Esztergom és Vidéke, 2002

2002-02-21 / 7. szám

2 Esztergom és Vidéke 2002. február 14. MIT LÁTHATUNK NYÁRON A VÁRSZÍNHÁZBAN? -^Beszélgetés Horányi Lászlóval ­Hagyomány immár lapunknál, hogy mikor már véglegessé válik a Várszínház programja, Horányi László, a színház művészeti veze­tője tájékoztatja olvasóinkat arról, mi várható a nyári színházi évad­ban. Az idén már korán január vé­gére eldőlt, milyen produkciókkal rukkol elő az egyre népszerűbb esztergomi szabadtéri színház. - Változott-e valamit a Várszín­ház koncepciója ? - tettük fel az el­ső kérdést Horányi Lászlónak. - Hűek maradtunk korábbi el­képzeléseinkhez. Ez abban a tö­rekvésünkben testesül meg, hogy igyekszünk musical-eken, stú­dió-előadásokon, történelmi drá­mákon és vígjátékokon keresztül egy olyan metszetet adni az év színházi terméséből - beleértve a határon túli színházakat is -, amely az összmagyarság színházi kultúrájának valamiféle tükör­képét nyújtja. Evek óta ez a vezér­elvünk, és én úgy érzem, ettől az idén sem kell eltérnünk. - Emeljünk ki talán néhányat az idén nyáron bemutatandó dara­bok közül! Melyek azok, amelyek legközelebb állnak a szívedhez? - Mindenekelőtt a temesvári színház sikeres zenés darabját, a Hegedűs a háztetőn-t említeném, amelyet nemcsak a nagyközönség, de a szakma is nagy elismeréssel fogadott a közelmúltban megtar­tott bemutatón. Nagy közönségsi­kerre számíthat Esztergomban is a Képzelt riport egy amerikai pop­fesztiválon. Ezt is egy határon túli színház mutatja be, a nagyváradi­ak, és biztos vagyok abban, hogy Presser Gábor zenéje ma is sokak­íjak dobogtatja majd meg a szívét. Érdekesnek ígérkezik az opera­programunk, melyben két újdon­ság is helyet kap. Az egyik a debre­ceni színház Carmina Burana elő­adása táncjáték formájában, amely a Márió és a varázslóval együtt kerül bemutatásra, a másik pedig a kolozsváriak történelmi operaelőadása: Erkelnek egy keve­set játszott művét, a Báthori Mári­át állítják színpadra Esztergom­ban. A könnyebb műfaj kedvelői­nek: újra műsorra tűzzük a Hair-t, melyet ezúttal a budapesti fiatalok színháza mutat be. - Minden évben meglep minket a Várszínház egy vagy több bemu­tatóval. Terveztek-e az idén is ilyet? - Lesz egy ősbemutatónk, Jú­dás védőbeszéde, amely bizonyára komoly visszhangra talál majd ­talán vitát is vált ki - az esztergo­mi közönség körében, hiszen e da­rabban Júdás - akit egyébként én személyesítek meg ezúttal - az ele­ve elrendeltetés filozófiájával ta­karódzik. E darabbal - éppen ak­tualitása miatt - nemcsak nyáron, hanem húsvétkor is a közönség elé lépünk - természetesen e korai időpontban nem szabadtéren. Az Óbudai Nyárral közösen visszük színpadra Örkény István: Pisti vérzivatarban című prózai darabját Stoll András főszereplé­sével, a Gyulai Várszínházzal együttműködve pedig egy szintén különleges művet, Parti Nagy La­jos: Ibusár című huszerettjét Ud­varos Dorottya főszereplésével, ami tulajdonképpen egy operett­panflett, és rendkívül szórakozta­tó darab, a Katona József Színház hosszú időn át játszotta nagy si­kerrel. - Folytatódik-e a Várszerdák so­rozata ? - Hogyne. Úgy tapasztaltuk, igény van erre a speciálisnak mondható kulturális csemegére. Kiemelkedik e rendezvények kö­zül a Szlovák kulturális est, ahol zenés-táncos produkciók mellett a gasztronómia is hangsúlyt kap, csakúgy mint az Afrikai kulturá­lis esten. A Várszerdák keretében tisztelgünk egy emlékműsorral Vlagyimir Viszockijnak, és lesz egy komolyzenei koncert is, mellyel kapcsolatban még folynak a tárgyalások. És ha már a hagyományoknál tartunk, hadd mondjam el, hogy hagyományt akarunk teremteni a Bábtáborból is. A tavalyi sikeren felbuzdulva az idén is megrendez­zük, több gyermekelőadással. - Technikailag fejlődik-e vala­mit a Várszínház? - Tavalyelőtt, az István király operaelőadással egy új színpadot avattunk fel a Várszínház mögötti parkban, ahol tavaly is volt két előadás. Azoknál a daraboknál vesszük igénybe ezt a színpadot, ahol több szereplő van, és tága­sabb térre van szükség a játékhoz. Az idén is lesz itt néhány előadás, ezért úgy gondoltuk, az itt koráb­ban használt kényelmetlen pado­kat székekkel fogjuk felváltani, és tervbe van véve a benti nézőtér öreg padjainak a kicserélése is. Ez utóbbi helyen szükségessé vált a színpad felújítása, mert a korhadó deszkák már balesetveszélyessé váltak. E régi helyszín ad otthont a legtöbb nyári produkciónak, hi­szen ennek a helynek olyan óriási előnye van, amivel nem veteked­het egyetlen szabadtéri színpad sem, ugyanis itt olyan emberkö­zelbe kerül a néző a színészekkel, hogy szintp már részesévé válik a játéknak. Állítom, igény van erre a közelségre, arra, hogy a néző min­den rezdülését, még a lélegzetvé­telét is lássa a színésznek. Szerin­tem a nézőktől nagy távolságra felállított, hatalmas színpadok, a statiszták tömegét, a hang-, fény­és pirotechnika minden elemét fel­vonultató produkciók inkább a show műfajába tartoznak már. Persze, erre is van igény, eszem­ben sincs ezeket a produkciókat le­szólni, de mi az intimebb, a meg­hittebb kapcsolatot kínáljuk a né­zőknek, elsősorban azoknak, akik évről évre hűségesen látogatják a Várszínház előadásait, néha még hűvös, esős időben is ott didereg­nek - nem egyszer esernyők alá kuporodva - a nézőtéren, mert még így is megéri nekik a látvány, a produkció élménye. Remélem, hogy a híd megépültével Párkány­ból és a környékéről is jönnek majd újabb és újabb nézők, akik talán szintén a törzsközönség ré­szévé válnak idővel. - Mennyire jelent majd konku­renciát Zikurat Kft. vállalkozása, amely alig 300 méterre a Várszín­háztól hatalmas színpadon, nagy hangerővel, csúcstechnikával és tágas nézőtér előtt mutat majd be népszerű musical-eket és operette­ket? - Nem érzem konkurenciának, és remélem, zavaró sem nagyon lesz, hiszen megegyeztünk a kft. vezetőivel, hogy azonos időpont­ban nem tartunk előadásokat, és feltételezem, hogy a próbáink sem zavarják majd a felkészülést. Az idő pedig majd eldönti, mennyire volt jó ötlet az Esztergomi Nyári Színház létrehozása. Mi a túlélés filozófiáját követjük, melyet egyébként a Hegedűs a háztetőn előadásai is sugallnak. - Apropó! Ha a Várszínházról beszélünk, nem mehetek el szó nél­kül a Te személyes sikereid mellett, hiszen ezek összefüggenek színhá­zunkkal. Gondolok itt egyrészt te­mesvári színészi sikereidre, mely­ről az erdélyi szaksajtó és a napi­lapok is felsőfokokban beszél, más­részt arra a hírre, hogy beválasz­tottak a Magyar Játékszíni Társa­ság elnökségébe. - Nagyon örültem, mikor a te­mesváriak felkértek a Hegedűs a háztetőn tejesemberének izgal­mas szerepére. Fárasztó volt ugyan az oda-vissza utazgatás, de megérte, mert valóban nagyon kedvező volt a darab fogadtatása. E hónap végén Budapesten is be­mutatjuk Jozef Stein és Jerry Bock világhírű művét, és mint már említettem, az esztergomi kö­zönség is láthatja majd, hiszen ez­zel a darabbal nyitjuk az évadot. Ami pedig a másik hírt illeti, igen nagy megtiszteltetésnek tekin­tem, hogy beválasztottak annak a szakmai társaságnak az elnöksé­gébe, melynek célja az összmagyar színházi kultúra értékeinek fel­színre hozása, széles körű megis­mertetése - többek között vendég­játékokkal, fesztiválokkal. Ennek előnyeit eddig is érezte az eszter­gomi Várszínház, de szeretném el­érni, hogy a jövőben Esztergom le­gyen a Kárpát-medencei színmű­vészeti fesztiválok egyik színhe­lye, valamint a magyar nyelvű színművészeti főiskolák találkozó­helye. Sz.B. A Gazdakörjubileumi közgyűlése 125 éve született Palkóvics László A szentgyörgymezői temetőben magas tufákkal körülvett kripta, mely­nek zárólapjára a család címerét vésték. A fehérmárvány sírtáblán szenkviczi Palkovics László neve olvasható. 125 évvel ezelőtt, 1877. feb­ruár 8-án született Szentgyörgy mezőn. Édesapja Palkovics Károly Esz­tergom megye és szab. kir. város 1849. évi kormánybiztosa, a várme­gye 1861. évi első alispánja volt. Sír­ja és obeliszkje a szentgyörgymezői Honvédtemetőben van. Palkovics László gimnáziumi és jogtudományi egyetemi tanulmányai befejeztével 1900-ban, mint közigazgatási gya­kornok Esztergom vármegye szolgá­latába lépett. 1901-ben szolgabíró, 1906-ban el­ső aljegyző, később tb. főjegyző lett, majd 1912-ben a párkányi járás főszolgabírájává választották meg, Párkány székhellyel. Ott érte a há­ború kitörése. 1917. május 29-én a megyei köz­gyűlés helyettes alispánnak, 1918. június 17-én pedig alispánnak vá­lasztotta meg. Csakhamar nehéz helyzetbe került az 1918-as októberi forradalom révén. Az első napokban még kezében tudta tartani a hatal­mat, de azután mindjobban elfajul­tak a dolgok, a nemzeti- és a katona­tanács kerekedett félül. Időközben a tősgyökeres magyar párkányi járást megszállták a csehek. Az így meg­maradt esztergomi járásban a meg-megújuló forradalmi kilengé­sek megfékezése során Böhm akkori hadügyi államtitkár vizsgálatot ren­delt el ellene, mint reakciós ellen, és a hadügyminisztériumból háromta­gú katonatiszti bizottságot küldtek ki. A hosszúra nyúlt vizsgálat azon­ban befejezetlen maradt, mert köz­ben elérkezett március 21-e, a kom­mün kitörésének napja. A kommün első napjaiban hivatali működése alól fölmentették, és felügyelet mel­lett a Városházára osztották be alan­tas szolgálattételre. A kisebb-na­gyobb szekatúrák és meg-megújuló fenyegetések elől a Dunán át Szobon keresztül a csehek által megszállt te­rületre ment, és a régi párkányi já­rásban lévő Béla községben br. Ullmann Adolf ottani nagybirtokos­nál húzódott meg addig, amíg útle­vél-ügye az osztrák hatóságoknál kedvező elintézést nyert. Bécsbe szándékozott ugyanis menni, ahol ajánlólevelei révén az ellenforradal­mi vezetőkkel akarta a kapcsolatot felvenni. A beutazási engedély azon­ban sokáig késett. Ez volt a szeren­cséje, mert a kommün alkonya még Béla községben érte. Amint ennek hírét vette, a csehek akadékoskodá­sa ellenére ismét átkelt a Dunán, s az akkor Esztergomban éppen kitört "ellenforradalmi akció" élén Korn­háber Samu ezredessel együtt átvet­te a hatalmat, még egy nappal előbb, mint az Budapesten történt. Ezután hosszú hónapok nehéz munkájával sikerült a rendet helyreállítani, s a közigazgatást a rendes kerékvágás­ba hozni. Az oláh megszállás alatt egy éjszakára az oláhok foglya is volt. 1923-tól Komárom és Eszter­gom közigazgatásilag egyesített vár­megyék alispánja volt egészen 1933-ban bekövetkezett haláláig. A Szigeten, ahol pihenni szokott, ked­ves fapadja helyére díszes műkőpa­dot állítottak fel, rajta a felirat: „Gyönyörködöm a lenyugvó napban, /Felkeresem magányos padom,/Tá­vol itt a kisvárosi zajtól, /Újra derül fáradt homlokom." Reméljük, hogy a Szigeten terve­zett forgalmi út miatt nem fogják el­tüntetni e kegyeletes emlékművet. (Bélay) (los) Az Esztergom Városi Gazda­kör Egyesület február 15-i közgyűlé­sére megteltek a Simor János utcai székházuk nagytermének széksorai. A tagokon kívül ott volt Beer Miklós püspök, Meggyes Tamás polgármes­ter, Latorcai János országgyűlési képviselő, Juhász József, a megyei kamara alelnöke, Szűcs György, az ipartestületek elnöke, a földműve­lésügyi hivatal képviselői, hazai és felvidéki vendégek. Jubileumi alka­lom volt ez, mert jogelődjük, az Esz­tergomi Polgári Olvasó és Társalgó Kör 1882. február 2-án alakult 35 fő­vel. Az alapítás utáni évek során szé­pen gyarapodtak előbb a Hősök te­rén, majd 1919 októberétől a mai he­lyükön székházat teremtettek. Szo­morú és sanyarú éveik is voltak a második világháború alatt, majd még inkább azt követően. A diktató­rikus rendszer a polgári egyesülete­ket feloszlatta, 1950-ben a vagyonu­kat széthurcolták. Székházuk előbb a magyar katonaság tiszti klubja, majd ezután a hazánkban tartózko­dó szovjet alakulatok kultúrháza lett. A rendszerváltásnak köszönhe­tően napjainkban újfent sajátjuknak tekinthetik. Gazdaköri működésük­ről Balogh Zoltán elnöktől sok szé­pet hallottunk. Többek között eze­ket mondta: - Az Esztergom Városi Gazdakör Egyesületet 1994. február 11-én alakítottuk meg. Az egyesület alakuló ülését az Esztergom Belvá­rosi Plébánia tanácstermében tar­totta. A közgyűlés olyan alapsza­bályt fogadott el, melyben az egyesü­let székhelyéül az Esztergom, Simor János utca 63. szám alatti ingatlant, az Esztergomi Belvárosi Olvasókört jelölte meg (...). Az egyesület legfőbb céljaként fogalmazta meg a székház használati- és tulajdonjogának ren­dezését, a tagi érdekképviseletet, a gazdálkodási, mezőgazdasági szak­értelem fejlesztését, a termények ér­tékesítésének előmozdítását, a föld termőerejének a fokozását és a ter­mészetes környezet megóvását, to­vábbá, hogy tagjainak rendszeres ta­lálkozási lehetőséget biztosít, elő­mozdítja szabadidejük hasznos és kulturált eltöltését (...). Az elnök a történeti bevezetés után rátért a 200 l-es év értékelésére. Az első je­lentős rendezvényük a városi bor­verseny lebonyolítása volt, melyre minden korábbinál több résztvevőt szerveztek be. A szentgyörgymezői Bandor-kereszthez sokan zarándo­koltak ki a tavaszi búzaszentelő ün­nepségükre (fotónkon). Június vé­gén újra benépesült székházuk a nagyszabású aratóbál kapcsán. Ért­hető, hogy a városi millenniumi ün­nepségek miatt több nyári progra­mot is elhalasztottak, de annál érté­kesebb és látogatottabb volt az őszi termény- és termékbemutatójuk. Az egyesületük jelentős önkor­mányzati támogatást kapott. Több mint egymillióval gazdálkodhattak. Amint elfogadták az elnöki beszá­molót, azt követte Prandtner József titkár, aki a 2002. évi terveket is­mertette. Szinte minden hónapra jut jelentős rendezvényük, elsőként most is a borverseny lesz április 5-én, majd ezt követi a búzaszente­lés még annak a hónapnak a végén. A 2002. évi költségvetésük is elfo­gadást nyert, benne a székházuk fű­téskorszerűsítésével. Másfélmillió­val fognak gazdálkodni. A közgyűlés programjához kap­csolódott Bárdos István Az Eszter­gom-Belvárosi Olvasókör és Gazda­kör Egyesület története című doku­mentumkötetének bemutatása, mely történeti értékű munkát Csombor Erzsébet ajánlott hossza­san a hallgatóságnak (a 184 oldalas könyv részletes ajánlására lapunk­ban visszatérünk - a szerk.). Ezt kö­vetően a vendégek sora mondta el köszöntőjét, majd a résztvevők a há­zigazdák vendégszeretetét élvezhet­ték a késő estébe nyúlóan!

Next

/
Thumbnails
Contents