Esztergom és Vidéke, 2003

2003-06-05 / 22-23. szám

4 Esztergom és Vidéke 2003. július 10. nyítvaíartás .14,00-19 oo moo'9 00 • to.oo-ifl.oo 1000 15,00 nyitvataríás NYITÓÜNNEPSÉG 200J júnKJÍ 7. « rtrii (<,?o(r.b,3t) SPORTCSARNOK kiillitók érkejwe ........ júniusi, 7-11-19 június 6.p^rttek június 7, swmbat... június S. vasám.ip. június p, hétfő ..... SZABADTERÜLET vásárolók érkezése: .június7. 6-fl-:9 pqrosRqpun innen Elátkozott városom - Tudósítás egy újabb szellemi mélyrepülés után ­Esztergom elátkozott város. Ezt a tényt nem a saját restségünk, gyámol­talanságunk, máléságunk mentegetésére írom, hanem mert tény. Először úgy 30 éve mesélte el valaki a történetet, vagyis mástól hallottam, nem a sa­ját kesergésem. Nagyon röviden a legenda lénye: 1760-ban gr. Barkóczy Fe­renc derék magyar ember, zempléni kuruc ivadék, addig egri érsek, Eszter­gom prímása lett. A Bakócz-kápolna romjai mellett megfogadta, hogy az egy­házi központot Nagyszombatból újra Esztergomba telepíti (mert hogy an­nak Szt. István óta itt a helye). A hatalmas beruházás építkezés felelőssége, tennivalói erejét felemésztették, az akadékoskodok munkáját naponta sza­botálták, nehezítették. A nagy tudású, energikus fiatal főpap ebbe öt év alatt belehalt. Édesanyja, Zichy Julianna átkozta meg a várost, annak falait és fia halálának okozóit. Vagy így volt, vagy se, ki-ki döntse el, saját hite szerint. Én tegnap óta megint az elátkozottság tényében hiszek. Történet ugyan­is, hogy a Várhegy Klub beszélgető fórumán 14 év után végre egy asztalhoz ült az esztergomi megosztott társadalom mindkét oldala, Jobbik" - „bálik" fele, voltunk vagy nyolcvanan. Horváth Béla múzeumigazgató úr a fórum céljára a Királyi Vár márványtermét adta, a nagy lovagtermet is boldogan ígérte a soha nem volt politikai árok-temető akcióhoz. Dr. Kovács László or­szággyűlési képviselő vezette az ülést, amely jó két órán át tartott. Az alig hirdetett fórumon az önkormányzati képviselők közül heten jobbról, öten balról szintén részt vettek. Az első ülés témája a város és a közösség, a város és a környező települések kapcsolata, viszonya lett volna. A beszélgetést te­relő toleráns képviselő ismételt próbálkozása ellenére sem érintette meg a hely királyi, történelmi felelősségteljes szelleme a hozzászólók többségét. Most nem a kétpólusú politikai jelenlétből fakadó visszafogott pengeváltás­ra, szurka-piszkára gondolok. A kitűzött, ajánlott beszélgetési témáról egy szó sem esett. A fórum döbbenetes mélypontját az jelentette, amikor a több mint egy évtizede várt, igazi párbeszédre is alkalmas, történelmi helyszínű várospolitikai találkozón végig kellett hallgatnunk: S. J. úr háza elől két hete nem hordják el a levágott füvet, a szakmunkástanulók régi gépeken gyakor­latoznak, és L.L. úr - aki egyúttal különösen szakképzettségét és magát a város figyelmébe ajánlja - a gépkocsi-zaj és kerékzökkenések miatt nem tud jól aludni. Nagyságos Zichy Julianna, Esztergom városának megátkozója! Fogadok méltóságod sem gondolta, hogy 250 év után ez a szerencsétlen város még mindig ilyen szellemi mélyrepülést, a kicsinyesség triumfálását, a közösség érdekében szembeni teljes érzéketlenséget mutat fel. Kérem a tisztelt szer­vezőket, Kovács László országgyűlési képviselő urat, tanult barátomat, hogy a szerdai csőd ne szegje kedvüket és újra, újra próbálják meg a város jobb polgárainak értelmes véleményét kikérni. Biztos tudunk egyszer végre olyan fórumot tartani, amelyen a saját kicsinyes sérelmeiken felülemelkedő polgárok jutnak szóhoz. Ha nem, hát akkor tényleg csak a frissen vágott fű való nekünk! Bocsáss meg végre elátkozott városomnak, Zichy Julianna! Dr. Kolumbán György Közösségi házát félti a német kisebbség Menet közben (d.) Az egyik, „boldog békeidő­ket" is megélt hölgyismerősöm pa­naszolja: - Naponta járok vásárolni különböző üzletekbe. Felháborodot­tan tapasztalom, hogy a legtöbb he­lyen nem köszönnek a fiatal eladók. Sőt, ha