Esztergom és Vidéke, 2003

2003-08-28 / 33-34. szám

2003. szeptember 11. Esztergom és Vidéke 3 Dr. Prokopp Mária ünnepi köszöntője 2001-ben, a hazánk 1000 éves fennállását ünneplő millenniumi esztendőben született a Szent Ist­ván-díj Alapítvány Esztergomban, Szent István király szülővárásában és uralkodásának színhelyén, az első magyar fővárosban. Valamennyien emlékszünk az egy teljes éven át tartó országos ün­nepségekre, amelyek - 50 év után ­ismét reflektorfénybe állították Esz­tergomot. Itt volt a Szentkorona a legfőbb közjogi méltóságokat viselő államférfiaikkal együtt. Ekkor szü­letett meg a Szent István-díj gondo­lata, hogy Szent István szelleme ele­venebben legyen jelen minden ma­gyarban, akárhová is sodorta a XX. századi politika. Maga az Alapító, esztergomi polgártársunk, Bihari Antal családja is a II. világháború után kényszerült elhagyni otthonát a Duna bal partjáról, és áttelepülni a jobb parti Dunaszentmiklósra. Az Alapítvány célja tehát segíteni a magyarság összetartozását, hogy a Kárpát-medencének, Szent István 1000 éves országának minden örö­köse érezze, hogy a XXI. szazadban is testvérek vagyunk. Az Alapító ál­tal létrehozott Szent István-díj Melocco Miklós szobrászművész kisbronz szobra, amely államalapító szent királyunkat ábrázolja, amint mély meggyőződéssel Krisztus ke­resztjét állítja nemzetünk elé, hir­detve, hogy a fennmaradás záloga a keresztény erkölcs! Az Alapítvány alapszabálya értel­mében a díjazott személyét a Kura­tórium az Alapítványt támogatók ajánlása, vagyis a közvélemény alap­ján jelölik ki. A Kuratórium minden évben leszűkíti a jelöltek körét. Ta­valy a trianoni Magyarország hatá­rain belül élő személyek közül lehe­tett megnevezni az összmagyarság érdekében a legtöbbet tevő honfitár­sunkat. Amint erre jól emlékszünk, hatalmas többséggel nyerte el a díjat Orbán Viktor. Idén a trianoni hatá­rokon túl, a Kárpát-medencében élő honfitársaink közül kellett kiválasz­tani az összmagyarság érdekében a legtöbbet tevőt. Tőkés László és magyarigazolványa Ez, hála Istennek, lehetetlen fel­adat, mert sokan vannak minden el­csatolt országrészben, akik hősiesen küzdenek Szent István örököseinek alapvető emberi jogaiért. Számos személyre kaptunk ajánlást, akik előtt - mindnyájunk nevében - meg­hajtom fejemet. Közülük két honfi­társunk nyerte el a legtöbb ajánlást, így idén két díjat adunk át. Nem megosztva, hanem külön-külön tel­jes díjat. Ok a mai nap ünnepeltjei: dr. Duray Miklós, a felvidéki ma­gyarság bátor harcosa, és Tőkés László református püspök, az erdé­lyi magyarság hőse. A hely, ahol most állunk, Szent István szellemének két kiváló köve­tőjének emlékét is őrzi. Rudnay Sándor és Mindszenty József prí­más-érsekekét. Az első, a reformkor kezdetén, hazahozta a 300 éve, a törökök elő Nagyszombatba menekült-menekí­tett esztergomi érsekséget, meg­kezdte a Bazilika építését, amit saj­nos, nem tudott befejezni, de ezt a Szent Anna Plébánia templomot , a mai pompájában öt év alatt felépítet­te, s azóta a közép-európai klasszi­cista építészet gyöngyszeme. Építé­sze ugyanaz a Páckh János, mint a Bazilikáé. Mindszenty József bíboros her­cegprímás pedig a XX. században nemzetközi elismerést vívott ki Szent István szellemében, a függet­len Magyarország hősies, az életét is feláldozó védelmezéséért. A magam és a Kuratórium nevé­ben kérem, fogadják a díjazottak szívből jövő gratulációmat! Szent István szelleme legyen vezérfonaluk a további tevékenységükben! Élve a Mozdulat-adta lehetőséggel (miklós) Az esztergomi Moz­dulat Táncművészeti Egyesület önálló bemutatóval, a Hófehérke és a hét törpe előadásával állt kö­zönség elé augusztus 11-én a Vár­színházban és 19-én a Széchenyi téri színpadon. (Ez utóbbi ese­ményre a Szent István-napok rendezvénysorozat keretében ke­rült sor.) A darab első alkalom­mal a fellépő gyermekek szülei, másodszor már nagyobb nyilvá­nosság előtt szerepelt, nagy si­kerrel. A tánccsoport lelkes ama­tőr tagjainak