Esztergom és Vidéke, 2002

2002-03-15 / 10. szám

2002. március 15. Esztergom és Vidéke 5 Csíkász István: PETŐFI NEVÉBEN szólok hozzátok ne gondoljátok, hogy nem létezem. Tudjátok ti a szavaimat, a verseket, Akkor is, hogyha nem vagyok jelen. Százötvenöt vagy százötven éve ­Hiába minden mert mégis Nekem mindenkihez szólni kell. Nem vagyok sehol és mindig mindenhol létezem: Lélekben szívben asszonyban férfiben Hétköznapokban, fájdalomban Hazámban is meg idegenben, Szerelemben, dalban ünnepen. Nem bánt engem az egy gondolat, Mert ott vagyok minden gondolatban, Akár a síkon Segesvár alatt, Akár Fejéregyháza mellett Akár Szibériában lobbant A lángoszlop sercegve szét. A lázadás vagyok, Aki nem tűri meg a zsarnokot, Hatalmas Koppány vezér is én vagyok És Dózsa György a máglyán Az én emlékemben fölragyog Sötét erdei vadkan-vadászaton Zrínyi Miklós lelkével én halok. Rodostóban elűzött kuruc: én pusztulok Martinovics voltam a Vérmezőn Budán A jakobinusok vérző alkonyán. A lázadásban az IGAZSÁG vagyok, Az én jelenemből a jövőbe kiáltok, Mely nektek jelen hiába vagyok és a múlt ­Nem himnuszt akartam zokogni ­Véres induló az én NEMZETI DALOM. Hozzátok beszélek a mindenkori lét Magyar nyelvén mert szétágaztam, Mint a gyökér a föld alatt: Titokban felütöm friss hajtásaimat, Mert minden márciusban tavasz van. S együtt vagyunk a MÁRCIUSOKBAN: A Függetlenség a Szabadság a tét: El kell taposni a zsarnokok fejét. Itt szükség van minden korban a lázadásr^ Ne a világba nézz - tekints hazádra: Tétlenül ünneplitek az évfordulókat És üres a lélek a szív se tettre nógat ­Születésem s halálom óta Akárhány éves lehetek: Ott kell lennem egyfolytában veletek. Az egyetlen vagyok akinek sírja nincsen Szellemem úgyis kering a végtelenben, Az én indulatom a leghatalmasabb Vedd kézbe, lapozd fel az én könyvemet: Megszólalnak a te hangodon a versek, És a napló mondja el a krónikát: Igen - ma történik minden veletek Es én is ott vagyok, mert nélkülem nem lehet Jöjj hát velem mert nézd: ITT AZ IDŐ! Itt mindig az van: a MOST VAGY SOHA! dásban az igazság vagyok! Szólok, mintha lennék veletek 24­26 éves ifiú ma: az én jelenemből a jövő­be kiáltok, mely nek­mas Koppány én va- tek jelen, hiába va­gyok - Budai nagy gyok én a múlt! Mem Antal szelleme vol- tudom, hányadik ma­tam - és Dózsa avar himnusz vanv abban! Tfekin pozd f< Megszó sek, ési króniká Ma tört veletek, mert n< lohetf A vendégasztalnál: Kovács Melinda Fotóművész Egyre több helyen találkozhatunk Kovács Melinda nevével a médiumokban. A fiatal fotóművész esztergomi születésű, váro­sunkban él és alkot. - Kérem, mondjon néhány szót munkájáról! - A 200l-es évben két fontos egyéni kiállításom volt. Az esz­tergomi tárlaton a Mária Valé­ria híd újjáépítését dokumentáló fotóim voltak láthatók, míg Bu­dapesten az ART BOOKS Galé­riában a Terrarium című köny­vem fénykép anyagát láthatta a közönség. - Mindkét kiállítás anyagát egy-egy szép kiállítású könyv formájában adták ki. Az egyik­ben a Mária Valéria híd csonka állapotától az utolsó elem beil­lesztéséig követhetőek nyomon Idén március 15-én felgördül a függöny az új Nemzetiben. Most is, akárcsak 1848. március 15-én este, legnagyobb nemzeti operánkat, a Bánk bánt játsszák... 