Esztergom és Vidéke, 2003

2003-06-05 / 22-23. szám

2003. augusztus 14. Esztergom és Vidéke 5 MTEItCORJOTOM EÜRORÉGIÓ Európai útravaló A fenti címmel rendezett konferenciát a nánai önkormányzattal közösen a Limes-Anavum egyesület május 30-án. A kultúrház színháztermébe összegyűlt mintegy 70 résztvevő részére a vidékfejlesztés aktuális kérdéseiről tartottak előadást a meghívott szakértők. A nyitó előadást Benkovics László, pilismaróti polgármester, a falusi turizmus magyarországi szövetségének alelnöke tartotta. Az egyesület és saját tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Szlovákiában a falusi vendéglátásnak ez a módja ma még ismeretlen. Hasonlóképpen a térségfejlesztésben szerzett tapasztalatairól beszélt Tuba Lajos is, a somorjai Fórum Intézet munkatársa. Jávorka Mónika és Hajdú Lea a régiófejlesztési minisztérium munkáját, Vasi Emma pedig a komáromi régiófejlesztési ügynökség tevékenységét ismertette. Szó esett a Phare-CBC és a SAPARD-program pályázati kiírásairól is. Nagy indulatokat kavart a megjelent polgármesterek körében Farkas Iván országgyűlési képviselő beszámolója a készülő szlovák közigazgatási törvényről, amely ugyan deklarált célkitűzése szerint decentralizációs volna, a valóságban azonban egy az eddiginél is központosítottabb közigazgatási rendszert hoz létre. A hozzászólók mindegyike kiemelte az Ister-Granum határon átnyúló kisrégió katalizátor szerepét a Párkány környéki regionális fejlesztések terén. Idegenforgalmi bizottsági ülés Június 7-én Búcson, az Emese-házban tartja soron következő ülését a kisrégió Kulturális és idegenforgalmi bizottsága. A napirenden a regionális turisztikai kataszter összeállítása, a II. Ister-Granum Népművészeti Fesztivállal kapcsolatos feladatok kiosztása, a térségi marketingterv alapelveinek tisztázása szerepel. A projektiroda munkatársai aktuális turisztikai pályázati lehetőségekről is tájékoztatják a megjelenteket. 8. Országos Pünkösdi Népművészeti Ünnepségek Martos 2003. június 6-8. A Rákóczi-szabadságharc jegyében Martos község Rév-Komáromtól északra (18 km), a Nyitra és a Zsitva folyók összefolyásánál települt ősi magyar falu. A nádas, mocsaras vidéken élő magyarság különleges helyi kultúrát hozott létre a századok során, folklórját, szokásait máig őrzi. A falut a régi folyóágak kis csatornái szelik keresztül-kasul, a település közepén halban gazdag tavacskák partján igazi vízi-világ ütött tanyát. Nem véletlen, hogy 1896-ban Martoson jött létre a Kárpát-medence első természetvédelmi területe! A falu központjában, a csatornák, tavak által közrefogott „Gőszeg" nevű, mintegy háromhektáros terület a háború előtt a Feszty-család birtokában volt. (Feszty Árpád, a Magyarok bejövetele című híres, ma Opusztaszeren látható körképünk festője „modelljét" e falu lakosaiból választotta.) Katona István, a felföldi magyar táncház-mozgalom egyik alapítójának akaratából jött létre a Művelődési park, a magyar organikus építőművészet legszebb, határon túli létesítménye. 1996-2001 között Gőszegen megépült 2000 fős amfiteátrum, a hét komfortos, eredeti jurta (35 fő), az Argyélus-ház (közösségi ház, panzió és étterem), a sátortábor, létrejött a csónakázó tó, a kikötő és még számos szabadidős létesítmény. Mára a Művelődési park vette át az egykor híres zselizi, gombaszögi magyar kulturális találkozók szervezését. Ilyen a mostani, pünkösdkor rendezett Országos Népművészeti Ünnepség-sorozat is, itt ad egymásnak randevút a Felföld magyarsága. A háromnapos eseményből különösen a szombati nap programját ajánljuk, amikoris visszacsöppenünk egy régi magyar világba, találkozhatunk a régi Magyar Felföld szinte minden tájának