munkája, a sok gye­rekszereplő játéka mellett az elő­adás profi közreműködők tudásá­ra is épült: a Budapesti Táncszín­házból érkezett a rendező, Földi Béla (aki ott művészeti vezető) és a betanító koreográfus, a Herceg szerepében Bakó Gábort láthat­tuk a Győri Nemzeti Színházból, a fővilágosító szintén egy neves francia színházi fesztiválról uta­zott haza a bemutató kedvéért. További ismert közreműködő volt még Villányi Zsolt, aki apró­lékos gondossággal építette fel a díszletet, ami sajnos a Széchenyi téri előadáson már hiányzott. Amennyi távolság a profiz­must a lelkes amatőr munkától elválasztja, az a Várszínház be­mutatój án is j elentkezett, jelezve, hogy csiszolódásra van még szük­ség a darab kivitelezését illetően. Nem a szigorú műítész szemével értékelve az előadást dicséretre méltó az az önfeláldozó szülői munka, a művészkollégák és is­merősök segítőkészsége, amellyel létre tudták hozni ezt a bemuta­tót. Csak további sikereket és újabb alkalmakat, a megható me­se megható tolmácsolásán túl ér­lelődést, komolyodást kívánha­tunk az előadásnak, illetve a sze­replőknek. És sok örömet a szü­lőknek lelkes szervezőmunkájuk jutalmaként. Az ENÉKE programjai Szeptember 6.: Nyárbúcsúztató a Szigeten Szeptember 13-14.: Kőszeg, Szombathely, Burgen­land Szeptember 26-28.: Nyugati Tátra, Árvavölgye, Zako­pane Október 4.: Egri kirándulás Október 11.: Sopron, Kismarton, Rusz Október 17.: Városi Nyugdíjas-nap, kézműves kiállítás Október 23-24.: Hajdúszoboszló, fürdőprogram Október 26.: Bécsi kirándulás December 14.: Karácsonyi gálaműsor December 31.: Élő szilveszter * Szeptember l-jétől továbbra is minden hétfőn 16 órától klubdél­utánt tartunk a Szabadidőköz­pontban. Október elsejétől - ne­ves országos és helyi előadók köz­reműködésével - történelmi, iro­dalmi és egészségügyi témákban új előadás-sorozat indul az ENÉKE szervezésében, melyek pontos időpontjairól időben érte­sítjük a tisztelt olvasókat, ugyan­akkor felhívjuk mindazok figyel­mét, akik a kézműves kiállításon részt kívánnak venni, hogy szep­tember 30-áig jelezzék részvételi szándékukat. * Az ENÉKE székhelye megvál­tozott! Új címe: Bajcsy-Zs. u. 4., I. em. 109. A telefonuk viszont vál­tozatlan maradt: 313-343. Októ­bertől már az interneten is elér­hető az ENÉKE! Bábos tábor (ffy) Harmadik éve jelentke­zett idén az Esztergomi Várszín­ház gyermektábora, amelynek népszerűségére jellemző, hogy kellő számú jelentkezés esetén jö­vőre még egy turnus megszerve­zését tervezték el a színház veze­tői. (A tervezett 70 főhöz képest most is 87-et vettek fel a nagy túl­jelentkezés miatt.) A 6-10 éves gyermekek számára meghirde­tett, délutánig tartó napi progra­mok során a résztvevők megis­merkedhettek a bábszínházi da­rabok színrevitelének folyamatá­val, a bábok különböző fajtáival, de bábokat, kellékeket, díszletet is készítettek, amelyeket azután a gyakorlatban használtak fel. Minden nap szórakoztató, szín­vonalas előadásokon vehettek részt ezen kívül a táborozók: Janikovszky Éva darabja (Ha én felnőtt volnék) a közelmúltban el­hunyt szerzőnő, a Három kisma­lac és különösen a Cirkuszkabaré sikere a Nagyváradi Állami Báb­színház idén is kimagasló játéka miatt lehet említésre méltó. (Ez utóbbi darabra még Budapestről is érkeztek.) A kisrégió majd min­den településéről egybegyűlt gye­reksereg a zárónapon azután nemcsak nézőként, de aktív résztvevőként is kamatoztathat­ta a frissen szerzett tudását. Au­gusztus 17-én, vasárnap ugyanis színpadra álltak a kicsik és bemu­tathatták az egy hét alatt beta­nult darabokat. A tábor sikere idén sem ma­radt el. (A résztvevők harmada egyébként is visszajáró, s a kor­határon túllépők már most ígére­tet kaptak, hogy kívánságuk sze­rint jövőre szervezőként működ­hetnek közre.) Az azóta eltelt néhány nap alatt máris akadt érdeklődő a jö­vő évi hasonló rendezvényre. Az ő kedvükért közöljük, hogy a 2004. évi bábos táborra legkorábban szeptember közepétől lehet majd jelentkezni a Várszínház