Esztergom és Vidéke, 2003

2003-08-14 / 31-32. szám

8 Esztergom és Vidéke 2003. december 18. Az egykori csizmadia székház Esztergomban 1828-ban a céhes iparosok 39 %-a csizmadia volt, 158 mester és 120 legény dolgozott. Szervezeti életükhöz, rendezvényeikhez, a legények „társpohár" elfogyasztásához, mesterré avatásához szükségük volt nagyobb helyiségre. „A céhbe újonnan bevett mester tartozik a céhnek egy jó ebédet adni" írta elő a céhszabályzat. Meg is lelték a kellő méretű térséget. A mai Eszperantó utcában, mely abban az időben a Liliom, a Rózsa és a Szép szépséges neveket viselte. Az Eperjessy-féle térképen ez a 361 négyszögöles telek Mihályffy György özvegyének tulajdonában volt. Később a telket felosztották. A környék házaiban - a Jókai utcában - sok csizmadia lakott, ezért dönthettek úgy 1825-ben a Szél utcában (Eszperantó 22.) eladó épületet megveszik székház céljára. Ekkor Mészáros Ferenc volt a megválasztott céhmester, őt két éven keresztül Viola Imre követte. A régi patinás épület szép ablakai még'megvannak, de az 1997-ben készült fényképen látható szép kapukeretet eltüntette a ház mai tulajdonosa. Vajon miért? Ezeréves városunk attól lenne szép, hogyha a sok szép, míves épület megmaradna. Örömmel írhatom, hogy a Terézia utcában található hasonló kapukereteket, tulajdonosuk szépen felújította. Hetvesné Barátosy Judit BALASSIRA EMLÉKEZVE - Rimay levele Balassi haláláról 1594 tavaszán a török megtámadta Esztergom várát. Balassi Bálint ekkor már néhány hónapja Pálffy Miklós seregében harcolt végvári katonaként a törökök ellen. A támadás hírére Pálffy Esztergom alá vonult és május 19-én Balassi Pálffy Miklóssal és Kurz kapitánnyal együtt ostromra indult - ha igaz - harc közben Balassi nem keresett védelmet és mindkét combját átlőtték. A tábori kórházi ágyon több napig szenvedett, majd vérmérgezésben meghalt május 30-án. Saját bevallása szerint a halált kereste Esztergom falainál. Negyven évet élt, de ez idő alatt Európa első magyar költője lett. Nyughatatlan, izgága és hallatlanul művelt férfi volt. Az elemi ismereteket Bornemissza Pétertől kapta, majd középfokú tanulmányait Nürnbergben végezte, főiskoláit Németországban és lehetséges, hogy Padovában járta ki. A magyar nyelven kívül beszélte a latin, az olasz, a német, a török, a lengyel, a horvát, a szlovák és a román nyelvet. Többféle hangszeren játszott, szép énekhanggal rendelkezett és kitűnő táncos hírében állt. Balassi halála után, Rimay János költő, Balassi barátja és titkára kezdte összegyűjteni és kiadni a nagy előd össze-visszaságban lévő írásait - ugyanis Balassi nem törődött verseivel -, előszót is írt a versekhez és egy versciklust Balassi emlékezetére. (Csak a szerelmes verseknek kellett sokáig várniok, mert ez a téma akkoriban még tiltott volt. E vereseket, 1874-ben fedezték fel a Radvánszky-család radványi levéltárában.) De írt egy levelet is saját kezével az esztergomi táborból Rimay János 1594. május 31-én Bártfára: „A Duna mentén érkezett Vég-Esztergom alá az én jó kegyes uram hű társaival. Beállt Mátyás főherceg hadába, hiszen a hitetlen török ellen még az előző esztendőben megindult a hadakozás, és ha emlékeznek kegyelmetek, az 1593-as esztendőben a hadi sikerek a császáriak oldalán voltak. Úgy mondják a szemlézők, hogy legalább 35 ezer katona gyűlt össze Esztergom felmentésére, a török kiűzésére. A nagy többség kevély németekből állott, de voltak itt megyei felkelő hadak is, ha nem is jó fegyverzettel, és persze szegény végbeliek. (...) ímhol odáig értem, hogy elmeséljem kegyelmeteknek a Víziváros ostromát. Sajnos, akkor kezdtek hozzá, mire a török már felkészült rá. Volt a hadakozók között egy Kurtz nevő kapitány. Igen hetyke, ámbátor jó kiállású német férfi, vitéz katona, akiben azonban a nagyotmondás nagyobb volt a felelménél. Váltig mondogatta, beveszi ő a fellegvárat is embereivel. Nos, ez a Kurzt kapitány megindult a Víziváros falon nyitott résbe. Történt pedig mindez május 19-én, vasárnap. A tüzérség alaposan megtörte a falakat, a derék tüzérek sok ágyút elhallgattattak a várban, de a haditanács emberei mindig kevés embert engedtek a falakra. Isten szent napja volt, s ki tudja milyen megfontolásból, mindigvasárnapra tűzték ki az ostromot. így lőn ekkor is. Vagy nyolcszáz katona rohamozott, főként németek, mert a dicsőséget mindig is maguknak akarták. Csak kevés magyar mehetett a betört réshez. De azért a Pálffy és Nádasdy kapitányokkal az élen ott rohamoztak a magyarok is. Tudom, és megírom kegyelmeteknek, hogy Balassi Bálint maga kereste a veszedelmet. Jó szíve nem tudta elviselni, hogy csak a németeké legyen a dicsőség. Önként jelentkezett hát az ostromlók közé. Úgy gondolta, hogy Pálffy Miklós harcosai között néki is jó helye lészen. S ekkor történt a végzetes sebesülés. Balassi uramat, az én jó gazdámat, mindkét combján lövés érte. Agyúból jött, de mindenesetre csontot nem tört. (...) Már erősen közeledett az én jó uram vége, mikoron azt mondta nékünk, mellette lévőknek: „Jó vitéz barátim, megszűkült magyarjaim, Isten légyen hozzátok! Lelketek javáért, s jótok áldásáért vétkeim megbocsássátok. Hazátok oltalmát, mint Isten erőt ad, ne hagyjátok (...)" Feljegyeztem utolsó szavait is, s beleírtam egy ékes költeménybe, melyet az ő áldott emlékének szentelek, mint példás tanítvány, mert akarom, hogy híre, igaza, hite, szép szava tovább éljen az időben. Ezt mondta volt ott nékem pennámra hagyván szavait: „Mit mondhatok ? Eltem, hol bátran, hol féltem, kedvvel, búval, panasszal, mert egész föld foly azzal, vétkemben rettegtem, jómban örvendettem, s vigadtam az igazzal." Ott feküdt a gyepen, s én arra gondoltam, nem ül már szép lovára, nem sétál zöld mezőben, nem futkos versenyt lovával. Elfordultam tőle, hogy ne lássa könnyeim folyását, mert rút látvány az, ha egy katona könnyeit folyatja. Egyszer csak azt mondta nagy méreggel, haraggal: „A fene ötte a sebemet!" Balassi Zsigmond ezt jegyezte föl halála idejéről: „Vesztette az barbély Mátyás hercegé, nem akarván szót fogadni az magyar barbélyoknak és holt meg hertelen die 30. eiusdem, vagyis május havában". így hunyt el Esztergom városában Magyarország költő zsenije, akinek az élete állandó harc és kudarc volt önmagával, családjával, osztályával, a politikai hatalommal, a társadalommal és a szeretett asszonyokkal, akik mellett a boldogságot kereste, de soha meg nem találta. (Kun) Tisztelettel meghívjuk 2003. augusztus 20-án délelőtt 9 órára a Szentgyörgymezői Olvasókörben megrendezendő hagyományos Szent István-napi