1 közönség kívánatára. Bánk bán és a forradalom A nézőhely teljes kivilágításával: Bánk bán. Eredeti történeti drama 5 felvonásban. Irta Katona József. Rendet": Lendvty. SZTSMfcLYEK: II. Kn.lrr, m»r>"ok királya ­Ccrlrud, kiril.iú — . — BrU. 1 — KnJ,,-. ! ki. rv.Kmlci — — Marín. * F' ­Oltó, Uerclifold mrr.miai berezeg fia, Gertrúd iMU/röcHou- - ­Bánk bán. Magyaroraiig nagyura — Melinda. f«l«»épy - — — Soma, fiacskájuk n* odvaroál — •Udvari aaaytmyok, lovagok. fté> Ziaalda ' — — Biberath. kalnndur lovag _ Titiorcz, par.au — — Kalomk. JolMgyok TúrKnik : 1131. Udsarhaltt. S^lijyi. — Oi'.xua Kgnuj Q XdrGaj. - Komlc, Ida - ÍEL7 Sienlpélerj licitárak pengő pénzben: i em. piholy & for> Máuodík em. p4hol)r 4 Tor- Ffitdasinti Uml&c k»r«ck 1 for. tO kr, Fötd»*iaÜ zárinék 40 kr. Máaodik em. tárUiík 30 kr. Földaiüoii bemcnei 50 kr Második em, bemenet tO kt. Karút 8 k* ibadaégideja baauúija. Kezdete 7 órakor, IG-cdféfulán Holnapután, pénteken, mártlm 17-én, bérletszíinettel: Hunyadi László. tiagy eredeli opera 3 swiks.sí.btn. Erkel Ferencitál. Kiadta > Oa4fUf«a, uuar. 1848. március 15-e a Nemzeti Színházban (a mai Múzeum körút és Kossuth utca sarkán) egyszerű hétköznapnak, az 1847/48-as szí­ni évad 276. bérleti előadásának napjául ígérkezett. A műsoron Frédéric Soulié francia szerző Két anya gyermeke című, viszonylag új, két hónapja játszott drámája szerepelt volna, ötödször. A darab rendezője, Egressy Gábor - és raj­ta kívül többen is a színház sze­mélyzetéből - már délelőtt csatla­koztak a tömeghez, sőt Egressy beszédet is mondott a nyomda előtt várakozóknak. Délben egy (ismeretlen létszámú és összetéte­lű) küldöttség kereste fel Bajza József aligazgatót: a francia drá­ma helyett tűzné műsorra a Bánk bánt. Délután Egressy Béni zenét komponált a Nemzeti dal még nyomdafriss szövegére, amelyet rutinos zeneszerző-színésztársa, Szerdahelyi József azonnal hang­szerelt is a színház zenekarára, és elkészítette a kórusszólamokat. Az esti előadásra 559-en váltottak jegyet, ami azt jelentette, hogy az érvényes bérletesekkel és a szabad­jegyesekkel együtt kb. ezer néző várhatta az előadás kezdetét. A műsorváltozás valóban „a közönség kívánatára" történt: Katona József drámája az 1845. november 1-jei felújítása óta lezaj­lott 23 előadásával és kb. húszezer nézőjével (az akkori Pest-Buda lé­lekszámának 10%-a!) a színház egyik legsikeresebb produkciója volt. A közönség a nemzeti célo­kért történő társadalmi összefo­gás példázatát ünnepelte a XIII. századi cselekményben. A szerep­osztás a színház legjobb erőiből ál­lott, az ünnepélyességet a nézőtér díszkivilágításával is igyekeztek biztosítani. Este 8 óra tájban - a második felvonás közben - az ünnepi elő­adás félbeszakadt: a Budáról visszaözönlő tömeg ellepte a né­zőteret. A sebtében átöltözött, kokár­dás színészek, a közönség véle­ménynyilvánítása alapján mű­sort rögtönöztek: a Rákóczi -induló, a Marseillaise, a Him­nusz és a Szózat mellett részle­tek hangzottak el Erkel Ferenc Hunyadi Lászlójából, továbbá dalok Szigligeti Ede közkedvelt népszínműveiből. És természe­tesen a Nemzeti dal - Egressy Gábor előadásában és Egressy Béni friss megzenésítésében. A közönség azt azonban hiába vár­ta, hogy Táncsics szóljon: ő, Pe­tőfi és a márciusi ifjúság több tagja a városházára sietett, a Közbátorsági Választmány ülé­sére. Ezt Jókai Mór jelentette be a publikumnak, az egész napi esőtől csatakosan, behorpadt ci­linderével a hóna alatt, mellén a Laborfalvi Rózától kapott ko­kárdával. (Itt és ekkor kezdődött a fiatal, mindössze 23 éves író szerelme a híres színésznővel, mely 1848 nyarán házasságuk­hoz vezetett.) A sokaság ezután a Rákóczi-induló hangjai mellett hagyta el a színházat, és legtöbb­jük csatlakozott a kivilágított ut­cákon egész éjjel hömpölygő nép­hez. A Bánk bán ünnepi előadásá­nak színlapjából egyetlen pél­dányt ismerünk, a Magyar Szín­házi Intézet Színháztörténeti Múzeumában őrzik. Ennek má­solata az itt közölt is. az építési események. Szokatlan aspektusból és időpontokban, hajnali és esti órákban készített felvételek a látványt eredeti mó­donfogalmazzák újra... - A kötet nyomdatechnikáját is dicséret illeti, hiszen a hosszú­kás alakzat a híd méretére, for­májára utal. A másik könyvem, a Terrarium esetében hasonló gondossággal járt el a kiadó. A kötet 12 képből álló mese, kü­lönlegessége, hogy a megszokot­tól eltérően, itt képekhez ké­szültek illusztrációként szöve­gek, szerzőjük Bakács Tibor Set­tenkedő. Megjelent angol és né­met fordításban is, Grunwalski Ferenc ajánlotta az olvasók fi­gyelmébe az írók Könyvesboltjá­ban. Örömmel mondhatom, hogy mindkettőt pályázatok elnyeré­sével sikerült kiadnom, a Nem­zeti Kulturális Alap és az oszt­rák Kultur Kontakt segítségé­vel. Az utóbbi alapítvány jóvol­tából három hónapos bécsi ösz­töndíjat kaptam. Meg kell említenem még a So­ros Alapítványtól kapott alkotó­művészeti ösztöndíjat, valamint pályámat segítő egy éves HUNGART támogatást is. Ter­mészetesen a gyűjtött ismerete­ket, tapasztalatokat szeretném későbbi munkáimban kamatoz­tatni. - Meglátása szerint milyen az esztergomi művészeti élet? - Művészeti életről egyelőre nem beszélhetünk. Igény lenne színvonalas kiállításokra, saj­nos, egységes koncepcióról nem tudok. Jó lenne ha a város a meglévő rangos kiállítóhelyei mellett rendelkezne egy valódi, friss szemléletű galériával, melyben gyűjtemények is helyet kapnának. A közelgő győri kiállításomra készülök és látom, hogy ott mi­lyen érdeklődő, fogékony a kö­zönség, nyitott az újra. Jó lenne, ha itthon a művészeti életben is történne előrelépés! - Remélem mindez nemsoká­ra megvalósul. A művészetet ked­velők nevében sok sikert kívá­nok! Rajz és szöveg: Földes Vilmos

Next

/
Thumbnails
Contents