Alapít­vány irodájában - tudtuk meg Pintér Zsuzsanna kuratóriumi tagtól. A kertész kutyája (IM) Telt házat vonzott és nagy sikert aratott a Várszínház idei évadjának soron következő darabja is, ami a hivatalos program szerint az utolsó volt a sorban. Horányi László azonban az előadás előtt meglepetéssel szolgált, bejelentve, hogy záródarab szerepét egy újabb bemutató tölti be, hétfőn, augusztus 25-én, a Carmen tánccsoport pro­dukciójával. (A lapzártánk után tar­tott, két részes előadás bizonyára tetszést keltett a közönség körében, de erre a következő lapszámunkban még kitérünk.) A Kertész kutyája színvonalán és sikerén ez természe­tesen mit sem változtatott, csak az évad méltó befejezése tudatát bi­zonytalanította el némiképpen. Félix Lope de Vega népszerű víg­játéka sok alkalommal szerepelt már a magyar színházakban. Sike­rét a magabiztos színészi jellemfor­málás adja, ami a szöveg nyelvi lele­ményeiből, a verses forma játékossá­gából is sokat kamatoztat. A mosta­ni előadáshoz Gáspár Endre briliáns fordítása szolgált alapul, amelynek bravúros formája olykor éles ellen­tétbe került a bonyolultan fogalma­zott mondanivalóval, egyes nyelvi fordulatai után viszont felmorajlott a közönség a tetszetős szókapcsola­tokat ismételve-. Vas-Zoltán Iván rendezése (akitől ez évadban a He­gedűs a háztetőn és a Ha én felnőtt volnék című darabot láthatta a kö­zönség) a színpadkép legcsekélyebb megváltoztatásával segítette a kü­lönböző jelenetezést, de a színpad­ra vitelt is hasonló egyszerűséggel oldotta meg, ami az elmondottak alapján csak előnyére vált a darab­nak. A nézők így önfeledten adhat­ták át magukat a fordulatos cselek­mény bonyolódásának, csodálkoz­hattak el a szóhasználat, a remekbe szabott rímek csengésén - és külö­nösen a karakterek színészi megfor­málásán. Egy történetben, ahol féltékeny vonzódás és gőgös eltaszítás, külön­böző személyek iránt érzett szere­lem és más-más érdekeknek való megfelelés irányítja az eseménye­ket, természetesen adódik a külön­böző viselkedési formák, a szerepjá­ték sokfélesége. Ezek sarkosítása, a jellemkomikum olykor parodiszti­kus megalkotása, kivitelezése nagy­vonalú és magabiztos színészi játé­kot, pontos, tudatos szerepfelépítést kíván, ami különösen a grófnő szere­pe esetében jelentkezik. A donna Di­anát mesterien játszó Udvaros Do­rottya partnere Rátóti Zoltán volt, de szerepében a színésznőhöz ha­sonló fölényességgel és erővel in­kább a szolgát, Octaviót alakító Sztarenki Pál tűnt még ki. (A vas­tapssal kísért meghajlás során egy alkalommal csak ők ketten marad­tak fent a színpadon a többi szerep­lők távozása után. Sztarenki ezt a véletlen szülte helyzetet játékos ko­médiázással, a díva partnere szere­pében való tetszelgéssel játszotta el, pedig méltó helyen állt ő ott akkor.) A színlapon, sajnálatos módon vi­szont csak a négy főszereplő neve szerepelt, pedig a többi színész is megérdemelte volna legalább a neve feltüntetését. A darab- és színészválasztás te­hát most is, mint az évad nyitó elő­adása, a Karnyóné esetében, telitalá­latnak bizonyult. A Várszínház szer­vezői ezzel az emlékezetes darabbal újabb sikert könyvelhettek el és a Carmen tánccsoport évadbúcsúztató előadása előtt nagy lépést tettek a közönség érdeklődésének fenntartá­sa, a jövő évadra való átmentése ér­dekében. (Nekik is tetszett a Várszín­ház... Illusztrációnkat a Kiskegyed utóbbi számából ollóztuk.) Legyetek jók, ha tudtok! - jók voltak Népszerű olasz film vér­pezsdítő zené­vel ez a Legye­tek jók. ha tud­tok! Horányi Lászlónak, az Esztergomi Várjátékok igazgatójának nagy ötlete tá­madt - szín­padra vitte a sztorit, és hatalmas síken aratott Gráf Csilla, a női főszereplő a partin hasát fogú a nevetéstől. Férje, Maksa Zoltán őt virágcso­korral, a többieket jobbnál Jobb poénokkai kápráztatta el Rács Ferenc a Fülöp atyát alakító és a Várjátékokat szervező Horányi László miatt tette tiszteletet. Egy közös munka óta jó barátok

Next

/
Thumbnails
Contents