én hangosan előre köszönök nekik, még akkor sem fogadják üd­vözlésemet. Van olyan pénztáros, aki mobiltelefonon cseveg, miköz­ben átveszi tőlem a pénzt. Ha felte­szek nekik valamilyen vásárlással, áruval kapcsolatos kérdést, sértet­tem és unottan válaszolgatnak, mondván: ők csak alkalmazottak, bővebb felvilágosításért forduljak az üzletvezetőhöz, vagy egyenesen az általában külföldi tulajdonoshoz. Talán úgy gondolják, hogy telefonál­jak Londonba, Párizsba, vagy egye­nesen Brüsszelbe? Felháborító idő­ket élünk! Csak igazolni tudom az idős hölgy panaszát. Valóban, egyszerűen ki­ment a divatból az udvariasság és a köszönés is. Száz éve még dédapáink úgy köszöntötték egymást, hogy „Adjon Isten!", „Fogadj Isten!". Öt­ven éve már csak „Jó napot"-tal és „Jó reggelt"-tel köszöntünk. Aztán a nyolcvanas, kilencvenes években amerikai hatásra tovább rövidült és egyszerűsödött a köszönés: „hello, háj"! Mostanra pedig már a fejbic­centés is elmarad?! * A Kis-Duna sétányra elvileg, a KRESZ szerint, nem szabadna gép­kocsival vagy motorkerékpárral be­hajtani. Ennek érdekében helyezték ki még évekkel ezelőtt záróköveket a sétány két végén. A közelmúltban azonban „ismeretlen tettesek" mindkét helyszínen eltávolították a középső záróköveket, így most az autók akadálytalanul hatolnak be, és ha kedvük úgy kívánja, végig is száguldozhatnak a gyalogosok, a kismamák, a gyermekcsoportok és kerékpárosok számára kijelölt út­szakaszon. Nagyon balesetveszélyes dolog ez, jó lenne, ha az illetékesek rövid időn belül helyreállítanák a régi köz­lekedési állapotot, pótolnák a záró­köveket, hogy ismét kizárólag a gya­logosoké legyen Esztergom egyetlen sétálóutcája, gyönyörű korzója. Reméljük, erre mihamarabb sor kerül! Iskolájuk fennállásának 110. évfordulójára készülnek a gyakorlósok (4.) .,„1000-19 00 ....10.00-19,00 10,00-1700 (Ps) Olvasóink közül többen figyelmesek lettek a lapunkban is megjelent ön­kormányzati pályázati kiírásra: „Esztergom Város Önkormányzata nyílt pá­lyázatot ír ki az Esztergom, Széchenyi tér 16. szám alatti (helyrajzi szám 17411/A/7), 114 négyzetméter alapterületű üzlethelyiség turisztikai célú hasznosítására, az ingatlan bérbeadásával, a 15/2001. (V. 24.) számú Képvi­selő-testületi rendelet alapján." Hová költözik a német kisebb­ség? Hol rendezik meg a nyelvstúdi­ót? Hol láthatjuk a tárlataikat? Hol rendezik a testvérvárosiak és más HI^BÍ * *" ! német nyelvterületi vendégeik foga­dását, azok kulturális előadásait? ­záporoztak felénk a kérdések. En­nek jártunk utána a múlt heti veze­tőségi összejövetelükön. Mezősi Mihály német kisebbségi önkormányzati elnök, Kertai Mihály gazdasági vezető és Wieszt Tamás kultúrfelelős fogadott székházuk­ban a Széchenyi téren (fotónkon). A tágas nagyterem németországi pá­lyázatból elnyert bútorokkal, könyv­szekrényekkel, televízióval, videó­val, szemléltető eszközökkel van fel­szerelve. 40 fő befogadására alkal­mas, ennyien élvezhetik kényelme­sen, ülve elhelyezkedve az egyes ren­dezvények programját. Megtudtuk, hogy nem mindig így nézett ki ez a klubház, mely a 90-es években az akkori ÁFÉSZ használa­tában volt. Működött kávézóként, füstös, bedeszkázott ír sörözőként. Miután évekig gazdátlanul állt, a vá­rosi önkormányzat 1999 februárjá­ban a már akkor is jól működő né­met kisebbségnek adta használatba szerződéssel. Teljes belső felújítás következett mintegy 3 millió forin­tos ráfordítással, a központi gázfű­tés bevezetésével, festésekkel, má­zolásokkal. Szent István napján volt az avatás. Azóta Maintal, Ehingen, Bamberg, Mariazell testvérvárosi delegációja és számos más német csoport járt itt. Fellépett a világhírű Menzingen Sanger, Sigi Brachmann és még sokan mások. A jelenlegi ön­kormányzati választások során az esztergomiaktól 3944 szavazatot ka­pott a német kisebbség. Ezt a hátte­ret most is maguk mögött érzik. A je­lenlegi önkormányzat városfejlesz­tési megfontolásból szánja más célra ezt a