Esztergom és Vidéke, 2003

2003-07-24 / 28-29. szám

6 Esztergom és Vidéke 2003. július 10. Minden időben szeret, aki igaz barát..." Különböző nemzetközi fórumokon, az Európai Uniós felvétel kapcsán, meglehetősen gyakran szerepel együtt Magyarország és Lengyelország, ami jelzi, hogy a komoly történeti múlttal rendelkező magyar-lengyel barátságnak, együttműködésnek ma is és - úgy tűnik - a jövőben is van, illetve lesz létjogosultsága. A magyar-lengyel barátság évezredes történetében kiemelkedő szerep jutott Esztergomnak, ahol a Lengyelországban igen nagy tiszteletnek örvendő Szent Adalbert többször járt, sőt a hagyomány szerint ő bérmálta Szent István királyunkat. Mélyen él az esztergomiak emlékezetében Sobieski János lengyel király alakja is, akinek a város a török uralom alóli felszabadulását köszönheti. 1683 júliusában a török sereg Kara Musztafa vezetésével ostrom alá vette Bécset. Az 1683. március 31-én létrejött egyezség értelmében a lengyel király I. Lipót császár segítségére sietett. Az egyesült sereg világraszóló győzelmet aratott a törökök felett, akik fejvesztve vonultak vissza a Duna mentén. Bécs felmentése után a haditanács a török üldözése, Párkány és Esztergom megvívása mellett döntött. A hadjárat mindkét csatája a török vereségével ért véget - október 9-én felszabadult Párkány, október 27-én pedig szabad elvonulás fejéIV/14/4 Lindtner Kálmán dr. városi és járási állatorvos sírját már nem lehet leírni, mert teljesen eltűnt, csak füves terület van a helyén. Sem fejfa, sem sírtábla nem jelöli végső nyughelyét. 1870-ben született Eperjesen, ott is végezte el elemi- és középiskoláit, majd a fővárosban, a Budapesti Állatorvosi Egyetemen szerez diplomát. Pályafutását Újkécskén kezdte meg, innen helyezték át Nagyváradra, ahol 1905-ig dolgozott, majd ezt követően Gyöngyösön folytatja pályafutást. 1927-ben került Esztergomba, ahol a város és a járás állatorvosa lett. Itt bekapcsolódik a város nyüzsgő társasági életébe: tagja lesz a Kaszinónak és a Katolikus Olvasókörnek. Halálának évszáma ismeretlen. * A régi kriptasor negyedik kriptájához öt lépcsőfokon lehet feljutni. A lépcső lábánál két oldalt egy-egy műkőborítású betonoszlop van, rajta évelő varjúhájjal (sedum) beültetett virágtartó. A kripta - melynek zárlapjának közepén varjúhájtartó található - területét kovácsoltvas-kerítés veszi körül, elől kétszárnyú ajtóval. A kerítés és a kripta közötti földsávot évelő és egynyári növények díszítik. A fejrészen teljes szélességben fekvő műkőhasáb, mellette balról mécses-, jobbról pedig szálasvirág-tartó. Hosszú oldalára állított téglalapon fehérmárvány tábla, melyen a felirat: Farkas Bacsa Hernádi Winkler László Korányi Család Hernádi Hruskó Miklós 1927. december 5-én született Görömböly községben. Elemi iskoláit szülőfalujában, középiskoláit pedig Miskolcon, a Fráter György Gimnáziuban végezte. 1956 szeptemberében diplomázik a Budapesti Állatorvosi Egyetemen. Egyetemi tanulmányainak befejezése után előbb Esztergom-Kenyérmezőn szaksegéd a Húsipari ben, a lengyel király nevére megadta magát az esztergomi török őrség is. Az október 28-ai elvonulásuk egyúttal a 140 éves török uralom végét jelentette a város számára. Azóta Esztergom ünnepi közgyűléseken, hálaadó istentiszteleteken, konferenciákon fejezi ki tiszteletét a lengyel király, Lotharingiai Károly, II. Miksa és az egyesült seregek hős katonái iránt. Ezt a hálát fejezi ki az 1933-ban a török uralom alóli felszabadulás 250. évfordulója alkalmából felállított emlékmű is. Felavatásán mindkét ország magas szinten képviseltette magát, csakúgy, mint 1993-ban, amikor a Körmendi Frimm Jenő szobrászművész obeliszkjének tetejére, a II. világháború végén eltűnt sas helyére a jelenlegi bronzból készült sast helyeztük, ami Nagy János szlovákiai magyar szobrászművész alkotása. A második világháború alatt több tízezer lengyel polgári és katonai személy menekült magyar földre. A fényképek és a visszaemlékezések tanúsága szerint sokan megfordultak közülük az esztergomi Sobieski-emlékműnél, ahol nemcsak a dicső lengyel múltra emlékeztek, hanem hitet és erőt meríVállalatnál, majd pályafutása Héregen, később Ácson folytatódik, ahol állatorvosként helyezkedik el. Nem sokkal később Esztergom városa élelmiszer-higiénikust keres. Az állást megpályázza, a szerencse mellé áll, s így kerül városunkba. Később, 1973-ban Dorog körzeti állatorvosának nevezik ki. Betegsége miatt - 55 éves korában - nyugdíjazzák, de tovább tevékenykedik: Esztergomban elvállalta a piac élelmiszer-felügyelőségét. 1956. október 27-én kötött házasságot Varga Zsuzsával. Házasságukból három fiú - Miklós, András és Zsolt - született. Munkássága során nagyon sok állatot sikerült megmentenie a biztos haláltól. íme néhány eset: Héregen egy németjuhász kutya egy húsdaráló kést nyelt le. Az állaton sikeres műtétet hajtott végre, az eb életben maradt. Esztergomban egy tehén legelés közben koszorúdrótot evett, s a szakszerű beavatkozásnak köszönhetően sikerült megmentenie. Szentgyörgymezőn egy anyadisznóból császármetszéssel több malacot segített világra. 1985-ben egy rosszindulatú gyomordaganatának műtétét már nem vállalták. A család kérésének eleget téve kiengedték a kórházból, így életének utolsó napjait szerettei körében tölthette el. Július 11-én távozott az élők sorából. X/7/27 Többszemélyes, műkőlábazattal körülvett síron páfrány, kardvirág, többféle évelő és egynyári virág. A fejrészen, műkő alapon, két műkő négyzet. A kettő között zárt műkő mécses-tartó. A bal oldali négyzet mellett kiemelkedő műkőkereszt, rajta egy feketemárvány kereszt található. A négyzeten fehérmárvány-tábla, rajta a felirat: Dr. Papp István 1947 - 1994 Szécsényben született, itt végezte elemi iskoláit is, majd Esztergomban, a ferences gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a Budapesti Állatorvosi Egyetemen folytatta, tettek, hogy „nincs még veszve Lengyelország ". Különösen nagy eseményt jelentett mind a város, mind a menekültek életében az 1943-as esztendő, amikor a Sobieski-emlékünnep alkalmával itt tartotta vándorgyűlését a Magyar Mickiewicz Társaság. A társaság 1927-ben azzal a céllal alakult, hogy a lengyel - magyar kulturális kapcsolatokat erősítse, és ezzel elősegítse egymás jobb megismerését. Tevékenysége a háború idején a menekültek megsegítésével bővült. Az esztergomi vándorgyűlésük a háború rémségei közepette a barátság, a szépség, a kultúra fényes ünnepe lett. A szónokok a lengyel magyar sorsközösségről beszéltek és szóltak a művészet és az irodalom nemzetet megtartó erejéről. A lengyel szervezetek vezetőinek és a menekülteknek a jelenléte miatt a rendezvény németellenes jelleget kapott. AII. világháború után a Sobieski Vízitúrán élt tovább a király emlékezete. A Magyar-Lengyei Egyesület 1933-ban az emlékmű felavatása alkalmából szervezte meg az első túraversenyt az Esztergom - Budapest útvonalon. 1939. szeptember 1-éig hétszer eveztek a Dunán a résztvevők. A ahol 1971-ben szerzett diplomát. Hivatását Hollókőn kezdte, majd Zalaegerszegen az Állatkórház orvosa, majd Bérbaltaváron körzeti állatorvos. 1970-ben feleségül vette Benedek Saroltát. Ebből a házasságából egy gyermek született. Később elválik, s György Erzsébet lesz a felesége. 1994. április l-jén, 47 éves korában szívinfarktus következtében halt meg. VI/1/2/3 Vaskerítéssel körülvett, műkőfedlappal lezárt síron műkő fejrész. Rajta fehérmárvány táblán: Rochlitz Elemér Gyógyszerész 1903 - 1984 A Széchenyi tér 1. szám alatti sarokházban, 1712-ben alapítottak patikát, melynek évek hosszú során több tulajdonosa is volt, mígnem 1901-ben Rochlitz Artúr vette meg a gyógyszertárat, aki a „Fekete Sas" patikának is tulajdonosa volt. Rochlitz Artúr 1919. január 7-én halt meg, amikor fia, Elemér még csak 16 éves. A patika vezetését ekkor a gondnok veszi át, míg Elemér 1925-ben - Szegeden meg nem szerezte a gyógyszerész diplomát. Ettől kezdve aztán ő vezeti a „Szent István" patikát. Először kifizette az öccsét, Rochlitz Tibort, hogy Tatán vehessen gyógyszertárat. Az esztergomi festőművészek bőkezű mecénása volt, többek között Bajor Ágostnak is. A patikát 1950. június 28-án államosították, s ebből lett az l-es számú patika. Ekkor őt a Kossuth Lajos u. Il-es (Kerschbanmayer) patikába nevezik ki vezetőnek. Az l-es számú patikát 1950. június 28-ától 1952. május 31-éig Mattyasovszky Felicia, majd Oláh Józsefné vezette. 1957. február 26-ától újra Rochlitz Elemér lett a gyógyszertár vezetője. 1977. június 9-én ez a patika megszűnt és felépült az új gyógyszertár, s Rochlitz Elemért nyugdíjazták. Hosszú betegség után 1984. november 27-én meghalt. háború után 1958-ban elevenítették fel a hagyományt a Lengyel Kultúra és a MTSZ Vízitúra szakosztálya vezetőinek kezdeményezésére. Azóta minden évben indulnak a vízisportok szerelmesei ezen a nemzetközi jelentőségűvé nőtt túrán - ebben az évben éppen negyvenötödször. „Minden időben szeret, aki igaz barát és testvérül születik a nyomorúság idejére" - tartja a Biblia. Ha végiggondoljuk a magyar-lengyel barátság több évszázados történetét elmondhatjuk, ilyen barátra leltünk egymásban. Kiváló személyek neve jut eszünkbe, a mártírhalált halt Szent Adalbert, a gnieznoi és az esztergomi főegyházmegye védőszentje, a Lengyelországban született Szent László, a csodálatos Hedvig, Nagy Lajos leánya, Lengyelország királynője, a törökverő Sobieski János lengyel király, Rákóczi Ferenc és Bem apó, Teleki Pál magyar miniszterelnök, a II. világháborús lengyel menekültek befogadója, az esztergomi Etter Jenő a „lengyel" polgármester, de említhetjük a vízitúra szervezőinek nevét, mint pl. Andrzej Strycharczykét, a Lengyel Honismereti és Turisztikai Szövetség kajak-bizottságának külföldi kapVI/1/3/4 Fehér műkővel borított síron, műkő fejtáblán a felirat: Kerschbanmayer Ödön 1896 - 1979 A Kossuth Lajos utca 41. számú házat 1872-ben vette meg Hulényi Péter patikus, aki a „Megváltó " patika tulajdonosa volt. A város ennek a patikának a működését csak később engedélyezte. Lányát, Etelkát 1892-ben feleségül vette Kerschbanmayer Károly, aki gyógyszerészdiplomáját 1889-ben Bécsben szerezte meg. A fiatal férj, mint örökös beállt segédnek a patikába. Hulényi Péter 1909-ben bekövetkezett halála után a patika Kerschbanmayer Károly tulajdonába került. Ő készíttette a ma is látható belső berendezést, mely eredeti állapotban nemes egyszerűségével a századeleji bútorművességnek értékes emléke. Öt gyermeke közül a legidősebbet, Viktort szánta a patika örökösének, aki azonban 1916-ban tüdőbajban meghalt. Második fia, Ödön - aki 1896-ban született - ekkor már orvostanhallgató volt. A frontról és a hadifogságból hazatérve abbahagyta orvosi tanulmányait, hogy átvehesse édesapja patikáját. Ezért 1925-ben gyógyszerészeti diplomát szerzett. Beállt édesapjához segédnek. A gyógyszertárt 1950-ben államosították. Patikájába Rochlitz Elemért nevezik ki vezetőnek, őt pedig a pilismaróti patika vezetésével bízzák meg. így - mivel a Kossuth utcai házat el kellett hagynia - Pilismarótra költözik. 1956-ban nyugdíjazták és ekkor Szentgyörgymezőre költözik, ahol megvette a Horváth Géza sor 5. szám alatti házat. Itt él az 1979-ben bekövetkezett haláláig. Két gyermeke közül fia Budapesten, leánya pedig Esztergomban él. A Il-es számú patikát az esztergomiak mindig is Kerschbanmayer patikának ismerték. Ma már hivatalosan ismét ez a neve. Bélay Iván csolatokért felelős, sajnálatosan fiatalon elhunyt vezetőjét, Rozgonyi Miklós nevét, a Sportcsarnok már szintén elhunyt igazgatójáét és dr. Juhász Ágnesét, aki a vízitúrák lelke és mozgatója. A történelmi személyek sora, az események füzére, az irodalom és a képzőművészet mind igazolják Czeslaw Milosz gondolatait: „A lengyelek, bárhol élnek is, bármely eszme követői is, őrzik a hagyományt, hogy a magyarokat szeretniük kell". Annak érdekében hogy az ismereteink egymás történelméről, múltjáról, jelenéről és jövőjéről gyarapodjanak, fontos újra és újra emlékeznünk. Fontos újra meg újra megújítani közös hagyományainkat, ma már nem tűzzel és vassal, hanem inkább közös rendezvényekkel, a hétköznapok gyakran szürke, de nem lebecsülendő küzdelmeivel. A vízitúra története éppen az emberi élet vidám és élményekben gazdag oldaláról szól. A természet megélhető szépségéről, az egymás társaságának öröméről, megharcolható küzdelmekről, szerelemről, szabadságról, barátságról mesél. Kívánom, hogy még sokáig éljen mindannyiunk örömére! Csombor Erzsébet (Elhangzott a 45. Sobieski Vízitúra részvevőinek köszöntésekor.) Búcsúzunk, Feri bácsi! Július 11-én elhunyt Esztergom-kertváros Feri bácsija, azaz Szendi Ferenc. 1927. június 23-án a szlovákiai Ebeden született, a háború utáni áttelepítéssel a család Szigetszentmiklósra, majd Tokodaltáróra, onnét - a diplomaszerzés és családalapítás után Esztergom-kertvárosba költözött. Munkahelye mindig a szénbánya volt, előbb Tatabányán, majd Dorogon. Közösségi emberként sok társadalmi tisztséget töltött be, nagy szeretettel foglalkozott a fiatalokkal is. A sport, s ezen belül a labdarúgás mindig szívügye volt. Labdarúgó játékvezető, játékvezetői bizottsági tag, ellenőri beosztás jelzi ezirányú elkötelezettségét. Esztergom képviselő-testületének tagjaként mindig, mindenhol lakóhelyének, Kertvárosnak az érdekeit képviselte. Tevékenysége folyamán újraélesztette és megszervezte Kertváros labdarúgó-sportját. Szervezőmunkája eredményeképp megvalósult a gáz- és csatornahálózat kiépítése a városrészben. Aktív részese volt a kertvárosi nyugdíjas klub, a helyi vöröskereszt megalakításának, csakúgy mint a Kertvárosért Baráti Egyesületnek. Elveit, tisztességét soha, még a nehéz időkben sem adta fel. Nagyszámú gyászoló kísérte utolsó útjára, szülei mellé. Feri bácsi, emlékedet kegyelettel megőrizzük. Nyugodj békében! Nagy Tibor Hol sírjaink domborulnak... (VII.) / Állatorvosok, gyógyszerészek