Esztergom és Vidéke, 2003

2003-08-14 / 31-32. szám

2003. augusztus 14. Esztergom és Vidéke 9 Kaszinói beszélgetések Estergon kalesi nótájáról és egyebekről Mottó: „... a törökök számára mind a mai napig Esztergom a legfontosabb magyarországi hely, ahová feltétlenül el szeretnének jutni. Ebben nem annyira a 16-17. századi fontossága játssza a főszerepet, hanem egy nóta, az Estergon kalesi, amelyet mindenki ismer. Ez a dal nosztalgiájuk igazi kiváltója." (Prof. Dr. Dávid Géza, az ELTE Török Tanszékének vezetője a Lux Pannoniae konferencián.) Minden török ember boldogan lapogatta hátunkat Isztambulban, amikor megtudta Estergon kalesi, azaz Esztergom Várából valók vagyunk. Ha már a sörbetárusnak, cipőpucolónak, antikváriusnak, filológusnak, majd 80 millió töröknek ilyen fontos ez a dal, hát utánajártunk. íme az eredmény! Oszmánli embernek meghatározó személyek: a legfényesebb szultánja, nagy Szulejmán> Szinan ennek főépítésze, kiről egyetemet neveztek el; effendi Evlia Cselebi a világjáró történetíró, 6000 oldalas birodalmi tudósítás szerzője, kinek nevét ma sugárút viseli Stambulban. Mind-mind Esztergom városához is kötődnek a török történelem (nekik) dicsőséges szakaszában. Hogy ki volt a hódító és ki a hódoltság lakója, azt ne feledjük, tagadni sem kell, de azt sem, hogy annak már 320 éve vége lett Esztergomban. Hatalmas volt a birodalom Szudántól Ukrajnáig, amúgy meg Perzsiától Gibraltárig terjedt. Szélső észak-nyugati csücske Esztergom. Idáig mindig dicsőséges a török hódítás, Bécsről pedig mivel minden ostroma kudarc - nem beszélünk (törökül). Ezért lehet nosztalgikus csengése Esztergomnak. Az Esztergom kalesi egy kocsmadal, katonanóta, virágének. Szövege és nyersfordítása a következő: Esztergom vára, hej, / én gyönyörűm, ó, várkapitány lakja, ó! Gyötri lelkemet, hej, / én sólymom, ó, egy titkos vágy; A szívem a kedvesnél, hej, / én gyönyörűm, ó, de a kedves tőle távol, ó! Ne folyj Duna, ne folyj! hej, / én sólymom, ó, szomorú vagyok, A kedvesnek, ó, / keresésébe-kutatásába belepusztulok, én szerencsétlen!" Első magyar hanglemez kiadásán L. Kecskés András és együttese énekli. A lemezborítón újabb esztergomi vonatkozásra bukkanunk: Kálmánffy Berta mérnöknő édesapja, Kálmánffy Béla tanár úr neve került kapcsolatba a felgyűjtéssel. Hogyan, miként, arról remélem a tisztelt família, sőt az unoka - Kálmán írhatna. Amúgy is megérett az idő Etter ifiúr közéleti debütálására. A szöveget ízlelgetve ez bizony akár Balassa Bálint költeménye is lehetne. A dal a várkapitányról szól. Volt belőlük bőven, a 130 év alatt vagy 50-60 fő is, mivel a hűbér-birtok rendszerben a szultán folyamatosan cserélte a helyőrségek és hivatalok elöljáróit. A megénekelt esztergomi várkapitány lakása (legalább is az 1756-os Krey-féle felmérés térképe szerint) a macskalépcső vége mellett állhatott. Ide száll a dal évszázadok óta a katonazenekarok és kocsmai trubadúrok töröksípjából, húrjairól. A dal rövidesen esztergomi ősbemutatóra jut, Meszes Balázs kórista barátom lehetségesnek tartja, hogy a Monteverdi kórus (a magyar fül számára kissé átírva) előadja az éneket, zenekari kísérettel. A fentebb közölt nyersfordítás még arra vár: valaki a dallam ívei alá rendezné, hogy magyarul is énekelhető legyen. Talán a Monteverdi kórus vájt-fülű tagjai vállalhatnák a kihívást. Lassan, túl lassan, szinte észrevétlenül (mint a janicsárok budai besettenkedése 1541-ben) élednek Esztergom bemutatható török emlékei. Biztos, hogy jelentős késedelemben vagyunk és az ébredezés is álmos. Budapesti gyakorló török idegenvezetők kérlelnek: ajánljunk már kis sétajegyzékeket a török turistáknak a látnivalókról, múzeumi, szabadtéri emlékekből, mert nem tudják, mit mutassanak neki. (Megjegyzésem: talán nem ez lenne az idegenforgalmára büszke városban a kínálat-kereslet természetes sorrendje!) Nagysegítséget, lehetőséget jelent e szempontból a nyitás előtt álló - de még rejtegetett - Lipót-bástya török turbános temetőcskéje, és még inkább a váralja-dzsámi környék épületei. A Rosenberg Hungária Kft. önzetlen nagyvonalúsággal támogatja dr. Horváth István múzeumigazgató úr feltárását, épület-kutatását, a török fürdő malombástya-épületének ásatását. Előkerült a múlt századi vakolat és vasbeton