Esztergom és Vidéke, 2002
2002-03-28 / 12-13. szám
2002. március 28. Esztergom és Vidéke 5 Húsvét: az áldozat szerepe a Bibliában Húsvét Szentgyö rgy mezőn Húsvét előtt egy héttel van virágvasárnap. A mise alatt történt Szentgyörgymezőn is a barkaszentelés. A megszentelt barkából mindenki kapott egy ágacskát, amit magával vihetett. Nem vihették be azonban a szobába, mert úgy tartották: „Bóhás lesz tőle a ház!" Ha egy gyereknek fájt a torka, egy szem barkát nyeletek le vele, attól elmúlt a torokfájás. A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Emlékezés a végső nagy áldozatra: Jézus Krisztus keresztáldozatára és feltámadására. Isten az „igazság megbizonyítására" és „szeretete megmutatására" bűneinkért váltságdíjat: „egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen". Ma is - ahogy Pál apostol idejében - sokak számára „botránkozás" és „bolondság" Krisztus áldozata. Mi a különbség a Bibliában lefektetett áldozat és más népek vallásaiban található áldozateszme között? A pogány áldozatoknál az ember ad ajándékot Istennek, az ember akarja megbékíteni Istent. A Biblia szerint ez képtelenség: Isten a bűnt gyűlöli, a bűnnel szemben nem lehet kiengesztelni, de mivel a bűnös embert szereti, fia: Jézus Krisztus „megüresítette magát" az isteni hatalomtól „emberré lett", és olyan büntetést szenvedett el, amely helyettesítése lehet a legbűnösebb ember büntetésének. O, aki mentes volt a „bűn zsoldja a halál" törvénye alól, átvállalta helyettünk az isteni jogrend büntetését, a kárhozat halálát. Azért támadhatott fel, mert nem a saját bűneiért halt meg, méltánytalan lett volna, ha Isten nem támasztja fel a halálból. Négyezer évig, amíg nem hozta meg Krisztus az áldozatát, addig a rá vonatkozó áldozati jelképrendszer tárja fel a megváltás törvényszerűségeit. Mózes III. könyvében találhatóak az Isten által elrendelt áldozati előírások, amelyeknek nem tulajdonítottak semmiféle varázserőt (szemben a pogány áldozati rendszerrel); a leghatározottabban kifejezésre jutott, hogy csak akkor van értelmük, ha a hitet fejezik ki és ezt erősítik az emberben. (Hós. 6:6) Mózes III. könyvének 23. fejezete összefoglaló leírás az áldozati rendszerhez tartozó ünnepekről, amelyeket Isten rendelt Izraelnek. Az összes áldozat Krisztust ábrázolja, az Atya és a Fiú nagy áldozatának előképei voltak. (Zsid. 10:1-4, 11, 12, 14) Az ember áldozatbemutatása csak azt fejezte ki, hogy hisz Istennek ebben az ajándékában, és igényli ennek áldását a maga számára. Az áldozati ünnepeknek „szabott idejük volt", Isten pontosan meghatározta mindegyiknél, hogy az év mely napjára essék. Évente háromszor kellett elmenni a szent sátorhoz és feláldozni az áldozati állatot (tulkot, bárányt vagy pár gerlicét, amelyeknek közös jellemzője, hogy szelíd állatok). A szent sátor három részből állt: a sátrat körülvevő, bekerített udvarból: gyülekezőhelyből, ahol az égő áldozati oltár állt és a rézmedence, a szent helyből és az ún. szentek szentjéből. (Isten a Sínai-hegyen mutatta meg Mózesnek a sátor felépítését és elkészítésének módját. - II.Móz. 25:9, 35:30-36.) Az udvaron lévő oltárnál az áldozatot bemutató ember az áldozati állat fejére tette a kezét és elmondta a vétkeit. Ez a cselekedet azt fejezte ki, hogy van szabadulás a rosszból. Azért a rosszért, amit elkövetett, valakinek meg kell halnia, olyan valakinek, akire áthárítható a rossz, aki átvállalja a bűn büntetését, ezért az embernek kést kellett fogni a kezébe, és az ártatlan állatot, miután áthárította rá a bűneit, a tulajdon kezével kellett megölnie. János evangéliuma így mutatja be Jézust: „íme Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit." Amikor az ember megölte az állatot, a véréből fel kellett fogni egy tégelyben és miután elégett az állat, a pap - kezét megmosva a rézmedencében - bevitte a szentélybe a vérrel telt tégelyt és a kárpit felé hintett belőle, amely elválasztotta szentélyt a szentek szentjétől. A vér - jelképes értelemben - ott maradt a nagy engesztelési napig, amikoris évente egyszer a főpap a nép bűnétől megtisztította a kárpitot. (III. Móz. 16. fejezete erről ír.) A templom kárpitja „fölétől az aljáig kettéhasadt" „(Mt. 27:51) Jézus halálakor. Az Újszövetségben azt olvassuk, hogy ez a kárpit Jézus Isten-emberi testét is jelentette, mint aki közöttünk és az Atya között áll közbenjáróként. Csak általa,'rajta keresztüljutunk el az Atyához. (Zsid. 10:19-20.) Pál apostol a Zsidókhoz írt levélben leírja, hogyan nézett ki a szentély (Zsid. 9:1-5) és azt is, hogy a „mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának" szolgáltak: „Nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk". „Nem bakok és tulkok vére által, hanem az O tulajdon vére által ment be egyszer mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve". Ahogy hajdan a nép hitben ráhelyezte bűneit a bűnért való áldozatokra, és az áldozat vére által jelképesen áthárította őket a földi szentélyre, az újszövetség idején a bűnbánók éppígy helyezhetik hitben Krisztusra bűneiket, és valóságosan áthárítják őket a mennyei szentélyre. Az ószövetségi bűnáldozat Krisztus áldozatára mutatott előre, a főpap a közbenjáró Krisztust ábrázolta, Azazel bakja a bűn szerzőjének jelképe volt, amelyre a főpap a szentély megtisztítása során ráhelyezte a nép bűneit, ezután pedig elhajtották valamilyen lakatlan helyre. így fogja Isten a Sátánt elűzni, a bűn és bűnösök végleges megsemmisítésekor a Rossz is megszűnik létezni. Flórián Mária Takács Tibor HÚSVÉTI HARANGOK A Költészet Napján Húsvét, már zúgnak a harangok a visszatértek, visszatértek, Uram, add meg nekem a hangot, add az elérhetetlenséget, add meg a szó és add a mondat úgy kívánt halhatatlanságát, minden harangod zúg és kongat ez ma a húsvéti kívánság, nem más földi életet kérek, egy is elég és úgy sincs másik, itt hagyja kincsét minden lélek ama végső feltámadásig, de add meg előbb a szavaknak örök életét itt a földön, megadhatod, nagy a hatalmad, ne kelljen ezért könyörögnöm, Uram, ezt tudom neked vinni barkás szavakban nagy hiány van, húsvétkor oly jó lenne hinni a szavak feltámadásában. HÚSVÉTI KÖRMENET menyasszonyi fehér ruhákba öltöztek a cseresznyefák velük indulnak örök nászba a rózsaszínű mandulák újra tavaszt hívott a kertbe a húsvét vérpiros ege feltámadási körmenetre indul szép fáim serege rigók és cinkék a zenészek fehér virágok szirma hull én a tavasz rostáján égek míg a körmenet elvonul Hétfőn kezdődött a nagyhét, egész héten nem mentek ki a határba. Szerdáig végezték a nagytakarítást, meszelték a házat kívül-belül. A padlót felsúrolták és sárgították. A régi időkben a földes helyiségeket tapasztották. A férfiak az udvart, a gazdasági épületeket hozták rendbe. Nagycsütörtökön a mise alatt a harangok elnémultak, Rómába mentek. Déltől a harangok helyett kereplők szóltak a toronyban. A mise után volt az oltárfosztás. Az oltári szentséget a mellékoltár tabernákulumába vitték, a gyertyatartókat elfektették, az oltárterítőket fölhajtották. A feszületre és az oltárokra lila vásznat húztak. Nagypénteken, a csonka misén nem volt úrfelmutatás és áldozás. A hívek egész nap jártak az Úr koporsójához imádkozni. A múlt századokban, kiválasztott legényék álltak