helyiséget. Pedig Mezősi Mihályék hivatkoznak arra is, hogy Berlinben ugyancsak a főtéren, az Alexander Platzon van a Magyar Kultúra Háza. Esztergomban is jó helyen van a Széchenyi téren. Szer­ződésük szerint tárgyalást kezdemé­nyeznek a Polgármesteri Hivatallal. Megértik a városfejlesztési szem­pontokat, de befektetett anyagi java­ikat és további működésüket féltik. A jelen és a jövő érekében önkor­mányzatukjúnius 5-én, csütörtökön 18 órára a székházukba közmeghall­gatásra hívja és várja az érdeklődő polgárokat. A kialakított közösségi vélemény birtokában mielőbb tárgyalásra ké­szülnek az önkormányzattal. KifafattátiBaátíKir limi k m I •wg.h íi ji fti Imi— KERESZT SKÜELÉSRE 300EL frwmm 9 km lSáwÉar rirtlil minfik a Káfcária ihra. Sarai let WCKLS AH&L (Pi) A Vitéz János Római Katoli­kus Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolája a jubileumi ün­nepségek keretében a közelmúltban rendezte meg a Német Nemzetiségi Napot. Idén már nyolcadik éve in­dult nemzetiségi első osztály, ahol a tanulók heti 5 órában tanulhatják a német nyelvet, valamint elsajátít­hatják a német néptánckultúrát is. A házigazdákon kívül jöttek diákok Tátról, Leányvárról, Csolnokról és Piliscsabáról is. Mindenki saját mű­sorával lépett a közönség elé. Bemu­tatták tánctudásukat, műsoros me­sejátékot, verseket, prózákat adtak elő. Az ünnepségen ott volt és kö­szöntötte a résztvevőket Mezősi Mi­hály, az esztergomi német kisebbsé­gi önkormányzat elnöke. Az 1893-ban alapított gyakorló jubileu­mi ünnepsége 2003. június 12-én, csütörtökön lesz. A délelőtt folya­mán a diákoké lesz a főszerep. Ének­karok, népi gyermekjátékok, nép­tánc, tornabemutató, sportvetélke­dő, mesejáték szerepel programjuk­ban. Délután iskolatörténeti fotóki­állítás, tanárok képzőművészeti tár­lata, kamarazene teszi teljessé a na­pot, melyből az ünnepi köszöntők sem hiányozhatnak. Az Esztergom és Vidéke sorozattal tiszteleg a te­kintélyes 110 éves múlt előtt. Az ed­digi részekben beszámoltunk a kez­detektől 1978-ig, az új iskola birtok­bavételéig. Most az azt követő idő­szakról kérdeztük Juhász Albinné iskolaigazgatót. - Meghatározó jelentőségű volt a főiskola és ezzel együtt a gyakorlóis­kola életében, hogy az akkori főigaz­gató, Kaposi Endre kezdeményezé­sére és utánajárására felvehettük Vitéz János nevét. Névadónkat kü­lön méltatnom nem kell, hiszen mindannyian tudjuk, hogy Vitéz Já­nos Esztergomot humanista köz­ponttá emelte, érseksége alatt hatal­mas építkezéseket folytatott. A Vár­múzeumban ma is jól őrzik ennek nyomait. A 90-es években megszün­tettük az asztalos- és a lakatosmű­helyt, helyettük a nyelvoktatás bőví­tésére két nyelvi tantermet rendez­tünk be. 1992 szeptemberétől isko­lánk bekapcsolódott az amerikai­magyar környezeti nevelési prog­ramba, melyet Körláncként isme­rünk. 1993-ban főiskolai anyaintéz­ményük állami feladatokat ellátó egyházi főiskolává vált, akkor vet­tük fel mai nevünket. Ettől a tanév­től az Érseki Hittudományi Akadé­mia papnövendékei oktatási gyakor­latukat nálunk végzik, ők tanítják tanulóinknak a hittan tantárgyat. Ujabb fejlődés nyomán testnevelés, matematika és német nyelv tagoza­tos osztályok indultak. 1996 szep­temberétől a német nyelvi tagozatot kiváltotta a nemzetiségi oktatás. Eddig a gyakorlati képzés csupán az alsó tagozatos osztályokban volt, a NAT keretén belül egyes területe­ken bekapcsolódtak az ötödikesek és hatodikosok is. Esztétikai nevelésünket emelte, hogy ugyancsak ezidőtájt nyitottuk meg a Sziget Galériát. Városunkból és környékünkből 396 tanulónk van 19 csoportban. Oktató-nevelő mun­kánk eredményeként több tanulónk szerepelt sikeresen a megyei és or­szágos tanulmányi versenyeken. Al­só tagozatunkban a tanulmányi át­lag eléri a 4,5-et. Ennek köszönhetően a továbbta­nulás során szinte mindenki a gim­náziumokban folytatja. június 7. siomtwt . június 8. vasárnap június 9. hétfő HEGHÍVÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents