Esztergom és Vidéke, 2002

2002-02-14 / 6. szám

2002. január 31. Esztergom és Vidéke Tisztelt képviselőjelölt! Az Esztergom és Vidéke közszolgálati feladataiból adódóan segítséget kíván nyújtani olvasóinak azzal, hogy a március 21-ei száma mellékleteként egy-egy teljes oldalt szentel valamennyi induló országgyűlési képviselőjelölt bemutatásának, melyet nevük abc-sorrendjében tervezzük. Ezeken az oldalakon egységesen az alábbi információkat kívánjuk szerepeltetni: a jelölt fényképe (állókép), életrajzi adatai (maximum 20 gépelt sor), politikai, erkölcsi hitvallása, és válaszai az alábbi kérdésekre: - Milyen elgondolásai vannak a települések iparának és mezőgazdaságának fejlesztésére ? - Milyen támogatásokkal és hogyan kívánja fejleszteni a települések arculatát, kereskedelmi és szolgáltatóipari ellátását, közlekedését? - Mit kíván tenni környezetünk védelméért, mit tudna tenni a térség idegenforgalmának fejlesztéséért ? - Hogyan segítené elő az egészségügy, az oktatás és a közművelődés fejlesztését? Az anyagot - mely nem lehet több 100 gépelt, 60 leütéses sornál, s melyben a kérdéseket nem kell megismételni, csak a számozást feltüntetni - kérjük lapunk címére (Esztergom, Szabadidőközpont) legkésőbb március 14-éig gépelt, saját kezűleg aláírt, valamint floppy lemezen tárolt .doc-formában eljuttatni. Az összeállításban szíveskedjék figyelembe venni a sajtó-, valamint a személyiségi jogokat szabályozó törvény előírásait. Amennyiben a jelzett napig az Ön anyaga nem érkezik be, vagy ütközik a fenti elvárásokkal, a közléstől sajnálatos módon el kell tekintenünk. Ez a közlés ingyenes, ám amennyiben más időpontban egyéb információkat is kíván közölni, azt politikai hirdetésként, a reklámokra vonatkozó szabályok szerint közöljük. Tisztelettel: Bencze Cs. Attila főszerkesztő MILLENNIUMI KÖNYVKIÁLLÍTÁS (Szánthó) Február 8-án millenniumi könyvkiállítás nyílt a Komárom-Esztergom Megyei Levéltár épületében, melyen a tudomány és a művészet jeles képviselőin kívül igen sok érdeklődő is megjelent. Csombor Erzsébet, a levéltár igazgatója köszöntötte a megjelenteket: - A millennium és az évfordulók alkalmával megáll az ember és számvetést készít. Gondolatban végigjárja megyénk szépséges tájait, megcsodálja eleink alkotásait és felidézi a ragyogó, szívet-lelket felemelő ünnepségek sorát, amelyeken a jövőért megidéztük a múltat. (...) Az olvasó e könyvekben megtalálja mindazt, amire büszkék vagyunk, amit atyáink oly sok fáradság, erőfeszítés, szárnyaló képzelet és az emberi akarat árán alkottak, és azt is, amit hálás utódaik rájuk emlékezve emeltek és újrateremtettek mondta. A tárlatot, melynek rendézésében része volt dr. Bárdos István megyei főtanácsosnak is, dr. Monostori Imre, a József Attila Megyei Könyvtár igazgatója e szavakkal nyitotta meg: - Jól mondja Thomas Mann monumentális regénytetralógiája első kötetének első mondatával hogy: „Mélységes mély a múltnak kútja". Mily igaz ez a gondolati-érzelmi attitűd akár az ezeréves magyar államiság és a magyar kereszténység történetére vonatkoztatva, s mily hasznos a történelmileg viszonylag rövid, szinte nehézség nélkül áttekinthető időtartam titkainak a kutatásakor, szellemének a felidézésekor is. Mint amilyen, amelyik - például - 1920. június 4-e óta a magyarországi rendszerváltozásig vagy éppen napjainkig tartott, tart. Mindkét jelzett történelmi korszak képviselteti magát ezekben a kiállítási tárlókban a könyvek által, s mindkét történelmi hosszmetszet szelleme, pragmatikusabban fogalmazva: következménye, utóhatása is jelen van. Nem tisztem most a magyar államiság ezer esztendejének a lényegét megjelölni, méltatni; annál inkább fontos (és tanulságos) lehet itt fölvillantani Trianon következményeit erre a régióra. Azzal kezdődött, hogy az egykori Komárom és az egykori Esztergom megyét könyörtelenül szétfűrészelték (...) Aztán a két Dunán inneni két fél megye-rész „ideiglenesen egyesített" Komárom-Esztergom megye néven élt tovább, várva a jó szerencsét. Ami aztán föl is villant kis időre, ámde az újabb világháború újabb békekötése nyomán újabb megaláztatás várt e szűkebb régióra. A bolsevista típusú szocializmus aktív hívei példát kívánván statuálni a klerikális reakció elleni harcban: igyekeztek porig alázni Esztergomot. Nemcsak elvették tőle a megye-székhelyi rangot, de még a nevét is kitörölték a kőzÖ£ megye nevéből, elnevezéséből. És ezzel mélyen, több évtizedig - talán még máig hatóan is - sértették meg - nem is egyszerűen a katolikus egyházat (ők bizonyára elég edzettek voltak már a sok évszázados tapasztalataik birtokában) -, hanem a várost magát, polgárait, értelmiségét, művészeit, tudósait egyszóval egy értelmes, érdemdús, alkotó közösséget. De nemigen jártak jobban a megye többi történelmi városai sem. Komáromot - ugye - megcsonkították, Tatát kispolgárinak bélyegezték, amely ezek után nem érdemelt különösebb figyelmet. Látszatra Tatabánya járt a legjobban, amely mint város sokáig nem is létezett, de aztán hirtelen nemcsak várossá nevezték ki, hanem még a megyeszékhelyi rangot is megkapta. Esztergomtól persze. Mindezen erőszaktevések azonban hosszantartó mentális és szellemi zavarokat okoztak az új megyeszékhely lakóinak nem kis részében: a meg nem érdemelt, ölbe hullott előnyök és az üres, formális már-már dekadens proletárkultusz, valamint a munkásmozgalmi múlt kíméletlen sulykolása máig érezhető identitászavarokat és értékzavarokat okozott. Más, ugyanitt lakó rétegekben viszont önteltségbe burkolózott kisebbrendűségi érzést. (Akárcsak a hasonló múltú és sorsú más magyarországi „szocialista" városokban.) Miért mondottam el mindezeket? - látszólag tán eltérve egy kiállítást megnyitó beszéd szabályzatától. Azért, mert túl Trianonon, túl a háború utáni erőszak-politikán és túl a rendszerváltozáson is érdekes és tanulságos feladat lehet annak a szemrevételezése, hogy vajon a könyvkultúrában megjelenő, ott mintegy manifesztálódó helyi szellem, a hely szelleme, milyen lelkületet, milyen gondolkodást szabadított fel ebben a megyében a millenniumi ünnepség-sorozat másfél évében. Közelebbről szemlélve: mit tudott - e téren - kezdeni az ország eme jellegzetes, Duna-közeli régiója - a reá szakadt szabadságtudatától ösztönözve saját múltjával. Mert ne feledjük Babits Mihály intő szavait: „Csak a könyv kapcsol Múltat a Jövőbe". Azok a könyvek is természetesen, melyek - a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat jóvoltából - most itt sorakoznak előttünk. Szemmel látható, hogy az említett millenniumi időszak jótékony hatással volt megyénk könyvtermésére. Mintegy 150 érdemes mű született, olyan mű tehát, melyet elolvasni is érdemes. Ha e könyvek kiadási helyét és kiadóit vesszük szemügyre, csalhatatlanul látszik, Kétszáztíz hallgatót várnak a BGF esztergomi tagozatára (Pálos) Lapunk előző számának címoldalán közöltük, hogy a Budapesti Gazdasági Főiskola kihelyezett tagozatot indít 2002 szeptemberétől városunkban. Február 7-én délután a volt Vármegyeháza dísztermében nagy érdeklődés közepette a főiskola három karának tanárai tartottak tájékoztatót Sztanó Imre rektor-helyettes vezetésével. Az általános tájékoztatóból megtudtuk, hogy a korábbi Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola, valamint a Külkereskedelmi Főiskola, továbbá a Pénzügyi és Számviteli Főiskola összevonása folytán a jogutód intézmény 2000. január l-jén jött létre. A főiskola népszerűségét jelenti, hogy a különböző oktatási formákban húszezer hallgatójuk van. Tizennégyezren a nappali, az esti, a levelező, valamint a távoktatás hallgatói, továbbképzésre négyezren iratkoztak be, míg az akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzésben (AIFSZ) 2500 diákjuk vesz részt. Az őszi indulásnál a nappali tagozatú idegenforgalmi és szállodaszakos közgazdászképzésre huszonöt hallgatót vesznek fel. E végzettség képesítést nyújt a turizmus szervezésére, üzleti vállalkozások létesítésére és működtetésére. A négyéves (nyolcféléves) nappali tagozatos tanulmányok során a hallgatók gazdasági-matematikai, közgazdaságtani, számítástechnikai, pénzügyi, jogi, turizmus makro-gazdaságtani képzésben részesülnek. Az elméleti oktatást gyakorlatok egészítik ki, az utolsó félévet a hallgatók vállalkozásoknál és nonproflt szervezeteknél töltik. Megtudtuk, hogy hallgatóik gyakorlatuk során megismerkednek az amerikai, a németországi, svájci, más európai, sőt még a thaiföldi viszonyokkal is. Az AIFSZ keretében kereskedelmi szakmenedzser szakra ősztől ötven főre számítanak. A négy tanféléves nappali tagozatos képzés heti óraszáma átlagosan 26-27 óra. Kereskedelmi szakmenedzser, menedzserasszisztens, európai üzleti asszisztens, kereskedelmi részegységvezető szakmákban nyújt elhelyezkedési lehetőséget. A képzés végén legalább egy idegen nyelvből középfokú szakvizsgát kell tenni. Ugyancsak az AIFSZ keretében szintén ötven főt iskoláztatnak be az idegenforgalmi szakmenedzser nappali tagozatos, négyféléves képzésre. Az első szakaszban alapismereteket, a második szakaszban közös szakmai tárgyakat, a harmadik szakaszban választott szakirányú ismereteket szereznek. Ezek az idegenvezetés, a szálláshely-irányítás, a falusi turizmus. Az esztergomi kihelyezett tagozat másik fő területe a pénzügyi és a számviteli karhoz kötődik, melyről Jánosa András rektor-helyettestől kaptak az érdeklődők tájékoztatást. A nappali vállalkozásszervező szakra ugyancsak huszonöt fő beiskolázását tervezik. A képzés során felsőfokú gazdasági szakemberekké válnak a hallgatók, akik kis- és közepes vállalkozások megszervezésére, irányítására, a tevékenységek és folyamatok elemzésére, bonyolítására lesznek alkalmasak. Ehhez a képzéshez igazodik az AIFSZ keretében a pénzügyi szakügyintézői szak, melyre hatvan hallgatót vesznek fel. A képzés ideje négy félév, melynek végeztével pénzügyi és számviteli ügyintézői, részegységvezetői bizonyítványhoz jutnak. Azok a hallgatók, akik az AIFSZ képzés során legalább jó rendű átlageredményt érnek el, folytathatják tanulmányaikat a főiskolai rendszerben. Lapunk kérdésére Sztanó rektor-helyettes elmondta, hogy esztergomi székhelyük az egykori Szeminárium épületében lesz a Várhegyen. Ez az épületegyüttes ad helyet majd a Mindszenty emlékmúzeumnak, továbbá a Budapesti Gazdasági Főiskola intézetének. További terjeszkedésre is nyílik lehetőség, hiszen az északi és a déli kanonoksor kínálja magát. Természetesen ezek nagy tervek. Egyébként a szemináriumi épület felújítása szépen halad, minden esélyük megvan arra, hogy szeptembertől a várt kettőszáztíz hallgató elkezdhesse főiskolai, illetve felsőfokú szakirányú tanulmányait. hogy a föntebb említett, történelmi eredetű görcsök és frusztrációk, melyek e Duna-közeli régiót oly sokáig jellemezték, oldódó félben vannak. Mind Esztergomban, mind Tatabányán, s a másik két kisvárosban is. Egyelőre csak a mennyiségi mutatóknál maradva ugyanis könnyen megállapítható, hogy éppen e szóban forgó városok jártak elől a szép könyvek világra hozatalában (e körbe értve természetesen az Esztergom-Budapesti Ersekségség, valamint a megyei önkormányzat kulturális intézményeinek a kiadói buzgalmát is). A másik - immáron tartalmi dominánsjellegzetesség: a szorosabb értelemben vett helytörténeti munkák nagy száma. S ezen nemcsak az új településmonográfiákat (vagy részmonográfiákat) értem - mint például a Nyergesújfaluról, a Süttőről, a Tátról, a Pilismaróiról, a Bajról vagy a Bajótról szóló könyvek, de az egy-egy település gazdaságát, folklórját, művészeti életét, történelmi emlékeit, irodalmi hagyományát, turisztikai látnivalóit, sportéletét, stb. taglaló műveket is ide sorolom. Jellegzetes műformák továbbá az intézmények szakmai-tudományos tevékenységeit reprezentáló kötetek, valamint a különböző témájú szöveg illetve dokumentumgyűjtemények és az újraéledt iskolai évkönyvek is. Jelen vannak a klasszikusok: Szinnyei József naplójegyzetei az 1848-49-es Komáromból, Bél Mátyás magyarra fordított forrás értékű műve: az Esztergom vármegye leírása, vagy Alapi Gyula gyűjteményes könyve: Komárom vármegye kultúrtörténetéből címmel. Minden részrehajlás nélkül megállapítható, hogy ennek a millenniumi könyvkiállításnak a legrangosabb darabjai esztergomi szellemi műhelyekből jelesül az érsekségi intézményekből kerültek ki. (Milyen kár, hogy a könyvesboltokban nemigen találkozunk velük.) Első helyen azt a káprázatos kiadványt kell említenem, amely a magyar kereszténység ezer évét reprezentáló vatikáni kiállítás anyagát mutatja be. Szorosan ide kapcsolható a 125 éves Keresztény Múzeumot elénk varázsoló album. Tudományos és művészettörténeti szempontból is rangos kötet a Magyar szentek tisztelete és ereklyéi, valamint a Megpecsételt történelem, Középkori pecsétek Esztergomból című ragyogó kiadványok. Futólagos szemlém befejezéseképpen bevallhatom, hogy - a klasszikusokat kivéve - nem mertem leírni egyetlen szerző, szerkesztő nevét sem: jóhiszeműen sem kívántam senkit - az esetleg meg nem említetteket - megsérteni. Most azonban mégis kivételt teszek, mert (szó szerinti) rendkívüli teljesítményről van szó. Mudrák Attila kivételes gazdagságú fotóinak a sokaságáról, melyek nélkül az itt kiállított könyvek közül több mint fél tucat szegényebb lenne, vagy egészen más lenne. A levéltár tárlóiban mintegy 100-120 friss kiadványt tekinthetnek meg a látogatók e hét végéig.