ünnepségre, termény, kézimunka, kézműves bemutatóra és az Új Kenyér átadására. Ünnepi köszöntőt mond és az Új Kenyeret megszegi Meggyes Tamás polgármester Szenlgyörgymezői Kertbarátkör Víg, bölcs, de nőtlen Nem kerestek logikai összefüggést Csutka István zenés előadásának címében azok, akik ellátogattak a Várszínház soron következő darabjának bemutatójára július 30-án. A nézők egyszerűen könnyű kikapcsolódásra vágytak, s ezt meg is kapták a szerelem örök témájával foglalkozó, tánccal fűszerezett est során. Az elvárások teljesülését az előadó és a zenészek profizmusa garantálta - egyedül a külső körülmények kiszámíthatatlansága okozhatott némi kellemetlenséget az előadás alatt. Ez be is következett a megeredő csöndes eső hatására és mivel a felhő jó ideig nem volt hajlandó távozni, a szórakozásra egybegyűlt nagyérdemű türelmén múlott, hogy miképpen viseli ezt a megpróbáltatást. Csutka István, a Debreceni Csokonai Színház igazgatója, a Madách Színház színésze ez alkalommal bárzenekarként színre lépő zenész barátaival járta körül a szívnek oly fontos szerelmi kérdéskört. Ehhez számtalan példa, jótanács szólt okulásul, gyakran a zeneszámokon belül is inkább a beszéd, mint az ének hangjain. A prozódia ezen hibáját feledtetni igyekezett a műsor és az egyes darabok előadásának sodró lendülete, néhol már az érthetetlenségig fokozva a beszédtempót. Pedig a közönség gyakori bevonása kérdésfeltevés vagy akár táncra kérés formájában amúgy is ébren tartotta a figyelmet. Ugyanezt hivatott szolgálni a látványelemek hatásának fokozása is: énekelni olykor már csak a bárpulton állva volt igazán érdekes, a sztepptánc később elektronikus érzékelőhöz lett kötve, hogy a lépésritmus dobszólóként hangozzék fel, újabb érdekességgel szórakoztatva a publikumot. A direktor úr egy alkalommal testes alteregója formájában állt a színpadra, aki ráadásul a szám végén le is leplezte magát - szó szerint levetette felesleges kilóit. Az egyszerű dallamok, a könnyed téma és a hatáselemek így nem engedték ellaposodni az előadást. Élénkítő hatást váltott ki a csapadék megjelenése is, bár szűnni nem akaró jelenléte érezhetően nyomást gyakorolt a közönség kedélyállapotára. A vastaps ugyan visszaparancsolta a készséges zenészeket (Achin Tibor, szaxofon, Kovács János trombita, Markóczy György pózán, Pataji Géza dob, Gajdos Márk basszusgitár és Bolba Tamás billentyű), de a ráadáshoz már nem ragaszkodtak a nézők: egyetlen szám után érezhető volt a fedett helyiség iránti vágy elhatalmasodása. A művész urak ennek hatására gyorsan el is búcsúztak, s dolguk végeztével elégedetten vonulhattak le a színről. Ők valóban mindent megtettek a szórakoztatás érdekében - a többi már nem rajtuk múlott. Legyetek jók... Az Esztergomi Várszínház idei évadjának darabjai közül bár több is számíthatott a sikeres fogadtatásra, a Legyetek jók, ha tudtok bemutatója esetében ez biztosnak látszott. Már maga a színdarab alapjául szolgáló film is közkedvelt volt bemutatása idején, a televízió többször is műsorra tűzte, népszerű dalát magyarra fordították és sokan éneklik, fütyörészik ma is. Ha gyermekek szerepelnek egy darabban, nagy számban és sokáig, az ugyancsak tetszeni szokott a publikumnak. Ha ráadásul magukat, a lelkükben jó, de a bűntől megkísértett gyerekeket