viseletével, népszokásaival: miközben szabadon választhatunk a számtalan programlehetőség közül! Csak dicsérni tudjuk az EBE vezetőit, annak elnökét, Koditek Pál képviselőt, hogy az egyesület tagjai, szimpatizánsai részére szombaton egésznapos kirándulást szervez a rendezvényre. Akik tehetik, személygépkocsival is másfél óra alatt odaérhetnek. A szombati programok 10 órakor kezdődnek egy ókeresztény szokás - közelebb Istenhez! - felelevenítésével, az „oszlopon üléssel". Zenei csemegére vágyik? (miklós) Vonzzák a különleges hangszerek? Tudni szeretné, milyen zenét hallgatnak a Finnországba látogató magas rangú diplomáciai vendégek? Vagy éppen csak gyönyörködni szeretne a finn népviseletben? 2003. június 10-én, kedden 17 órakor a Szabadidőközpont Színháztermében lép fel a Finn Kantele Szövetség Arany Kantele díjával (2002) kitüntetett Naantali AINO-TYTÖT ifjúsági kantele-zenekar KANTELE-ZENEKARI HANGVERSENY AZ ESZTERGOMI SZABADIDŐ KÖZPONTBAN 06.10. (kedd) 17 óra NAANTALI AINO-TYTÖT FINNORSZÁG (28 tagú ifjúsági kantele-zenekar) A belépés díj

talan! A 30 fős finnországi leányzenekar (ahol a harmincban két fiú is benne foglaltatik) hagyományos népviseletben fogja megszólaltatni a kantelét, ezt a kellemes hangú, citerára emlékeztető, pengetős népi hangszert. A 9-17 éves fiatalokból álló együttes esztergomi műsorában természetesen javarészt finn népzene szerepel majd, de a 10-15 húros hangszerek már más művek megszólaltatását is lehetővé teszik. Az előadás színvonalára garanciát jelent, hogy fennállásának négy esztendeje alatt az együttes olyan magas szintre jutott el, hogy hazájában állami szintű fogadásokon szerepelhet. Az ingyenesen megtekinthető, meghallgatható fellépés a táti Music-Land Utazási Iroda és az esztergomi Magyar Finn Baráti Kör szervezésében jött létre. DárosRapun túí A Szent István-díj Kuratóriumának Tisztelt Kuratórium! Tisztelt Bihari Úr! A 2003. évi Szent István-díj jelölésére Tőkés László Királyhágó-melléki püspök Urat ajánlom. Más családi indíttatása is hazafiassággal és az erdélyi magyarság sorsáért érzett felelősséggel párosult. Lelkészi minőségben minden reá bízott feladatát példaszerűen végezte, gyülekezetében minden egyházi - és a hívőkért végzett munkája - a magyarság előbbre vitelét és szülőföldön maradását szolgálta. Közéleti tevékenységében ugyanakkor - a nacionalista támadások ellenére is - az erdélyi nemzetiségek békés együttélését, együtt-gondolkodását szorgalmazta. Felemelte szavát a falurombolások és az erőszakos etnikai változtatások, tisztogatások ellen. A közelmúlt legnehezebb történelmi időszakában, 1989-ben is vállalta a felelősséget és a száműzetést, miközben saját maga és családja életét kockáztatta. „Tetteiért" ugyanis - más hazafiakkal együtt - halállistára került. Akarata, erős egyénisége, tettre készsége, történelmi feladatvállalása azonban például szolgált nemcsak az anyaországi, hanem a vajdasági, felvidéki és a kárpátaljai magyarságnak. Az elszakadt országrészek magyarjai erről - szóban és írásban - nem egyszer tettek tanúbizonyságot. A '90-es években Tőkés László elnyerte méltó egyházi pozícióját és e minőségében folytatta küzdelmét az erdélyi egyházi vagyonok, közintézmények visszaszerzéséért, az erdélyi magyar egyetem létrehozásáért. Tevékenysége azonban számtalan akadályba ütközött és ütközik bizonyos politikai körök és pártok rendre megpróbálták őt „ellehetetleníteni". Ez év tavaszán azonban a Királyhágó-melléki egyházkerület új egységmozgalmat hívott életre, amely integrálná és összefogná a közeljövőben az erdélyi magyarságot: ez az Erdélyi Magyar Nemzeti Közösség Önkormányzat lenne. Célja: az autonómia kivívása, a szülőföldön való teljes egyenlőség, amely az alapvető emberi jogok része. (A másfajta eljárások az Európa Tanács Keretegyezményének nemzeti kisebbségvédelmi jogszabályait ugyanis emberjogi vonatkozásaiban sértik.) Mivel nemcsak területi, hanem személyi autonómiáról van szó, így minden erdélyi magyar választó és választható tagja lehetne. A munkát az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mint döntéshozó testület vezeti, s amely 2003. április 26-án Székelyudvarhelyen megalakult. Az idők szavát megértve ez valójában a romániai magyarság EU-csatlakozását is annak előkészítő szakaszába helyezi, mivel az Európai Unióban, a belépés után bizonyos népcsoportok kérhetik és felvehetik területi és személyi autonómiájukat. A kezdeményezést - rendhagyó módon - az egyház vállalta fel s indíttatására az anyaországihoz hasonló, civil pártfogó szervezetek már Erdélyben is rendre alakulnak: az autonómia gondolatát és megvalósítását tömegesen támogatják. Erdély magyarsága tehát - a kezdeményező testület tagjaival Boros Zoltán újságíróval, Szilágyi Zsolt parlamenti képviselővel, Száz Jenő polgármesterrel együtt újból Tőkés László segítségével és irányításával - új utakra lépett! Wass Albertet idézve ő „töretlen hittel ember és magyar"! A Szent István-díj kifejezné az anyaország egyetértését és nemzetközi szinten is erősítené és támogatná őt munkájában. Ezért őt, az erdélyi történelmi egyház hiteles személyiségét, történelemformáló egyéniségét és feladatvállalását tartom méltónak - a kiírás szellemében - a jutalmazásra a 2003. esztendőben. Horváth Gáborné dr. AZ EGI MADARAK ÜZENETE Dr. Kalotás Zsolt fotói a Duna Múzeumban Május 28-án Márkus Ferenc, a WWF nemzetközi természetvédelmi szervezet magyarországi igazgatója nyitotta^ meg dr. Kalotás Zsolt zoológus, etnológus és természetvédő „Élet - Képek" című fotókiállítását a Vízügyi Múzeumiban. Dr. Kalotás Zsolt 2001-ben elnyerte az „Év természetfotósa" címet. A természetet, a csodálatos színben pompázó virágokat, a kedves, szelíd állatokat és a „mindent-tudó" a világ, az élet szépségeiről éneklő égi madarakat bemutató színes fényképeivel már bejárta a fél világot, Indiától az USA-ig. Állandó kiállítása 1999 óta Szekszárdon tekinthető meg. Mintegy háromezer fotója szerepel különböző albumokban, kiadványokban. Képein dankasirályok ülik nászukat, vadnyulak „bokszolnak", zöld levelibékák araszolnak a vízparton, gólyák repülnek, darazsak, lepkék rajzanak, valamint megcsodálhatjuk a téli Balatont, a Hortobágyot nyáron, megismerkedhetünk egy „halászó" vadkannal: egyszóval rácsodálkozhatunk, hogy annyi pusztítás ellenére még mindig milyen csodálatosan gazdag ország hazánk, milyen szép és lenyűgöző a magyar táj. De nekünk, esztergomiaknak különösen tanulságos lehet ez a kiállítás. Egy nyugdíjas tanárismerősöm mondta, neki e csodálatos békét árasztó fotókról eszébe jutott a szigeti Békás-tavunk, mely akár e fotókiállításnak is bőséges témát adhatott volna gazdag élővilágával, ha „felsőbb" utasításra dömperekkel nem hordták volna tele szeméttel. - Megfojtották a mi Békás-tavunkat! - mondja könnybe lábadt szemmel idős tanár barátom. Nekem pedig eszembe jutnak az orchideák, a „lila orchideák", ahogy a régi slágerben hallhatjuk, melyeket a Kucklánder-heggyel együtt eltakarítottak... Szerencsére, ide a Vízügyi Múzeumba nem hallatszik a fúrógépek, buldózerek ricsaja. Itt csend, nyugalom van, és igézően szép képek. Valahonnét, távolról, egy madárka énekel. Arról dalol, hogy ne zavarjuk őt el, és ne a tévék, rádiók ricsaját hallgassuk, hanem az ő dalát arról, hogy milyen szép a természet, a természetes élet... Dezső László mBBsm&w*''- ál M S* vt í . .VDÍ