Esztergom és Vidéke, 2002

2002-02-21 / 7. szám

2002. január 31. Esztergom és Vidéke Ki és hogyan köthet tanulószerződést? (Pálos) Ezekben a hetekben töl­tik ki középiskolába szóló jelent­kezési lapjaikat a nyolcadikosok. Egyik részük a gimnáziumokat és a középiskolákat választja, másik részük figyelme a szakképző isko­lák felé irányul. Kevés szülő tudja, hogy a szakképzésről szóló 1993. évi hetvenhatos törvény nagyon nagy lehetőséget tartalmaz a ta­nulók részére. A16. életévüket be­töltött tanulók már kaphatnak olyan díjazást a gazdálkodó szer­vezetektől, melyek a társadalom­biztosítási szabályok szerint szol­gálati időnek számíthatnak. A tanulók a díjazáson túl továb­bi anyagi juttatásokban részesül­hetnek, melyekkel taníttatási ter­heket vehetnek le szüleik válláról, másrészt biztosíthatják elhelyez­kedésüket a szakmai bizonyítvány megszerzése, után. Az oktatási kormányzat a kereskedelmi és iparkamarákat,bízta meg azzal, hogy a szakképzésben részt vevő intézményekben és gazdálkodó szervezetekben széles körű tájé­koztatást nyújtsanak a tanulókép­zés lényegéről, társadalmi fontos­ságáról. Iskolaváros jellegünkből faka­dóan nálunk különösen is fontos a tanulószerződés lényegének meg­ismerése, a benne rejlő előnyök feltárása, hiszen szakiskoláink­ban több mint kétezer diákot érint. A megyei kereskedelmi és iparkamarában Cserjést József szakképzési tanácsadó e téma jó ismerője. Őt kértük arra, hogy a tanulószerződés lényegéről tájé­koztassa lapunk olvasóit. - Magyarországon az iskola­rendszerű szakképzésre vonatko­zó adatokat az Országos Képzési Jegyzék tartalmazza. Az OKJ-ben megtalálható többek között a szakmák megnevezése, azonosító száma, a pályaalkalmassági, illet­ve a szakmai alkalmassági előfel­tételek, valamint a képzés időtar­tama. Ezeknek a megszerezhető szakképesítéseknek a szakmai- és vizsgakövetelményeit rendeletek írják elő. A szakképzés elméleti és gyakorlati képzésből áll, amely a szakképző iskola és a gyakorlati képzést biztosító gazdálkodó szer­vezet között megosztva történik. A szakképzésnek ezt a két helyszí­nen történő lefolytatását a szak­irodalom duális képzésnek nevezi. A gazdálkodó szervezet a gyakor­lati képzés során közvetlenebben és eredményesebben tud közvetí­teni a munka világából. A gazdál­kodó szervezetnél folyó képzés esetén lehetőség van tanulószer­ződés kötésére. A szakképzésről szóló törvény tartalmazza a tanu­lószerződés tartalmi és formai kö­vetelményeit. Az írásbeli szerző­dés a gazdálkodó szervezet és a 16. életévét betöltött tanuló között, a kereskedelmi és iparkamara köz­vetítésével jöhet létre. Természe­tesen a 18. életévüket még nem betöltött tanulók esetében a szülő, vagy gondviselő jelenléte és hozzá­járulása is követelmény. Érvényes tanulószerződés esetén a tanuló szakmai gyakorlati képzését a gaz­dálkodó szervezet, szakmai elmé­leti képzését a szakképző iskola végzi. A tanulószerződés csak kö­zös megegyezéssel módosítható. Tartalmilag mind a gazdálkodó szervezet, mind a tanuló részére jogokat és kötelességeket fogal­maz meg. A gazdálkodó szervezet­nek kötelessége, hogy a tanuló számára egészségvédelmi szem­pontból biztonságos munkahelyet adjon. Az általános szakmai köve­telményeknek megfelelő gyakorla­ti