díszőrséget a sírnál, de 1889-ben összeverekedtek, késsel szurkálták össze egymást, ezért e megtisztelő szolgálatot elvették tőlük. Ettől kezdve katonaság látta el ezt a feladatot. Az esti órákban mentek kálváriát járni. A stációknál imádkoztak és így jutottak fel a Becket Tamás kápolnához. Ha esett az eső, azt mondták, hogy holló mossa a fiát. Szigorú böjtöt tartottak, ebédre tehetségükhöz mérten „sóba-vízbe" főtt bablevest, sós vízben főtt krumplit fogyasztottak, a tehetősebbek ecetes vöröshagymával ruszlit, sós heringet ettek. Néhány helyen olajban, vajban sült hal került az asztalra. Ilyenkor fogyasztották a „kőttest". Gabonát csíráz tattak, levét kinyomták, kis lisztet kevertek hozzá és ezt ették. Édes volt, mint a méz. Az asszonyok sütöttek-főztek, készítették a bejglit, a mazsolás kalácsot. Nagyszombaton a templom mellett volt a tűzszentelés. A mise alatt megszólaltak a harangok, megjöttek Rómából. A miséző pap énekelte: „Feltámadt Krisztus e napon, alleluja!" Erre a hírek: „Hála legyen az Istennek!" - énekelték. Délután mentek á feltámadási körmenetre. A gazdasszony fehér abrosszal terítette le az asztalt, főtt sonkát, tojást, tormát, készített oda, de azt csak a körmenetről hazatérve fogyasztották. A feltámadási körmenet a templomban kezdődött, rövid ima után a palástba öltözött plébános az oltári szentséggel elindult és a templom ajtajától a baldachin alatt ment tovább. Elől mentek az iskolás gyerekek, majd a Mária-lányok. Egy rúdon vitték a csengettyűket, két szerpap füstölőt lengetett. A harangok csengtek-bongtak. A plébános után a felszentelt zászló alatt vonult az Olvasókör vezetősége és a tagok, majd a közbirtokosság. A hívők családtagjaikkal vonultak zsoltárokat énekelve. A templomtéren megkerülve a templomot tértek vissza a Te Deum-ra. Húsvét vasárnap reggel a gazdasszony kézi kosárban sonkát, kenyeret, kalácsot, tormát és egy üveg bort vitt, amit mise után a pap megszentelt. Otthon ezt fogyasztották reggelire. Az ünnepi ebéd előtt a családfő egy szentelt tojást annyi fele osztott, ahányan az asztalnál ültek. Egy másik szokás volt, hogy mézbe mártott fokhagymagerezdet tett a jelenlévők szájába. Délután az asszonynépek festették a tojásokat. Viasszal kacskaringókat rajzoltak, vagy petrezselyemlevelet ragasztottak a tojásra és így mártották a festékbe. A festék vöröshagyma kifőtt héja, beáztatott különböző színű krepp-papír leve volt. Később már a boltokban is lehetett tojásfestékeket vásárolni. Ha a festék megszáradt, tenyerükbe kis zsírt tettek és ezzel kenték át a tojásokat. így szépen fénylettek. Húsvéthétfőn mentek locsolni. A gyerekek a rokonokat keresték fel, verset mondtak és szagos vízzel (rózsavíz) meglocsolták a lányokat, és az asszonyokat. A szakajtóban lévő színes tojásokból kaptak egyet, ha lány is volt a családban, egy szál virágot (jácint, csillagvirág) tűzött a locsoló kabátjára. Néhány fillért is kaptak, de szeszes itallal nem kínálták őket. A legényfiúk négyes-ötös csoportbanjártak locsolni. Sorba vették választottjaikat és először vízzel töltött, vászonnal lekötött üvegből locsoltak, majd szagos vízzel (otkolonnyal). Ok is megkapták a színes tojást, kitűzték kabátjukra a virágot, leültették őket, süteménnyel, itallal kínálták, megköszönve a locsolást. A '30-as évektől egyre inkább elmaradt a vödörrel való hideg vizes locsolás. Este az Olvasókörben locsolóbált rendeztek. Tudom, ma már mások a szokások, de nekem gyerekkoromból ezek az emlékek maradtak meg. Bélay Iván pJi pV ( <3. fo ^ • C^. A utafer 4UET, . JM*ywlkr; ^aW^fW ^^ : „ kfc^t, jl (A. A-^Jcu. ^^ a ^^oujuíLcnc é-s jkjerr