kell eljátszaniuk, ez a hatás csak fokozódik. (A reggeli, kényszerű felkelés megjelenítése például a jelen esetben olyan hitelesen sikerült, hogy ismerős, mindennapos volta miatt mosolyt csalt a jelenet a nézők arcára.) Ha a Várszínház bemutatóján helybéli színészekkel találkozhatunk, az szintén vonzza a közönséget. De ha a színpadon esztergomi és környékbeli kisgyermekek is fellépnek, a nézők szívébe biztosan belopja magát az előadás. A Legyetek jól, ha tudtok bemutatóján ezek a hozzávalók mind együttvoltak, a sikerrecept minden pontja teljesült, így minden adott volt a közönség kegyeinek elnyeréséhez, amit ezúttal az eső sem zavart meg. E feltételek ilyen kedvező együttléte könnyelműségre, elbizakodottságra is csábíthata volna a darab rendezőjét vagy a színészeket, de - mindannyiunk örömére - nem ez történt. Az eddig elsorolt tényezők mellett egy sikeresen színpadra vitt, jól megrendezett és színvonalasan előadott darabot láthattunk. Vajda Katalin átdolgozása a film mozgalmasságából a fő történetet emelte ki, erre és a megkísértés kérdéskörére helyezve a hangsúlyt. Moravetz Levente rendező a szerencsés színészválasztás mellett a díszlet takarékos, ötletes megoldásával csak fokozta ezt a sűrítést. A darab zárójelenetében viszont Cirifischio sorsán túl már általános igazságok magasságába emelkedett a mű, felnőttnek, gyereknek, a közönség minden rétegének egyaránt tanulságot szolgáltatva. A szcenika erényei mellett a színészek játéka is szinte csak dicsérő szavakkal jellemezhető. A játszás öröme, a lelkesedés nemcsak a gyermekeket jellemezte, s különösen Horányi László Néri Szent Fülöp és Rácz János Loyolai Szent Ignác atya szerepében nyújtott emlékezetes alakítást. A gyerekek szereplését még kevéssé lehet elfogulatlanul értékelni. Moravetz Levente rendező (asszisztensével, Meggyes MiklósnéwdX) megtalálta a módját, hogyan élessze fel mélyen szunnyadó tehetségüket, s így a környékbeli általános iskolákból kiválogatott színészpalánták kedvük, tudásuk szerint adhattak elő történetet, énekelhettek szólót vagy furulyázhattak. A rendező javára írható az is, hogy a temperamentumos olasz film jellegzetes vonása, a gyerekszereplők érzelmes ábrázolása a színdarabban mindvégig háttérbe maradt, egy jeleneten kívül. Itt is a legkisebb lány szalad oda Fülöp atyához a közösség ragaszkodásának tolmácsolójaként, de ez a szívfacsaró jelenet szerencsére magában álló visszfénye maradt a hatásvadász filmes kliséknek. A realizmus, a beteg gyermekek jelenléte viszont hatásosan lett jelezve. A darab elején találkozhatunk csupán velük egy hosszú jelenetben, ami itt hangsúlyosan érzékeltette a Szent Fülöp által befogadott apróságok drámai helyzetét. Ez a mozzanat jellemezte jól a közösség összetételét, később viszont nem terhelte jelenlétével az előadást. A rendező és munkatársai, a színtársulat Cirifischióhoz hasonlóan kísértésnek volt kitéve a darab megválasztása és színrevitele, előadása során, de megfelelő szakmai hozzáállással meg tudtak felelni vállalt feladatuknak. A film színpadi változatának bemutatásával az esztergomi Bazilka tövében tették lehetővé Néri Szent Fülöp és lelkületének ismételt megszeretését, elvei újragondolását. Nemcsak a siker, de a darab üzenetértéke, aktualitása is garantált. I. M.