Esztergom és Vidéke, 2003

2003-08-28 / 33-34. szám

2003. augusztus 14. Esztergom és Vidéke 5 Végre 1871. szeptember 22-én megszületett a város részéről a döntés, amely szerint a város közönsége a megyei törvényszék elhelyezésére - ideiglenes jelleggel - a Megyeháza épületét ajánlotta fel, a járásbíróság elhelyezésre pedig azt az épületet, melyet a járásbíróság ez idő szerint is bérleményként használt. A város által felajánlott épületek ugyan nem feleltek meg mindenben a minisztérium elvárásainak, azonban miután a felajánlás csak ideiglenes volt, és végleges megoldásnak a város vezetése új bírósági épület megépítését javasolta, ezért az Igazságügyi Minisztérium a város jelentését tudomásul vette. Az 1871. szeptember 22-én kelt jelentésben a város vezetése felajánlotta az igazságügy-miniszternek, hogy amennyiben az igazságügy-miniszter elhatározza Esztergomban a bíróságok végleges elhelyezését szolgáló székház megépítését, abban az esetben az építési terület megszerzésében és „(...) egyebekben is tetemes áldozatot hozni hajlandók vagyunk ". Tehát lényegében véve ez volt az első olyan irat, amelyben a bíróság székházának megépítésére utalás történt. Ezzel le is zárult a bíróság megépítésének kísérletezésével kapcsolatos erőfeszítések első szakasza. Időközben, 1875-ben az Esztergomi Királyi Törvényszék megszűnt, szerepét a Komáromi Törvényszék vette át, az Esztergomi Járásbíróság pedig a Komáromi Törvényszék illetékessége alá került. Felügyeletét hosszú időn keresztül a Komáromi Törvényszék elnöke, Pulay Géza látta el. Eközben a bíróság megépítésének első gondolatától több mint 30 év telt el, már-már úgy látszott, hogy végleg feledésbe merült, amikor 1896-ban ismét felszínre került megépítésének a gondolata, most már a korábbinál jóval kedvezőbb politikai és gazdasági körülmények között, a Millennium idején. A történet kezdete prózai. Az történt ugyánis, hogy 1896-ban a Komáromi Királyi Törvényszék elnöke, Pulay Géza felügyeleti vizsgálatot tartott az Esztergomi Királyi Járásbíróságon és megállapította, hogy a bíróság elhelyezése nem megfelelő, nagyon mostoha körülmények között van elhelyezve, rosszak a munkakörülmények, a bíróság egyes részlegei a városban szétszórtan több épületben, részben a Megyeháza épületében, részben pedig a megye házához közeli épületekben van elhelyezve. Ez a körülmény hátráltatta a bíróság zavartalan működését, a kellő felügyelet és ellenőrzés hatékonyságát, továbbá sértette a jogkereső közönség bíróságba vetett bizalmát nem utolsó sorban a bíróság tekintélyét. Miután ezt az áldatlan állapotot a törvényszék elnöke tarthatatlannak minősítette, utasította az Esztergomi Királyi Járásbíróság akkori vezetőjét, Magoss Sándor címzetes ítélőtáblai bírót, kezdeményezze Esztergom város képviselő-testületénél a járásbíróság székházának megépítésére alkalmas telek ingyenes átengedését, hogy azon a kincstár az építkezést mielőbb megkezdhesse. A város tanácsa az 1896. július 6-án kelt végzésében elismerte annak szükségességét, "hogy Esztergomban a járásbíróság részére székház építtessék és hogy „a város e célra ingyen-telket adjon át az államkincstárnak ". A telek megvásárlásához szükséges összeg azonban nem állt a város rendelkezésére, ezért megkereste Esztergom Vármegye Törvényhatósági Bizottságát, hogy a járásbíróság részére emelendő épület telkének vételárához járuljon hozzá. A törvényhatósági bizottságnak nem állt módjában a költségekhez hozzájárulni. A város tanácsa mérlegelve azokat az előnyöket, amelyek egy járásbírósági épület emeléséből a városra hárulnak, végül is úgy határozott, hogy az ún. Bisuti-féle telek egyrészét ajánlja fel a járásbírósági épület céljára. Miután ez a telek nem felelt meg az Igazságügyi Minisztérium elképzelésének, ezért évekig folyt a huzavona a körül, hogy végül is hol, melyik telken épüljön meg a bíróság székháza. Majd 1900-ban a járásbíróság vezetője ismét megkereste a város képviselő-testületét és az úgynevezett Sas-telek (Széchenyi tér) megvételére tett ajánlatot, mely a város tulajdonát képezte és a telken lévő épületben ez időben is a járásbíróság egy részlege működött. Az ajánlatot a város pénzügyi bizottsága megtárgyalta és elfogadta. Vita alakult ki azonban a körül, hogy az 1082 négyszögöl kiterjedésű telek melyik, „a Duna-felöli, vagy a Széchenyi tér felöli" részét adja el a város. A bíróság vezetője a Széchenyi tér felöli részt igényelte. A város pénzügyi bizottsági ülésén elnöklő polgármester ezzel egyetértett és megjegyezte, hogy a telek Duna-felöli részét a reáliskola felépítése céljára lehetne felhasználni. A pénzügyi bizottság azonban úgy foglalt állást, hogy a telek Széchenyi tér felöli részét nem javasolta eladni 10 000 ft vételárért. Döntését azzal indokolta, hogy amennyiben a telek Széchenyi tér felöli részét adja el a város, abban az esetben a megmaradó Duna-felöli rész értéktelenné válik. Ezen kívül a Széchenyi tér felöli részen most is jövedelmező épületek állnak, melyek lebontása érzékenyen érintené a városi költségvetést. A pénzügyi bizottság ezen határozatát a bíróság vezetője nem fogadta el. Ettől az időponttól az Igazságügyi Minisztérium is bekapcsolódott a tárgyalásokba és az események felgyorsultak. (Folytatjuk.) Milánkovics Imre Az esztergomi bíróság és fogház megépítésének krónikája Pontosan száz esztendővel ezelőtt, 1903 szeptemberében került sor Esztergomban a bíróság és a fogház épületének az átadására. Nagy esemény volt a város és a bíróság, valamint a fogház dolgozóinak életében, mert bármennyire is hihetetlennek tűnik - az ezt megelőző évszázadokban önálló székháza a bíróságnak Esztergomban nem volt. Magyarországon az 1800-as évek második feléig a megyékben működő megyei törvényszékek, illetve városi bíróságok és járásbíróságok szervezetileg nem voltak különválasztva a közigazgatástól, a vármegyei, valamint a városi és községi önkormányzatoktól. A vármegyei közgyűléseken, illetve a városi tanácsüléseken lényegében véve ugyanazok a vezető beosztásban lévő személyek, tisztviselők (főispán, alispán, főszolgabíró, szolgabíró, ülnök, tiszti ügyész, jegyző) vettek részt az igazságszolgáltatásban, akik megalkották a helyi szabályrendeleteket és intézték az államigazgatási ügyeket az állampolgárok ügyes-bajos dolgait. így aztán jól megvoltak egymás mellett az államigazgatási, illetve bírósági ügyek intézése során a Megyeházán, vagy a Városházán, illetve a főszolgabírói hivatalokban. Az az mégsem, mert az idők folyamán szűknek, kicsinek bizonyult az épület, ezért aztán a bíróság egy-egy részlege kiszorult a Megyeházáról, illetve a Városházáról és az annak közelében lévő, arra alkalmas épületben bérelt helyiségekben nyertek elhelyezést. Ilyen épületek voltak az 1800-as évek második felében Esztergomban a Deák Ferenc utca ( korábban Duna utca ) 7. szám alatt lévő és Etter Lőrinc tulajdonát képező lakóház, valamint a Bottyán János utca 3. szám alatt lévő Főgimnázium, továbbá a Széchenyi téren lévő és a város tulajdonát képező Sas-féle vendégfogadó egyes helyiségei. Esztergomban a bíróság székháza megépítésének gondolata a XIX. század második felében vetődött fel először, mégpedig az országos viszonylatban felállítandó királyi törvényszékek, illetve járásbíróságok megszervezése idején az 1870-es évek elején. Ugyanis a Kiegyezés (1867) utáni években az Országgyűlésben napirendre került a magyar bírósági szervezet végleges kialakítása és ennek keretében a vármegyékben - köztük Komárom és Esztergom vármegyékben is - királyi törvényszékek és járásbíróságok felállítása. Az Országgyűlés e célból bizottságot hozott létre, amely tervezetet készített arra vonatkozóan, hogy országosan hány királyi törvényszéket, valamint járásbíróságot kell felállítani, niely székhellyel. Ebben a tervben Esztergom is szerepelt egyrészt, mint törvényszéki, másrészt mint járásbírósági székhely. Ezzel kapcsolatosan 1868. december 24-én kelt leiratában az Igazságügyi Minisztérium több irányú adatszolgáltatásra kérte fel a megyeszékhelyek polgármestereit - közöttük Kollár Antal Esztergom város akkori polgármesterét is - annak közlésére, hogy van-e a városban olyan kincstári, vagy megyei épület, amely törvénykezési célokra alkalmas. A mi polgármesterünk az 1869. február 7-én kelt levelében arról tájékoztatta az Igazságügyi Minisztériumot, hogy Esztergom város területén mindössze egy olyan középület van, amely a törvényszék elhelyezésére is alkalmas lehet, mégpedig „a Megyeháza, amely jelenleg törvényhatósági helyiségül használtatik. " E nemleges válasszal azonban a minisztérium nem érte be, hanem egyre gyakrabban és határozottabban forszírozta a törvényszék céljainak megfelelő épület kijelölését. Miután a többszöri sürgetés sem járt eredménnyel, az illetékes felső szervek részéről felmerült a gondolat, hogy Esztergom városát kihagyják a megyei törvényszéki státuszból. Amikor a város vezetői erről tudomást szereztek, megdöbbentek és 1870. május 27-én felterjesztéssel éltek a képviselőházhoz, valamint az igazságügy-miniszterhez és kérték, hogy Esztergomot ne hagyják ki a törvényszékek székhelyéül tervbe vett városok sorából. Halvány ígéretet tettek arra, hogy a törvényszék és személyzete elhelyezésére helyiségeket biztosítanak, „Esztergomban a törvényszéknek és személyzetének elhelyezésére elégséges és alkalmas helyiségek és lakások könnyen találhatók" (idézet az 1870. május 27-én kelt polgármesteri felterjesztésből). A város vezetésének kérése meghallgatásra talált, és végül Esztergom városa is törvényszéki székhelyül kijelöltetett. A törvényszék épületének kijelölése azonban továbbra is váratott magára. 1871. január l-jén kelt az az igazságügy-miniszteri körrendelet, amely a korábbiakhoz hasonlóan szorgalmazta egyrészt a megyei törvényszék, másrészt a járásbíróság épületének a kijelölését. Idézet a körlevélből: „Jelöltessenek ki azon épületek, amelyekben a törvényszék fog elhelyeztetni (...) Szintúgy jelöltessenek ki az egyes járásbíróságok elhelyezésére szolgáló helyiségek." A körlevélben foglaltakkal kapcsolatosan a város főjegyzője, Kollár Péter utasította Helcz Antal városi tanácsost, hogy a megyei törvényszék elhelyezése tárgyában vegye fel a kapcsolatot a megyével és a tárgyalás eredményéről tegyen jelentést. Az Igazságügyi Minisztérium körlevelének megjelenése után a város közgyűlése többször is (1871. február 27., március 5., március 24., március 27. és április 29-ei ülésén ) foglalkozott a bíróságok elhelyezésének kérdésével. Több elképzelés is felmerült, így többek között a Megyeháza épülete a Bottyán János utcában, az Etter Lőrinc-féle lakóház a Deák F. u. 7., a Meszéna-ház a Bottyán J. u. 5. szám alatt, valamint a Bárány Kocsma épülete.