képzésről és nevelésről gondos­kodjon. A tanulóra is hárulnak kö­telezettségek. Köteles végrehajta­ni a szakmára vonatkozó gazdál­kodói utasításokat, elsajátítani a szakmai gyakorlati ismereteket. Nem tanúsíthat olyan magatar­tást, mellyel a gazdálkodó szerve­zetjogos gazdasági érdekeit veszé­lyeztetné. Ösztönzi a tanulószer­ződés lehetősége a gazdaságokat is. A gazdálkodó szervezetnél folyó gyakorlati képzés során mód nyí­lik tanulás közben a munkahelyi környezethez történő alkalmazko­dásra, a teljesítmények elismeré­sére, jutalmazására. A cégek a saját nevelésű szak­emberrel tudják igazán megoldani a szakmai utánpótlást, kölcsönö­sen segítik a munkahely, illetve a munkaerő-kiválasztás biztonsá­gát. A tanulót foglalkoztató gaz­dálkodó szervezet személyenként havonta 6 ezer forinttal csökkent­heti adóalapját. Kiadásként szá­molhatja el a pénzbeli juttatást, az étkeztetést, a munkaruhát, a vé­dőruhát, a tisztálkodási eszközö­ket, útiköltséget. Ugyancsak el­számolható az oktatók díjazása és minden járuléka abban az eset­ben, ha az oktató a gyakorlati kép­zést végző gazdasági társaság al­kalmazottja. A képzést szolgáló minden tárgyi eszköz beszerzése, valamint karbantartása, továbbá a tanműhelyek költségei ugyan­csak elszámolhatók. E rövid összefoglalóból is kitű­nik, hogy mind a tanulónak, mind a gazdálkodó szervezetnek kölcsö­nösen előnyös a tanulószerződéses jogviszony. Az elhelyezkedés, a ta­nuló munkabére, a társadalombiz­tosítási ellátás, a beszámítható szolgálati idő mind-mind a tanuló javára szól. Tanulószerződés bir­tokában a szakképző iskola bizto­sítja a felvételt. A másik oldalon pedig a gazdálkodó szervezet eb­ben a formában biztosíthatja a szakmunkás-utánpótlást. A köl­csönös előnyökön már eddig is sok jó tanulószerződés jött létre. Ezért is tudjuk ajánlani az érintettek­nek. ,KOZELETUNK AZ UTÓBBI IDŐBEN NAGYON ELDURVULT" - részletek Paskai László bíboros hamvazószerdai homíliájából ­(os) A Bazilikában a hamvazó­szerdai szertartást hagyományo­san Paskai László bíboros, prímás, érsek végezte a katolikusok egyik nagy ünnepén (fotónkon). Napja­ink közéleti eseményei több törté­nelmi egyház vezető személyiségét is megszólalásra késztették. Vár­ható volt, hogy a bíboros főpásztor is véleményt nyilvánít. Nos, a hí­vekhez intézett homíliájában való­ban kifejtette gondolatait. Az érdeklődéssel várt szentbe­szédében a következőket mondta: - Egyházunk ősi hagyománya szerint a nagyböjti időszak bűnbá­nati idejében arra készülünk fel, hogy ennek végeztével méltókép­pen megülhessük húsvét ünnepét. Urunk, Jézus Krisztus példáját követjük, aki negyven napra visszavonult a pusztába és így ké­szült nyilvános működésének a megkezdésére. Mi is negyven na­pon keresztül tartjuk a nagyböjti időszakot eleink példája és buzgó­sága szerint (...). A nagyböjti idő üdvös felhasz­nálása nemcsak egyéni keresztény életünk és egyéni üdvösségünk munkálását jelenti. Amint Jézus Krisztus közbenjáró volt az egész világért, a mai keresztényeknek is megvan az a felelősségük, hogy közbenjárók legyenek Isten áldá­sának a kiérdemlésében az Egy­ház közössége és a társadalom kö­zössége számára, és engesztelje­nek a bűnökért. A Szentírás elénk állítja, hogy a keresztény ember Jézus Krisztushoz kapcsolódva ki­eszközölheti Isten áldását önma­gáért is és a közösségért is. Az em­ber közbenjáró tettéhez kapcsoló­dik, hogy ezzel áldás forrásává vál­hat embertársai számára (...). Az idei nagyböjt kezdetén a ke­resztény hívőnek erre a közösségi felelősségére utalok. A közösség iránti felelősség tudata adjon indí­tást a bűnbánati időszak minél tel­jesebb felhasználására. Azért eme­lem ki ezt a közösségi felelősségtu­datot, mert a jelenlegi közéletünk nagyon rászorul közbenjáró imá­inkra és tetteinkre. Szomorúan ta­pasztaljuk, hogy a közéletünk az utóbbi időben nagyon eldurvult. Ez nemcsak megnehezíti, sőt lehe­tetlenné teszi a közjó munkálását, hanem az igazságosság és feleba­ráti szeretet elleni súlyos bűnök­kel is megterhelt. A keresztény ember nemcsak szomorúan szem­léli ezt a feszültségekkel, szeretet­lenségekkel teli légkört, „hanem felelősséget is érez ennek megvál­toztatására a bűnök miatti en­gesztelésével, Isten áldásának a kiérdemlésére nemzetünk életé­ért, jövőéért. Sajátos nagyböjti programot nyújt az idei esztendő mindazoknak, akik őszintén köve­tik Krisztus tanítását és átérzik felelősségüket Isten áldásának a kiérdemlésében. Mindezt azért mondtam el, hogy az idei nagyböjtben az eszter­gomi Bazilika imádkozó közössége legyen az első engesztelésben és imádságban azzal a szándékkal, hogy elnyerjük Isten áldását köz­életünk erkölcsi magatartásának a megjobbításában, a közjónak, az igazságosságnak és a testvéri sze­retetnek őszinte szolgálatára, fő­leg azoknál, akik ezt a felelősséget és szolgálatot nyerték el. Ahogy én látom: miért jobb a jobb? Az alábbi cikksorozat szerzőjének véleménye nem titkoltan elfogult, és nem szükségszerűen találkozik a szer­kesztőségével. Gondolataim lejegyzésére az élesedő választási harc sarkallt, és abban bízom, hogy a higgadtabb hangvétel közös gondolkodásra késztet másokat is. Ugyanakkor konzervatív „elfogultságomnak" megfelelően abban is reménykedem, hogy megnyerhetek a jobboldal számára néhány hezitáló választópolgárt is. Nincs te­hát szükségszerűen igazam abban, amit írok, de őszintén teszem. Az idő a gazda... 1. Szép új világ lenti, hogy ha az egész világon a li­berális szellemiség fog uralkodni, akkor az intolerancia és így a há­borúk is el fognak tűnni, és a kü­lönböző kultúrák és nemzetek bé­késen kereskednek egymással, az egyes ember pedig iparkodása (industry) révén gazdagítja a kö­zösséget. Ez az eszme szülte meg a forradalmi nemzet fogalmát, amely nem származás, hanem a szabadság közös ügye szerint fo­gadta testvérévé a harcostársakat az 1848-as európai forradalmak idején. És ennek az eszmének a ta­laján született meg a nemzeti libe­ralizmus is, amely számára nem­zetinek és világpolgárnak lenni még nem volt két kibékíthetetlen létállapot. A szeptember 11-i terrortáma­dás úgy döntötte romokba ezt a gondolatrendszert, mint ahogy a Titanic veszte jelezte egy csillogó, előkelő és gőgös világ végét. Ma az amerikaiak 80%-a támo­gatja azt a Dábljú Bush-t, aki az ország történetében soha nem ta­pasztalt cirkuszok után épphogy megnyerte a választásokat. Ma' az amerikaiak 80%-a az erő és a biz­tonság államát kívánja látni a fö­derációban, nem pedig a szabad­ságjogok világméretű védelmező­jét. A mezítlábas utasok a repülő­téren türelmesen várnak órákat a tüzetes vizsgálatokra, és inkább még tovább várakoznak a gépben, míg a közel-keleti kinézetű utaso­kat leszállítják, csak az életük biz­tonságban legyen. Minden Sza­úd-Arábiában feladott boríték gyanús lesz, hátha lépfene-bakté­rium lapul benne. Veszélyes lesz atomerőművek és addig biztonságosnak tartott Az 1789-ben kezdődött francia forradalom egy rendkívül filozofi­kus rebellió volt. Mégis volt egy pillanat, amikortól a nép már nem kért az eszmékből, hanem kenye­ret szeretett volna - és azt a fo­gyasztói és létbiztonságot, ame­lyet annyit kárhoztatott a forrada­lom teoretikus atyjának kikiáltott Jean-Jacques Rousseau... A liberalizmus Titanicja Új világrend van kialakulóban. Ennek az új világnak a pontos raj­zát ma még persze nem lehet meg­adni, de főbb vonásai kezdenek megmutatkozni. Az pl. már eldől­ni látszik, hogy a biztonság és a rend fontosabb lesz a szabadság­jogoknál. A liberális eszmerendszernek volt egy nagy és nemes ambíciója: az emberek közötti konfliktusokat azáltal vélte megszüntethetőnek, ha minden egyes polgár elfogadja a mindenkinek a másokkal össze­egyeztethető legnagyobb szabad­ság elvét. A kartéziánus antropo­lógiai alapon álló liberalizmus szerzői minden ember egyenlősé­gét vallották. Amennyiben ugyan­is az embert értelme teszi ember­ré, annyiban nem tehető különb­ség ember és ember között: a vilá­gos belátás képessége mindenki­nek egyenlően megadatott. (Hogy ennek az univerzalista antropoló­giának milyen mélyen vannak a gyökerei a nyugati kereszténység­ben, arra érdekes adalék lehet a li­beralizmus atyjának tekintett John Locke Második értekezése, ahol az egyén hol természettől eszes lényként, hol Isten teremt­ményeként egyenlő többi ember­társával.) Mindez tömören azt je­katonai objektumok közelében lakni. Az ember gyarló: csak annyit szeretne, hogy ő és a családja béké­sen élhessen egy kis házban, hogy meglegyen a mindennapi betevője, és hódolhasson kispolgári időtölté­seinek. Csak a nyugalmat és a biz­tonságot szeretné, és inkább le­mond a másokkal összeegyeztet­hető legnagyobb szabadságról, hogy másoknak ne legyen esélyük egy ezzel összeegyeztethetetlen szabadságra... Egy új szabadságeszmény Mondhatnánk, hogy átmeneti válságról van szó, ami majd elmú­lik, mint annyiszor már. Én azon­ban ezt a változást strukturális­nak, ha úgy tetszik paradigma­tikusnak tartom. Ugyanis nem egyszerűen arról van szó, hogy egy demokratikus állam kormánya szigorú biztonsági intézkedéseket hoz, amibe a lakosság átmenetileg beleegyezik, mert elmúltát várja. Nem: a világ legszabadabb államá­nak polgárai követelik a szigor, az ellenőrzés, a megfigyelés kiter­jesztését, még saját jogaiknak a csorbulása árán is. És ennek az az oka, hogy mindeddig világosan le­hetett tudni, földrajzilag meg le­hetett határozni, hol és ki a sza­badság nagy ellensége. Szeptem­ber óta ez nincs így: a hatalom úgy áradt szét láthatatlanul a go­nosszá vált világban, hogy min­denki gyanús, aki idegen. A tálib asszonyokat ugyan továbbra is megilleti az a szabadság, ami a bostoniakat, de a muzulmán férfi­ak már nem egyenlőek az európai­akkal. Ocskay Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents