Esztergom és Vidéke, 2002

2002-01-10 / 1. szám

2 Esztergom és Vidéke 2002. február 14. Ünnepi koncertek A Városi Szimfonikusok bérleti hangverseny-sorozata keretében a Vízivárosi Plébániatemplomban hangzott el Gounod: Szent Cecília miséje. A hideg templom ellenére a teltházas közönség végig kitartott, a Balassa Kórus, valamint a szólisták megszólalása forró hangulatot árasztott. Közreműködött Dunai Éva (szoprán), Régenhart András (tenor), Laborfalvy Soós Béla (basszus), orgonált Reményi József. Vezényelt Reményi Károly. Az énekkart jól egészítette ki a Pestlőrinci Szent Margit Plébánia Vegyeskara. A ráadásszámokban szólót énekelt Szerencsés Kata, Pohner Hedvig és ifj. Mújdricza Ferenc. A Belvárosi Plébániatemplomban a Zenede fúvósegyüttese adott koncertet. A közönség jól ismert karácsonyi dalokat hallhatott, vezényelt Kriska György tanár. A fúvósok szereplést Kálmán Antal diakónus és Michels Antal plébános köszönte meg. A I /7/-Z/ /í/;/V/> üilcsili, hogy 2002. január 13-án a Uclvárosi l'lchánialcinplnmhan szentmise les/, a "DONI HÖSÖK" emlékeic. Ugyanaznap ikliilán l't óiakor a s/ciilgsiiigymczci Icinclíi II. ViliijjlinlHiríis cmlckkcics/ljcncl rövid mcgciulckc/.csl larlunk. mnjil koszorúi Iu-lvc7iink cl a "Doni áltüiés" cvfordulója alkalmából. Vilivi Kend Az év utolsó képzőművészeti kiállításának megnyitóján Zérczy Katalin festőt köszöntötte a Gyakorló iskola Sziget Galériájában Bangó Miklós tanár, Vincze László festőművész, valamint Bánhidy László művészettörténész-tanár (fotónkon). A fiatal alkotó a Dobó gimnáziumban érettségizett, a festészetet önszorgalomból választotta, tanítóinak tekinti a szombathelyi Szabó Máriát, valamint az esztergomi Szenczy Sándornét. Tagja a Táti Duna Művészkörnek, szakmai muníciót tőlük is sokat merített. Szakmai kapcsolatai nyomán az első kiállítása 1999-ben volt a fővárosban, majd 2000-ben Kertvárosban. Az esztergomiak most ismerkedhettek meg először képeivel a Szigeten. A kiállított festmények közül elsősorban az Itatás, a Duna holtága, a Tanya, az Őszi napsütés, a Látkép a Duna felől, a Mátyás király, a Pénzverők, a Csodaszarvas legendája címűek nyerték el a nagyközönség érdeklődését. Mint Bánhidy tanár úr a köszöntőjében elmondta, Zérczy Katalin azok közé a tehetségek közé tartozik, akinek érdemes tovább tanulni a festészetet. Ajánlotta a pályája elején tartó fiatal alkotónak, hogy figyelje a természet valóságát, abból merítsen ihletet. _ Táncra lábam

1" TÁNCHÁZ ESZTERGOMBAN, a Szentgyörgymezői Olvasókörben 2002. január 12-én 18

b-23

b-ig. Talpalávalót az „ESZTERGOMÉRT EMLÉKLAP"- p

o| kitüntetett párkányi TUCSOK szolgáltatja Táncházgazda Esztergom Városi Néptánccsoport 18 árától gyermekeknek szatmári alapmotívumokat, 19 órától felnőtteknek palatkai (mezőségi) táncot tanítanak Szénássy Attiláné és Szénássy Attila, a Városi Néptánccsoport művészeti vezetői Mni mesemondóink Jászberényi Fanni és Sebestyén Mátyás Belépődíj: 300 - Ft 14 ács koríp a bcliípOs díjtalan A német nyelvről - kicsit másképp A Goethe-Institut sokoldalú és nemzetközi szinten is sikeres „Herzliche Grüfie - Fedezze fel a németet a német nyelvről szóló kiállításon!" című tárlatát Magyarországon is megrendezték, melynek megnyitójára január 7-én került sor Budapesten, a GoetheInstitut Inter Nationes Andrássy út 24. szám alatti székhelyén. A multimédia kiállítást több európai országban is bemutatták és mindenütt nagyon sok látogatót vonzott. Mindenki, akinek kedve van a modern technika segítségével, szórakoztató módon a német nyelv és kultúra világában utazást tenni, az feltétlenül látogassa meg! Ez a kiállítás bemutatja, hogy mi érdekelheti- a német nyelvből a világ minden tájékáról származó embereket, függetlenül attól, hogy beszélnek-e vagy sem németül - olyan példákkal, amelyek kedvet csinálnak a német nyelvhez és ahhoz, hogy Németországgal foglalkozzon az ember. A kiállítás három részre, három házra oszlik: a piros, a kék és a sárga-színek az érzést, a megértést és a felfogást szimbolizálják. A piros házban szerelemről szóló filmeket nézhet meg a látogató, és megtudhatja, hogyan becézik a németek kedveseiket vagy hogy A-tól (Armleuchter) Z-ig (Zicke) Isten bocsá'! - milyen káromkodásokat haszálnak. A kék házban középkori dalokba hallgathat bele az odalátogató vagy egyszerűen áttekintést kaphat a német nyelv fejlődéséről. A sárga házban a legújabb rock-dalok és régi slágerek csendülnek fel. Választ kaphatunk, arra hogy a „cool" vagy a „klasse" szó vajon divatos-e még, azaz „in" vagy már „out"? Itt megismerheti a legújabb divatos szavakat is vagy meghallgathat a Nibelung-mondából egy részletet a fiatalok által használt nyelven elbeszélve. A „Németország-képek"pavilonban például az is kiderül, hogy mikor foglalta el kedvelt helyét a kerti törpe a német előkertben, és miért futott be a gumimackó ilyen nagy karriert. A „Mellesleg-hullám" pavilonban nemcsak a német nyelvtörőket, hanem furcsaságokat is megismerhet, például a németjuhász kutyák kiképzésében használatos vezényszavakat vagy az állatnyelv kifejezést (pl. nyávogás németül, angolul vagy kínaiul). A német tanároknak is ajánljuk, hogy a kiállítást diákjaikkal látogassák meg, hisz ott a tanulók szótekercsekkel, videókkal, forgó táblákkal, számítógépes játékokkal, képekkel vagy magnószövegekkel szórakoztató módon, szinte minden érzékszervükkel felfedezhetik a német nyelvet. E nem szokványos kiállítás - melyre a belépés ingyenes - január 22-ig minden nap (hétvégén is) 9 órától 18 óráig látogatható. (-gé-) EGY MEGTISZTELŐ KITÜNTETES ES AMI MÖGÖTTE VAN (Sz.) Még a karácsonyi ünnepek előtt jutott el hozzánk a hír: Könözsy Bélát, az ÉDÁSZ egykori főmérnökét, városunk ismert közéleti személyiségét a MTESz Országos Elnöksége rangos kitüntetésben részesítette. Ebből az alkalomból kerestük fel őt, hogy elbeszélgessünk arról a munkáról, ami az elismerés mögött van. - Mi ez a kitüntetés, amit most kaptál? - kérdezem, miután helyet foglalunk présházának kicsiny szobájában, a duruzsoló vaskályha mellett, s túljutottunk már idei rosé megízlelésén is. - Ezt a díjat a Műszaki és Természettudományos Egyesületek Szövetsége alapította, és ítéli oda évente az egyesületek legkiemelkedőbb munkát végző tagjainak. Igen nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy december 17-én Budapesten 14 társammal együtt átvehettem a szövetség Emlékérmét és Elismerő Oklevelét, melyhez a Magyar Köztársaság elnöke személyesen írt üdvözlő sorokat. Esztergomból tudomásom szerint eddig csak Balázs Szilárd barátom és kollégám, valamint postumusként a városunkért oly sokat tevékenykedő Homor Kálmán kapta meg ezt az elismerést - bár munkájukkal bizonyára többen is megérdemelték volna. - Úgy tudom, nem ez az első kitüntetés, amit az Elektrotechnikai Egyesület titkáraként kaptál. - Valóban. Városunk vezetői először 1973-ban oklevéllel, majd 1991-ben emlékplakettel ismerték el a királyváros érdekében kifejtett társadalmi tevékenységemet. 1989-ben, a szövetség létrehozásának 25 éves jubileumán a műszaki és természettudományos ismeretterjesztésben elért eredményeimért az ipari minisztertől Kiváló Munkáért kitüntetést kaptam. 1997-ben pedig a magyar villamosenergia iparban és az Elektrotechnikai egyesületben kifejtett tevékenységemért Kandó-díjban részesültem, ami nemcsak személyszerint nekem, de az esztergomi szervezetnek is megtisztelő elismerés volt. -És most beszélgessünk egy kicsit arról a szervezetről, amelytől az emlékérmet kaptad! - A MTESz Esztergomban 1964-ben alakult meg az itt működő négy egyesület - a gépipari, az erdészeti, az elektrotechnikai és a méréstudományi egyesület - tagjaiból, mintegy 700 fővel. Ezzel csaknem egyidőben - az egykori zsidó-templom felújításával nagy társadalmi és vállalati öszszefogással, szinte önerőből elkészült és megnyílt a Tudomány és Technika Háza, mely otthont adott a MTESz-nek és tagegyesületeinek. Ebben a munkában mi, az Elektrotechnikai Egyesület tagjai is részt vettünk, a teljes villamosberendezés tervezése és kivitelezése a saját kezünk munkája. - A MTESz, ha jól tudom, nem érdekvédelmi szervezet. - Az érdekvédelem inkább a szakszervezet dolga. A MTESz szakmai szervezet. Célja összefogni a műszaki és természettudományos szakmák szakembereit, elősegíteni szakmai fejlődésüket, továbbképzésüket - mindezt szakmai előadásokkal, bemutatókkal, tapasztalatcserékkel. Mint már említettem, jómagam az Elektrotechnikai Egyesület tagja vagyok, megalakulásától fogva. Ez az egyesület Esztergomban az ÉDÁSZ dolgozóiból alakult meg, majd kiszélesedve a vállalatok szakembereit és az egyéni vállalkozókat is magához vonzotta nemcsak Esztergomból, de Dorogról és a többi környező településről is. - Te és ennek az egyesületnek a többi tagja hogyan kapcsolódtatok bele városunk életébe? - Az Elektrotechnikai Egyesület esztergomi szervezete mindig is fontos feladatának tekintette Esztergom fejlődésének elősegítését. Említettem már, hogy 1964ben a Technika Háza létrehozásában is hathatósan kivettük a részünket. 1973-ban, városunk ezeréves jubileumán a Széchenyi téri, a Szenttamás-hegyi és a Kuklánder hegyi emlékművek díszkivilágítását terveztük és valósítottuk meg. Éveken át végeztük az esztergomi nagyüzemek energiagazdálkodásának, az iskolák világításának felmérését, energiatakarékossági tanulmányterveket készítettünk számukra abban az időszakban, a '70-es évek második felében, amikor az energiatakarékosságról beszélni még nem volt akkora divat, mint napjainkban. 1991-ben, a pápalátogatást megelőzően megszerveztük a zavartalan energiaellátást és megvalósítottuk a Bazilika díszvilágítását. Mindezeket a munkákat teljesen ingyenesen végeztük, hiszen azokban az időkben ilyesmire nem lehetett pénzt szerezni. Manapság, amikor az állam már különböző pályázatok révén hathatósan támogatja a városfejlesztést, már kevésbé veszik igénybe segítségünket, pedig most is szívesen állunk a város rendelkezésére szakmai jellegű társadalmi munkával. - Te jóformán a kezdetektől fogva aktívan részt vettél az egyesület és a szövetség irányításában. Most, hogy nyugdíjba vonultál, talán még többet tevékenykedsz e szervezetekben. Tanfolyamokat, tanulmányi kirándulásokat szervezel, szakmai vetélkedőkön, öszszejöveteleken veszel részt. Emellett az Olvasókörben, sőt az itteni egyházközségben is tevékenykedsz, ha szükség van rá. Nem gondoltál még arra, hogy visszavonulj a közélettől? - 1970-től vagyok az egyesületünk titkára, 1985-től a szövetség elnökségében, 1990-től pedig a szövetségi tanácsban is dolgozom. Mint régi szentgyörgymezői, lakóterületem érdekében is mindig szívesen vállaltam munkát. Nyugdíjasként most valóban több időt tudok szakítani az ebből adódó feladatokra, de komolyan fontolgatom, hogy e tisztségeket fokozatosan átadom fiatalabb kollégáimnak. - Kertészkedés a hobbid. Ez a gyümölcsös és veteményes kert, amelynek présházában most ülünk, jócskán ad elfoglaltságot. Emellett a Duna-dűlőben is vár rád egy jókora darab szőlőskert. Hogy bírod ezt a sok munkát, hiszen te sem vagy már mai gyerek ? - Tulajdonképpen egyik kert sem az enyém. Ez a gyümölcsös az anyósom tulajdona, ő be is segít veteményesben meg a szőlő kapálásában. A szőlőskert pedig a nővéremé, aki Svédországban él, s akinek csupán szívességből gondozom a lugasait. Ami az enyém, az csupán a pilismaróti vikkendtelek, de az is ad munkát bőven, így hát nem mondhatnám, hogy unatkozom. De szívesen csinálom ezt a fajta munkát is, ez a kikapcsolódásom, és a szép gyümölcsök, amiket megtermelek, a borversenyeken is elismert rosé-borom, amit most is kóstolgatunk, megadják nekem a jól végzett munka örömét éppen úgy, mint a szakmámban elért eredmények. A legkedvesebb hobbimat azonban mégis az unokáim jelentik. Örülök a szakmai elismerésnek, de a legnagyobb öröm számomra unokáim elismerő, kedveskedő mosolya és ölelése. Zérczy-festmények a Sziget Galériában