egymást követő tanulmányában mutatta fel A gólyakalifa című regény színtereit, keletkezésének, kiadásának és fogadtatásának történetét. A befogadással kapcsolatosan szívesen említenék egy „esztergomi talányt": 1925. április 17-én a Fürdő-szálló nagytermének színpadán Mohácsi Jenő A rejtett élet című színjátékát mutatta be Alapi Nándor Országos Kamaraszínháza itt töltött tíz napos vendégjátéka során. A színdarab A gólyakalifa dramatikus átirata az újsághír szerint. A Húsvét körüli napokra így az előadás megtekintésére örömmel invitálják Babitsékat levélben esztergomi barátaik. Nem jöttek le a meghívottak, mi pedig Mohácsi Jenő (Babitsék jóbarátja volt) „átiratáról" ugyancsak keveset tudunk. Néhány távolabbi adatközléssel és esszével (Babits költői nyelvéről, Égi és földi a költő szavaiban és mások), függelékként egy 1919-es egyetemi Babits-tanítvány „Babits-emlékeivel", végül az emlékező változatos pályaképét felmutató tanulmánnyal folytatódik és zárul a gazdag gyűjtemény. A költő születésének közeli 120. évfordulójára kitűnő és jelentős művet adott az irodalmárok és az érdeklődők kezébe a Mundus Kiadó. Értékteremtő és értékálló esszéket és tanulmányokat. Bodri Ferenc Szép, csendes, ápolt környezetben - Pilismaróton - szervezte meg idén nyáron a Magyar Vöröskereszt Esztergomi Területi Szervezete városunk, Dorog és Nyergesújfalu hátrányos helyzetű, nagycsaládban nevelkedő és szociálisan rászoruló fiatalok egyhetes nyaraltatását. A Dorogi Erőmű üdülőjében, a faházakban július utolsó hetében 54 gyermek töltött önfeledt hangulatban tartalmas nyári napokat. Amikor meglátogattam a tábort, az üdülő területén lévő medencében pezsgő élet folyt, felügyelet mellett vidáman lubickoltak, úsztak a gyerekek. „Régi napok illata" (Eder Zoltán: Babits-tanulmányok)