födém mögül a középkori várfal, a gyilokjáró, a malombástya medencéi. Mindez magánpénzén megvásárolva, feltárva és funkciójában a közönségnek szánva! Másodlagos helyre beépítve ugyan, de az Ozicseli hadzsi Ibrahim dzsámi imafülkéinek kövei is mutatkoznak. Az önkormányzat gondos előrelátással kikötötte: az építkezhessen a Petz-gyár környékén, aki a kazamatás török ágyúbástya kutatását, helyreállítását is vállalja. A Rosenberg Hungária Kft. e városszépítő feladatot vállalva tervezi a további rekonstrukciót. Ne feledjük el néki, ha a köszönet ideje jön el! Külön története van a minaret helyreállításának, melyet egy másik beszélgetésben vesszük sorra. Kizil alma, piros alma, avagy fehér hattyú az ég felhői között! Ilyen szavakkal őrzi a török történetírás Esztergom emlékét. Kyrimi Ibrahim könyvet írt a török birodalom egyes városainak látnivalóiról úgy 400 éve. Esztergom városa nem hiányzik belőle, pont a törökfürdőt, a bámulatos vízgépet ajánlja az utazók figyelmébe. Mi miért halogatjuk az utazók tájékoztatását, városunk dicséretes ajánlgatását? 2002 őszén távozott az előző budapesti török nagykövet. Újságcikkben is megköszönte a négy év két hónapos szolgálata alatt gyűjtött barátainak a szép magyarországi emlékeket. Felsorolta a cikkben legemlékezetesebb 19 magyarországi látogatását, eseményét, élményeit. Esztergom nem szerepel közöttük, máshol sincs felemlítve! Ez a fiatal, mozgékony, barátkozó intelligens diplomata keresztül-kasul utazta az országot. Esztergomtól légvonalban 35 km-re élt. Esztergom említése, híre nélkül hagyta el azt az országot, amely a fenti mottó szerint minden török számára a legfontosabb hely! Miért hagytuk, hogy így legyen? Mikor fogjuk megkérdezni Hazai Gyurit, Szalma Jóskát, Zámbory^ doktort, Sörös doktort, Czuczai Ádámot és a sok más világlátott esztergomit, saját pénzén utazókat, hogy mit csináltunk rosszul, nagyon rosszul? * Horváth István a Hadzsi Ibrahim dzsámi kutatása közben (1998-99-ben) két alkalommal is hívta a török nagykövetet (egy akkor a Vízivárosban lakó török hölgy: Handan Dizemen közvetítésével), hogy nézze meg az itteni török emlékeket és a dzsámit. A követ mindkét alkalommal megígérte hogy eljön - mégsem jött! (Folytatjuk) Dr. Kolumbán György A baloldali kép Evlia Cselebit ábrázolja!) Idejétmúlt dunai átkelések Idén ősszel lesz két éve, hogy van egy felújított, káprázatos Mária Valéria hidunk, amelyre Párkány és Esztergom közössége méltán lehet büszke. De mi volt réges régen a Mária Valéria híd előtt, az emberek hogyan keltek át a túlsó partra? Nos, a régi feljegyzésekből tudjuk, hogy a Duna szabályozása és medrének kotrása előtt a nagyobb ártéri területeknek és szerteágazó mellékágaknak is köszönhetően a víz szintje jóval alacsonyabb, sodrása sokkal gyengébb volt, mint manapság. A gyenge sodrás miatt a Duna vize olykor-olykor be is fagyott. Az alacsony vízszint folytán abban az időben több gázló is létezett a Dunán. Tekintettel arra, hogy Esztergom már a történelem előtti idők óta lakott terület, nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a régmúlt időkben egy ilyen gázló Esztergom, illetve Párkány térségében is lehetett. A magyar honfoglalás utáni időktől már bizonyítható, hogy a török megjelenéséig térségünkben a dunai átkelés révészek segítségével történt. Ehhez képest komoly előrelépést jelentett a törökök által Esztergomnál megépített hajóhíd. A budai pasák leveleiből tudjuk, hogy Szinán, budai pasa (1583-1586) kezdeményezésére építették meg ezt a hajóhidat, amelyet egy évszázadon át használtak. A híd úgymond azért épült, hogy árvíz idején ,jöhessen-mehessen rajta a szegény ember és a török". Ezenkívül hajóhíd kötötte össze Pestet Budával és Kalocsát a túlsó parttal. A „hajóhídunkról" nem sikerült bővebb információhoz jutni, de a budairól pontos leírás maradt fenn. Feltételezni lehet, hogy maga a híd és védelme nagy vonalakban helységünk térségében is hasonló lehetett. íme néhány kiragadott részlet Evlia világutazónak a budai hajóhídról fennmaradt írásából: „A Duna folyón hosszú híd van, amelyet hetven tömlőhajó fölé építettek hosszú gerendákból, a tömlőhajókat pedig láncokkal kötötték egymáshoz. Középen négy hajó van, amelyeket, ha a folyón hajó érkezik, felnyitnak, majd bezárnak. A híd szolgálatával éppen 300 őr van megbízva. A hajók védelmére 30 budai katona van kirendelve, s még külön 40 pesti katona. A jövő-menőktől a hídfőnél télen-nyáron vámot szednek. Mikor igen zord tél van és a Duna folyót tíz-tizenöt arasznyi jég fedi, s a Dunán igen jó út van, néhány százezer kocsi és szán jön-megy a folyón. Abban az időben nem szednek vámot. A Duna három-négy hónapig van befagyva. Olyankor a híd hajóit egy oldalra húzzák, tavasszal pedig ismét a helyükre állítják. E hídfőnél az erős Pest vára áll". A hajóhíddal kapcsolatban meg kell említeni az óriási kovácsoltvasból készült dunai záróláncot, amely Buda erősítési rendszeréhez tartozott. A forgalom lezárására és a hajóhíd védelmére, háborús időkben, a törökök ezt a vasláncot (a híd előtt) áthúzták a Dunán. Egy-egy szeme 30 cm hosszú, 4,5 cm vastag, súlya pedig 10 kg. 1602-ben, amikor a császáriak elfoglalták Pestet, zsákmányul ejtették a folyamot elzáró vaslánc egyik felét, a másik fele a budai oldalon maradt. Két 3 méter hosszú darabja 1927-ben Bécsből került vissza Budapestre. A szétszedhető hajóhidakon kívül a török időkben gyakoriak a szilárd cölöphidak is. Közülük a leghíresebb a török utánpótlási útvonallal egybeeső 3 km hosszú eszék-dárdai cölöphíd. A második világháború után térségünkben üzemeltetett kompot mindnyájan nagyon jól ismerjük. Akármennyire hasznos volt ma már nem hiányzik.Végezetül egy adat a Duna első állandó hídjáról, amelyet 103-105 között Traianus császár építtetett a mai romániai Turnu-Severin és a jugoszláviai Kladovo között. A híd állítólag 23 kőpilléren nyugodott, amelyeket boltozatosán kiépített gerendakötegek kötöttek össze, ezeken helyezkedett el a fagerendákból emelt híd-pálya. Teljes hossza 1127 m, szélessége - a pillérek hosszából következtetve-19 m, hídnyílása 35 m lehetett. A híd nem sokáig szolgált, mert a hadi helyzet változása miatt Hadrianus császár leromboltatta. A bényi templom, régiónk fontos műemléke A művészettörténeti szempontból fontos románkori bényi templomról és keletkezéséről szeretnék néhány történeti és művészettörténeti adatot megosztani a kedves olvasóval. Annak ellenére, hogy csak 18 km-re van Párkánytól, félő, hogy sokan közülünk nem ismerik kellőképpen, vagy nem látták a templom belsejét. Zolnai László, aki egy ideig az esztergomi múzeum igazgatója is volt „A középkori Esztergom" című 1983-ban megjelent könyvében azt írja, hogy nemcsak Esztergom, hanem a korabeli magyar királyság történetében is jelentős szerepet játszott a német eredetű Hunt Paznan, későbbi kiejtésben Hont Pázmány-nemzetség, Hont megye névadója. Feltehetően István király oldalán harcoltak Koppány ellen és szolgálataikért a király telepítette le és jutalmazta meg őket. „Az első ideszakadt ősük Hunt 997-1020 között lovai legelőjéül Csenkét kapta királyi adományként. Hunt fia Bény, a falu névadója és alapítója". „Az esztergomi királyi kápolna stílusjegyeit magán viselő bényi premontrei kolostort és templomot a Hont Pázmánybeli-nemzetség bényi ágának sarja Amadé alapította" mielőtt II. Endre királlyal részt vett volna a szentföldi hadjáratban. Különben a cisztercita és premontrei szerzetesrendek telepítése III. Endre király politikájának eredménye. Az addig uralkodó bencések mellett a 12. század végétől kezdve ezek a reformrendek egyre fokozottabb szerephez jutottak. „Politikai szerepük mellett kiemelkedő jelentőségük volt mind az ország betelepítésében, mind pedig az intenzívebb földművelés terjesztésében. Egy-egy kolostor valóságos mintagazdasággá fejlesztette birtokait és példaképévé vált az alapító gazdasága megszervezésének " A premontrei rend alapításával egyidejűleg Amadé kéménd faluját adta a premontreieknek. „Régies vonások keverednek koragótikus elemekkel az 1217-re talán már befejezett templom díszítésében. Az egyetlen hajóból álló, két mellékszentéllyel bővített templomrészhez bonyolult, karzatból, toronypárból és boltozott előcsarnokból álló nyugati rész zárul". A templom művészettörténeti jelentőségét bizonyítja, hogy a Gondolat gondozásában 1983-ban megjelent „A művészet története Magyarországon" című alkotásban a szerzők említik a bényi templomot, sőt a 37. oldalon a templom alaprajzát is közlik. Oravetz Ferenc (Párkány)